Hétfőn jelent meg az Appleblogon egy poszt, ami arról szólt, hogy egy Ausztriában síelő honfitársunkkal megtörtént az, amitől sokszor én is rettegtem a sífelvonón: kiejtette a kezéből az iPhone 4-es telefonját, ami a méteres hóban landolt és persze nem találta meg utána.
A hó elolvadt, a telefon a felszínre került, azt pedig egy túrázó becsületes osztrák család megtalálta és eljuttatta jogos tulajdonosának.
A történetnek több tanúlsága is van:
- mivel az iPhone 4 működőképes, túlélte a tavaszi hóolvadást és a mínuszokat, látszik, hogy masszív egy darab
- Ausztriában élnek becsületes emberek – bár ezen nem lepődtem meg,hogy a téli példánál maradjak a sípályákon látható lazaság és bizalom ezt már többször is bizonyította
- az, hogy ez a történet hír nálunk, ránk nézve eléggé szomorú…
Elnézve az Appleblogon a történethez fűzött kommenteket azért van némi remény, de kíváncsi lennék egy reprezentatív kutatásra, hogy az emberek hány százaléka adta volna vissza a talált tárgyat jogos tulajdonosának…ami meglepő, hogy miután kitettem facebookra a történetet, egy ismerősöm simán jelezte, hogy ő bizony megtartotta volna, pedig egy értelmes ember.
Sokat gondolkoztam, hogy én vajon hogyan cselekednék hasonló helyzetben és a következőkre jutottam:
- amennyiben beazonosítható a tulajdonos, felkeresem és visszaadom neki azt, ami az övé
- ha olyan helyen találok valamit, ahol jó esély van a tulajdonos felderítésére (pl étterem, kávézó, bolt), vagy arra, hogy visszatér oda akkor szintén felkeresem, üzenetet hagyok stb és visszaadom
- ha pl egy strandon a homokban találok 5-10-20€ fogom, elrakom. Mivel esélytelen a forrás kiderítése, illetve a „Ne haragudj, a te hagytad el a pénzed?” mondatra 10-ből 9 ember mondaná egyből, hogy „Igen én!” és közben persze NEM. Mondjuk ez felveti a kérdést, hogy mikor becsületes az ember, mikortól balek és mikortól inkorrekt?
Te mit tennél?
Érdekes kérdés egy ilyen becsületes történetnek az utóélete.
A jogos tulajdonos reakciójára gondolok, ami többféle lehet (hallottam már mindegyikre példát):
- megköszöni, örül, viszonthallás
- megköszöni, orül, valami kis ajándékkal vagy pénzjutalommal díjazza a becsületes megtalálót (aki ezt vagy elfogadja, vagy nem)
- paraszt és nem mond semmit
- paraszt és visszatámad (appleblog kommentjei közt is olvastam, hogy „Honnan van meg a címem?!”)
- paraszt és inkorrektül meggyanúsít durvább esetben beperel, hogy pl pénzt nyúltál le a kártyájáról (true story)
Én személy szerint a második verziót játszanám meg, mindenképpen valahogy tárgyiasítva is megköszönném a becsületességet. Tenném ezt azért is, mert ha én lennék a becsületes megtaláló, nekem is jól esne egy ilyen visszajelzés, gesztus – az más kérdés, hogy nem fogadnám el pl. a pénzjutalmat.
Te mit tennél?
Vélemény, hozzászólás?