Amikor meghallottam Norka eheti ajánlását, egyből a Qualitons zenekar ugrott be. Mondjuk ez nem véletlen, mert ők is ugyanebben a műfajban mozognak, mint a görög Naxatras.
@chanthahca: Mivel a sok kalandozás után úgyis mindig a pszichedelikus rocknál kötök ki – így jár, aki anyatejjel szívta magába a Pink Floydot -, mára egy Naxatras ajánlás:
Találós kérdés: Honnan ered az Anderson Council név?
Amikor Vanda ehetijéhez megkerestem a vonatkozó YouTube videót (azok számára, akik nem Spotify-on élnek), akkor örömmel olvastam az örömködő kommenteket a közel 1 éves videó alatt, hogy bizony bizony a 90-es évek drum&bass / jungle vonala szépen kúszik megint vissza.
Ami számomra azért is örömteli, mert gyakorlatilag ezen a vonalon nőttem fel „zeneileg”, igaz akkoriban sokkal korlátozottabb volt a zenékhez való hozzáférés, meg aztán el is kanyarodtam más elektronikus zenei irányzatok felé (rave, house, deep house).
A másik fontos momentum, hogy épp egy remixen (inkább bootleg, mert nem hivatalos) dolgozom, ami – láss csodát – drum&bass alapokon nyugszik. Ez csak annyiból lényeges, hogy így most összeállt bennem a kép, hogy szerintem kipróbálom magam ebben a szcénában.
@v4nd4: Ismét egy tehetséges és nagyon menő női dj-t hoztam nektek: Nia Archives.
Természetesen angol, de félig jamaikai… így majdnem teljesíti azt a tervem, hogy különböző országokból kerítek dnb zenét, bár ő inkább samba-jungle-nek hívja =D
Az a jamaikai vér, na. De tört ritmus, nagyon be tud szippantani a listája, ez pedig a legnépszerűbb zenéje:
Nem vagyok egy nagy anime rajongó, de ezt a zenét hallva teljesen magam elé tudom képzelni a villódzó képsorokat, az ázsiai pörgős életstílust. Energia? Na az van bőven!
@_adamtoldi_: Az eheti anime ajánlóba a Chainsawman-t küldeném be, remélem mindenki szereti az ilyesmit!
Vagyis a Chainsawman opening zenéjét, ami hozza a shounen animék upbeat feelingjét, a jrock tökéletes mintapéldánya, Kenshi Yonezu – KICK BACK. Tessék energetizálódni!
Reggel óta próbálok rájönni, hogy Szögi által hozott Elefánt zenekart honnan ismerem, mert tuti, hogy jött már velem szembe. Egy Petőfi Akusztik gyanús, hogy valami covert hallottam tőlük – úgy értem, az ő dalukat dolgozta fel valaki, de nem találom az emlékeim között a legnagyobb jóindulattal sem.
Éppen ezért (is) beszéljen (sic!) helyettem Szögi:
@szoges: Ritkán tudom egy héttel előre, hogy mi lesz a heti választásom.
A sok rossz mellett a közösségi médiának szerencsére van egy inspiratív oldala is, ezért most mondhatom, hogy @iamyank inspirálta ezt a választást azzal, hogy megosztotta TwitterX-en: „nagyon lassan ért be nálam, de magyar szöveg (ami nem rap) 15 éve nem talált be annyira mint az Elefánt – Én”.
Erre nekem rögtön beindult az agyam, hogy haló, az Elefánt én is szeretem, mégpedig a November a kedvenc számom tőlük, ami inkább egy szomorkásabb-melankólikusabb dal.
Két albumverziója is létezik, esküszöm egy hetet gondolkoztam rajta, hogy melyiket linkeljük be. Nekem a korai változat kattant be anno, de Ti az újabbat kapjátok, ez némileg pörgősebb, és talán nem kezdi el ezt hallgatva senki elreszelni valamelyik vénáját.
Az Elefánt egyébként egy 2011-től -kivételesen- máig működő alterrock-posztsanzon műfajban tevékenykedő zenekar. Az emlegett dal a 2013-as Vérkeringő albumról szállítódik, azóta már vannak sokkal populárisabb dalaik is, például az Én, iamyank ajánlásával! .)
Már a két héttel ezelőtti Heti Zene S04E13 alkalmával meg akartam emlékezni két zenészről, akik azon a héten fejezték be végleg zenei és földi karrierjüket…
Tony Bennett és Sinéad O’Connor is itt hagyott minket és bár lehet, hogy túl szentimentális ez most így, de szerettem volna megemlékezni róluk, a zenéjükön keresztül.
Ma Sinéadra esett a választásom, a munkásságának legpopulárisabb dalát választottam, amit bár valószínűleg nincs ember a Földön, aki ne ismerne, de mégis van egy érdekessége.
Mégpedig az, hogy ezt a dalt – a már szintén a másvilágon zenélő – Prince írta a Family nevű zenekarában.
a dal népszerűségét, nagyságát mi sem mutatja jobban, hogy olyan neves előadók is hozzányúltak (tiszteletből, megemlékezésből), mint pl. Aretha Franklin (Spotify, YT), aki egy remek jazz feldolgozást készített belőle, de említhetném Madonnát is aki a 2016-os Billboard díjátadón emlékezett meg Prince-ről vagy a már szintén elhunyt Chris Cornellt, aki önállóan és lányával együtt is feldolgozta a dalt. Utóbbit már halála után jelentette meg lánya, aki később James Corden Late Night Showjában is előadta.
