Régóta küzdöttem azzal, hogy egyik nap nagyon könnyen flow állapotába tudtam kerülni és pörögtek a feladatok, másik nap pedig a legkomolyabb fenyegetés sem tudott volna rávenni, hogy akkor, azzal foglalkozzak, amit éppen megkövetelt a haza.
Nem vagyok ezzel egyedül, a modern kor egyik legnagyobb kihívása a fókuszált munkavégzés. A hatékony jelzőt azért nem használom, mert egyfelől lehet, hogy amit meg kell csinálnod, annak amúgy semmi értelme, másfelől pedig, ha sikerül a fókuszált munkavégzés állapotába kerülnöd, garantált, hogy hatékony leszel.
A probléma – és ennek felismerése – számomra nem újkeletű, már 2016-ban szembe jött velem az éppen aktuális kedvenc produktivitás blogger Rishabh Dassani (aka Rishi Dass, aka Dazne) három részből álló írása, How We Work, Work Less, Work Better címekkel, de még ezeket megelőzően is volt egy írása Focus címmel. Mindet javaslom.
Persze felismerni és tenni is ellene az két különálló lépés és nagyon nagyon nagyon sokszor nem is jár együtt. Ahogyan nálam sem így történt.
Történt viszont, hogy egy újabb remek írással találkoztam, pontosabban Tiago Forte, Building a Second Brain: A Proven Method to Organise Your Digital Life and Unlock Your Creative Potential igazán rövid címmel ellátott könyvével.
Magáról a könyvről és a metódusról már beszéltünk Dáviddal a Do Or Do Not Podcast legutóbbi epizódjában, amit én most kiemelek belőle, az egy módszer, amely segített nekem ott folytatni a munkát, ahol abbahagytam, mi több, könnyebben flow és a cselekvés állapotába kerülni.
A Hemingway bridge
Fura, hogy a flow elmélet szerzőjének, Csíkszentmihályi Mihálynak a hazájában nem találok (ez lehet az én hibám is) a Hemingway bridge-re megfelelő magyar kifejezést (ha te tudod, kérlek írd meg kommentbe), hívjuk az egyszerűség kedvéért Hemingway módszernek.
A név nem véletlen, hiszen Ernest Hemingway találta ki saját munkája minőségének javítására. Saját módszeréről így nyilatkozott.
Ez a módszer röviden arról szól, hogy amikor dolgozol egy feladaton (szerencsés esetben a flow állapotában), akkor nem a végtelenségig teszed ezt, ameddig teljesen lemerülsz és kifogysz az ötletekből, energiából, hanem – ideálisan a csúcson – abbahagyod egy ponton a munkát és hagysz magadnak – és az agyadnak – egy kis időt elmélkedni a már elvégzett feladaton, illetve, hogy miként fogod folytatni.
Ezt az egészet dokumentálod, hagysz egy jegyzetet a holnapi énednek, hogy itt tartok, ezzel és ezzel akarom folytatni. Vannak akik ilyenkor egy új/más feladatba kezdenek, szerencsésebbek leteszik a lantot aznapra.
Másnap, amikor előveszed ezt a megszakított projektet, ott virít a jegyzeted az ötlettel, merre akarsz tovább menni, hogyan akarod folytatni a munkát.
Mivel hagytál energiát és időt a feladat megszakításakor arra, hogy letisztuljon picit az elvégzett feladat, sőt, gondolkodtál a folytatáson is, amikor meglátod másnap a jegyzetet, egyből bevillannak azok a gondolatok, ötletek, amivel folytatni tudod a munkát, kvázi adsz magadnak egy óriási lökést az aznapi flow állapotban tevékenykedéshez.
Miért?
De, ha flowban vagy és még ötleteid is vannak, minek abbahagyni a csúcson?
Szinte hallom, ahogyan kérdezed. Jogosan.
A kulcs – sokak írását átolvasva, akik használják a módszer – valószínűleg abban van, hogy nem esel át egy mini-kiégésen az adott napra. Ellenkező esetben, amikor a munkanap végéhez érsz, már nincs sem energiád, sem agyi kapacitásod arra, hogy a holnapi énednek egy ötletekkel teli, csábító jegyzetet hagyj, ami egyből cselekvésre és örömteli feladatmegoldásra késztet.
Több időt vesz így igénybe a feladat megoldása? Jó eséllyel igen. Jobb, kreatívabb, minőségibb, élvezetesebb lesz így az elvégzett munka? Jó eséllyel igen.
Én jelenleg azt a megoldást választottam, hogy a Craftban, amit kvázi „second brainként” használok, felírom a projektjeimhez dátummal, hogy meddig jutottam, merre akarok tovább haladni, milyen plusz feladat jutott még eszembe. Ez más, mint egy GTD rendszerben használt projekt és feladatlista, ez egy szabadszöveges jegyzet, egy mankó a folytatáshoz, amiből akár a másnap újbóli átgondolás során egy teljesen új dolog jön ki.
A lényeg, hogy egyből kapcsolódni tudok a feladattal, könnyebbé teszi – nekem – a folytatást.
Korlátok
Természetesen a fenti módszer nem minden szakmában és nem minden élethelyzetben alkalmazható. Főként szellemi munka során van lehetőség alkalmazni, bár pont a bejegyzés írása közben bukkantam rá egy gitárkészítő bejegyzésére, hogyan használja a Hemingway bridge módszerét.
Érdekes lenne, hogy pl. egy MÁV váltókezelő a váltó átállításának felénél leteszi a lantot, felírja, hogy holnap a 32-es váltót a Keletiben át kell húzni teljesen, majd dolga végeztével hazamegy. Hmm…belegondolva a MÁV jelenlegi állapotába, ez még akár realitás is lehet 🙂
Vagy az orvos egy műtét közben eljut a csúcsra és az epekő eltávolításakor elégedetten lehúzza a kesztyűt, felírja, hogy akkor megvan a probléma forrása, holnap innen folytatjuk, mert ma már meleg van, nem működik a légkondi. Hmm…na jó, befejeztem.
Disclaimer: ez itt némi fanyar humor volt, nem áll szándékomban egyik fenti szakmában dolgozókat sem megbántani.
Te ismerted ezt a módszert? Ha igen, hogyan használod?
Vélemény, hozzászólás?