Frissítés: a mai nap jött Daniel H. Pink Pinkcast adásának új epizódja, amiben pont ezt a tippet javasolja! Egy adott idő után egy „zavaró” tényezőt, mely alkalmat ad arra, hogy felülvizsgáld: azt csinálom, aminek eredetileg nekiálltam?
Az elmúlt hétvégén, szombaton vettük fel az Agyvihar podkeszt 56-ik adását. Ebben volt egy téma, ami a fókuszról, a fókuszálásról szól (az adást holnaptól tudod majd meghallgatni).
Ebben a bejegyzésben egy produktivitási technikáról írok, melyet bár már próbáltam korábban, ma jött egy felismerés, ami megváltoztathatja a hozzáállásomat a módszerhez.
A probléma
Bevallom, mindig is problémáim voltak a fókuszálással, akár rövid távon nézem (éppen azzal foglalkozni ami előttem van), akár hosszú távon nézem (stratégia tudatos követése, célok megvalósítása). Ami azért egyre inkább ciki, mert egyrészt valamilyen szinten a munkámhoz elengedhetetlen, másrészt a saját vágyaim, céljaim elérésében jelentősen hátráltat.
A fókuszálás hiányából adódik, hogy sok minden érdekel, sok mindenben szeretek tájékozott lenni. Barokkos, illetve bocsánat, reneszánszos (sic!) túlzással élve, afféle polihisztorság – szerényebb változata – felé kacsintgattam mindig is. Ez bizony hátrányt jelenthet: egyre inkább azt láttam/látom, hogy azok érnek el sikereket, azok jutnak előre az életben, akik egy adott területre koncentrálnak, egy adott téma szakértői. Van is egy szép magyar mondásunk, amit én erre vonatkoztatok: egy fenékkel több lovat megülni nem lehet.
Ma már akad valamiféle magyarázat erre a jelenségre, szép nevet is kapott: multipotenciális, ami valahol enyhe túlzással a fent említett polihisztorság mai megfelelője. Ebben a TED videóban nagyon jól elmeséli a jelenséget Emilie Wapnick (van hozzá magyar felirat) és az oldalán is találsz információkat.
Azért a diagnózis felállításához még pár cikket jó lenne átolvasnom 🙂
A pomodoro technika
Sokak számára ismerős az egyik legalapvetőbb produktivitási technika, melyet még a 80-as években Francesco Cirillo talált ki. A módszernek rengeteg kedvelője és talán ugyanennyi ellenzője is van.
Röviden a lényege: meghatározott időtartamú koncentrálás után szintén meghatározott idejű pihenés jön, majd indul elölről. A módszer ajánlásában 25 perc koncentrálás, 5 perc szünet szerepel megismételve maximum négyszer egymás után, majd a négy ciklus után egy hosszabb, 20 perces szünet után indulhat az egész elölről.
Sokan pont emiatt a behatárolt időkeret miatt ellenzik a módszert, hiszen teremthet egyfajta stresszt is a szünet eljövetele (még nem vagyok készen, jujj!), ugyanakkor motiválhat is (gyorsan, fókuszáltan dolgozok, és jön a szünet, ahol bármit lehet, csak addig kell kibírni!).
Szerencsére ez egy dinamikus módszer, mindenki kitapasztalhatja magának az ideális időtartamokat. Nekem az 5 perc szünet soknak tűnt és egy ideig a 27/3 felosztással kísérleteztem, több-kevesebb sikerrel.
A felismerés
A közeljövőben egy másik posztban fogok majd írni arról, milyen nagy projektben vagyunk most benne.
Ennek kapcsán leültem a Google elé, hogy utána nézek egy témának. Persze nyitva volt a Twitter is, kértem és kaptam is tanácsokat. Egyik Google találat a másik után vitt el különböző oldalakra, újabb és újabb kérdéseket, témákat felvetve. A lényeg röviden: közel 2 órányi böngészés, kutatás után megvettem egy terméket, melyet eredetileg nem is akartam és csak érintőlegesen kapcsolódik a kutakodásomhoz.
Az órára pillantva elgondolkoztam: nagyjából fél órát akartam a témával foglalkozni, lett belőle 2 óra. Van más fontos feladatom, mégis mi a fene történt, hogyan jutottam el egy keresésből egy (elsőre feleslegesnek tűnő) megrendelésig?!
Csakis a fókuszálás, az akaraterő hiánya, a terv szerinti haladás mellőzése lehet az ok. Egy átlag halandót, nagyon könnyű eltéríteni az útról, az esetek nagy részében teljesen védtelenek vagyunk – működik a marketing gépezet a weben. A flow élménye kialakul és észrevétlenül fűzöd egymásba a kereséseket, weboldalak látogatását az információk beszerzését – majd az egész átcsap céltalan böngészésbe, időpazarlásba.
Node! Ha már önmagamat megfigyelve rájöttem – ismét -, hogy itt bizony komoly bibi van, ami ellen most már jó lenne tenni valamit, akkor hát rajta, tegyünk is valamit!
