Heti Zene S04E12

Az eheti különlegességét az adja, hogy ma, amikor kikerül, csütörtök van nem szerda. A másik különlegességet a szuper jó zenék és a hozzá fűződő sztorik adják!


Zoli ehetije egy fura emléket idézett fel bennem. A Groove Armada régóta nagy kedvenc, több nótája is rendre forgott a „kezeim alatt”. Igen, 1999-et írunk, ekkor kezdtem az egyetemet és a dj „mellékállásom” miatt bár rengeteg zenét hallgattam, a TV nézés az szinte teljesen visszaszorult abban az időszakban. A YouTube még a kanyarban sincs, a videoklippek egyetlen forrása az MTV vagy a Viva, nagyon boomereknek a Z+.

Így fordulhatott elő, hogy bár a korszak rengeteg slágerét ismertem/ismerem, rendre rácsodálkozok, mikor valamilyen oknál fogva meglátom a videoklippjüket. Így jártam például a most következő Groove Armada dallal is, a Heti Zene miatt a YouTube-on rákeresve láttam életemben először a klippet.

Hozzá tartozik, hogy bár ezt bármikor megtehettem volna az eltelt idestova 24 évben (holy fuck!), de nálam a zenehallgatás platformja nem a YouTube.

Amúgy némi párhuzamot vélek felfedezni Dj Eric Prydz – Call On Me klippjével – amit szintén későn érkezőként először talán 5-6 éve láttam 🙂

@k0cs0g: Van egy előzetes listám, amiből válogatni szoktam a heti ajánlatot, de ezt nem láttam jönni.

A minap belekeveredtünk egy kisebb buliba. Valami Dorfmeister nevű „noname labanc” rakta a zenéket.

Előtte melegített néhány magyar lemezlovas. A közönség (javarészt 40+ -os emberek) pavlovi reflexe látványosan már ekkor beindult, és a sörök felett elindult a bólogatás olyanokra, mint a Groove Armada – I see you baby. 1999. Ok, Boomer!

https://youtu.be/JzQ1__h35bA

@v4nd4: Ez a mostani, itt a 3 névből 2 ismerős lehet: P

Money és Example már befutott nagy nevek, akár kevésbé dnb fogyasztók is ismerik, de Whiney itt a főkolompos, ofkorsz Angliából. Túl fülbemászó.

https://youtu.be/VNMjhfoFdlI

A héten Norkától egy egész listát kaptam, majd felhatalmazott rá, hogy válasszak belőle egyet. A nehézséget az okozta, hogy a listáról kimondottan sok dal mellett volt ott a Spotify-on nálam a zöld szívecske, azaz már korábban mentettem, mert tetszett.

Rüfüs Du Sol egy ausztrál formáció, több ezer kilométerről meg lehet ismerni a stílust, amit képviselnek.

@chanthahca:

https://youtu.be/v5C1emXY5IE

A héten Szögi olyan szép hosszú háttértörténetet írt, hogy megint nem szívesen veszem el tőle az olvasási időt, talán csak annyit fűznék hozzá: imádtam a Liza, a rókatündér képi világát.

@szoges: Ezen a héten igyekszem megosztó, de ugyanakkor egy érdekes, nem mindennapi alkotói folyamatot is bemutatni. Nagyon nem kell igyekeznem, mert a magyar film eleve az, ezen belül a Liza, a rókatündért is van, aki szereti, de aki nem, az inkább kifejezetten utálja.

A film egyik ikonikus dala a Dance Dance Have a Good Time (ダンスダンス ハバグッタイム), az első magyar-japán surf rock, a ’60-as évek kamuázsiai beat popzenéje.

A dalt Tövisházi Ambrus szerezte és énekli, japánul. A filmben van egy japán szál, ezért is japán a dal, azonban a korabeli japán dalok szerzői jogait nem sikerült megszerezni a filmhez, ezért teljesen új dalokat kellett írni.

Plot twist: Ambrus nem tud japánul, a feladat viszont adott volt.

Hogy lehet „japán dalt” írni úgy, hogy nem tudsz japánul? 🙂 Tövisházi szerencséje az volt, hogy a japán hangzás jellegzetességét egyebek mellett az adja, hogy a szótagfelépítés kevéssé változatos, rááadásul a hangkészlet is viszonylag szűk, csupán öt magánhangzójuk van. A szigorú szabályok következtében az idegen szavak japán „honosítása” is szótagszerkezeti átalakítással lehetséges, pl: ice cream => [aiszu kurímu]–ezt sokszor kihasználják a dalban is. Nem akarok nagyon nyelvtannáculni, akit érdekel, Nyesten elolvashatja bővebben is. Ambrus a dalhoz rengeteg ázsiai popzenét hallgatott meg a ’60-as évekből, hogy elérjék a korszak jellegzetes beat hangzását. A hangszerelésnél és a felvételnél is külön figyelmet szenteltek annak, hogy csak korhű technikát használjanak: Neumann mikrofonokat, Ludwig dobfelszerelést és a gitárhangzást is ehhez igazították. Így bátran mondhatjuk, hogy akár Japánban is felvehették volna az anyagot, hatvan évvel ezelőtt.

