Új hét új ajánlások. Nem csak zeneileg, de zenehallgatásilag és stílusjegyileg. Az epizód alcíme pedig legyen Albumok.
Zúzdát társítottam Zolihoz – megkaptam a zúzdát. Meg még mást is, ami magyarázatra szorul. De csak a zene után.
@k0cs0g: A Darrell tesók nélkül, hiszen ők már nem élnek (Vinnie Paul nem annyira rakandrollosan, álmában hunyt el, de Dimebag ebben is különleges volt – mint, ahogy gitárosként is – őt egy ámokfutó koncert közben, a színpadon lőtte le), a heroinista, alkoholista, mindenista, az utóbb időben meglehetősen „benácult” Phil Anselmo és a basszusgitáros Rex Brown, a hírek és U2 vidik tanúsága szerint, egy meglehetősen impresszív nosztalgia reunion turnét dobott össze. 2023. május 30-án és 31-én együtt üvölthetjük velük a Barba Negraban, hogy
Respect, walk
Are you talkin’ to me?
Are you talkin’ to me? Walk on home, boyA 1992-es Vulgar Display of Power album egyike a nagy klasszikusoknak, nem csak a Pantera, de szerintem a metal történelmében is.
Az album különlegessége, hogy egy kiváló spinning edzést is le lehet vele hozni.
1. Mouth for War 3:56 bemelegítés
https://www.youtube.com/watch?v=PS65_zL2tCU
2. A New Level 3:57 hegy
3. Walk 5:15 hegy
4. Fucking Hostile 2:49 sík
5. This Love 6:32 hegy (refrénekben hegyi hajrá!)
6. Rise 4:36 sík
7. No Good (Attack the Radical) 4:50 sík
8. Live in a Hole 4:59 hegy
9. Regular People (Conceit) 5:27 hegy
10. By Demons Be Driven 4:39 sík
11. Hollow 5:45 levezetés, nyújtás
Robi kérésére pedig jöjjön egy recept, szerintem koncert előtti nap csináljatok meg, egy napot jót tesz neki, ha érnek az ízek, a pogó meg úgyis kiveszi az energiát… szóval másnaposan pont jó lesz.
https://divany.hu/offline/2019/11/14/stew-recept/
És akkor a magyarázat. Még múlt héten zajlott le köztünk az alábbi beszélgetés.
Még két nóta kell majd?
Hogy még kettő?
Meg két hét vagy mennyi?
őőő nincs vége dátum
Jaaaa
kevered az alapötletet adó 30 nap 30 dallal 😄
Akkor nem kell húzni a listán 😂
itt toljuk amíg jön kontent
nem nem, bővítsd nyugodtan 😄
Mert akkor megint programajanlos lesz, plusz spinning edzés tippek 🙄
dobj hozzá valami jó receptet is
Hát így kaptunk a végére egy marhapöri receptet!
Vanda ajánlása is már múlt héten megérkezett és ismét egy pörgős d’n’b-t kaptunk tőle. A legnépszerűbb dnb/jungle loop természetesen ebben a zenében is jelen van, így gyorsan be is ugrott, hogy remek alkalom megosztani a BearingUK YouTube csatornát, ahol Vanda és általam is nagyon kedvelt brit stílusok nagyon mély és korrekt magyarázatát, eredetét göngyölítheted fel. És a loop (5:45-től), ami mindennek az alapja, magyarázata, amolyan 42.
@v4nd4: Hello,
Most van időm is, meg ötletem is…
Szóval nagyon igyekszem majd valami veretős dnb-t is küldeni, de egyelőre inkább ezek a liquidek esnek jól a lelkemnek.
Alig tudtam választani goddard. zenéi közül, későbbre el is raktam egy másikat is, de most ez nyert. Továbbra sem tudok elszakadni ezektől az angol dj-ktől =]]
https://www.youtube.com/watch?v=GfbSwxRW7Vo
Ez a hét úgy tűnik a komplett album ajánlások hete, de hát tényleg van olyan, hogy egyszerűen nem lehet és nem is szabad kiemelni csak egy dalt egy albumról, mert maga az album az egység. Íve van, története, jelentése. Krisztián ajánlása pontosan ilyen.
Emlékszem, amikor zeneiskolába jártam, volt olyan óraelem a szolfézs tantárgy keretén belül, hogy zenehallgatás. A tanárnő felrakta a kétes minőségű lemezjátszó-erősítő-hangszóró kombóra a bakelitet, meghallgattuk a művet, majd kibeszéltük, ki mit hallott, elemeztük.
