Svédországba utazunk, épp csak odaértünk a kompra, utolsók közt álltunk be a „raktérbe”. Felmentünk az utazótérbe, mászkálunk a boltok között, kb. 2 pislogás alatt már érezzük, hogy a komp elkezdett kikötni. Hmm, ez gyors volt, máris a túlparton lennénk? Dehát szállnak le az emberek, ennek fele sem tréfa. Megkeresem párom, aki még egy másik bolt mélyén próbálta elütni az időt, közlöm vele, hogy itt az idő, siessünk. Lemegyünk a „raktérbe”, az autó sehol. Mindenféle gyönyörű veteránt látok felsorakozva, látszólag ők…

Well, Béláim, ez így eléggé ciki, hogy egy teljes hónapot ültem a következő poszton, így lógva hagytam mindenkit a téma kifejtésével, de igazából nincs tele az e-mail/DM fiókom felháborodott olvasói levelekkel, követelve azonnal a folytatás, szóval csak lazán. Ahogyan az újévi posztomban már felvezettem, van egy hipotézisem, mely szerint az újévi fogadalmak be nem tartásának hátterében az időpont is állhat. Jó az elhatározás, megvan a motiváció csak épp az időpont (az év ezen szakasza) nem megfelelő. Persze a fenti gondolatmenet…

Előszó Már tavaly (2025) felmerült bennem a gondolat, hogy újra nekifogok ennek a blogolás dolognak. Egyfelől szükségességét érzem, hogy kiírjak magamból dolgokat – visszagondolva, sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, amikor aktívan blogoltam, persze fiatalabb is voltam, több terveim is volt, több „alteregom” kereste az „utat”. Másfelől a twitter->x dráma miatt sajnos szétszéledt a számomra érdekes társaság, mindenki a maga értékválasztása, kényelme szerinti platformra és így a grafomániámat, közléskényszeremet nem tudtam igazából sehol sem kiélni. Harmadrészt a blogom statisztikájából és visszaemlékezéseimből arra jöttem…

Régóta küzdöttem azzal, hogy egyik nap nagyon könnyen flow állapotába tudtam kerülni és pörögtek a feladatok, másik nap pedig a legkomolyabb fenyegetés sem tudott volna rávenni, hogy akkor, azzal foglalkozzak, amit éppen megkövetelt a haza. Nem vagyok ezzel egyedül, a modern kor egyik legnagyobb kihívása a fókuszált munkavégzés. A hatékony jelzőt azért nem használom, mert egyfelől lehet, hogy amit meg kell csinálnod, annak amúgy semmi értelme, másfelől pedig, ha sikerül a fókuszált munkavégzés állapotába kerülnöd, garantált, hogy hatékony leszel. A…

Az úgy volt – valahol a 45. születésnapom környékén -, hogy elkezdtem kicsit elmélkedni azon, mit csináltam, mit értem el az elmúlt tíz évben. Nem sok lépés után jött a felismerés, hogy tartalom készítőből szépen lassan, észrevétlenül tartalom fogyasztóvá váltam, ami nem jó. Mutatja ezt a blogom állapota, a bejegyzések száma, a kiadott – pontosabban ki nem adott és fiókban lapuló – zenék száma, az 1 év Mixcloud Pro előfizetés alatt publikált mixek száma. Egyedül az Instám az, ami viszonylag…

Az úgy volt, hogy még 2016-ban írtam itt a blogon a parmezán hátteréről. Azóta kiderült számomra, hogy nem kötőjellel írják, de ez most mellékes. Éppen a régi fotóimat lapozgattam, amikor is találtam 2009. szeptemberéből egy fotót, amit Triesztben készítettem és lencsevégre kaptam egy szép nagy kerek parmezánt, melynek kilója 24,5€ volt. Kicsit megráncoltam a homlokomat, mert drágának találom így utólag és felmerült bennem a kérdés: vajon mennyit változtak az Euróban kifejezett parmezán árak az évek folyamán (tegyük félre, hogy nálunk…

Múlt héten egy zenétől teljesen független témában levélváltásba kezdtem @longhand úrral, majd szóba került a Heti Zene: Ezt akartam utoljára küldeni – de aztán ezt is elfelejtettem -, hogy milyen eszméletlen technikás zenészek, olyan stílus amit a régi nagy öregek már meg sem értenek. A szóban forgó zene pedig a Polyphia – Ego Death. Amikor meghallgattam, csak annyit mondtam: wow. Tényleg baromi technikások és remekül leköti a figyelmedet a teljes 5 perc alatt. A legelső ami feltűnt és kicsit fura…

Elérkezett hát a negyedik Heti Zene évad utolsó epizódja, melyben arra gondoltam, hogy úgy köszönöm meg ajánló társaimnak a 20 héten át kitartó munkájukat, hogy a most ajánlott zenéikhez „válaszreakcióként” ajánlok egyesével egy hasonló zenét – ami éppen beugrik az adott muzsikáról. Rögtön az elején felborzolom a kedélyeket, de sajnálom: a Snow Patrolról nekem egyből a 90-es évek kanadai sztárja Snow ugrott be (micsoda magas szintű asszociáció! 🙂 ), tőle is az Informer című nóta. Ennek érdekessége, hogy emlékszem rá,…

Kezdjük rögtön a szolgálati közleménnyel: ez az utolsó előtti epizód ebben az évadban, a jövő heti, E20 lesz az utolsó Heti Zene (legalábbis az S04 keretén belül). Az eheti ajánlásokban dominál a „nem ezt terveztem, DE”, és így van ez jól: jön szembe egy zene, egyből kivált egy érzést, emléket teljesen egyértelműen Heti Zenében a helye! Kevés zene tud bennem libabőrt kiváltani, de ami igen, az nagyon és mindig. Na most is így jártam, hiszen „gyerekkorom” nagy zenéje volt a…

Az ehetihez nem írok semmit, mert ma egész nap rövid időkre elmegy nálunk az áram, ezt a posztot majd’ 4 órába telt megírni…még szerencse, hogy az automatikus mentéseknek köszönhetően nem veszett el tartalom, de rettentő bosszantó volt. Szóval inkább publikálom gyorsan 🙂 És akkor tőlem az eheti. Heti Zene S04 lejátszási listák YouTube lejátszási lista