A Heti Zenében az a szép, hogy az ajánlótársaim nem tudják egymásról, éppen ki milyen zenét fog bedobni a közösbe.
Vannak stílusban stabil tagok és vannak széles palettán mozgó ajánlótársak. Ebből persze adódhat olyan együttállás, hogy eltolódik teljesen akaratlanul a hangsúly egy-egy stílus irányába, de az eheti nem ilyen: baromi izgalmas és változatos zenéket hoztunk!
Ha jól emlékszem, egyetemista korszakomban és talán még pár évig utána volt nagy kedvencem a Café del Mar és Hotel Costes válogatások, a chill out stílust népszerűsítő kettő, talán legismertebb válogatás sorozat. Az egyik ilyen albumon szerepel is a Slackwax, így nem csoda, hogy egyből ez ugrott be Norka ajánlásáról.
@chanthahca: egy német duó, elektronikus zenét játszanak, amiban azért jócskán akad jazz, blues és R&B is.
A korábbi Heti Zene évadok során a Spotify link mellé magát a YouTube videot ágyaztam be, melyek nagy részét sajnos már vagy törölték az oldalról, vagy a WordPress megváltozott szerkezete miatt nem jelenik meg – ezeket folyamatosan javítom, sok van na.
Éppen ezért, az előző évadban is már a Spotify lejátszót ágyaztam be, de most egy olyan eset állt elő, amikor kivételesen ismét a video klip kapja a fő szerepet, mert ahogyan Zoli is írja: ez egy csoda!
Massive Attack amúgy nálam is gyakran hallgatott zenekar, volt már ajánlásban is – szintén erős a klip!
Vanda mai ajánlása a Chase & Status – No More Idols albumáról van, mely számomra sem ismeretlen, leginkább a Blind Faith című dal miatt, melyet rongyosra hallgattam a Dirt3 játékban 🙂
@v4nd4: Fura társulásból született zenét hoztam most, nem is mai darab.
Plan B nem feltétlen a dnb vonalról ismert, Chase & Status pedig cserébe furcsa szerzet: ha nem dj setben lépnek fel (ketten), akkor (a háromból) egyikük tényleg dobszerkóval nyomja a dnb-t a színpadon, ketten meg foglalkoznak minden mással (basszus/gitár, billentyű stb) =D
Amióta megjelent (2011!) ez a zene, nem került le a lejátszási listámról – semelyikről.
A következő dal hallgatásához a következő a tippem: próbáld meg a lábdobokat végig utánozni (mindkét lábaddal, dupla pedál van), majd figyeld, mennyi idő után áll be a görcs a vádlidba.
Aztán gondold hozzá, hogy mindenközben (bár viszonylag egyszerű ütemeket) a két kezeddel is játszanod kell. 4 perc 52 másodpercen át. Pontosan. Ütemre. Egy koncerten.
@utanbetydelse: Ha valaki meghallja a Burzum nevet, akkor rögtön a fatemplomok gyújtogatása jut az eszébe, de ezt most tegyük félre.
A Burzum tulajdonképpen Varg Vikernes egyszemélyes projektje, a black metal egyik alapköve. Legalábbis szerintem. Nekem a Burzum a kedvenc black metal “zenekarom”.
Varg Vikernes manapság a neofolk, pogány és nacionalista nézeteiről ismert és persze arról, hogy megölte Euronymust, a Mayhem gitárosát, de zenei körökben megkerülhetetlen a neve. 1992 januárja és 1993 márciusa között négy Burzum albumot rögzített. Az első négyet. A legjobbakat. És közben feljátszotta a basszussávot a Mayhem ikonikus lemezére (De Mysteriis Dom Sathanas), valamint írt dalokat és szövegeket két Darkthrone lemezre is. Egy őrült zseni.
1994 májusában 21 év börtönre ítélték, de végül 15 éve után, 2009 márciusában szabadult. A börtönben is rögzített két albumot, majd azóta további hét lemezt írt. A zenéjére nemcsak a black metal, hanem a dark ambient és a neofolk is jellemző. (Vannak tisztán black metal és tisztán ambient lemezei is.)
Az első 4 Burzum lemezt bármikor meg tudom hallgatni. Nehéz volt egy dalt választani. Ez a legelső albumról van:
Tudtam, hogy „baj” lesz belőle, mégis leírtam 🙂 Szerencse, hogy Ádám vette a lapot, sőt még valahol igazat is adott.
