Kategória: Blog

Az úgy volt, hogy megírtam az első részletesebb YNAB bejegyzésemet, még 2012. áprilisában, aztán a téma többször is előrekült a Háztáji Geek csapatában, olyannyira, hogy meg is hívtak pár adásba erről (is) beszélgetni.

Idén januárban elkezdtünk agyalni @wyctimmel, hogy mi lenne, ha indítanánk egy külön podkesztet a YNAB és GTD témáknak, hiszen ez hiánypótló lenne a magyar palettán.

Így született meg az Agyvihar, azaz a „GTD és  YNAB magyarországi podkesztje”, melyet a #96 Háztáji Geekben jelentettünk be  hivatalosan.

Az első adást múlt héten csütörtökön sikeresen rögzítettük is, ma pedig éles lett a domain és kikerült az első adás.

Egyelőre kétheti rendszerességgel tervezzük a megjelenést, de még akár az is lehet, hogy áttérünk heti adásra, ez csak tőletek függ.

Itt a blogon fogok még írni a témáról, sőt, bíztatlak téged is, ha meghallgattad az adást és konkrét kérdésed adódik, akkor ne habozz feltenni, mert vagy adásban, vagy itt egy blogposzt formájában igyekszem rá válaszolni.

Jó szórakozást az első adáshoz!

 

Most látom, hogy nem írtam még a múltkori arancini készítésről, amit már egyszer megpróbáltunk, de akkor nem túl jó recept nyomán dolgoztunk, így kvázi csúfos vége lett. Múltkor azonban találtam egy jó receptet ami alapján nagyon jól sikerült ez a frankós olasz streetfood kaja.

Tegnap Niki olvasta a marie claire legfrissebb számát és mutatott egy cikket egy lányról, aki már kiskora óta készült arra, hogy egy cukrász boltot nyithasson. Valamiért csak a címre koncentráltam (Pom Pom Provance-ban), így elkönyveltem egy külföldi sztorinak. Épp most derült ki számomra, hogy a Domi’s Bake Shop, bizony egy magyar sztori.

Lényeg a lényeg, abban a cikkben láttam egy grissini receptet, ami az egyik kedvencem. Ez gyakorlatilag kvázi pizza tésztából készül, sok étteremben fel is szolgálják „pizzarúd” néven. Ezt az ételt amúgy az olaszok előszeretettel fogyasztják a vacsorák előtt, kvázi gyors étvágycsillapítónak. Lehet kapni boltban készen is, általában „sima”, sós formában.

Igazából a mai főzos sztori onnan indult, hogy ma megint elkapott az érzés, hogy az egészségtelen junkfood megoldást válasszam (meki). A diétánk alatt egész jól sikerült megállni a mekiben kajálást, de mióta úgymond vegyes étrenden vagyok, és egy-két hetente megengedek magamnak mekis kaját (főleg focis napokon), azóta gyakrabban fog el az érzés: éhes vagyok, irány a meki. Olyan ez mint a drog (lehet). De tényleg.

Szóval ma ott állok már a meki előtt, mikor kiderült, hogy nincs nálam a pénztárcám. Ó mondom, akkor eszek késő délután otthon. Mire hazaértem, elkapott az erzés: csináljunk grissinit.

A marie claire-ben volt ugyan recept, de kissé felületesnek éreztem, így rákerestem itthon a neten receptekre. Találtam is egy szimpatikusat, illetve egy angol leírást is. Fogtam és a három receptet összegyúrtam. Az újságcikk arányait, a nosalty cikk fokhagymás megoldását és az angol szörnyű hangú néni titkos hozzávalóját a parmezán sajtot.

Az elkészítés rém egyszerű, liszt, só, cukor, tejben vagy vízben élesztő felfuttatás, olívaolajon felhevített fokhagyma és bazsalikom hozzáadása, összedolgozás, kelesztés, apró csíkokra vágás, hengerek formázása, sütő és kész.

A sütőt 200 fokra kellett előmelegíteni, a grissinik tetejét olívaolajjal megkentem. Célszerű nem túlsütni őket, mert akkor ropogós és száraz lesz. Mikor már elkezd megpirulni, akkor még 1-2 percet érdemes benthagyni a sütőben, így nem lesz nyers a tészta, viszont belül még puha marad.

A végeredmény elsőre is (first batch) tökéletes lett. Készítettem hozzá dipet, melyet tejföl, egy kis tej (kb fél deciliter), fokhagyma, só, bors felhasználásával készítettem.

Egy második dipet is csináltam, mely ugyanúgy készült, mint a sima tejfölös, azonban ebbe pirosarany (erős istván jobb lett volna) került, így volt egy lágy dip meg egy markánsabb, csípősebb.

A streetfood kaja mellé egy kis helyi, bár Sopronban termett kékfrankos rosé is csúszott a Bezerics borház kínálatából.

Az igazat megvallva, fele ekkora mennyiség is bőven elegendő lenne, ja és vigyázat: nagyon eteti magát!

Tavaly egy érdekes projektbe vágtam bele, elindítottam egy nagyon szimpatikus módszer szerint egy kiskertet. Írtam már arról is, hogy mennyibe került ez az egész, és láthattad azt is, miként fejlődnek a növények. Aztán készítettem egy komposzt tárolót is, amely azonban még nem termelt számomra kellő minőségű és mennyiségű táptalajt, talán majd az idén.

Új szezon

Idén bár enyhe volt a tél, akár korán elkezdhettem volna a kiskertet, de sajnos minden más fontosabb volt ennél, így hát mindig tolódott szépen a dátum. Két hete aztán rászántam magam és végre elindítottam a kiskertet.

Picit módosítottam a tavalyi állapotot, mivel az ősz-tél folyamán érték kellemetlen behatások a kiskertet egy vakond formájában. Az általa végzett – amúgy a talaj levegőztetése szempontjából koránt sem elhanyagolható – munka eredménye az lett, hogy „idegen” föld került a kiskertbe, amely mind esztétikai, mind pedig  biztonsági szempontból nem volt szerencsés. Biztonsági szempont alatt a gyomok távol tartását értem, hiszen a vakondtúrás mentén megszűnt a geotextília védelme, így könnyen be tudtak törni a gyomok. A gyomok, melyek amúgy a geotextílián át is azért feljöttek, de a kert újraindításakor azért tapasztaltam, hogy a geotextília által fedett részen konkrétan kipusztult a fű és a gyomok – működött a módszer.

