A mostani @tepi77 által ajánlott nóta (is) igazán tetszik. A 10 perces műnek nagyon szép íve van és olyan szinti hangok szólalnak meg benne, ami igazán kedvemre való. A német úriembert a „berlini iskola” képviselői közé sorolják, ami azt gondolom, nagy megtiszteltetés.
Az egyik kedvenc zeneszerzőm Wolfram „Der” Spyra, és ez az egyik kedvenc számom tőle. Különleges hangszertalálmányai vannak, amiket a koncertjein használni is szokott. Hatalmas fémcselló, meg fura elektromos cuccok, kissé elborult tag, de nagyon csípem. Ez egy korábbi lemezén található dal, ez volt a legelső „találkozásom” vele.
További érdekesség, hogy magyar gyökerekkel (is) rendelkezik, és van egy Budapest c. száma.
@longhand egy olyan gitárművésszel ismertet meg téged, akit egyáltalán nem túlzás világsztárnak hívni. És igen, magyar. Élete nagy részét ’56-os disszidálása után Amerikában töltötte, ahol sztárként ünnepelték. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy maga Szabó Gábor adott tanácsokat, dal elemeket a világhírű Carlos Santananak.
Több külföldi gitárművészt ajánlottam eddig, most jöjjön egy egykori világhírű magyar jazz gitáros, Szabó Gábor.
Kevésbé volt ismert itthon, mert ’56-ban disszidált és csak egy rövid időre tért vissza Magyarországra, de az USA-ban és világszerte nagyon elismert zenész volt. Santana szokta emlegetni, hogy nagy hatással volt a gitárjátékára, egy olyan dalt ajánlok, amit Santana is gyakran játszik.
Az én (@strob) ajánlásomat a Facebookon találtam múlt héten. Egy ismerősöm tette ki, egyből tudtam, hogy itt a helye.
Sting munkásságát nagyon szeretem. 2011-ben ünnepelte a 60. születésnapját egy nagyszabású koncerttel, ahová több művésztársát is meghívta. Az egyik kedvenc dalomat adta elő Stevie Wonderrel együtt, akit szerintem senkinek sem kell bemutatnom.
Stevie sem mai darab már és óriási egy művész. A Fragile-t szerintem csak egyféleképpen lehet előadni: úgy, ahogyan Sting kitalálta (különösen a „Fragilidad” spanyol verzió tetszik). De pont az fogott meg Stevie Wonder előadásában, hogy teljesen átformálta a saját stílusára. Az ütemezést, a hajlításokat, mindent. Egyedül a szájharmonika nem teteszik benne, de ez nagyon szubjektív nemtetszés (eleve a hangszert ki nem állhatom).
Végre megint egy trance nóta @ni0 „tollából”. Armin Van „Bu-bü-bu eztsetudomkimondani Sanyi” Buuren. Egy akkora sztárnak, mint Armin, nagyon nehéz évről évre megújulni és újat hozni. @ni0 szerint, sikerül. Nem vitatkozom vele!
Erre a hétre egy újdonságot hoztam Armin van Buuren múlt héten megjelent Intense albumáról. Megfigyelhető, ahogy Armin évről-évre fejlődik zeneileg. Az egész album tele van jobbnál jobb érzelmes és tartalmas dalokkal. Az egyik kedvencemet hoztam most el ezek közül. Hogy mi az érzés? Mindenkire rábízom :)!
@attilagyongyosi ajánlói mindig olyan szépek és tartalmasak, hogy eldöntöttem: minimálisan szólok csak hozzá, mivel mindent elmond az előadókról. Azért annyit csak hozzáfűzök: ójé, egy Bayer remix!
A változatosság kedvéért ez a hét is Andrew Bayeré, csak egy kicsit más köntösben. Habár kétség kívül mestere a tört ütemeknek és a klasszikusabb kompozícióknak, szívének elrablója mégis csak a progresszív house és a trance. Az amerikai producer, aki egyébként az igen nívós Berklee College of Music alumnija bizony nem veti meg a 4/4-edet sem.
A francia Cedric Arseau, művésznevén Damabiah is szintén egy zenei zseni aki az elektronikus stílusok között mozog meglehetősen rugalmasan. Behatárolhatatlan elektronikában utazik, ars poeticája a kurta „Music for frogs” kifejezésben manifesztálódik, szóval kellőképp vicces figura.
Hogyan jön össze a két fiatalember? Nos, tavaly Andrew újragyúrta Damabiah új albumának egyik dalát és nem is akárhogyan! Az ‘Irminsul, Le Pilier du Monde‘ Bayer remixét fantasztikus atmoszféra lengi körbe, igazi progresszív rágcsálnivaló. Van benne valami, ami abszolút megragadja az embert. De hát egy szász mitológiai oszlop ihlette dal esetében ezt el is várja az ember.
Előre is elnézést @masnisgyilkos-tól, de a mostani zenéje, pontosabban a klip valamis zseniális! 70-es évek Párizsában száguld végig a kamera. A klip egy 1976-os kisfilm (8 perc 38mp) C’était un rendez-vous anyagából készült, melyet anno egy Mercedes-Benz 450SEL 6.9 orrára helyezett kamerával rögzítettek. Akit érdekel az eredeti hang, a bömbölő motor, itt megnézheti.
Jajj, azok a régi Peugeot-k, Reanult-k, Citroënek…fincsi. És na, a zene is jó.
5 percnyi kiszakadás a mókuskerékből: Snow Patrol – Open Your Eyes
És jöjjön egy ráadás! Levélben kaptam @essg023 követőmtől ezt a dalt és mivel a héten volt egy szabad hely, így most bekerült. Ha elég bátornak érzed magad, küldj nekünk te is zenét nyugodtan!
Észrevettem magamon, hogy egyre gyakrabban hallgatom ezt a számot, szerintem megnyugtató még annak ellenére is h elég „tuctuctuc”-os a szám. Hallgasd végig, nekem nagyon bejön.
Vélemény, hozzászólás?