A mai nap egy új remix látott napvilágot, mely a kezeim közül került ki.
A Red Carpet Sins nevű szinti-pop formáció egyik alapító tagja régi barátom Zoli (sokan VV nick alatt ismerik/ismerték) és nem egészen másfél hónapja – amikor elküldtem neki a fotót az új hangkártyámról, amiről előtte hosszasan értekeztünk már párszor (aka venni-nemvenni) – felkért, hogy:
Amugy ha mar van egy ilyen fasza cuccod, csinalhatnal egy remixet. De az kb egy honapon belul kene. Ugy is belefer?
Hírhedten lassan és sokat rajta ülősen dolgozok, de gondoltam egyet és igent mondtam, hogy egy kicsit kimozdítsam magam a komfortzónámból, illetve már régóta terveztem, hogy egyszerűsítem, hatékonyabbá teszem a zenei workflow-m.
A „felkérés” után 1 héttel megkaptam a sávokat, majd belefogtam a munkába.
Szokás szerint az eredeti sávokból csak inspirálódok és egyedül az éneksávokat, vokálokat, azok részeit használom fel.
Másnapra volt már egy remix kezdemény, amit meg is mutattam Zolinak, aki kis késéssel ugyan, de szimplán leröyksopposozta. Tény, hogy mostanában sokat hallgatom a norvég duót, de na: ez most dícséret vagy kritika? 🙂
Éreztem, hogy gyúrni kell még rajta.
Jött a második verzió, majd két hét után elhangzott a kérdés: „Mennyi időm van még, ugye van még?!”
Megtudtam, hogy a két másik remixer társam is „piszmog” még, ezért még van időm. Július első hétvégéjén járunk.
Eltelt gyorsan még két hét, aminek csak a második felében tudtam igazából érdemben a remix-szel foglalkozni, de július 21-re megvolt egy 70%-ban kész remix.
Megmutattam még a Heti Zenéből ismert (korábbi George Smoog remixeknél alkotótársamnak @attilagyongyosi úrnak, aki elismerően nyilatkozott róla, így már július 24-re némi master (tudom, tudom, saját zenét nem masterelünk…) után késznek nyilvánítottam a művet.
A mai nap pedig hivatalosan is leleplezésre került a remix, melyet itt hallgathattok meg.
Összességében sokkal gyorsabban dolgoztam, mint korábban, legfőképpen annak az elvnek köszönhetően, hogy ha valami megtetszett, egyből megcsináltam és nem nyúltam hozzá strukturálisan, csak apróbb finomításokat végeztem rajta.
Ez segített, hogy a szerkezet jobban összeálljon, az ötletek a helyükre kerüljenek. Nem agyaltam, hogy ezt így, azt meg úgy, csak mentem érzés után és a legfontosabb: nem a tökéletesre törekedtem.
Akkor ez most egy összedobott remix? Nem.
Csak nem túlgondolt, nem tökéletesre csiszolt – melyek általában szinte mindig az időhiány vagy a lelkesedés elvesztése miatt végül sosem készülnek el, így tökéletességükben ott csücsülnek még mindig a „fiókban”.
Az eredeti dalt, amiből kiindultam, itt hallgathatod meg.