A módosítás annyiban merült ki, hogy vettem OSB lapot, melyet méretre vágás után a tavalyi keret aljára szegeltem és fúrtam bele lyukakat, hogy megfelelő legyen a drenázs. Vakond és gyom probléma – legalábbis alulról – kivédve.

Egy másik kertet érintő változás, hogy tanulva a tavalyi karózási hibából, idén az egyik ágyást a kerítés mellé helyeztem, ahol majd szépen fel tudom futtatni a paradicsomot és a babot, borsót a kerítésre.

Aztán idén lesz egy kontroll vetés is, az ágyás korábbi helyén kihasználom a gyomok kipusztulását, így oda vetettem cukkinit illetve összehasonlításnak egy időben retket. Még szerintem fogok salátát és talán hagymát is, meg paradicsomot.

Tavaly @kisvirag megmondta, hogy vigyázzak a mentával, hát tényleg rohadék egy növény, gyökereken keresztül gyakorlatilag az egész ágyásba szét akart terjedni. Úgy vágtam ki a francba, hogy csak na. Mellesleg nem iszunk mojito koktélt, hogy szükség legyen rá, rovarűzésre pedig használok más gyógynövényt.

Esővíz tartály

Még tavaly sikerült szereznem (értsd: venni) egy tartályt, amiben korábban folyékony műtrágya volt. Raklapon, csappal, fém kerettel – teljesen korrekt, kimosás után használható.

A kiskert a házunkhoz tartozó garázsok mellett van, így adódott az ötlet, hogy a garázs tetejét kihasználom, mint vízgyűjtő felület. Ehhez minden adott volt, kivéve egy fontos összetevőt, az ereszt. Ez nem állíthat meg, kitaláltam, hogy veszek műanyag vízelvezető csövet, amit célszerszámmal ketté vágok és there you go, eresz. Vásárlás közben azt is kitaláltam, hogy miként fogom rögzíteni, mondjuk az OBI-ban nem kis fejtörést okozott megtalálni a lyukszalag/hilti-szalag/függesztő szalag nevű, elemek rögzítésére szolgáló eszközt. Tudtam, hogyan néz ki, mire való, csak a neve nem volt meg és, hogy mégis melyik részlegen keressem. Meglett.

Kettő darab 2 méteres csövet vettem, majd a szomszéd szakitól kértem tanácsot, vajon mivel lenne jó szétvágni. „Kisflex” – érkezett a válasz, ami számomra megint idegen kifejezés volt, de az internet falvának hála, gyorsan kiderült, hogy ami a „kisflex” az nekem a normális flex és hogy nem minden sarokcsiszoló flex.

Elhagyta a számat billentyűzetemet az a mondat, hogy „egy férfi flex nélkül olyan, mint egy nő szexi fehérnemű nélkül”, így hát nem volt mit tenni, vettem egy sarokcsiszolót, hiszen, már tudom, hogy az nem flex.

Egész gyorsan és egész jól sikerült megfeleznem a csövet, melyet ezután rögzítettem a tető aljára. Mivel a tartály elhelyezését úgy tudtam megoldani, hogy az a tető kb 2/3-nál van, muszáj volt egy T-idomot beiktatnom, így viszont nyitott maradt az eresz vége. Mivel horror ára van ezeknek a csöveknek, nem akartam közel annyit költeni egy könyök idomra, mint amennyit a 2m csőre költöttem, így hát maradék, hulladék részből gázlángon megolvasztva csináltam egy könyök elemet.

A tetőnek jelenleg csak az egyik felét tudom kihasználni, a kettévágott cső másik felét még nem tudtam rögzíteni, alacsony a létra illetve én is.

Miután a csőrendszer összeállt, jött a következő nagy feladat. Olcsó (47 HUF/db) térkőből akartam megoldani a tartály megemelését, hogy az öntőzőkannával beférjek alá. Opció volt még, hogy keresek olcsó, használt raklapot a környéket (max. 1000 HUF/db), de nem találtam, illetve ahogy kiszámoltam, ebből a térkőből kellett 20 darab, ami épp csak egy ezres volt.

Az emelést egyedül csináltam, volt egy sikertelen kísérlet, de a második módszer már bevált: előbb 2 kő magasságban megemeltem, majd fél kézzel megemelés után bejátszottam az újabb adag köveket.

Az öntözőkanna pont befér alá.

Kaptam egy jótanácsot, mely szerint nem ártana valami szűrőt tenni a cső végére, mert ha a tartályba belemegy valami, ami később utját állhatja a víznek, na az nem szerencsés. Itt is alkalmaztam a low-budget és recycling elvet, Niki nagymamájától kaptam használaton kívüli, megmaradt szúnyoghálót. Tökéletes!

Adott volt a cső, ami kb 10 centire belóg a tartályba. Adott volt a szúnyogháló, amit valahogyan rögzíteni kellene. Ez a probléma csak a helytelen sorrend megválasztásából adódott, de sikerült megoldani: előbb egy befőttesgumit húztam a csőre, majd apránként bejátszottam alá a szűnyoghálót.

Hogy tuti legyen a megoldás, a tartály szájára is tettem védelmet, ezt viszont spárgával rögzítettem úgy, hogy a spárga belekapaszkodik a tartály nyílásán található menetbe. A biztonság kedvéért még kívülről is kapott egy befőttes gumis rögzítést a rendszer.

Már látom amúgy, hogy hátrány az lesz, hogy így nehezebben tudom ellenőrizni a vízszintet, de remélem lesz annyi eső, hogy nem kell majd ezzel foglalkoznom.

A remekmű

Elkészült végül a rendszer, bár ahogy említettem, még egy vízgyűjtő rész elkészítése hátra van. Az elmúlt két napban enyhe esők voltak, ezalatt jól vizsgázott a rendszer, szemerkélő esőnél is szépen csorgott a természetesen lágy víz a tartályba.

