Elérkezett hát a negyedik Heti Zene évad utolsó epizódja, melyben arra gondoltam, hogy úgy köszönöm meg ajánló társaimnak a 20 héten át kitartó munkájukat, hogy a most ajánlott zenéikhez „válaszreakcióként” ajánlok egyesével egy hasonló zenét – ami éppen beugrik az adott muzsikáról.
@k0cs0g: Szavak nélkül: Snow Patrol – Chasing cars
Rögtön az elején felborzolom a kedélyeket, de sajnálom: a Snow Patrolról nekem egyből a 90-es évek kanadai sztárja Snow ugrott be (micsoda magas szintű asszociáció! 🙂 ), tőle is az Informer című nóta.
Ennek érdekessége, hogy emlékszem rá, volt olyan változata a klippnek, ahol feliratozták, mert kb. lehetetlen megérteni a szövegét 🙂
@chanthahca: Küldöm az egyik kedvenc filmem zenéjét.
Neill Blomkamp első nagyjátékfilmje, ha jól tudom, a sztori a következő: Blomkamp főiskolai vizsgafilmet készített a dél-afrikai, főleg durbani bevándorolókkal kapcsolatos helyi ügyekről, egy dokumentumfilmet, amit látott Peter Jackson és megtetszett neki és producerként beszállt a filmbe.
A District 9 tk. ugyanez a film másféle feldolgozása, de a dokumentarista elemek, a híradós-tudósítások, a kézben tartott kamera mind megvan benne és állítólag az idegenekkel kapcsolatos lakossági felvételek az eredeti dokumentum párbeszédeit tartalmazzák.
Múlt héten már ugyanígy egy filmzene kapcsán megénekeltem, de most konkrétan ajánlom, Hans Zimmer tollából a Gladiátor soundtrackjét. Most elindítottam és már csak röhögök rajta, hogy megint instant libabőr 🤷🏻♂️
Múltkor nem figyeltem, 209 millió (!) lejátszásnál tart a dal, eszméletlen.
A cím azért szorul egy kis magyarázatra: most már szabadok vagyunk. Bármilyen kegyetlen is leírni vagy elszomorító ma olvasni, a római időkben a gladiátorokat kb. állatok módjára „tartották” szórakoztatás céljára, a római cirkusz eszközei voltak, de mégis a rabszolgák között némileg kivételezettek. A harcok miatt jobb ételt kaptak, hogy legyen erejük szórakoztatni a népet.
Mindegyikük tisztában volt vele: ők csak akkor szabadulnak, ha a cirkuszi harctéren meghalnak. A rabszolgatartók elvehették a szabadságukat, az életüket, de a halál utáni „szabadságuk” már csak az övék maradt.
Én most a Now We Are Free-t emeltem ki, de érdemes sorban végighallgatni az Elysium, Honor Him és Now We Are Free hármast…meg úgy általában az egész albumot.
@utanbetydelse: A Cult of Fire egy atmoszférikus black metalt játszó zenekar. Zenéjükre hatással van a buddhizmus és koncertjeik amolyan tantrikus rituálék. Ha ez így nem hangzik elég furcsán, akkor hozzáteszem, hogy ez egy cseh banda. Totális képzavar, ugye?
A dal, amit ajánlani szeretnék egy két dalt tartalmazó EP-n jelent meg, Smetana munkásságának tiszteleg. Az eredeti darab is csodás szerzemény, de feldolgozás egyszerűen zseniális!
Ha már Krisztián totális képzavarról beszél, akkor én is szolgáltatok egyet.
Vtlava – Moldva – amikor ezt olvastam, Moldávia ugrott be, aminek ugye semmi köze a Moldva folyóhoz. De még kevesebb köze van Kiril Džajkovskihoz, aki ugyan macedón, de legalább összekevertem, hogy moldáv. Róla egyébként már a legelső Heti Zene évad 9. epizódjában „énekeltem”.
Na, ehhez képest semmi köze az ajánlásomnak a fenti sztorihoz, mert a Faith No More – Midlife Crisis című dalát hozom reakcióként, mely nagy kedvencem. A videoklip képi világa olyan szinten égett a retinámba, hogy most is látom a 4 ló által húzott embert magam előtt.
@v4nd4: Ötlet nélkül vágtam neki ma a dolognak, semmi magával ragadó nem jött a héten, aztán most itt bogarászás közben jött ez a fav-olt zenéim közül.. és legalább cseh is, szóval újabb nemzet dnb-je☺️☺️
Vanda zenéjére nem lesz nehéz válaszolni, mert szeretem ezt a stílust és sok zeném van lementve. Gondoltam. Aztán a bőség zavara miatt nem tudtam dönteni, na meg szerettem volna valami olyat küldeni, „válaszolni” neki, amit még – talán – nem ismer.
Végül a választásom egy igazi klasszikusra, John B-re esett, aki gyakorlatilag egyet jelent a drum&bass stílussal, amolyan doyen, bár még csak 46 éves.
Azért egy kis csavar itt is kell, hozom az eredeti mellé a frissebb remixet is.
