2026

Svédországba utazunk, épp csak odaértünk a kompra, utolsók közt álltunk be a „raktérbe”. Felmentünk az utazótérbe, mászkálunk a boltok között, kb. 2 pislogás alatt már érezzük, hogy a komp elkezdett kikötni. Hmm, ez gyors volt, máris a túlparton lennénk? Dehát szállnak le az emberek, ennek fele sem tréfa. Megkeresem párom, aki még egy másik bolt mélyén próbálta elütni az időt, közlöm vele, hogy itt az idő, siessünk. Lemegyünk a „raktérbe”, az autó sehol. Mindenféle gyönyörű veteránt látok felsorakozva, látszólag ők…

Well, Béláim, ez így eléggé ciki, hogy egy teljes hónapot ültem a következő poszton, így lógva hagytam mindenkit a téma kifejtésével, de igazából nincs tele az e-mail/DM fiókom felháborodott olvasói levelekkel, követelve azonnal a folytatás, szóval csak lazán. Ahogyan az újévi posztomban már felvezettem, van egy hipotézisem, mely szerint az újévi fogadalmak be nem tartásának hátterében az időpont is állhat. Jó az elhatározás, megvan a motiváció csak épp az időpont (az év ezen szakasza) nem megfelelő. Persze a fenti gondolatmenet…

Előszó Már tavaly (2025) felmerült bennem a gondolat, hogy újra nekifogok ennek a blogolás dolognak. Egyfelől szükségességét érzem, hogy kiírjak magamból dolgokat – visszagondolva, sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, amikor aktívan blogoltam, persze fiatalabb is voltam, több terveim is volt, több „alteregom” kereste az „utat”. Másfelől a twitter->x dráma miatt sajnos szétszéledt a számomra érdekes társaság, mindenki a maga értékválasztása, kényelme szerinti platformra és így a grafomániámat, közléskényszeremet nem tudtam igazából sehol sem kiélni. Harmadrészt a blogom statisztikájából és visszaemlékezéseimből arra jöttem…