Apróbb módosításokat majd lehet, hogy eszközölök, pl lehet, hogy átrakom a kép jobb oldalán látható területre, csak az az igazság, hogy oda azért nem akartam tenni, mert az utcáról látszik úgy és hát igaz, hogy biztonságos környéken lakunk, de na…az ördög nem alszik.

Ha kiraknám jobbra, akkor hosszabb vízgyűjtő felületet tudnék kihasználni a tetőből, ehhez vennem kell még csövet és újból felsikíthat majd a „flex”.

Majd írok még arról, hogy milyen növényeket és hova ültettem idén, mivel még nincs minden elvetve, ezért erről majd csak később.

Bár még végleges eredmények nincsenek, a tegnap lezárult országgyűlési választások során kialakult erőviszonyok már jól láthatóak. Ennek ki-ki örül vagy épp bosszankodik miatta.

Megfogalmaztam magamnak pár dolgot a jövőre nézve, amit most neked is javaslok:

• csinálj egy 1 éves tervet
• csinálj egy 2 éves tervet (az 1 éves tervre épülve, de attól független elemekkel is)
• csinálj egy 4 éves tervet (az 1 éves és a 2 éves tervre épülve, de attól független elemekkel is)
• a tervekben megfogalmazott céljaidat írd le valahova (mit akarsz elérni, milyen időtávban, miért)
• zárd ki a mindennapjaidból a politikát, tájékozódj, de ne befolyásolja a napjaidat szervesen
• ha változnak a körülmények, minél gyorsabban reagálsz rájuk, annál jobb az esély a „túlélésre”
• koncentrálj az 1-2-4 éves tervekre és azok érdekében cselekedj
• zárd ki a mindennapjaidból a politikát
• zárd ki a mindennapjaidból a Facebookot
• ne olvass gazdasági híreket, melyek megtörtént eseményeket elemeznek
• ne olvass gazdasági híreket, melyek jósolnak
• használd tanulásra az internetet
• az 1-2-4 év alatt tanulj meg valami újat – amit akár szükség esetén hasznosítani is tudsz
• vállalj felelősséget a tetteidért
• ha valami nem tetszik, tégy ellene, ne csak panaszkodj
• arra rendezkedj be, hogy csak magadra számíthatsz (így minden „extra” segítség pozitívan hat)
• zárd ki a mindennapjaidból a politikát, ne vitatkozz fanatikusokkal
• és végül a bestof: ne okold a politikusokat a kialakult helyzetekért, te (is) tehetsz róla, hogy az van ami

A végére még egy „zen buddha” bölcsesség is az eszembe jutott: a politika, meg a politikus, mint állatfaj, olyan, mint a víz. Arra megy, ahol utat talál és ha nincsen neki erős határ szabva (gát), akkor utat tör magának.

Már régóta ott lapul az inboxomban egy levél (konkrétan 2013. november 17-óta), amit longhand küldött nekem. Megkértem ugyanis, hogy ha legközelebb a közeli Lendván jár, akkor fotózza le nekem az aszfaltot és a járdát.

Ha jól emlékszem vissza, épp azon mérgelődtem, hogy Hévíz utcái mennyire rossz állapotban vannak, és „bezzeg a szlovénok ezt is meg tudják oldani értelmesen”.

Apropó rossz állapot: egyszer volt szerencsém egy cikket olvasni – sajnos már nem emlékszem rá pontosan, hogy hol -, amiben az útkezelő egy szakembere elmagyarázta, hogy miként sorolják, minősítik az utakat, azok állapotát. Attól, hogy felbontanak egy útszakaszt, például csőtörés miatt, majd a burkolatot rendbehozzák, attól az még egy jó állapotú burkolatnak számít. Hiszen nem repedezik, nem kátyús, nincs megsüllyedve stb…szimlán a vesekövet is kirázza belőled, de az egy jó burkolat. Szürreális élmény volt.

Visszatérve Hévízre: mostanában csak úgy szoktam mondani, hogy a „gyógyvíz és az útfelbontások városa”. Ritka az olyan hónap, amikor valahol ne bontanák meg a burkolatot, például csatorna/szennyvíz/gáz/víz/villany stb. probléma miatt.

A szlovéneknél láttam először ezt a megoldást, melyet a kép is ábrázol: a közműveket a járda alatt vezetik el, így ha bármi probléma van, akkor nem a drága közutat kell felbontani, hanem „csak” a járdát.

Nem beszélve a költséghatékonyság oldaláról, másik nagy előnye lehet a módszernek, hogy bármiféle szerelési, karbantartási munkánál a jóval könnyebben kezelhető gyalogos forgalmat akadályozzák.

A járda helyreállítása sokkal kevesebb költséggel jár – ezt csak gondolom, nincs rálátásom a területre -, és az aszfalt is tartósabb tud így maradni, kevesebb a homogenitását megszakító tényező.

Bár a mellékelt képen pont be van repedezve az aszfaltszakasz, hidd el, kifogástalan burkolatokat találni szlovéniában.

A másik érdekessége a megoldásnak, hogy a csatorna lefolyók is ezáltal az út szélén kaptak helyet, de nem vízszintesen, ahogyan nálunk, hanem az útpadkába építve kvázi függőlegesen, hasonlóan, mint az amerikai filmekben.

Ez a megoldás szintén segít, hogy ne az útfelület legyen tele döccenőkkel.

Igazán a rezsiharc részévé tehetnénk, hogy a drágán elkészített útfelületeket megóvjuk, például azzal, hogy nem bontjuk fel havonta…

A módszernek azért van hátránya is – szintén csak tippelek: mivel nem az út közepéről osztják le a házakhoz a gerinchálózatról a csatlakozásokat, valószínűleg az utca mindkét felén meg kell csinálni a közműveket, ami érthetően dupla költséggel járhat. Jó lenne erre látni egy számítást.

 

Ha múltkor megírtam, hogy milyen fogkefét ne vegyél, akkor most úgy korrekt, hogy megírom, mi történt azóta és, hogy milyen fogkefét ajánlok.

Bár koránt sem vagyok a terület szakértője (disclaimer: kérd ki a fogorvosod tanácsát), de miután kukáztam a hightech kinézetű fogkefét, elkezdtem keresgélni.

