Miután 2010. október 18-án eljöttem a munkahelyemről a sanofi-aventis gyógyszergyártól, szembesültem a problémával, hogy a lakhelyem és a patika (aminek kedvéért felhagytam az orvoslátogatással) közötti távolságot valamiféle járművel meg kell majd tenni, vége a „cégesautó” korszaknak.
Egy darabig meg tudtam oldani a dolgot úgy, hogy öcsém autóját kölcsönkértem, de hamarosan neki is szüksége lett az autóra, így nem volt mit tenni: kell egy autót vennem. De vajon újat vagy használtat?
Új autó
Nézegettem új autókat is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy bár anyagilag egy törlesztőrészlet bevállalható lett volna, teljes mértékben felesleges A-ból B-be történő utazáshoz egy új autót, főleg hitelből venni (utólag nagyon jó döntésnek bizonyult ez). Nem ajánlom neked sem, kifejtem.
A magas árhoz azért illik valamiféle kezdő befizetéssel rendelkezni (a 0% kezdőrészletes Suzukik kora lejárt – hál’istennek). Ez egy egyszeri, nagy kiadás. Utána még mindig ott tartunk, hogy fizetheted a hitel kamatait egy olyan „befektetésre”, ami napról napra kevesebbet ér. Irracionális ugye? Mégis milliók vesznek új autót hitelre…
Aztán ott van az új autó kötelező (!) szervízelése, amit alaphangon egy márkaszervízben 40-50 ezer forint alatt nem úszol meg. És ekkor még nincs semmi probléma. Amint közbejön egy tényleges hiba az autón, ez az összeg szépen emelkedik. Ha nem márkaszervízbe viszed az autódat, elveszted a garanciát. Vegyük észre, hogy ebből élnek a márkakereskedések, nem az autó eladásból (vagy már ebből se, de ez egy más téma).
Ezekre a költségekre még jön a Casco, ami a hitel miatt szintén kötelező.
Egy valag pénzt kifizetsz a semmire. De van egy új autód.
Használt autó
Bevallom, sokat változott a hozzáállásom a használt autó kérdésben. A családban jelenleg „koptatjuk” a második új autót azaz nem volt szokatlan tőlem, hogy használt, idősebb autókba ülök bele, azért mégiscsak – mint minden fiatalnak – az új autók, az új modellek jelentették a non plus ultrát.
Aztán elkezdtem számolni, analizálni. 5-10-15 éves, teljesen jó állapotú autókat lehet venni az eredeti ár töredékéért. Készpénzért, semmi hitel.
Persze ilyenkor jön a szokásos ellenérv a használtautók kapcsán: elromlik, szerelni kell, alkatrész, sokkal több a baja, sok vele a költség. Bullshit!
Számolj utána annak, amit fent leírtam! Az új autónak, ha nincs is semmi baja, akkor is van kötelező szervíz költsége. Amiből kijön egy használt autó szerelési költsége egy esetleges meghibásodáskor.
Ráadásul használt autó esetén ott van az autóbontó lehetősége, mint beszerzési forrás és az utángyártott alkatrészek lehetősége is – bár ez utóbbi új autó esetén is reális alternatíva, de mindkét esetben erősen szűrni kell, mert sok a silány minőségű termék.
A kérdés tehát a fenti számolgatás után gyorsan eldőlt: használt autót keresek.
Persze nem árt, ha ebben a keresésben vagy szakértő segítségünk, nekem barátnőm édesapja segített, igazi szakértője a témának (nem mondvacsinált, tényleges).
Saab 9-3 SE 2.0 Turbo
A keresgélés során a hasznaltauto.hu volt a segítségünkre, ami az utóbbi időkben óriási fejlődésen ment át, piacvezető lett és szerintem nem is alaptalanul. Első körben 80-as évek 3-as BMW-je (E30) volt a cél, nagyon tetszik az az autó – sőt, az összes 3-as BMW, leszámítva az E36-os szériát. Hamar rá kellett jönnünk, hogy a hazai kínálatban tragédia, hogy milyen autónak nevezett valamiket próbálnak eladni emberek…
Update: a keresés során fontos szempont volt, hogy minél eredetibb állapotú autót találjak, hiszen később ennek akár még értéke is lehet!
Egyik szombaton elmentünk Budapestre, megnézni pár BMW-t és a totális elkeseredettség állapotában beugrottunk a Nagykőrösi úton található Fővárosi Autópiacra, AZ autópiacra. Még mindig BMW-t keresgélve és nem találva már a kijárat felé haladva az egyik kereskedőnél megpillantottunk egy tehetségesen kinéző Saab 9-3 SE 2.0 Turbo autót. Ez az autó tipikusan megosztó autó: van aki imádja és van aki rettentő mód utálja – ronda, aránytalan stb… kritikákkal illetve.
