A héten a szerkesztőség megérdemelt pihenését tölti, így a most ajánlott zenék minden különösebb kommentár nélkül kerülnek publikálásra.
De a Heti Zene nem maradhat el, így hát íme az ismét remek ajánlások sora!
@k0cs0g: Áron „Apey” András a magyar könnyűzene tündöklő üstököse, csillaga, meg úgy kb minden IS.
Nem istenítem tovább, mert nincs rá szükség, a tények makacs dolgok!
Theet Marks nevű projektje, ami valamikor januárban robbantott, ezzel a titokzatos videóval, odabasz. Annyira, hogy (legyen meg a kötés egy korábbi ajánláshoz), a közelmúltban a Pantera is azt mondta, legyenek ők az előzenekar, a második koncerten.
12E megtekintés?!!?!!! CSICSKA AKI NEM NÉZI MEG FULL HANGERŐN, LEGALÁBB HÁROMSZOR!!!!!
@utanbetydelse: Bizonyára többen is emlékeznek a K-141 Kurszk nevű atomtengeralattjáró katasztrófájára, amely 2000. augusztus 12-én következett be.
Hogy pontosan mi történt, arról különböző elméletek keringenek, de azt biztosra veszik, hogy a második robbanás után is maradtak túlélők, akik a tengeralattjáró kilencedik rekeszében vártak és bíztak a csodában. Az oxigén fogyott, a szén-dioxidszint pedig emelkedett. Kálium-szuperoxidot használtak oxigén előállítására. Ez az anyag a szén-dioxiddal reakcióba lépve kálium-karbonátot (avagy hamuzsírt) eredményez és a reakció során oxigén szabadul fel.
Nem tudni, hogy pontosan mennyi ideig maradhattak életben, de a feltételezés szerint a halálukat szintén a kálium-szuperoxid okozta. Az anyag vízzel érintkezett, amelynek eredménye robbanás lett. A rekeszben lévő víz alá bukva néhányan túlélték a robbanást, de az azzal járó tűz felemésztette a maradék oxigént…A mentőcsapatok csak augusztus 20-án érték el a kilencedik rekesz mentőnyílását.
Egyes források szerint kb 6 órán keresztül reménykedhettek a menekülésben. Erről a hat óráról emlékezett meg az Explosions in the Sky nevű amerikai post-rock zenekar a Six days at the bottom of the ocean. Avagy amikor (reménytelenül) vársz, rohadt lassan telik az idő.
@szoges: Mivel a héten rámtört a Massive Attack nosztalgia, ezért nem volt kérdés az eheti választás.
A zenekar Paradise Circus című dalát hoztam, de Gui Boratto zenei producer remixében, amely egyébként a Massive Attack: Heligoland albumára is felkerült, az eredeti dalváltozat mellé. Azért is szeretem ezt a verziót, mert dupla olyan hosszú, mint a gyári. 🙂
Ahogy TwitterX-en is elszentimentáltam, amikor Massive Attack-et hallgatok, mindig eszembe jut Dyuri, vele hallgattuk még időszámításunk előtt a Schönherz koliban, szerintem az ottani FTP-ről töltöttem le az első albumokat, azóta szeretem!
Massive Attack egy 1988-ban alakult angol trip-hop csapat. A Paradise Circus egy kollaborációs dal William Emmanuel Bevan, azaz Burial-lel, aki szintén egy brit elektrozenész.
Insider info: régebben, amikor vaksötétben kellett vezetni, sokszor ezt a dalt tettem be, van egy feelingje, próbáljátok ki! 🙂
Kivételesen egy dupla ajánlást hoztam, mely számomra egyfajta megerősítés (nyilván erős torzítást/részrehajlást nem figyelmen kívül hagyva), mivel pontosan az történt a dal kapcsán, amire én is alapozom a remixeim koncepcióját.
A koncepció lényege, hogy egy jól sikerült remix eljuttatja és megismerteti az eredeti dalt olyan közönséggel is, mely amúgy az eredeti dalt nem feltétlenül hallgatta volna meg.
Így jártam Sade egyik művével, akinek munkásságát ugyan ismerem, de a Haunt Me című romantikus dalt korábban nem hallottam még.
Történt viszont, hogy (ha jól emlékszem, megint Anthony Pappa volt a „bűnös”) egy dj szettben felcsendült a dal Forniva remixe és egyből nagy kedvenc lett.
Forniva név egy Szarajevói származású, de Valenciában élő és alkotó úriemberről van szó.
És mitől kettős a mai ajánlásom?
Hát attól, hogy miután megtetszett a remix, beleszerettem az eredeti dalba is – no meg azért is kettős a mai ajánlás, mert a remix nincs Spotify-on, sőt, ingyenesen letölthető a Soundcloudról.