Sokat segített a témában, hogy többen is hozzászóltatok és pozitívan nyilatkoztatok az elektromos fogkefékről. Így hát egy kedvezményes lehetőségre gyorsan lecsapva (köszi @relaxxx!), be is újítottam múlt hét kedden egy a Braun által gyártott Oral-B Professional Care 500 típusú elektromos fogkefét.

Egy új élmény

Nincs róla mit mesélni, ki kell próbálni. Teljesen új dimenzióba emeli a fogápolást, látható és érezhető a különbség. Nagyon tetszik, hogy fél percenként rezgéssel jelzi, hogy váltsak szegmenst: a koncepció ugyanis az, hogy az alsó-felső fogsort 2-2 részre osztva (azaz összesen 4 rész), blokkonként 30 másodpercig kell mosni.

Ha azt mondom, két perc fogmosás, soknak tűnik. Így a fél perces „cserékkel” azonban még az az érzésem is támad, hogy már-már rövid. Igaz még sosem mértem le a „hagyományos” fogkefés fogmosási szokásaim, de lehet, hogy teszek majd egy próbát már csak kíváncsiságból is.

Persze a technikát még csiszolni kell, tegnap például a bal felső hátsóörlőimnél megragadt egy kis fogkrém adag, amit csak a folyamat végén vettem észre. A kialakítás miatt meglepően könnyű elérni a fogak belső felületét, de még a hátsó fogakat is.

A csomag

Mivel egy speciális kiszerelést sikerült megszereznem, az alap kefén túl még tartalmazott a csomag extra keféket, fogfehérítős és sensitive verziót, fogköztisztítót, meg valami fura eszközt (a képen a tartozékok közül felülről a második – tippeket megköszönök!), aminek még nem sikerült utánajárnom, hogy mi is.

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni a termékkel kapcsolatosan, ez pedig a töltője. Modern, indukciós töltés, viszont a töltő talp vezetéke nagyon rövid. Így – általában biztonsági okokból – a magasabbra szerelt konnektorokba nem lehet bedugni, mert csak lógna a levegőben.

Az első, 17 órás töltés így az íróasztalon zajlott.

3 napja használom, teljesen meg vagyok elégedve vele.

Ilyet!

Ha ügyes vagy, látod, milyen márkáról van szó. Engem bevallom, elcsábított a hightech kinézet és maga a sörték szerkezete.

Ó mondom, jó lesz ez. Nem volt olcsó, ha jól emlékszem, bőven 1 000.- Ft felett volt az ára.

Az első pár nap használat után láttam már a problémát, különösebben amúgy nem zavart, mert a sörték miatt a használat kellemes volt.

Aztán ahogy teltek múltak a napok, be kellett látnom, hogy ez így nem lesz jó. Ha kicsit jobban szemügyre veszed a fogkefét, látod, hogy több olyan felület is van rajta, ahol bizony a fogkrém megreked és kis idő múlva koszként rakódik le.

Ha ez a fogkefe nyelére korlátozódna csak, akkor még elviselhető lenne, de sokkal inkább aggaszt, hogy maga a flexibilis sörtetartó rész alá is szépen lerakódott a fogkrém maradvány, ami természetesen a fogmosás során hab formájában jelentkezett és feltehetően a fog tisztítása során eltávolított baktériumokat, ételmaradékot is tartalmazza.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem tisztítom ki? Próbáltam!

Nem tudom, te hogyan csinálod, de én kimosom a fogkefét használat után, de vagy a fogkrémem olyan makacs, vagy a kávé készítéséhez is szükséges 10-15bar nyomás nem volt meg a vízhálózatban, de egyszerűen csak egy szúró-vágó célszerszámmal tudtam volna kitisztítani. Vagy még azzal se, mert nem csak a külső részekben, hanem a belső felületen is megrekedt a fogkrém (ez mondjuk más fogkefénél is előfordul).

Egy szónak is száz a vége, ma elválnak útjaink egymástól. Visszatértem a megszokott Elmex fogkefémhez.

Amúgy tervezem, hogy veszek egy Oral-B (made by Braun) elektromos fogkefét, ha van ezzel kapcsolatos tapasztalatod, szívesen veszem. Már 6 000.- Ft környékén egész jókat kapni, 5 fej szintén 6 000.- Ft körül kapható, szóval egész tolerálható áruk van, főleg úgy nézve, hogy „sima” fogkeféből is kb 1 000.- Ft környékén szoktam vásárolni.

Könnyen előfordulhat, hogy akár egy barátod, akár a család kölcsön kér tőled egy kisebb összeget, határozott vagy bizonytalan időre.

Az ilyen esetekre kitaláltam egy megoldást, miként kezeljem a YNAB-ben.

A probléma

Alapvetően a YNAB úgy dolgozik, hogy ha jön egy váratlan kiadásod, akkor azt simán tudod a „save for the rainy day” alapodból finanszírozni. Elméletileg ilyenkor ebből a költséghelyből ha mínusz értékkel „kiveszel” összeget, akkor azt a váratlan kiadásnak a tényleges költséghelyére be tudod írni, mint plusz büdzsé forrást (megnő az „Available to budget” összeg a felszabadítás után), így megmarad az egyensúly, túlköltés sincsen.

A kölcsönbe adott pénzt én jobb szeretem ettől külön kezelni, hiszen bár ez egy váratlan kiadás, nem a saját kiadásom, jó látni folyamatosan az alakulását.

A másik problémát az okozza, ha a kölcsönbe adott összegre a fedezet mondjuk több helyről jön össze. Például jön Gipsz Jakab barátod és kölcsönkér 100.000.- forintot. A bankszámládon van ennyi pénz, de a YNAB szerint egy költséghelyen éppen ennyi nincsen.

Találsz 60.000.- forintot a megtakarítás kategóriában, 20.000.- forintot a nyaralásra beköltségelt kategóriában és 20.000.- forintot mondjuk az autód váratlan felújítására félretett költséghelyen. Ezekről a helyekről mínusz összeg beírásával fel tudsz szabadítani 100.000.- forintot, viszont elrondítaná a költségvetésed, csak plusz munkát csinálsz magadnak.

Ha nem akarod elrondítani a költségvetést, még mindig csinálhatod azt, hogy szimplán tervezés nélkül beírod a kölcsön összegét, mint kiadást. A YNAB természetéből adódóan ez túlköltésként fog jelentkezni, amit a rendszer levon a következő havi elköltségelhető összegedből. Így óv meg téged attól, hogy túlköltekezz.