@szoges: Utolsónak egy olyan dalt válaszottam, ami nekem egyfajta himnusz, amiért hajlandó vagyok felülni ismét egy popvonatra. Ez pedig a Žagar – Wings of Love (ft Underground Divas).
A Žagar egy alternatív-elektronikus-pszichedelikus zenét játszó magyar együttes, 2001 óta alkot. Érdekesség, hogy az egyik, 2002-ben íródott daluk még az eredeti CSI:Helyszínelők sorozatban is hallható volt.
A Wings of Love dalt eredetileg egy vizsgafilmhez készítették el, amely soundtrackként még instrumentális volt. A stúdióverzióban már az Underground Dívák közreműködésével egy kórusbetéttel toldották meg a dalt, így lett a kétezres évek egyik bombaslágere, a Petőfi Rádió is orrvérzésig játszotta. Ez volt a fiúk első és utolsó slágere, sokan talán csak így ismerik a zenekart.
Akinek a dal már túl populáris-slágeres, annak ajánlom a Bossa Astoriát a Local Broadcast albumról, hatalmas városi instrumentális feeling.
Néhány HetiZene epizódból idő hiányában kimaradtam, de számomra hatalmas élmény volt ez az évad, remélem, hogy még találkozunk–addig is, hallgassatok mindent zenét IS! 🙂
Szögi az ajánlásával felidézett számomra egy remek korszakot. Amikor Zagar húzónév volt, én pont egyetemista voltam és bár dj-ként nagyon nem ebben a stílusban mozogtam, pihenésként rengeteget hallgattam a zenéit, sokszor chillout albumokkal (Cafe Del Mar, Hotel Costes) együtt. A Wings Of Love a mai napig libabőr!
Akivel szintén együtt hallgattam Zagart és egyből beugrott róla ez az időszak, az Yonderboi. Ő az, aki a remek zenéi mellett arról is híressé vált, hogy minden zenei képzettség nélkül, szimplán intuíció alapján hozta össze ezeket a remek darabokat. Persze sok a sampling, sok a technikai megoldás és nyilván zenészek segítették a munkáját, de a stílusérzék, az ötletek szimplán zsenialitásra utalt már nagyon korán.
Bevallom, ebben az időszakban nagyon bíztam benne, hogy Magyarország általuk felkerül a popzenei piac térképére és bár erre voltak is apróbb sikerek (lásd Szögi leírásában a CSI szereplés), a nagy áttörés úgy érzem elmaradt. Szerintem nem lövök nagyon mellé, hogy a 2000-es évek eleje rendkívül termékeny volt akár zenekarok, akár albumok formájában.
A záró epizódra megkértem korábbi vendég ajánlónkat Pistit is, ha van kedve, küldjön egy utolsó dalt.
@BIPisti: Utolsó dalként egy érdekes projektet ajánlok. Makó Dávid (Haw, Stereocrist) The Devil’s Trade nevű formációjával folk, dark, blues stílusban alkot és feldolgoz egy ismert és korábban Sebestyén Márta által is előadott balladát. Ez így első olvasásra nagyon kétesélyesnek tűnik, szerencsére az egész nagyon jól sül el. Dávid hangja és zenéje a csontodig hatol és darabokra szed.
Baromira tetszik a zene amit most Pistitől kaptam és az énekes tájszólása illetve a folkos hangzás miatt egyértelmű volt, hogy egy régóta talonban tartott előadót fogok ide ajánlani: Palya Beától a Szabadon című dalt.
A lent található YouTube linket ajánlom kivételesen, a Petőfi Akusztiknak is helyszínéül is szolgáló MTVA 8-as stúdióban készült, élmény látni a zenészeket.
Palya Beát amúgy sosem kedveltem nagyon, pontosabban nem fordítottam rá különösebb figyelmet, aztán az áttörést a Dalfutárban szereplése jelentette számomra, megismertem, hogy milyen energikus, nyitott, szabad személyiség és mennyire profin művel a zenélést.
Talán a korábbi (és jelenleg pislákoló) dj karrierem miatt, szeretem, ha íve van egy-egy történetnek. Nincs ez másképp a Heti Zene lejátszási listájával, amit tulajdonképpen közösen szerkesztettünk és most a negyedik évad végén élek a lehetőséggel, hogy szépen lekerekedjen a sor egy olyan dallal, ami egy tökéletes dinamikai kompozíció és pontosan illik ide.
Az izlandi Sigur Rós zenekart szintén a Heti Zene, pontosabban akkor még Napi Zene kapcsán ismertem meg, masnisgyilkos azaz Szabó Priszcilla ajánlása alapján.
A Varúð a Valtari albumon található meg, ami egy filmes kísérleti projekthez kapcsolódik, a film itt nézhető meg.
4 percnél az addig sem feszültségmentes zene a dobok és az agyontorzított szintetizátor, gitárok crescendojával fokozza a hangulatot, majd 1,5 perc után a csúcspontra érve zseniálisan megnyugszik és a kórus átkísér minket a következő dalhoz.
És, hogy ez a feszültség értelmet is nyerjen: varúð azt jelenti caution, magyarul figyelmeztetés, óvatosság.