A mostani ajánlását egyébként simán el tudom képzelni péntek délután délután 3 óra körül egy irodában, ahol megjelenik az ügyeletes hangulatfelelős és a hétvégére ráhangolódás már-már rituálét idéző mozzanataként félhangosan berakja ezt a zenét a lejátszóba és még a munkáját éppen akkor megkezdő takarítónő is vidámabban kezdi el kiüríteni a papírkosarakat.
@_adamtoldi_: Amikor Robi leEuropeozta a Magnus Karlssonos ajánlómat, tudtam, hogy… lesz még Europeosabb is ennél. 😛
Össze is kötöm koncert ajánlóval, hogy elvegyem Zoli kenyerét is a kis circleből, amit itt tolunk.
Az Eclipse „természetesen” egy svéd banda, akik a Dynazty es a Powerwolf elött fognak fellepni a Barba Negraban 2 het múlva.
Mivel elég egyértelmű, hogy a glam meg hard rock dolgok kimentek a divatból egy jóideje, én mindig nagyra értékelem, ha valaki ilyenkor is azt a zenét tolja, amit igazán szeret.
Mondhatjuk, hogy a hosszútávú betting (99-ben alapultak) mégis bejött, a sleaze metalnak van némi reneszánsza és ez felfele húzta őket is.
És ha már koncert, akkor itt egy kifejezetten erre teremtett szám is – „Saturday Night (Hallelujah)”.
Tartozom egy vallomással: indokolatlanul nem követem a munkásságát az Everything But The Girl brit duónak, annak ellenére, hogy imádom szinte minden egyes zenéjüket.
Mint a generációmból sokunknak, az első találkozásom velük a Missing című dal volt, ami szerintem, minden idők egyik legszebb vallomását tartalmazza („And I miss You, Like the deserts miss the rain”), természetesen a Todd Terry féle remix pörgött belőle, de engem is megihletett és készítettem egy saját bootleget belőle (bizonyos elemeit ma már nehezen vállalom, de egész jó lett 🙂 )
A mai ajánlásommal találkozásom a klasszikus történet arról, ami igazából a DJ-k létjogosultsága volt a kezdetekben: hallgatom az egyik nagy kedvencem, példaképem, Anthony Pappa aktuális mixét és záró dalként megszólal egy ismerős stílus, kicsit depresszív, dallamos, intelligensen összerakott darab, még az énekhang is ismerős, de nem vágom rá, hogy ez az EBTG.
Tracy Thorn hangja kicsit érettebb lett, de még mindig zseniális. Először azt hittem, valami férfi énekel, vagy utómunkában eltolták a hangmagasságot, de nem. Idősebb lett, a hangja is változott.
És hát ha a Missing anno megpengetett érzelmi húrokat, akkor a Nothing Left To Lose egyenesen rád rúgja az ajtót, darabokra szed, majd a végén rád parancsol, hogy kapd össze magad!
Kis érdekesség, megkérdeztem a chatGPT-t is, miként értelmezi a dalszöveget:
„Az Everything But the Girl – Nothing Left to Lose” című dal egyik értelmezése a következő lehet:
A dal egy fájdalmas és keserű szerelmi szakításról szól. A szövege alapján úgy tűnik, hogy a narrátor kapcsolata végérvényesen véget ért, és semmi sem maradt már neki veszítenivalóként. A dalban a szerző elmeséli, hogyan próbálja feldolgozni ezt az érzést és túllépni a szakításon.
Az „Everything But the Girl” duó (Ben Watt és Tracey Thorn) többnyire személyes és érzelmes témákról szóló dalokat ír. Az „Nothing Left to Lose” is ezek közé a témák közé tartozik, és az énekesnő kifejezi a kiüresedést, amit az érzelmek elvesztése és a kapcsolat vége okozott neki.
A dal szövege mély érzelmeket hordoz, és a szerző nyíltan beszél a veszteségről, a magányról és az ürességről. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a dalban a szerző egyfajta megbékélést is keres, és igyekszik újra talpra állni, és továbblépni az életben.
Természetesen az értelmezés szubjektív lehet, és másoknak más jelentése lehet a dalnak a saját élettapasztalataik és érzelmi állapotuk függvényében.