De miért húzd rövidebbre a költségvetést, ha a kölcsönre amúgy megvan a fedezeted és tudod, hogy vissza fogod kapni? Nem kell azt a pénzt újból kigazdálkodnod, főleg, mert amikor visszakapod, akkor az adott hónapban a kölcsön összegével növelt lesz a bevételed. Ilyenkor óriási a kísértés, hogy a büdzsében mutatkozó plusz összeget gyorsan más (az eredetitől eltérő) helyekre szétszórd.

A megoldás

A túlköltések kezelésére ad egy trükkös lehetőséget a YNAB. Bár a javasolt alapbeállítás az, hogy a következő havi büdzséből vonja le a túlköltést, lehetőséged van arra, hogy a a kategórián belül úgymond tovább görgesd a túlköltést.

Ez azért jó, mert ilyenkor egyfelől látod pirossal jelölve, hogy még mindig tartozik neked Gipsz Jakab, másfelől a következő hónapban a költségvetésbe beírható összeged nem csökkenti, így nyugodtan tervezhetsz tovább a saját ütemedben.

Egy másik előny lehet még, hogy ha Gipsz Jakab barátod több részletben adja meg a tartozását, akkor nem bevételként („Income available this month”), hanem a példán szemléltetve Hitel/Gipsz Jakab költséghelyre írod be mint „Inflow”, bevétel. Ilyenkor mivel kategóriában görgetett túlköltésről van szó, látni fogod egyből azt, hogy mennyi még a fentmaradó tartozás, viszont a visszakapott pénzt (emélkszel, amit tulajdonképpen virtuálisan a te saját költéseidre szánt pénzből vettél el) nem borítja meg a te költségvetésedet, nem kell a kategóriákat módosítgatnod.

A Facebook és a hozzá kapcsolódó mérgelődéseim rendre előkerülnek, mint érdekes téma itt a blogon. Próbálkoztam sokmindennel, de olyan ez, mint egy drog (lehet egy függőnek). Volt digitális életmódváltás (félkudarc), volt már látványos hajó elhagyás, de aztán valahogy mégis mindig visszatértem.

A legutolsó fejezet ebben a szappanoperában az volt, hogy felfüggesztettem a fiókomat, relative hosszú időre. Egész jól ment, bár az igazat megvallva annyi változott csak, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a twitter a digitális életemben. No, meg mivel az általam adminisztrált oldalaknak mégiscsak kell egy fiók, az erre a célra készített, párhuzamosan használt profilommal csak beléptem a Zuckerberg birodalomba.

Azt vettem észre, hogy ilyenkor rákerestem ismerősökre, megnéztem az idővonalukat, mi történt velük, mit kommenteltek stb. Az ember kíváncsi, ez ellen kár is küzdeni. De akkor mégis, mi bajom a közösségi média ezen szeletével?

Újabb misszióként elkezdtem tisztítani az ismerősök körét. Próbáltam szűkíteni tényleges, valós életben is ismert emberekre, de sok „barátom” van a digitális életből, akik hiányoznának az idővonalamról. Máris egy engedmény. Nem sikerült igazán jó szűrőrendszert felállítani, mert bár pár idegesítő ember bejegyzéseit nem láthatóvá tettem (még megsértődik az unfriendtől a lelke), időről időre mégis felbukkantak olyan információk, melyekre semmi szükségem nem volt.

A legaranyosabb sztorik a felfüggesztés időszakából származnak amúgy. Külföldi ismerősök és egy-két hazai barát (akikkel nem vagyok napi kapcsolatban és nem tudtak a felfüggesztésről) felhívott telefonon, hogy jól vagyok-e, mert eltűntem Facebookról és különbenis, ez gyanús, mert előtte mennyi tartalmat osztottam meg stb…ezen a ponton elgondolkoztam, hogy a közel 600 ismerősből csak őket érdekelhette valósan, hogy mi is van velem, hiszen feltűnt nekik a „hiányom”. Elgondolkodtató.

Heuréka!

Ma reggel aztán rájöttem a probléma gyökerére, a gyökerek problémájára (sic!). Mivel a már jócskán megnyírbált és kitisztított (közel felére csökkentett) ismerősi kör bejegyzéseit lapozgatva is képes voltam felidegelni magam az emberek butaságán, hirtelen bevilannt egy gondoloat: hát én nem is az ismerősök butaságain vagyok kiakadva, hanem az egy-egy megosztás alá fűzött, számomra vadidegen emberek hozzászólásain, megjegyzésein, gondolkodásmódjukon, világnézetükön, IQ és EQ szintjükön.

Régesrég, még az iwiw fénykorában rendszeres „vita” volt abból, hogy az üzenőfalon sokan úgy „chateltek”, mint ahogyan ma a Facebook idővonalán lehet. Az iwiw érában azonban ha két felhasználó nem volt egymásnak ismerőse, akkor nem látta a közös ismerős és nem ismerős között lezajlott beszélgetés minden elemét. Így rém értelmetlen társalgások folytak az üzenőfalon, amit én rendre meg is jegyeztem több ismerősömnek is, hogy rosszul fogja. Persze, volt is belőle sértődés.

Reggel tényleg sokkal frissebb az ember agya, gyorsabban jönnek a gondolatok. Nem állítom, hogy az általam talált megoldáshoz azért nem kell némi webprogramozási ismeret (mármint ahhoz, hogy a probléma megoldásának felfedezéséhez eljuss), de sikerült egy rém egyszerű és bárki által kivitelezhető megoldást találnom.

A megoldás

Egy aprócska css hack. Korábban, mikor még index olvasó voltam, nagyon idegesített a Velvet nevű remekmű ajánlója a nyitóoldalon. Persze, sokan mondtátok, miért nem pörgetem tovább? Nem lehetett. Mindig sikerült valami olyan kattintásmágnes címet generálni, amire aztán gyenge lelkem csak rákattintott 🙂 Szóval koránt sem a rendszerben van csak a hiba, elismerem.

