Silence, magyarul csend.
Ez az eheti epizód mottója és talán majd csak a saját ajánlásom magyarázatánál nyer igazán értelmet. De ez egyben azt is jelenti, hogy ajánlótársaim által elmondottakhoz én most nem fűzök semmi kommentárt, jó házigazdaként hagyom a „vendégeket” kibontakozni.
Apropó vendégek: nagy örömömre ezen a héten is van vendég ajánló, sőt, van egy vendégajánlóból állandó ajánlóvá avanzsált új tagunk @chanthahca személyében. Norkának van egy kész listája, amit – nagyon helyesen – nem akar magában tartani.
A vendégajánlónk pedig @BIPisti, aki a zongorára írt darabok sorát gyarapítja egy izgalmas német szerzővel.
Ha nem szeretsz olvasni és csak a zenéért jöttél, íme a lejátszási listák.
Heti Zene S04 lejátszási listák
@k0cs0g: Lehet fikázni a „reppeseket”, de, ahogy ezt a számot összerakták, az nem fika! Hallgassuk meg utána ezt a kettőt és ámuljunk a tehetségtelenségen!
A minták eredete pedig: innen és innen
https://www.youtube.com/watch?v=hI8A14Qcv68
@v4nd4: Henlo!
Valahogy a hét elején eszembe jutott, hogy rég hallgattam Black Sun Empire-t, kezdem a régi kedvencekkel, de az újak közül becsípődött a Steppenwolf. Jó kis megborulós dnb, vagy inkább már neurofunk. Az első pillanattól lehet tudni, hogy a drop után véged 😁😁
Jó megromlást😊
https://youtu.be/jO9jybN_e1w
@chanthahca: Múlt héten „panaszkodtál”, hogy csak album ajánlások jönnek. Akkor most ajánlok egy egész világot.
Cafe de Anatolia – Record Label and Artists Management Agency.
Különböző emberek zenéit gyűjtik össze, de van bennük közös. Kezdésnek talán a Best of 2018-at ajánlom, ebből átjön, mi ez.
https://youtu.be/YKf-2lmYYDo
@longhand: Jeff Beckről túlzás nélkül elmondható, hogy úgy gitározott, ahogy senki más.
Nagyon egyedi stílusban, félreismerhetetlen hangzással.
Nem használt pengetőt. Amíg a hüvelykujjával pengetett, a többi ujjával a tremolót és hangerő potmétert mozgatta a Stratocasterén, nagyon kifinomult technikával.
Eric Clapton a napokban adta ki a januárban közösen rögzített Moon River feldolgozást, ami Jeff Beck talán a halála előtti egyik utolsó felvétele.
Csodálatosan szól.
https://youtu.be/-DWqyYW8tOg
@utanbetydelse: 2008-ban jelent meg a Vorkuta és a Woods of Desolation 100 darabra limitált splitalbuma, kazettán! (Az előbbi egy zalaegerszegi black metal banda, az utóbbi pedig egy ausztrál one-man band.) Akkor hallottam először a Woods of Desolation zenéjét és tulajdonképpen azonnal megszerettem.
2008-ban jelent meg az első, 2011-ben a második WoD album, amely azóta is az egyik kedvenc lemezem ebben a stílusban. A megjelenéskor esélyem sem volt a bakelitverzió megvásárlására, mert túl későn tudtam meg, hogy kijött a lemez. Nagy rajongótábora nincs ennek a zenének, de végül 11 év várakozás után újra kiadták az albumot és végre sikerült megszereznem.
Hogy milyen a zene? Atmoszférikus black metal, helyenként post-metal és shoegaze elemekkel. Több száz hasonló stílusú, jellemzően “one-man band” létezik, de kevés az olyan, amelyik nem sablonokból építkezik, hanem egyedi stílusa van. A Woods of Desolation ilyen! A black metal jelző senkit ne rémisszen meg. Ez egy könnyen befogadható, kellemes zene, amely épp a károgó ének adta kontraszt miatt lesz tökéletes.
https://youtu.be/e9kRoVlJrWQ
@_adamtoldi_: Ezúttal gondoltam, hozok valami nagyon frisset.