Nem mondom, hogy nekem szerelem az első látásra volt az autó (főleg úgy, hogy BMW-k után kajtattunk), de ahogy nézegettük, egyre inkább szimpatikusabbá vált. Az állapota is kiváló volt, és igazából az árával sem volt gond: 1.390.000.- Ft. Tíz éves, turbó cserélve volt, karosszéria rendben, új nyári gumit, a bőr ülések szép állapotban, egyszóval patent állapot. Az árat a tervezett költségvetéshez képest sokalltam, de úgy nézett ki, hogy össze tudom szedni rá a kellő összeget.
Óvatos duhaj vagyok, át kell még gondolni.
Mivel ez egy viszonylag fiatal autó és a „modern” technológia elemei már megtalálhatóak benne annak minden előnyével és hátrányával együtt, körültekintőnek kellett lennem, mert mondjuk egy vezérműlánc csere laza 300.000.- Ft magasságában van ennél a típusnál. A turbo is sarkallatos kérdés lehet, de arról tudtuk (papírral bizonyítva), hogy cserélve volt.
Több hetes internetes kutakodás, fórumozás következett, végül addig szarakodtam, míg elvitték előlem az autót – pedig már rászántam magam, hogy megveszem. Így, bár már totálisan beleszerettem, mégsem lett Saab 9-3 SE 2.0 Turbo autóm.
Walter
2010. december 30-át írunk, mikor felhív barátnőm édesapja:
– „Robi, megtaláltam az autódat!”
– „Milyen?”
– „Mercedes!”
– „Egy merci? Nem vagyok az a mercis alkat…küldd el azért a linket, megnézem!”
iPhone-nal gyorsan megnéztem a hirdetést, ahol egy kék, tökéletes állapotú Mercedes Benz 190 E, (hivatalos kódnevén W201) autó fogadott. Na, ez majdnem szerelem első látásra, mivel bár a Mercedest nem szeret(t)em, ez volt talán az utolsó széria, amire gyerekkoromból is emlékeztem, és akkor is nagyon tetszettek már. Ha nem is a „dream comes true” érzés, de majdnem.
Az autót Szentendrén hirdették, mivel épp Budapesten voltunk másnap, elugrottam és megnéztem. Tetszett, KELL! Azért a biztonság kedvéért elmentem barátnőm édesapjáért, aki megszakértette az autót (akkor még „csak az autó volt”), ő is rámondta az áment. Minimálisat alkudtunk az árból, a kézfogás 350.000.- forintnál történt meg. Háromszázötvenezer. A tulajjal még egy jót elbeszélgettünk, kiderült, hogy nagyon gondos gazdája volt az autónak és örült, hogy láthatóan jó kezekbe kerül. A vicc, hogy elmeséltük neki a kálváriánakkat és hogy Saabot is néztünk már, elmondtunk minden pozitívat az autóról és ennek hatására ő később egy Saab 9-5 autót vásárolt!
Egy autónak, főleg az első saját autómnak kell, hogy legyen neve. Ez axióma. Valahogy magától jött, hogy egy német autónak nem lehet más, mint német neve (bár nem szeretem a nyelvet), így lett hát az én kis mercim Walter.
Holnap lesz pontosan egy éves Walter, pontosabban 27 – januárban ünnepli ugyanis a születésnapját.
Költségek
Jó hosszú lett ez a bejegyzés, bírod még?
Mikor megvettem Waltert, elkezdtem vezetni egy táblázatban, hogy mennyit költök rá, pont azért, hogy igazoljam vagy megcáfoljam a bejegyzés elején kibontott témát, hogy vajon új autót vagy régit éri meg venni. A családomban nem kis meglepetést okozott az autó, főleg az életkora: 1985-ben gyártották és mindenki azon aggódott (bevallom, kicsit én is), hogy nem kell-e majd túl sokat költeni a fenntartására.
Az eltelt egy évben közel 40.000. km megtettünk közösen és pár apróbb hibát leszámítva komolyabb baja nem volt (koppkoppkopp). Eltört a bal első spirálrugóm, történt egy olajcsere és jelenleg rosszalkodik a km spriál (hol megy, hol nem), azt ki kellene cserélni. Húsvétkor volt egy első féktárcsa és fékbetét csere, nagyon rázott és mint kiderült rosszul is volt összeszerelve. Ennek a költsége nem szerepel a táblázatban mert ajándékba kaptam, de kb. úgy 30.000. forintot tesz ki.
És akkor nézzük a költségeket!
Ebben a táblázatban megnézheted a részleteket, a költségeket típus szerint szétbontottam.
Alkatrész és szerelés, hivatalos költségek (ezek ugye elkerülhetetlenek és minden autónál megvannak), benzin, ápolási költségek.
Az eltelt egy év alatt Walterra összesen 1.044.398.- forintot költöttem.