A rohanó mindennapok sajnos sokszor eltörlik ezt a gyakorlatot, ezért külön köszönet jár érte, hogy Kriszitán a saját zenehallgatását bemutatva feleleveníti ezt a módszert. Egyébként Rick Beato YouTube csatornáján is láthatsz hasonlót, imádom ahogyan figyel a(z inkább zenei) részletekre és kielemez egy-egy zenét.
@utanbetydelse: Van olyan zene, amit úgy is lehet hallgatni, hogy csak zörög, zümmög, dübörög a háttérben, amíg az ember főz, pakol, takarít, stb. és van az a zene, amit mindenképpen odafigyeléssel kell hallgatni.
Én többnyire nem szoktam úgy elindítani egy lemezt, hogy szóljon valami, amíg molyolgatok. Ha zenét hallgatok, legyen az bármilyen stílusú is, mindig odafigyeléssel teszem. Kizárva a környezetet, csak a zenére koncentrálva.
Na, ez az, amire kevés lehetősége van az embernek, ha már családja van. 🙂
A MONO egy japán poszt-rock banda. Nincs olyan albumuk, amit ne hallgatnék szívesen, de a Hymn to the immortal wind a kedvencem. (Évekbe telt mire sikerült vinylen is megszereznem.) 2009-ben jelent meg, a zenekar 5. lemeze. Egy instrumentális konceptlemez.
Az egész album gyönyörű, ezért csak azt tudom javasolni, hogy a teljes albumot hallgassátok meg! A szokásos gitár, dob, bassgitár mellett glockenspiel, csembaló, orgona.
Valódi dallamorgia! Leírni nem tudom, hallani kell! Hallgassátok odafigyeléssel!
(Egyébként csütörtökön – május 11. – MONO koncert lesz az Instantban!)
https://www.youtube.com/playlist?list=PLxzSZG7g8c8xw4zxGJfKTX7jtqoVFmo22
Amikor meghallottam Ádám eheti zenéjének intróját és az első verse-t, rá kellett néznem az előadóra, hogy tényleg a Europe-tól hozott valamit? 🙂 A svéd gyökerek és a stílus is azonosak, így hát nem csoda a tévedésem.
@_adamtoldi_: Ezúttal igyekeznék aktuális maradni és egyben színt is vallani a legkevésbé populáris ajánlásommal.
Igen, power metal. Solo project. Klippje sincs. Magnus Karlsson’s Free Fall a gitáros/zeneszerző Magnus projectje és a mostani a 4. solo albuma.
Ő ilyen háttérben megbúvó egyéniség a neoclassical/symphonic/power metal szcénaban, +1 gitáros a Primal Fearben (de nem igazán turnézik velük) és a legtöbben talán a Russell Allen / Jorn Lande project miatt ismerik, akik ilyen top 5 vokalistaként vannak számon tartva a szcénaban.
Az általam kiemelt számban (Nightbird) pedig Michael Eriksen énekel, aki tökéletes párosítás a zene mellé amit Magnus ír, bár a Circus Maximus zenekar miatt jópáran ismerik de én egy másik projectben ismertem meg (Ayreon, amiről tuti fogok még írni valamikor).
https://www.youtube.com/watch?v=kTVWapGZ6X0
Attila a héten így kezdte:
Szia Robi,
Az a huncut helyzet, hogy máris pofátlan módon megtöröm az első epizódban tett „ígéretemet” és most nem a lemezgyűjteményemből hozok egy nótát.
Pedig hjajj, ha lenne belőle bakelit lemez, igencsak ott csücsülne a nappalimban a többi között.
Azán meghallgattam a zenét és meglepődtem rendesen. Aztán elolvastam a leírást és megértettem, hogyan került Attila repertoárjába a muzsika, majd jót nevettem, hogy én is sokszor ilyen alapokon „húzok” be előadókat, dalokat a kedvelt listába.
@attilagyongyosi: Mivel lassan 14 éve Debrecenben élek és pár éve még a lakcímkártyám is ide szól, így úgy érzem nem árt, ha itteni formációkat is támogatok egy kicsit.
Van egy fiatal „suhancokból” álló zenekar itt a pusztában, akik a Heavy Brains névre hallgatnak. Talán le is csúsznak a radaromról, ha nem raktunk volna már le egy-két sört a törzshelyemen a banda pár tagjával.
Megmondom őszintén, még én is csak most ismerkedek behatóbban az eddigi kiadványaikkal, de összességében nagyon tetszik, amit csinálnak, sok-sok fantázia és kreativitás van benne.
Az apropó egyébként nem más, minthogy nem rég voltak az M2 Akusztik műsorában és zenéltek egy örömtelit.
