Régóta vágytam már egy igazán jó fejhallgatóra, de valahogy sosem született meg a döntés, hogy, na akkor most belevágok. Mióta elindítottam a hello.stro-b.com projectet, és mióta újból visszatértem a zenéléshez, éreztem, hogy a jelenlegi technikát fejleszteni kell, márcsak amiatt is, hogy a remixek, amiket kiadok a kezeim közül, azok vállalhatóak legyenek.
Első lépésként mindenképpen egy monitor hangfalrendszerre gondoltam, azonban ahogy kezdtem magam jobban beleásni MidiTom kollégával a témába, egyre inkább felülkerekedett rajtam egy káosz érzés, hogy „úristen, biztos ez a jó választás?”. Nem mondtam le a számomra ideális monitor hangfal megvásárlásáról, azonban több ok miatt, előlrébb került a listán a profi fejhallgató beszerzése. A döntésben az is szerepet játszott, hogy MidiTom meggyőzött arról, hogy ha lesz is profi monitor hangfalrendszerem, attól még szükség van egy jó fülesre, bizonyos munkafolyamatokhoz elengedhetetlen.
A választásom – rövid diskurzus és hallgatózás után – az AKG K240 mkII profi, félig nyitott stúdió fejhallgatóra esett. Két hete szombaton kimentem MidiTom boltjába, a Syncopa-ba, ahol kipróbáltam a fülest, és egyből vitt mindent. Kicsit fura volt, hogy a közép tartományban nagyon tiszta és részletgazdag minden, de Tamás megnyugtatott: ez a lényeg! Sokat nem kellett győzködni, kezet fogtunk, az üzlet megköttetett.
A dobozban a fejhallgatón felül találtam 2 db kábelt, egy spirált (ami rugalmas, én ezt preferálom) és egy simát, a sima 3 méter, a spirál 5 méter hosszú. Jár még a füleshez az alap bőr párnákon kívül egy plüss verzió, ami jól jön majd, ha elkopik a bőr, illetve van, akinek a plüss verzió a szimpatikus. Garancialevél, figyelmeztetések, hogy ne hallgassam sokáig hangosan, AKG matrica és egy 3.5mm jack dugóról 6.3mm jack-re átalakító, természetesen aranyozott
A fejhallgató használata nagyon kényelmes (bár ez egyénfüggő), én órákig tudok benne dolgozni anélkül, hogy a fülem elzsibbadna. A hangjáról elég nehéz írni, mert csak olyan szavakat tudnék használni, amilyeneket mindig is utáltam olvasni különböző hi-fi majd high-end készülékekkel foglalkozó szaklapokban, bár számomra most nyertek azok a szavak értelmet! Hogy éreztessem az élményt és a felfedezést, csak annyit írok, hogy elkezdtem kiszelektálni a zenéimet, hogy mi az amit be kell szereznem jobb minőségben, illetve mi az ami megy a kukába. Olyan részleteket veszek észre a zenehallgatás során, melyekről nem is tudtam, hogy benne van az adott zenében…hihetetlen, nem is lehet jól visszaadni az érzést.
Ez nyilván egyfelől jó dolog, mert a munkához ez kell, másfelől azonban a szó jó értelmében „igényessé” teszi az embert, hogy mit, milyen minőségben hallgat meg. Ez annak a szemlélőnek, hallgatónak, aki még soha sem próbált egy profi felszerelést, érthetetlen, és kvázi sznob fecsegésnek tűnhet, mint ahogyan nekem is annak tűnt anno a „részletgazdag”, „mosott”, „agyon kompresszált”, „kásás” stb. kifejezések, de higyjétek el nekem: ÉG ÉS FÖLD a különbség! Annak ellenére dobálok ki zenéket az iTunes könyvtárból, hogy nagyon szeretem őket, de iszonyatosan gyenge minőségben szólnak ezen a fülesen…
Egy szó mint száz, úgy érzem, hogy jó vétel volt (erről MidiTom és a Syncopa hangszerbolt is tehet 🙂 ), jó szolgám lesz a füles, az előnyeit már most érzem: gyorsabbá vált a munka azáltal, hogy az arányokat sokkal jobban érzem a fülessel, kevesebb „próbálkozásból” megtalálom a számomra megfelelő beállításokat.
Vélemény, hozzászólás?