És a szöveg? Ambrus japán hangzás szerint összehalandzsázta a dalt, majd a produkció felkért egy japán fordítót, Eiko Todát, hogy a kamu szövegből szabad asszociációval faragjon igazi, odaillő japán szavakat. Miután így megszületett a japán szöveg, Eiko lefordította angolra, hogy Ambrus értse is, majd kandzsikkal és fonetikusan is leírta azt, amit már Ambrus fel tudott énekelni. Szóval, így kell egy ismeretlen nyelven énekelni! 🙂

Szerintem érdekes alkotói folyamat lehetett ez, izgalmas nyelvi csavarral.

Érdekességképpen: a filmzene 2015 karácsonyán kiadásra került 7″-os „vinil” EP-n, csupán 500 darabos, limitált példányszámban. Természetesen egy példányának én is boldog tulajdonosa vagyok.

Tövisházi egyébként az Erik Sumo Bandból is ismerős lehet sokaknak, erre még szerintem visszatérünk később.

https://youtu.be/4gupmu_dfPs

Krisztián sem volt fukar a karakterekkel jó szokásához hűen, és ismét egy érdekes […nehezen behatárolható stílusú…] zenét hozott a héten.

@utanbetydelse: Aki követ(ett valaha is) a Twitteren, azt tudja, hogy az egyik kedvenc zenekarom a Thy Catafalque.

Eredetileg Juhász János és Kátai Tamás alkották a bandát, de jó ideje már csak Kátai egyszemélyes projektjét rejti a név. A TC zenéjét nehéz bekategorizálni, mert rengeteg, egymásnak látszólag ellentmondó elemből építkezik, de ennek ellenére a végeredmény nem egy emészthetetlen hangmassza, hanem valódi remekmű! A stílus hivatalos (?) megnevezése: experimentális avantgárd metal.

A TC zenéjét nem lehet egyetlen dallal vagy albummal bemutatni. Az első két albumon még több volt a black metal, de aztán egyre több újabb és újabb elemmel színesedett a zene, egyre több lett a kísérletezés. Ha alaposan kivesézünk egy lemezt, akkor találhatunk rajta black, death és industrial metalra jellemző komponenseket, amelyekbe ambient, dark wave, folk és jazz noir elemek vannak ágyazva vagy éppen fordítva, a lágyabb alapok vannak vegyítve morózusabb összetevőkkel. A lágy, tiszta női énekhang mellett elfér a death metálos acsarkodó, vérhányós hörgés és a black metálos, mocsárbűzös károgás is, ahogy a mélyre hangolt gitárok mellett hallható pl. a szaxofon, a citera vagy az úd (arab lant). Egy-egy igazán komplex dal több ötletet tartalmaz, mint egy tucatzenekar komplett diszkográfiája!

A zenét és az első hallásra időnként nehezen értelmezhető szövegeket Kátai Tamás írja, de énekelni ritkán szokott, legfeljebb vokálozik egy kicsit. Ugyanakkor nagyon jól választ énekeseket. 🙂 Kátai egy multiinstrumentalista zseni és ahogy az lenni szokott, az ilyen emberek zenéje ritkán hallható koncerten. 1998-ban indult a Thy Catafalque, de az első koncertre 2021-ig kellett várni (Mezolit – Fekete Zaj fesztivál, válogatás a TC dalaiból). Az én kedvenc lemezem a Rengeteg. Ez az első album, amit Kátai egyedül készített. A dalokat Bakos Attila énekelte fel, de sajnos a koncerten már nem ő adta elő őket. (Bakos Attilának egyébként volt egy nagyon jó, atmoszférikus black metal projektje, a Taranis. Hallgassátok meg a Storm című dalt. A YouTube-on megtalálható. Zseniális!)

Ahogy írtam, nehéz bemutatni a Thy Catafalque zenéjét egyetlen dallal, de ha meghallgatjátok az alábbit, akkor betekintést nyerhettek Kátai csodálatos világába.

https://youtu.be/7FKjPhxEgnY

És akkor tőlem az eheti.

Nem ez volt az eredeti választásom, de gondoltam előre hozom a kedélyek borzolását és bedobom most.

Ricardo Villalobos egy chilei születésű dj, producer, aki 3 éves kora óta Németországban él, ahová szülei Pinochet diktatúrája elől menekültek.

Többször szerepelt már a Resident Advisor TOP100-as listájának élén. Kedvelem a stílusát, mindig picit sötét, picit tompa, picit depresszív deep house-t alkot, de van mindig benne egy csipetnyi bors, ami kiránt az unalomból.

Egy remixet hoztam tőle és kivételesen az eredeti, Mari Kvien Brunvoll norvég jazz-folk művész által előadott Everywhere You Go-t is javaslom meghallgatni a különleges hangzás miatt (perkusszív hangszerek és beatbox).

Varázslatos, rabul ejtő, sejtelmes, picit monoton, de mégis változatos dallam.

Ricardo fogta a 7 és fél perces eredeti dalt és másképp, talán kicsit nagyobb mértékben montonná tette, de mégsem unalmassá (bár erről biztos vagyok, hogy meg fognak oszlani a vélemények).

Egy soha véget nem érő, de mégsem 8 ütemes loop. 28 percen keresztül elvarázsol minket és nincsenek kétségeim afelől, hogy TALÁN némi tudatmódosító befolyása alatt alkotta. 🙂

Többször játszottam már mixben, remek menekülődal arra az esetre – persze, ha csak stílusban oda passzol – ha nem találod a következő nótát.

https://youtu.be/Ap1z0z1_kkE

Heti Zene S04 lejátszási listák

YouTube lejátszási lista


,

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük