A számmisztikát max annyira kultiválom, hogy van egy olyan bekattanásom, mely szerint az ébresztő órát mindig prímszámra állítom be. No meg persze, ha zenei vonatkozású posztnál vagyunk, nem szabad a klasszikus BT – Fibonacci sequence című művet sem kihagyni, de igazából amiért megemlítem a számmisztikát: a 7-ik epizód, pont június 7-én jelenik meg, ami nevezetesen egybe esik a névnapommal (amit nem tartok, de köszi előre is! 😂) és egy kis autós érdekességgel is, ma jelentik be a Volvo EX30-at.
Ja, a 7 is prímszám!
Nade, zene!
Amikor Zoli elküldte az eheti (kb. 2 héttel előre 🤦🏻♂️), gyanús volt az album második dala. Ismerős. Nézem jobban a Spotify-ban, hát látom, ott virít a szívecske, ezt már 2020-ban elmentettem magamnak. Gyorsan el is újságoltam Zolinak, hogy milyen „véletlenek” vannak 😂
@k0cs0g: Robi, mikor Bo Kasperrel benyitottam, elárulta, hogy a svéd vonal nála erős.
Hát akkor jól van: Esbjörn Svensson sajnos már régen nem él (fránya dolog az a búvárkodás, twitteresek is okosan csinálják inkább!!!), de tőle húzunk most egy ívet, mert az EST tagja volt Dan Berglund nagybőgős és Magnus Öström dobos, aki valamikor egyszer összeálltak a norvég Bugge Wesseltofttal, ő ilyen billentyűs féle.
Ebből lett a Rymden. Szép, jó, csodás, kihagyhatatlan szupergroup.
De most mégis a kettő közötti állapotra hívom fel a figyelmet, mert Róbert mindig előjön ezzel a dudorog a house-meg mittomén, nem az én világom.
Szóval Wesseltoft egyszer összeakadt Henrik Schwartz német DJ-vel, majd bevettek Berglundot és csináltak egy Trialogue című agymenést.
Ami talán ezen a koncertfelvételen a legjobb:
Nagyon ajánlom.
De minden összefügg mindennel és mindenkivel, talán még megvan Truffaz a múlt hétről. Itt összehordta a szemetet a szél:
Tipikusan egy olyan album érkezett ma Norkától, amit ha elindítasz, simán végigpörög, egy percig sem unatkozol, remek háttérzene. Ugyanakkor a figyelmet mégis megragadja, mert érdekes hangzású hangszerek jelennek meg remekül ötvözve a Trip-Hop elemekkel.
@chanthahca: Következő legyen Hugo Kant. A The Old Times-ot sokan ismerik, nekem mostanában az „új” (2020-as) albuma a kedvencem:
Szerintem az már a koromból is adódik, hogy a Trip-Hop visz mindent, ami kezdődött a ’80-as, ’90-es végi alternatív rock szeretetével és kilyukadt ilyen fura fazonok zenéjének szereteténél.
Krisztián egy nagyon érdekes albumot hozott a héten, amit bevallom: egyelőre nem tudom hova tenni. Első hallgatásra azt mondanád: az összes dal ugyanolyan. Aztán felfedezed, hogy egymás variációi és az albumot egészében kell értelmezni.
Második hallgatásra pedig egy jelenet villant be a Csengetett Mylord S01E06-ban, amikor Aubrey Winslow a versét olvassa fel, ami zenei aláfestést kap – és ezt most nem gúnyosan írom. Az albumot hallgatva olyan érzésem támad, mintha egy vers felolvasáson lennék, ahol a zongorista improvizál.
@utanbetydelse: David Tibet és a Current 93 neofolk zenét játszik.
A „Soft Black Stars” a kedvenc albumom tőlük. Kicsit sötét és kicsit misztikus hangulatú, főként akusztikus hangszerek és David Tibet karakterisztikus énekhangja jellemzi. Lassú tempójú, melankolikus.
Ha lenne egy sub hangfalam, akkor most dolgozna rendesen 🙂 Ezt már csak onnan is tudom, hogy a saját kis amatőr stúdióm nincsen basszus csapdákkal kezelve és bár a lehallgatási pozícióban (aka a monitor hangfalaim és a fejem által alkotott háromszög csúcsán) nem érzékelem az állóhullámok kialakulását, a szoba egy adott pontján már észlelhető. Csak annyit mondok: a kutya kimenekült.
@_adamtoldi_: Ezennel megkezdeném a „vótmá” szekciót, mivel a BSE-t @v4nd4 már ajánlotta.
