Hétfőn jelent meg az Appleblogon egy poszt, ami arról szólt, hogy egy Ausztriában síelő honfitársunkkal megtörtént az, amitől sokszor én is rettegtem a sífelvonón: kiejtette a kezéből az iPhone 4-es telefonját, ami a méteres hóban landolt és persze nem találta meg utána.
A hó elolvadt, a telefon a felszínre került, azt pedig egy túrázó becsületes osztrák család megtalálta és eljuttatta jogos tulajdonosának.
A történetnek több tanúlsága is van:
- mivel az iPhone 4 működőképes, túlélte a tavaszi hóolvadást és a mínuszokat, látszik, hogy masszív egy darab
- Ausztriában élnek becsületes emberek – bár ezen nem lepődtem meg,hogy a téli példánál maradjak a sípályákon látható lazaság és bizalom ezt már többször is bizonyította
- az, hogy ez a történet hír nálunk, ránk nézve eléggé szomorú…
Elnézve az Appleblogon a történethez fűzött kommenteket azért van némi remény, de kíváncsi lennék egy reprezentatív kutatásra, hogy az emberek hány százaléka adta volna vissza a talált tárgyat jogos tulajdonosának…ami meglepő, hogy miután kitettem facebookra a történetet, egy ismerősöm simán jelezte, hogy ő bizony megtartotta volna, pedig egy értelmes ember.
Sokat gondolkoztam, hogy én vajon hogyan cselekednék hasonló helyzetben és a következőkre jutottam:
- amennyiben beazonosítható a tulajdonos, felkeresem és visszaadom neki azt, ami az övé
- ha olyan helyen találok valamit, ahol jó esély van a tulajdonos felderítésére (pl étterem, kávézó, bolt), vagy arra, hogy visszatér oda akkor szintén felkeresem, üzenetet hagyok stb és visszaadom
- ha pl egy strandon a homokban találok 5-10-20€ fogom, elrakom. Mivel esélytelen a forrás kiderítése, illetve a „Ne haragudj, a te hagytad el a pénzed?” mondatra 10-ből 9 ember mondaná egyből, hogy „Igen én!” és közben persze NEM. Mondjuk ez felveti a kérdést, hogy mikor becsületes az ember, mikortól balek és mikortól inkorrekt?
Te mit tennél?
Érdekes kérdés egy ilyen becsületes történetnek az utóélete.
A jogos tulajdonos reakciójára gondolok, ami többféle lehet (hallottam már mindegyikre példát):
- megköszöni, örül, viszonthallás
- megköszöni, orül, valami kis ajándékkal vagy pénzjutalommal díjazza a becsületes megtalálót (aki ezt vagy elfogadja, vagy nem)
- paraszt és nem mond semmit
- paraszt és visszatámad (appleblog kommentjei közt is olvastam, hogy „Honnan van meg a címem?!”)
- paraszt és inkorrektül meggyanúsít durvább esetben beperel, hogy pl pénzt nyúltál le a kártyájáról (true story)
Én személy szerint a második verziót játszanám meg, mindenképpen valahogy tárgyiasítva is megköszönném a becsületességet. Tenném ezt azért is, mert ha én lennék a becsületes megtaláló, nekem is jól esne egy ilyen visszajelzés, gesztus – az más kérdés, hogy nem fogadnám el pl. a pénzjutalmat.
Te mit tennél?
2 hozzászólás a(z) “Te mit tennél?” című bejegyzéshez
Tudom, hogy az elenyésző kisebbséghez tartozom, de visszaadnám neki.
Juttattam már vissza pénztárcát kétszer is, az egyikben alig volt valami, plusz egy-két személyes okmány (ez mondjuk elég rizikós, mert mi van, ha rád fogják, hogy volt benne több tízezer forint). A másikban az illető MINDEN papírja benne volt az elmondása szerint (személyi, jogsi, bankkártya, fegyverviselési engedély, stb) plusz pénz is volt benne. Nem kellett belenéznem, mert véletlenül tudtam, hogy ki a tulajdonosa, de simán eltehettem volna.
Nekem az okozott örömöt, amikor visszaadtam neki, belenézett és láttam az arcát, hogy mennyire megkönnyebbül. 🙂
Ismerek olyant, aki egy komlett fizetésnyi pénzt adott vissza annak, aki kivette az ATM-ből és a nagy kapkodásban csak a kártyát tette zsebre, a pénzt otthagyta. 🙂
De azért valljuk be, hogy itthon az emberek nagy része ilyen esetben széles vigyorral az arcán vinné haza / tartaná meg ezeket a dolgokat.
Emlékszel az én pénztárcám – igazolványok (mamáé is) nem kevés pénzzel (euróval) kalandos elvesztésére és visszakapására???? Na az is megérdemelne egy posztot, hogyan derítették ki, hogy hgyan tudnának elérni minél előbb, hogy ne aggódjak, jó helyen van, amit keresek!!!