Node, amiért a magyar internetes újságírás egyik sötét bugyra szóba került, az annak az apropója, hogy már akkor is egy css hackkel próbáltam megoldani a kérdést. Modern böngészőkben lehetőség van arra, hogy egy bővítménnyel egyedi css kódot írjunk az adott oldalhoz, amit aztán majd a „gyári” helyett betölt, vagy mellé.

Mi az a css? Egy stílusleíró nyelv, amit röviden: arra használunk, hogy miként jelenjen meg egy oldal, hogyan nézzen ki.

Az ötlet már akkor is az volt, hogy az adott hírblokkot css-el átállítom úgy, hogy ne jelenjen meg nekem. Erre a display: none; kódot tudom használni. A probléma azonban az volt, hogy az említett blokk az index címlapján nem kapott külön osztályt, így erre szűrni, pontosabban egyéni css-t írni sem lehetett.

A Facebook azonban szerencsére elkövette azt a „hibát”, hogy a hozzászólásokat általánosan egy .UFIList osztályt viselő kódrészletbe helyezi. Így egyből le is csaptam rá: .UFIList { display: none; }

A Safari inspect element funkciójával a gyorsteszt sikeresen zárult, jött a következő lépés: keressük bővítményt, ami szépen elvégzi nekem mindig ezt a feladatot.

Gyors keresés után a Stylish nevű Safari bővítménynél kötöttem ki, de létezik Chrome alá is megoldás, Stylebot néven.

A felület egyszerűen kezelhető és okos. Meg lehet adni egész domaint, de akár csak egy URL-t is ahol alkalmazni kívánjuk az egyedi css-t.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mi van, ha mégis kíváncsiak vagyunk egy adott bejegyzés hozzászólásaira?

Csak semmi pánik. Egy kattintással ki-be tudjuk kapcsolni a bővítményt, így ha kedvünk támad a sok butaság között csemegézni, hát megtehetjük.

Ami még érdekesség, hogy meg is lehet osztani a saját stílusokat, és egy óriási stílusbázisból lehet is keresgélni. Volt aki átszínezte a Facebookot, volt aki telejesen új dizájnt adott neki. A lehetőségeknek igazából csak az eredeti kód és annak id és class jelölései – vagy annak hiánya – szab határt.

A Chrome bővítmény a Stylebot szerintem egy kicsit komolyabb, nördebb, de ennek ellenére könnyebb egy új stílust létrehozni benne.

A módszer nekem egyelőre tetszik, szebb, tisztább, biztonságosabb, nyugodtabb Facebook fogad.

És a végére egy előtte-utána kép.

Disclaimer: a mintaképeken található személyek története nincs összefüggésben a buta hozzászólókról alkotott véleményemmel, bár tény, hogy része volt abban a bizonyos utolsó cseppben.

Gondoltam egyet és csinlátam egy kis lötyögős mixet a karácsonyi túlzabálás tiszteletére, no meg aki mozgott rá, az legalább pár kalóriától megszabadult.

Hallgassátok soxeretettel (sic!) 🙂

Over-eaten by Stro-B on Mixcloud

Ha a blog indulása óta olvasóm vagy, akkor emlékezhetsz rá, hogy az egész blogot azzal a céllal indítottam, hogy az akkor frissen vásárolt Traktor Scratch Pro hardverrel készített mixeket publikáljam, és hirdetésekből bejövő bevételt folyamatosan új zenék vásárlására fordítsam, melyek egy mixben aztán itt a blogon megjelennek.

2009-óta pár dolog megváltozott, ez a project is elhalt és a blog is átalakult. Májusban azonban a Syncopában vettem egy Native Instruments Traktor Kontrol S2 kontroller-hangkártyát (még a korábbi verziót). Ezzel annyiban egyszerűbb a helyzet, hogy nem kellenek hozzá a timecode cd-k és így cd lejátszó sem, keverő sem.

De a lényeg annyi, hogy beindult újból a mixelgetés, relative rendszeresen. Rátaláltam egy nagyon jó szolgáltatásra, a mixify-ra, ahol online, élőben tudok „bulikat” csinálni. Ha követed a profilomat, akkor értesítést is kaphatsz az új eseményekről.

A másik hely, ahol ezt az aktivitásom nyomon tudod követni a mixcloud fiókom, ahová egy-egy befejezett mixet feltöltök. Ez annyiban jobb, hogy lehetőség van megadni a tracklistet és azt időkóddal is el tudom látni, így láthatod, hogy éppen melyik előadó dala szól.

A Sunday Sessions egy vasárnaponként jelentkező, lazább, hozzám ugyan közel álló, de a mixeimre nem jellemző hangzásvilágot, a deep house stílust mutatja be, abból is a populárisabb, dallamosabb verziókat. Vasárnap délutáni laza lötyögés, csak semmi kapkodás.

Sunday Sessions 02 by Stro-B on Mixcloud

A zenék ajánlása után most egy filmre invitállak.

Múlt héten futottam bele ebbe a megrázó filmbe, amely komoly társadalmi és gazdasági problémákat mutat be. Érdemes rászánni azt az egy órát.

Bukta Imre képzőművész, a magyar kortárs képzőművészet egyik vezető alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére, hogy ott szemléletmódjával, jelenlétével lehetőséget teremtsen önmaga és a közösség számára a megújulásra, egy új identitás meglelésére. A Másik Magyarország című film is ennek az identitáskeresésnek a lenyomata, egy cizellált helyzetfelismerés: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától, a humortól és az abszurdtól. Ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszűnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról. Nagy Dénes filmje.

A blog történetében egy érdekes bejegyzés fog most következni. Legalábbis ami a tartalom előéletét illeti. Történt ugyanis, hogy 2012. február 6-án éppen filozófikus kedvemben voltam, megkockáztatom, hogy egy enyhe (természetes) téli depresszív hangulattal megspékelve. Akkor kezdtem el gondolkozni pár látszólag nem működő kérdéssel, amire egyéni megoldásokat kerestem. Nyugdíj, egészségügyi biztosítás, öngondoskodás.

Én maximálisan hiszek a felelős öngondoskodásban. Ha ehhez társul bármi féle közös befizetéseken alapuló, egységes elosztású „központi” juttatás, az nincs ellenemre. A teljes „központi” (próbálom szándékosan kerülni az állami kifejezést) gondoskodást pedig maximálisan elítélem. De főként az erre az „ál” biztonságra ráépülő, minden gondolkodást és öngondoskodást mellőző viselkedést.

