Grissini

Most látom, hogy nem írtam még a múltkori arancini készítésről, amit már egyszer megpróbáltunk, de akkor nem túl jó recept nyomán dolgoztunk, így kvázi csúfos vége lett. Múltkor azonban találtam egy jó receptet ami alapján nagyon jól sikerült ez a frankós olasz streetfood kaja.

Tegnap Niki olvasta a marie claire legfrissebb számát és mutatott egy cikket egy lányról, aki már kiskora óta készült arra, hogy egy cukrász boltot nyithasson. Valamiért csak a címre koncentráltam (Pom Pom Provance-ban), így elkönyveltem egy külföldi sztorinak. Épp most derült ki számomra, hogy a Domi’s Bake Shop, bizony egy magyar sztori.

Lényeg a lényeg, abban a cikkben láttam egy grissini receptet, ami az egyik kedvencem. Ez gyakorlatilag kvázi pizza tésztából készül, sok étteremben fel is szolgálják „pizzarúd” néven. Ezt az ételt amúgy az olaszok előszeretettel fogyasztják a vacsorák előtt, kvázi gyors étvágycsillapítónak. Lehet kapni boltban készen is, általában „sima”, sós formában.

Igazából a mai főzos sztori onnan indult, hogy ma megint elkapott az érzés, hogy az egészségtelen junkfood megoldást válasszam (meki). A diétánk alatt egész jól sikerült megállni a mekiben kajálást, de mióta úgymond vegyes étrenden vagyok, és egy-két hetente megengedek magamnak mekis kaját (főleg focis napokon), azóta gyakrabban fog el az érzés: éhes vagyok, irány a meki. Olyan ez mint a drog (lehet). De tényleg.

Szóval ma ott állok már a meki előtt, mikor kiderült, hogy nincs nálam a pénztárcám. Ó mondom, akkor eszek késő délután otthon. Mire hazaértem, elkapott az erzés: csináljunk grissinit.

A marie claire-ben volt ugyan recept, de kissé felületesnek éreztem, így rákerestem itthon a neten receptekre. Találtam is egy szimpatikusat, illetve egy angol leírást is. Fogtam és a három receptet összegyúrtam. Az újságcikk arányait, a nosalty cikk fokhagymás megoldását és az angol szörnyű hangú néni titkos hozzávalóját a parmezán sajtot.

Az elkészítés rém egyszerű, liszt, só, cukor, tejben vagy vízben élesztő felfuttatás, olívaolajon felhevített fokhagyma és bazsalikom hozzáadása, összedolgozás, kelesztés, apró csíkokra vágás, hengerek formázása, sütő és kész.

A sütőt 200 fokra kellett előmelegíteni, a grissinik tetejét olívaolajjal megkentem. Célszerű nem túlsütni őket, mert akkor ropogós és száraz lesz. Mikor már elkezd megpirulni, akkor még 1-2 percet érdemes benthagyni a sütőben, így nem lesz nyers a tészta, viszont belül még puha marad.

A végeredmény elsőre is (first batch) tökéletes lett. Készítettem hozzá dipet, melyet tejföl, egy kis tej (kb fél deciliter), fokhagyma, só, bors felhasználásával készítettem.

Egy második dipet is csináltam, mely ugyanúgy készült, mint a sima tejfölös, azonban ebbe pirosarany (erős istván jobb lett volna) került, így volt egy lágy dip meg egy markánsabb, csípősebb.

A streetfood kaja mellé egy kis helyi, bár Sopronban termett kékfrankos rosé is csúszott a Bezerics borház kínálatából.

Az igazat megvallva, fele ekkora mennyiség is bőven elegendő lenne, ja és vigyázat: nagyon eteti magát!