Inverz pomodoro
Azon gondolkoztam, hogy milyen módszer segíthetett volna abban, hogy kizökkentsen ebből a flow élményből, ebből az önfeledt és céltalan böngészéscunamiból? (de szép szó…)
Beugrott, hogy ha megfelelő időközönként lenne egy figyelemelterelő esemény, akkor az segített volna.
Hoppá, mire gondolsz Robi? Egy „inverz” pomodoro? Igen, ez jó lehet!
Mit értek inverz alatt? A pomodoro technika azt a célt szolgálja, hogy a koncentrálni tudj egy feladatra az időd nagyobbik felében, majd a szünetek alatt minden egyéb pihentető dolgot művelj. De mi van, ha ezt megfordítom és arra is használom, hogy minden egyes pomodoro (így hívják az aktív időszakot, ez a 25 perc eredetileg) után megvizsgálom, hogy azt csinálom-e még, amiért odaültem a gép elé?
Persze nem találtam fel a spanyol viaszt, ez inkább csak egy saját felismerés, egy újrakeretezése a pomodoro technikának, egyfajta másféle szemlélet, ami arra késztet: építsem be a rutinomba a használatát.
(10+2)*5
A Back 2 Work podcast egyik hostja Merlin Mann dokumentálta le még 2005-ben a pomodoro egy módosított változatát, amelyet ő pont olyan igazi halogatóknak és fókusz elvesztőknek ajánl, mint én.
A lényeg: 10 perc fókuszált, koncentrált munka, majd 2 perc szünet. Mindez ötször megismételve, így kijön egy óra. Arra nem találtam utalást, hogy mi lesz a hosszú szünettel, de mivel ez sincs kőbe vésve – csak ajánlás -, talán mindegy is. Én 10 percre állítottam be.
Mi kell a módszerhez?
- egy időzítő (mint például a pomodoro technika névadója egy paradicsom formájú konyhai időzítő)
- egy szűkitett teendő/feladat lista olyan feladatokkal, melyeken dolgoznod kell (nem feltétlenül 10 perc alatt elvégezhető)
- egy óra idő
- a notórikus halogató segge, amire ráülhet 🙂 (próbáltam műfordítani a „your sorry, procrastinating ass” megjelölést)
Ami fontos:
- nem muszáj befejezned egy feladatot egy pomodoro blokk (jelen esetben 10 perc) alatt
- ha hamarabb végeznél az adott 10 percre szánt feladattal, „vedd ki” azonnal a 2 perces szüneted
- a szüneteket NEM HAGYHATOD KI! Soha. Tilos! Ilyenkor tudsz szörfölni eszetlenül, Twitterezni, Facebookozni, kinek mi.
És ennyi. Állj neki, csináld!
Mik az eredmények?
Ez a bejegyzés 6 blokkból áll. Ezt az utolsó blokkot a hatodik (10+2) pomodoromban írom, ami talán lassúnak tűnhet 881 szó leírása után, de ebbe az időbe beletartozik egy kis „kutatás” is a linkek után, pár információ pontosítása is – szóval nem a nettó írási idő ennyi.
Most hirtelen ebben segített ez a technika, de már fejben össze is állt, hogy az OmniFocusból éppen melyik listát fogom elővenni és szépen ilyen blokkokban végighaladok rajta.
Ez persze már egy kis stresszt is tesz rám, mert a következő gondolatom az: nincsenek rendben a GTD rendszer szerinti „következő lépés” listáim, magyarul előbb azt gondolom, a szombatról elhalogatott heti áttekintést kell megcsinálnom.
Az írás közben egyébként azt vettem észre, hogy kialakult egy egészséges verseny magammal: vajon be tudok fejezni egy blokkot 10 perc alatt? Volt, amit hamarabb sikerült, ilyenkor visszamentem pár helyesírási hibát kijavítani korábbi blokkokban (biztos maradt még benne, köszi, ha szólsz! 🙂 )
A cikk megírása közben sikerült betartanom, hogy a szünetekben felálltam a géptől – ebben segített Ruby is, aki kikéretőzött ugatni épp az egyik pomodoro lejáratakor -, illetve a még meglévő Twitter fiókomra is csak a szünetben néztem rá. És lássatok csodát: nem történt semmi világrengető abban a 10 percben, míg az írásra fókuszáltam!
Ami vicces, hogy már-már azt érzem, hogy egyfajta (ugyan mesterséges, de) flow állapotba kerültem ezekben a 10 percekben: haladtam az írással, pörögtek a gondolatok, gyűltek a szavak. Jó lesz ez, menni fog!
Apropó szünet: bár jelez hanggal az alkalmazás, amit használok időzítőként, de a háttérben – nálam szinte állandó jelleggel – szóló zene elnyomja. Ezért szünet kezdetekor szóltam Sirinek, hogy állítson be egy 2 perces időzítőt aki ezt szó nélkül teljesítette. Imádom!
Be is fejezem, van még 2 percem a 10 perces blokkból, a szünet előtt elkezdem az utolsó átolvasást és hibajavítást, majd publikálok is.
Vélemény, hozzászólás?