9 év után végre új dalokkal jelentkezett a Scar Symmetry, akik a „melodeath” műfaj egy kultikus bandája. Természetesen ők is svédek, én nem tehetek róla, hogy a jobb fajta metal zenekarok 50%-át a finnek és a svédek szállítják évek óta. :shrug:
A műfaj sajátossága, hogy a darálást sok dallam kíséri vagy váltja, és gyakoribb a clean vokál is. Itt jelenleg 2 énekes szolgáltatja ezt, Christian Älvestam helyett, aki 2008-ban hagyta el a bandát és egyedül volt ebben a szerepben.
Természetesen ez is olyan dráma egyeseknek, mint anno Tarja és a Nightwish, szóval van, aki szerint 15 éve nem csinál a banda jó zenét, de én tartom, hogy ez sokszor úgyis attól függ, hogy mivel ismerted meg egy zenekart, és én az új felállással kezdtem, így pont ugyanannyira tetszik, mint a régi Symmetry.
Műfajban ismeretlenek számára a max hangerejű/fejhallgató kombót nem ajánlom kipróbálásra 😛
https://youtu.be/HO_GlU5sC9k
@szoges: Az eheti választottam a Cloud 9+ Radio című dala.
Sajnálatos apropó, hogy pont egy hete jelentette be a zenekar, hogy idén feloszlanak, az utolsó koncertjüket ősszel adják.
A Cloud9+ sajátossága, hogy az élőhangszeres rock/hiphop zenét ötvözik az elektronikus drum and bass és dubstep elemekkel. Feszes dob és basszus alapok, effektelt gitárok és massziv elektronikus hangminták jellemzik a zenei alapjaikat.
A fiúk szerint az elmúlt tíz évben kikopott ez a stílus, amit ők képviselnek, ezért méltóképpen szeretnék befejezni, nem a baktalórántházai falunapon. Idén nyáron még néhány fesztiválon lehet pörögni ezekre a dalokra, szerintem van bennük powa’.
https://youtu.be/Mex6n5KjMNQ
@BIPisti: A Spoty ajánlotta fel ezt a lemezt még nagyon rég és mivel akkoriban kezdtem zongoraalapú dolgokat hallgatni, így tettem egy próbát Martin Kohlsted Strom című albumával. Az első alkalommal meglepett a hangzás és azóta is nagyon gyakran hallgatom.
https://youtu.be/lHgsa8T6zYY
És akkor az én ajánlásom, melyhez kell egy kis magyarázat.
Legutóbb pont a Buborék jelenségről írtam itt a blogon és arról, hogy ennek vannak jó és rossz oldalai. Épp az egyik ilyen buborékom (YouTube ajánlásai) hozta az általam korábban nem ismert információt, hogy 2017-ben Sting kapta a neves Polar zenei díjat, és beszédében felhívta a figyelmet a csendre (ajánlom meghallgatni, értékes gondolatokat oszt meg).
A csendre, mely ugyanúgy a zene része. A csendre, melyre sokszor kimondhatatlanul nagy szükség van. A csendre, melyet sokszor bölcsebb megtartani, mint megtörni.
A másik díjazott Wayne Shorter volt, aki egy amerikai jazz-szaxofonos, sajnos idén márciusban elhunyt.
A díjátadón és az azt követő banketten több előadó is méltatta a díjazottakat, hol saját, hol pedig a két díjazott szerzeményeivel.
Mai ajánlásom Wayne Shorter egyik méltatója Esperanza Spalding.
Esperanza Spalding egy Berklee-n végzett, magasan képzett jazz zenész, zeneszerző és 38 éves korára már négy Grammy-díj birtokosa (bár ugye tudjuk, a Grammy olyan mint a Superbrand – © by @k0cs0g).
Nálam mondjuk eleve beüt a libabőr, ha egy nőt látok basszusgitározni, ez biztosan valami fétis, ha még hozzá jazz zenét is játszik…aww.
Wayne Shorter nagy inspiráló ikonja volt Esperanzának, az Endangered Species című dalt neki és a generációjának címezte.
Kivételesen a Polar banketten felvett YouTube változatot ajánlom a Spotify meghallgatása helyett, a vizuális élménnyel teljes a dal. Ne félj, nem benned van a hiba, ha nem érted végig a szövegét, erre a bevezetőben ki is tér.
https://youtu.be/PYAYqi-l7oY
Vélemény, hozzászólás?