Annyi az extra, hogy ebben a számban közreműködik a Foreign Beggars is (RIP Ebow), így nem csak a BSE zenéje adja a sötétebb/sci-fi hangulatot, hanem így a hozzá illő szöveg is ott van.
Ha valaki őket nem ismerné, elég sok hasonló közreműködésük van, akár a Noisival is (sőt, közös formációjuk is volt I am Legion néven), hiphop/dubstep/DnB vonalon eléggé megkerülhetetlenek voltak Európában, amennyire én vágom, ha sikerült elkerülni, itt az ideje a pótlásnak! 😛
Ezennel megalapítom a leghipnotikusabb hangú énekesek és dalok versenyét, ahova az első nevezettem Silvia Pérez Cruz, aki itt éppen egy duettet énekel a nem kevésbé elragadó Natalia Lafourcade társaságában.
Attila szerényen csak egy dalt emelt ki, pedig az egész album, egyben hallgatva zseniális.
@attilagyongyosi: Az előző ajánlómhoz hasonlatosan ismét van hollandiai kötődés, ugyanis a mai nóta a hanglemez-repertoáromból nem más, mint a Cubicolor ‘Once Around’-je.
A Cubicolor Peter Kriek, Ariaan Olieroock és az angol Tim Digby-Bell formációja, ahol az első két úriember alkotja a 16 Bit Lolitast (vagy manapság már 16BL-t) is.
Peter és Ariaan a 16 Bit Lolitas gúnyája mögé bújva már nagyon sok zseniális dalt lerakott az asztalra (extra ajánlóként például a Premium Emo-t, ami nulla másodperc alatt írta bele magát az örökranglistámra), de Timmel, mint énekes kiegészülve valami egészen különleges kémiával megáldva írnak dalokat.
2016-os debütáló albumuk a Brainsugar önmagában megér egy forgatást, aztán épp a COVID-19 világméretű kitörése előtt jöttek ki a második nagylemezzel, a Hardly A Day, Hardly A Night-tal, ami szintén egy olyan downtempo és deep house megjelenés, amit bármilyen élethelyzetben szívesen teszel be a Youtube-ba, Spotify-ba, lejátszóba.
Na jó, a Once Around egy pusztán instrumentális darab, amiben Tim épp nem csillogtatja meg énekhangját, de ettől függetlenül szerintem a legjobb zene az albumról és ezt a Spotify lejátszási adatok is alátámasztják. Csodálatos, elvarázsoló zongoraszólamok, amikből bőven kérni fogsz még akkor is, miután lecsengett az utolsó hang.
@szoges: Ezúttal a The Carbonfools – Paris c. dalát hoztam.
A stílus a „szokásos” poprockelektro, érdekesség, hogy a zenekar első magyar nyelvű dala 2013-ban jelent meg, tiltakozásul a magyar parlament által megszavazott médiatörvény magyar rádiók zenei kvótája ellen.
Eszerint csak az számít magyar dalnak, amely dalszövege is magyar nyelven szól ezzel pedig kirekesztik azon hazai előadókat és zenekarokat, akik például angolul vagy más nyelven írják a számaikat.
És akkor tőlem az eheti. Gondban voltam, hogy a héten milyen zenét ajánljak, mert több impulzus is ért olyan zenék által, melyek még nem jelentek meg, csak a napokban, hetekben fognak. Az impulzus főként a mester, Anthony Pappa volt, akinek sikerült elcsípnem egy live streamjét.
Aztán végül a „Liked songs” listám segített.
Egy igazi „feelgood” zenét hoztam, mely a méltán híres norvég elektronikus zenei duó, a Röyksopp egyik dalából készült remix Baauer által.
Fun fact, egyszerűen évek óta nem bírom jól leírni a Röyskopp (látod!) Röyksopp nevét.
Pedig csak meg kellene jegyeznem, hogy a név az óriás pöffeteg norvég nevét takarja: röyk mint füst és sopp mint gomba.
Baauer becsületes nevén Harry Bauer Rodrigues olyan szerény eredményekkel bír, mint egy dupla platina lemezes dal a Harlem Shake, mely a Spotify számlálója szerint lassan 83 millió (!) lejátszásnál tart.
A remixben az fogott meg, hogy iszonyat jó a hangulata, kicsit gyorsabb mint az eredeti dal (ami egyébként szintén zseniális) és számomra egyértelműen hozza vissza a 90-es évek rave korszakát hangulatban. Nem ő az egyetlen, aki visszanyúlt már stíluselemekhez ebből a korból, egy másik nagy kedvenc SubFocus is a Ready To Fly-ban.
Talán a nosztalgia, talán mert akkor voltam tinédzser, de imádtam a rave/UK garage korszakot!
