Már régóta ott lapul az inboxomban egy levél (konkrétan 2013. november 17-óta), amit longhand küldött nekem. Megkértem ugyanis, hogy ha legközelebb a közeli Lendván jár, akkor fotózza le nekem az aszfaltot és a járdát.
Ha jól emlékszem vissza, épp azon mérgelődtem, hogy Hévíz utcái mennyire rossz állapotban vannak, és „bezzeg a szlovénok ezt is meg tudják oldani értelmesen”.
Apropó rossz állapot: egyszer volt szerencsém egy cikket olvasni – sajnos már nem emlékszem rá pontosan, hogy hol -, amiben az útkezelő egy szakembere elmagyarázta, hogy miként sorolják, minősítik az utakat, azok állapotát. Attól, hogy felbontanak egy útszakaszt, például csőtörés miatt, majd a burkolatot rendbehozzák, attól az még egy jó állapotú burkolatnak számít. Hiszen nem repedezik, nem kátyús, nincs megsüllyedve stb…szimlán a vesekövet is kirázza belőled, de az egy jó burkolat. Szürreális élmény volt.
Visszatérve Hévízre: mostanában csak úgy szoktam mondani, hogy a „gyógyvíz és az útfelbontások városa”. Ritka az olyan hónap, amikor valahol ne bontanák meg a burkolatot, például csatorna/szennyvíz/gáz/víz/villany stb. probléma miatt.
A szlovéneknél láttam először ezt a megoldást, melyet a kép is ábrázol: a közműveket a járda alatt vezetik el, így ha bármi probléma van, akkor nem a drága közutat kell felbontani, hanem „csak” a járdát.
Nem beszélve a költséghatékonyság oldaláról, másik nagy előnye lehet a módszernek, hogy bármiféle szerelési, karbantartási munkánál a jóval könnyebben kezelhető gyalogos forgalmat akadályozzák.
A járda helyreállítása sokkal kevesebb költséggel jár – ezt csak gondolom, nincs rálátásom a területre -, és az aszfalt is tartósabb tud így maradni, kevesebb a homogenitását megszakító tényező.
Bár a mellékelt képen pont be van repedezve az aszfaltszakasz, hidd el, kifogástalan burkolatokat találni szlovéniában.
A másik érdekessége a megoldásnak, hogy a csatorna lefolyók is ezáltal az út szélén kaptak helyet, de nem vízszintesen, ahogyan nálunk, hanem az útpadkába építve kvázi függőlegesen, hasonlóan, mint az amerikai filmekben.
Ez a megoldás szintén segít, hogy ne az útfelület legyen tele döccenőkkel.
Igazán a rezsiharc részévé tehetnénk, hogy a drágán elkészített útfelületeket megóvjuk, például azzal, hogy nem bontjuk fel havonta…
A módszernek azért van hátránya is – szintén csak tippelek: mivel nem az út közepéről osztják le a házakhoz a gerinchálózatról a csatlakozásokat, valószínűleg az utca mindkét felén meg kell csinálni a közműveket, ami érthetően dupla költséggel járhat. Jó lenne erre látni egy számítást.
Vélemény, hozzászólás?