Előszó
Már tavaly (2025) felmerült bennem a gondolat, hogy újra nekifogok ennek a blogolás dolognak.
Egyfelől szükségességét érzem, hogy kiírjak magamból dolgokat – visszagondolva, sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, amikor aktívan blogoltam, persze fiatalabb is voltam, több terveim is volt, több „alteregom” kereste az „utat”.
Másfelől a twitter->x dráma miatt sajnos szétszéledt a számomra érdekes társaság, mindenki a maga értékválasztása, kényelme szerinti platformra és így a grafomániámat, közléskényszeremet nem tudtam igazából sehol sem kiélni.
Harmadrészt a blogom statisztikájából és visszaemlékezéseimből arra jöttem rá, hogy a twitter (x), facebook, mastodon, bluesky, whatever platformokon való mikroblogolás teljesen háttérbe szorította (nem csak nálam) a hagyományos blogolást, ahol a karakterkorlátok hiánya miatt talán választékosabban és mélyebb mondanivaló formájában lehet megosztani az olvasóval a gondolataimat. Egy ideje már nem is próbálkoztam, persze mindig lehet kifogást találni, hogy éppen miért nem jutott rá idő.
Negyedrészt, sajnos élő és létező jelenség a „short format content” jelentős térhódítása. Magamon is észre vettem, hogy egy hosszabb blogbejegyzést nem szívesen olvasok már el, vagy például egy 15+ perces YouTube videónak már nem feltétlenül fogok neki – ezt pont egy tegnapi felfedezésem és döbbent élményem igazolja is: 210 elem volt a „Watch Later” listámban…
Nagyjából most kellene, hogy vége legyen ennek a posztnak is, hogy ne veszítselek el.
Új év, új kezdet
Mi más lenne alkalmasabb az önreflexióra, az új kezdetre, az új tervezésre, mint a naptári évnek a kezdete? Különböző eladási statisztikákból (pl. fitness bérletek értékesítése) egyértelműen látszik a mára már automatikusan beinduló társadalmi trend, hogy akkor fogjunk neki, kezdjük tiszta lappal az új naptári évet és valósítsunk meg mindent, amit korábban nem sikerült, vagy amit korábban rosszul/másképp csináltunk.
A változás, a változtatás nem könnyű. Az újévi fogadalmak 81-92%-a elbukik: sokan leírták már1, sokan boncolgatták az okokat2 az egyik legjobb forrásra hivatkozva3:
- az újévi fogadalmat tevők 9%-ának sikerül csak betartaniuk azt
- 23%-uk felhagy a megvalósítással az első héten, 64%-uk az első hónap után és 81%-uk a második év vége előtt
- 43%-uk feladja a célok megvalósítását februárra
Az okok közt több minden is szerepel, a legnagyobb arányban a motiváció elvesztése a felelős, melyet a túlzott elfoglaltság és a célok és prioritások megváltoztatása követ.
A témának szerteágazó irodalma van, többnyire az egyénben és a környezetben keresik a „hibát” – jogosan.
Túl sok mindenen akarunk egyszerre változtatni, túl nagy falattal kezdjük a változtatást, az eredményt akarjuk látni, nem a szokás megváltozását vagy például, hogy nem változtatjuk meg a környezetünket, melyben a (rossz) szokásainkat gyakoroljuk.
De mi van, ha a fentieken túl egy eddig számításba nem vett faktor is szerepet játszik a kiemelkedően magas kudarcarány kialakulásában?
Jó időben a jó helyen
Hallottuk már millió meg egy alkalommal „sikeres” emberektől: jókor voltam jó helyen.
A hipotézisem a következő: az újévi fogadalmak kudarcának egyik fontos faktora az időzítés. Az elhatározás, a szándék megvan, csak rossz az időpont.
Néhány gyakorlati példa a saját életemből. Többször írtam már róla itt a blogon, hogy kertészkedem…na várj!