Ebből mindössze 101.524.- Ft amit szerelésre és alkatrészre költöttem, ebben ha megnézed a táblázatot látszik, hogy nyári gumi is benne van (38.000.- Ft). Ha utána számolsz, hogy egy új autónál 40.000.- km alatt két kötelező szervízt és két olajcserét végre kell hajtani, márkaszervíz munkadíj árakkal közel azonos, vagy ennél még több a kiadásod.
Hivatalos költségem 494.068.- Ft volt, amiben benne van az autó 350.000.- forintos vételára és a 2012-es kötlező is. A kötelező árak egy új autónál kedvezőbbek, bár bevallom, nem nagyon értem, hogy miért. Egy új autó gyorsabban tud haladni, a sok-sok kiegészítő elektronikának köszönhetően az is bátrabb benne, aki nem ura az autójának (saját tapasztalatból tudom), azaz vélhetően sokkal balesetveszélyesebb, mint egy megfontolt „öreguras” autó. Igaz, ABS, ESP stb… miatt nagyobbak az esélyei is a baleset elkerülésére. Mindegy, kicsit diszkriminatívnak érzem ezt.
Benzinre az egy év alatt elköltöttem 433.246.- forintot, az átlagosnál talán kicsit gyakoribb használattal. Kb. napi 100km-t autóztam munkába (oda-vissza), átlagosan heti 5 nappal számolva. Ezen a költséghelyen talán egy új autó fogyasztási adatai kedvezőbbek, bár a dinamikus vezetési stílusommal Walter sem evett vészesen sokat, 8-9 liter közé kijött a fogyasztása. A régi autók kívánják a minőségi benzint, ezért sokszor OMV Carrera (új nevén MaxxMotion) benzint vagy Shell V-Powert tankoltam bele – nagyon meghálálta, sőt még a fogyasztása is jobb lett tőle. Az OMV benzinjének az ígért 4%-os fogyasztás csökkentő hatása nálam a gyakorlatban is kijött, míg édesapám (relative új) autójánál már nem volt ez tapasztalható. Ha kiszámolom, a 4%-os fogyasztás csökkenéssel a drágább benzin van, hogy olcsóbb lesz.
Ápolásra mindössze 15.560.- forint ment el a büdzséből, ez ugye nagyon egyénfüggő, ki mennyire simogatja az autóját.
Gondolatok
Egy szónak is száz a vége, a számok magukért beszélnek. Költségek szemponjából tökéletes választás egy jó állapotú, megbízható használt, régi autó. A Mercedes pedig minőség, legyen akárhány éves, igazolja ezt az eltelt egy év is.
Személy szerint élvezem Walter minden egyes porcikáját, érezni rajta, hogy „van benne anyag”, kényelmes, erős (gyorsul mint a golyó) és még sosem hagyott cserben. És még szép is – bár ez szubjektív ugye.
Ha új autót vettem volna, még 3-4 évig nyögném a részleteit és a megtakarított pénzem nagy része is elment volna a kezdő befizetésre. Benzint új autóba is kell tankolni, az én vezetési stílusommal egy takarékos benzines autó is megenne 7-8 litert. Dízel meg annyival drágább, hogy azt nem vettem volna, sőt a vicces magyarisztáni helyzetnek köszönhetően drágább az alacsonyabb előállítási költségű dízel, mint a benzin, így a drágább teljes ár megtérülése is csak nagyobb futott éves kilométer után térül meg. Hivatalos költség közel ugyanennyi lenne és a szervízköltség is.
Update: Nem beszélve arról, hogy egy új autó értékcsökkenése sokkal nagyobb, mint egy régebbi, használt autóé. Tegyük fel, hogy egy év múlva el akarom adni az akkor 28 éves autómat. Lesz a piaci ára mondjuk 250.000.- forint. Nabumm, buktam 100.000.- forintot, viszont volt 2 évig autóm. Ha azonban egy olyan típust sikerül találnunk, aminek az értéke az idővel nő, akkor még jó üzletet is csinálhatunk. A veterán autók, ha jó állapotúak és vigyáztunk rá (és mondjuk még ritka példányunk is van), mindig keresettek lesznek. Ezért is volt nálam is fontos szempont a vételnél, hogy minél eredetibb állapotban található autót vegyek.
Walterra várhatóan rá kell majd költenem 100-200.000.- forintot, ha azt akarom, hogy az apró esztétikai hibák és pár műszaki hiba ki legyen javítva. De ez szimplán hóbort lenne, hiszen az autó jelenleg tökéletes műszaki állapotban van, csak benzint kell neki adni és hajtani, míg megy.
Ráadásul aki érez magában egy kis tehetséget vagy késztetést, hogy apróbb javításokat saját maga megcsináljon az autóján, annak egy Mercedes igazán tökéletes alany: logikus, precíz felépítése miatt könnyen szerelhető, bár a komolyabb feladatokat érdemes szakemberre bízni. Én a műszerfalamat szedtem szét, tisztítottam meg, majd festettem újra a mutatókat, mert a napfénytől az évek során kifakultak.
Képek
Vélemény, hozzászólás?