Amit pedig kiemelnék ezen alkalommal, az az „Egymás Holdjai” című számuk, ami egyébként tavaly jelent meg, nem mellesleg pedig egy kissé melankolikus, érzelmes nóta jól eltalált szöveggel és tökéletesen passzoló produceri munkával.
https://www.youtube.com/watch?v=L_Si76lDJR0
A zenélés sokszor pontosan arról szól, amit Gábor leír a Dope Calypso kapcsán. Vannak akik a hírnévre, a pénzre, a groupiekra vágynak és vannak akik csak zenélnek és kész.
@szoges: Az eheti választottam a Dope Calypso – New Car Stereo c. dala.
A DC egy közel tíz éves garázspunk-alternatív-indie zenekar. Talán a legkisebb, akit követek: Spotify-on havi 2.000 hallgatója van, de a Facebook like-jaik száma sem sokkal több.
A választott dal talán a leginkább POPuláris tőlük, ennek megfelelően kicsit lassú, chilles is. Általában pörgősebbek a zenéik, és néha indokolatlanul rövidek is, nem ritkák a másfél perc alatti dalok, úgyhogy viszonylag gyorsan végigpörgethető a diszkográfia. 😀
Találtam egy Lángolós interjút velük, ahol azt mondják:
„Miklósnak semmi hangja, így kézenfekvő volt, hogy csakis ő énekelhet, és mivel az agya képtelen ritmikailag bármilyen függetlenítés kicsiholására, ezért gitároznia is kell. Balázs képzett énekes, ezért őt bosszúból a dobok mögé ültették, Lacinak így nem maradt más kihívás, mint hogy basszusgitár alkalmazása nélkül betöltse a basszusgitáros szerepét.”Pont így képzelem én is, ők nem a gázsiért játszanak! 🙂 Voltunk egyszer egy Kabinos (tudjátok, a Népszigeten ott lehet inni) koncertjükön (összesen vagy 100-an), ahol az egyik exem megjegyezte, hogy ebben a zenekarban is pont az a tag vetkőzik a koncerten, akinek nem kellene.
Ez eléggé megmaradt. 🙂 Szóval füleljétek meg, én imádom őket!
https://youtu.be/vG-D3h2oVA4
Kezdem azt hinni, hogy az újraindult Heti Zene népszerűségét mutatja, hogy a múlt heti „vendég ajánlás” után ketten is jelentkeztek nálam, eseti jelleggel ők is szeretnének zenét ajánlani.
Így érkezett a mai dal is Nórától Norkától, pontosabban nem is egy dal, hanem egy egész album. A címadó dalból pedig még számomra kedves remixek is találhatóak az albumon, ami azért meglepett egy ilyen jellegű – hozzáteszem, nagyon kellemes – gitárzenés album végén.
@chanthahca: Jacob Gurewitsch egy dániai zsidó, aki spanyolgitározik, és az album címe pedig „Lovers is Paris”.
Pont akkor talált meg, amikor már szakításban, válófélben voltam, „rongyosra” hallgattam, elég pontosan tükrözött akkoriban.
Sodrós, de mégis mélyre megy. Szeretem nagyon.
https://www.youtube.com/watch?v=eot4Q-LvOM0
És akkor a végén jövök én a hétre. Sokat gondolkodtam, hogy ebben a sokszínű felhozatalban mit ajánljak és végül egy olyan zenét választottam, melyet egy Netflix sorozatban, a Te című pszichothrillerben hallottam. A beazonosításban segítségemre volt Siri, pontosabban a Shazam amit használ. Emlékszem még arra, amikor ez a fajta technológia új volt, kb. varázslatként tekintettünk rá.
Itt a blogon is írtam róla még 2009-ben…
Az 1990-es születésű Laura Cahen remekül hozza a francia elektronikus és klasszikus zene ötvözését, teljesen átjön számomra az ún. francia életérzés.
Az utóbbi 10 évben 180 fokot változott a franciákkal szembeni világnézetem és mára már nem tagadom, óriási a szerelem. Köszönhető ez annak is, hogy többször nyaraltunk az országban, sőt (kvázi) helyiek vendégszeretetét is élveztük, így kicsit közelebb kerülhettünk a francia kultúrához, életérzéshez, ami talán túlmutat a Kelet-Európából ismételt prekoncepciókon.
Nade, Poussière, magyarul Por. A dal a türelemről és a szerelemről szól és ezt pontosan visszatükrözi a zenei alap. A legendás TB-303-ra hasonlító basszus alap monoton játékossága és a filtertekergetés okozta színek pont azt a feszültséget teszik a zenébe, mint amiről a szövege szól.
I’ll wait for the dust to settle – J’attendrai que retombe la poussière
A YouTube linken pedig az előadónő egy akusztikus verzióval lep meg minket, amiből egyből érthető, miként volt meg a gitár alap először a dalszerzéskor és ebből egy jó producer hogyan csinálta az analóg szinti basszust.
https://youtu.be/St0Bn1_rpB4