Az első bekezdésben említett előéletet az teszi érdekessé, hogy ez egy félben maradt – és most is úgy hagyott – bejegyzés, melynek kifejtését továbbra sem látom kivitelezhetőnek. Miért? Az eltelt majdnem két évben annyi „központi” változás történt, annyi jel mutat arra, hogy az öngondoskodás népszerűsítése nem, hogy nem megy végbe, de még tudatosan rombolják is („majd mi megoldjuk helyetted, ne gondolkozz, ne gondoskodj”), így nem látom értelmét a nagyon erős szembeszéllel vizelni.

Node, olvasd most el a korábbi vázlatom, majd mondok még valamit:

Az elmúlt napokban sokat foglalkoztam gazdasági kérdésekkel, a saját pénzügyi helyezetemet is átnéztem, tervezgettem.

Megismerkedtem a svájci WIR rendszerrel, elvolastam cikkeket a Soproni Kék Frankról és a Balatoni Koronáról. Bevallom, a sok információ kicsit még össze is zavarta a megalkotott képet.

Aztán olvastam egy gondolatindító bejegyzést Krys barátom tollából, ahol megnéztem egy inspiráló videót is. Sokat beszélgettünk is erről Krys-szel, meg önfenntartó gazdaságról, faluról, háztartásról.

Aztán elkezdtem gondolkozni: lehetséges-e függetlenné válni az állami rendszertől, amibe bele vagyunk kényszerítve?

A terv

Mielőtt bárki is félreértené, csak a teljesen legális megoldásokat vizsgálom, nem a sunnyogást, adócsalást, adókerülést. Egyre inkább foglalkoztat az a gondolat, hogy milyen lenne egy teljes öngondoskodás project. Mi lenne, ha nem kérnék semmit az államtól, cserébe viszont elvárom, hogy ő se kérjen tőlem semmit. Magamra maradnék, magamnak kellene gondoskodni sok szolgáltatásról, piaci áron. Egyelőre elméleti síkon veszem végig a lehetőségeket, mik azok a szolgáltatások, melyeket jelenleg az állam nyújt a számomra a befizetett járulékok alapján, olyan minőségben, amilyenben…

Egészségbiztosítás

Első nekifutásra két biztosítót találtam, akik foglalkoznak egyáltalán magán-egészségbiztosítás szerű szolgáltatás nyújtásával. Az Union és a Generali Biztosító. Annak még utána kell járnom, hogy ha nem fizetnék állami tb járulékot, akkor egy esetleges kórházi ellátás során milyen és mekkora költségek merülnek fel, és ebben az esetben mennyit fizetne ki a biztosító. Azt gondolom, hogy nem egyszerű teljesen magán egészségbiztosításra átállni.

Nyugdíj

A nyugdíj számomra egy olyan téma, amivel abszolút nem számolok. Úgy értem, azzal a pénzzel nem számolok, amit a fizetésemből vonnak le. Kútba dobott pénz. Elfogadtam, túlléptem rajta.

Sokan félreértették a magánnyugdíjpénztárak működését. Ezek nem voltak tényleges magánvagyont kezelő pénztárak, csak arról dönthettem, hogy kire és milyen protfolióra bízom a befizetett járulékok kezelését az állam helyett. Nyílván, egy okos döntés, ügyes gazdálkodás során képződött reálhozam miatti magasabb nyugdíj mindenképpen jobb lett volna, mint a most „visszaállamosított” rendszerben várható havi apanázs.

Marad tehát az öngondoskodás. Számos biztosító nyújt ilyen szolgáltatást, bankok is értékesítik a csomagjaikat és az önkéntes nyugdíjpénztár lehetősége továbbra is létezik. Ez tehát egy relatíve könnyű eset.

Nos, eddig jutottam anno.

Amiért ma mégis billentyűzetet ragadtam a témában, annak egy portugáliai hír adott apropót. Épp a TV csatornák között szörfölgettünk, mikor a HírTV híradójában megláttam a közvetítést, mely a portugál tüntetésekről szólt.

„Dühös nyugdíjasok vonultak az utcára.”

Anélkül, hogy részletekbe, kiváltó okokba, konkrét helyzetekbe belemennénk, csak egy gondolatom van, és tulajdonképpen emiatt kapcsolódik ez a téma a korábban elkezdetthez.

Nyugdíj öngondoskodás

Mire szokott panaszkodni az, aki az államtól kapja a nyugdíját és nem pedig saját maga építette fel a nyugdíjas éveinek fedezetét? Például arra, hogy kevés a nyugdíj. Vagy arra, hogy nem emelték. Vagy – ahogy most a görögök, portugálok -, hogy éppen csökken, ezért tüntet.

Ez a cikk nagyon jól leírja, hogy miként és miért alakult ki a nyugdíj rendszer, ami mára már egy jutalmazó – szavazatvásárló – rendszerré alakult át.

Namost.

Nem lenne jobb és célravezetőbb, ha nem szolgáltatnád ki magad egy állandóan változó rendszernek (állami nyugdíj), amely rengeteg tényezőtől függ, de leginkább egyfajta „zsarolási” alapot ad? Dehogynem!

Nem lenne jobb, ha te döntenél arról, hogy a nyugdíjas éveidre mekkora összegből szeretnél gazdálkodni, egyszerűbben fogalmazva mekkora lábon akarsz élni? Dehogynem!

Nem lenne jobb, ha te döntenél arról, hogy milyen konstrukcióban gyűjtöd a pénzt a nyugdíjas évekre és hogyan forgatod, fialtatod a pénzt? Dehogynem!

A végére pedig már csak egy kérdés maradt: mi tart vissza attól, hogy mindezt megtedd?

Még mielőtt összekevernéd a dolgokat és szót emelnél, hogy „dehátvoltönkéntesnyugdíjpénztárdeazorbánellopta”: nem, nem erre a megoldásra gondolok. A piacon rengeteg termék van, amit fel lehet használni a nyugdíjas évek előkészítésére. Ha van rá 30-35-40 éved, akkor viszonylag kis összegekkel kellemes tőkét tudsz magadnak felépíteni. De ehhez kicsit a jövőben is kell élned, nem csak a mában.