Most kicsit ledobta az agyam az ékszíjat…az emlékezetem becsapott és itt a blog hasábjain egyáltalán nem írtam sem a családi házunk felújításának folyamatáról (bár ezt még anno Facebookon és Twitteren sokan követtétek), sem a zöldséges kertem kialakításáról…2018-tól most már lassan 8 év (publikus) dokumentálása teljesen kiesett. Majd memoire-ban megírom 🙂
Szóval! Kertészkedem – erről majd még akkor később. A kertészkedés egy remek GTD projekt, mert a természet nem vár, nem tudod tologatni a feladatokat, ha valamit nem csinálsz meg egy adott időablakon belül, nem sok esélyed van a sikerre és eredményre. Ezt párszor a palántázás (majd pánikszerűen palánta vásárlás), direkt vetés vagy épp a gyomlálás folyamatán keresztül már megtapasztaltam. Ilyenkor, az új év kezdetén mindig eldöntöm, idén a kertben is minden más lesz. Jó előre meg fogom tervezni a kerti naptárat, azt rigorózusan követem majd. Szép tervek, órákon át Pinteresten kertek nézegetése és boardra mentése, álmodozás…majd elmúlik a január, a február, amikor minimális a témában a cselekvés lehetősége. Jön a március és a kapkodás, mert az újévi fogadalmak, ötletek, tervek már feledésbe merültek – marad minden úgy, ahogyan tavaly.
Mi volt az egyik hiba? Az időzítés.
Olyankor hoztam döntést valamiről, amikor a cselekvés időben jócskán későbbre került, egyszerűen nem tudok januárban kimenni a kertbe és cselekedni, mivel a körülmények nem adottak. Joggal szisszensz fel és mondod: „Dehát Robi, ezt tervezéssel ki lehet védeni, írd le, amit elhatároztál, majd vedd elő a jegyzeteid és valósítsd meg, amikor itt az ideje!” – és jogos az észrevétel. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez csak félig oldja meg a problémát, mivel az elhatározás és a cselekvés közt eltelt időben a motiváció is eltűnik.
Egy másik példa hasonlóan megmosolyogtató lehet és megannyi kritika és működő (vagy annak vélt) megoldási javaslat érkezhet hozzá – szintén jogosan. Idén elkezdek futni. De tényleg. Felveszem a nyúlcipőt és futni fogok, a focihoz kell a kondi, fogynom is kellene, a futás jó. Ingyen van, minimális a kezdő szett, Forrest Gump is futott. Január elseje van, igaz most éppen 5,4 Celsius fok, kicsit sáros is az út, amit kinéztem a futásra…tudod mit? Inkább holnap kezdek el futni, jó? Holnap persze ugyanilyen idő lesz, meg még a hideg északi szél is fújni fog, de meglátjuk. Holnap tényleg elmegyek. Na jó, max holnapután, de akkor már bizisten elmegyek futni.
És még órákon át folytathatnám az önbecsapást, könnyű belátni, hogy jó eséllyel NEM fogok elmenni futni januárban, bár a fogadalmam ma arról szólt, hogy elkezdek futni. Elhatározás, motiváció megvan, az időzítés rossz.
Tekintsünk el annak boncolgatásától, hogy kellően megfelelő-e a motiváció, ha a januári hideg és egyéb hátráltató tényezők el tudnak tántorítani a céltól, hogy fussak.
Akkor most hogyan tovább?
Már így is hosszúra nyúlt ez a poszt és magam is érzem, hogy kicsit berozsdásodtak a gondolatok is, majd belejövök 🙂
A fenti két példával azt szerettem volna szemléltetni, hogy érdemes megvizsgálni annak a lehetőségét, vajon jó dolog-e felülni arra a társadalmilag elfogadott és belénk táplált viselkedési cunamira, mely szerint a naptári év végén, újévkor „kell” fogadalmakat tenni, változtatásoknak nekiállni.
Az egyszerű tanács és bölcsesség az lenne, hogy bármikor el tudod kezdeni a változást, butaság dátumhoz kötni. A tapasztalatok és statisztikák azt mutatják, hogy az újévi fogadalmak gyorsan mennek a kukába, mégis évről évre szeretünk egy dátumhoz kötődően, amikor mindenki más is elhatározza magát, egyfajta kollektív tudattalan hatására újévkor belefogni a változásba.
De mi van akkor, ha részben megtörjük ezt a status quo-t és keresünk egy másik, bizonyos szempontból sokkal racionálisabb és praktikusabb dátumot, amikor elkezdjük a változást?
A következő posztban ezt fogom körbejárni. Addig is BÚÉK!