Hogy ezt az óriási dilemmát oldjam kicsit, ma egy előadásban a következő volt a záró gondolat: ha a tyúk visszatekint a múltjára, tojás. Ha pedig a jövőjére tekint, akkor tyúkhúsleves. 🙂

Tavaly októberben keresett meg Kocsmárszky ‘@kocsmy‘ Zsolt azzal, hogy szívesen adnának otthont a blogomnak a saját tárhely szolgáltatásuk keretén belül, a NEXTSERVER-en.

Erről már részben írtam a szilveszteri bejegyzésemben, amikor is kettévált a személyes blogom és a Patikablog tartalma.

Igen, ez most egy amolyan fizetett hirdetés szerű poszt, csak kicsit más megközelítésben!

Már többször nekiálltam ennek a bejegyzésnek, de aztán valami miatt mégis elmaradt. Amit így utólag nem bánok, mert az eltelt majd egy teljes évre visszatekintve talán hitelesebb tapasztalatokról tudok beszámolni, mint mondjuk 1-2 hét használat után.

A dolgomat azért nehezíti, hogy egy tárhelyszolgáltatásról nem egyszerű írni, főleg úgy, hogy magával a szolgáltatással semmi problémám nem volt eddig.

Ezért megkértem Zsoltit, mondjon pár szót magukról.

„A NEXTSERVER-nél arra törekszünk, hogy olyan, külföldön már jól megszokott szolgaltatasokat epítsünk ügyfeleinknek, amellyel teljesen automatizáltan be tud regisztrálni egy domain nevet, és/vagy meg tud vásarolni egy webtárhelyet. Ehhez egy könnyen használható felületet építettünk, melyen akár nagyobb mennyiségű domainek kezelése is egyszerűen megoldható.”

Zene füleimnek! Azt gondolom, hogy egy webes szolgáltatásnál óriási előny tud ez lenni, felesleges papírozás és várakozás spórolható így meg.

Rettentő szimpatikus számomra a rendszer felépítése: aki önállóan akar beállítani, módosítani az megteheti, de akinek segítségre van szüksége, ő sincs magára hagyva. Udvarias, segítőkész és nem utolsó sorban gyors support jár a szolgáltatási csomagokhoz.

A domain név regisztrációs igényünket teljes körben lefedi a NEXTSERVER, .hu akkreditált regisztrátorok, de a külföldi domaineket is egyszerűen megszerezhetjük rajtuk keresztül.

Ami a halálom, a .hu reg esetében, az a papírozás. Ez hungarikum, sok karaktert nem is pazarolnék rá, viszont azt érdemes megemlíteni, hogy a jelen esetben elég egyszer beírnod a szükséges adatokat és máris kapsz egy nyomtatható megrendelőlapot, amit egy fotózás után tölthetsz is vissza a rendszerbe és elindul a regisztráció folyamata.

Kedvezmények

Konkrét adatokkal, árakkal nem untatnálak, meg tudod nézni a honlapjukon. Ami viszont egy fontos momentum, hogy webtárhely megrendelés esetén van lehetőség „akadémiai” kedvezményre, oktatási intézményeknek, tanároknak, diákoknak, mely egyszeri 50% kedveményt jelent. Divatos kifejezéssel élve startup cégekre is gondoltak: 1 évnél fiatalabb cégeknek szintén egyszeri 50% kedvezményt biztosítanak.

És a kedvencem: a modern Európában egyre nagyobb hangsúlyt kap cégeken belül a társadalmi szerepvállalás. Én ebbe a kategóriába sorolom a nonprofit szervezetek bármilyen szintű támogatását is, ezért is nagyon szimpatikus, hogy a NEXTSERVER a nonprofit szervezeteknek állandó 50% kedvezményt biztosít. Big UP!

Admin felület

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, azt mondom: részletes, mindenre kiterjedő, egyszerű.

Pár kattintással tudsz új felhasználót létrehozni például a MySql adatbázishoz, vagy egy új e-mail címet, új aldomaint.

Minimális jártasságot az IT világban azért igényel az adminisztrációs felület, de aki saját tárhely és saját weboldal karbantartásra adja a fejét, az ezzel általában tisztában van.

Ami nekem különösen tetszik, az oldal minimalista kinézete. Nem a sok helyen megszokott „IT gagyi” dizján, hanem egy kellemes, egyszerű felület.

Lehetőség van a support felé hibajegyet felvenni, bár bevallom, erre még nem került sor. Egyszerűen csak működik minden rendben.

Fizetés

Mivel egy kvázi szponzoráció keretén belül kaptam a tárhelyet, erre még nem került sor, így tényleges tapasztalatról nem tudok beszámolni, de biztos vagyok benne, hogy rém egyszerű 🙂

Az oldalon lehetőség van VISA, MasterCard és PayPal fizetésre.

Egy kis- és középvállalkozásnak egy Basic csomag szerintem tökéletesen megfelel, és havi 825 Forintért szinte ingyen van.

Az a bizonyos hab a tortára

Milyen lenne egy ajánló cikk, ha nem lenne hozzá valami extra meglepetés a blog olvasói számára? Nos, tessék!

Akik a mai naptól (11.03) számítva 10 napon belül rendelnek meg online bármilyen szolgáltatást a NEXTSERVER-től, azok a fizetésnél a STROB20 kódot használva azonnali 20% kedvezményben részesülnek!

Kérem, tekintse meg az alábbi bejátszást, a kérdések a fehér-piros-zöld kamuflázsban szereplőkre vonatkoznak!

1.) Kérdés: Melyik sport nemzeti válogatottját (aka legjobbak) látja a felvételen?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

2.) Kérdés: Melyik sport művelésére alkalmas létesítmény(ek) épül(nek) állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

3.) Kérdés: Melyik sport világbajnokai lettünk az elmúlt 30 évben?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

4.) Kérdés: Melyik sportot művelő hazai csapat játszott és/vagy nyert Bajnokok Ligáját?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

5.) Kérdés: Ön szerint melyik sportot kellene támogatni állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda
d) egyiket sem

6.) Kérdés: Melyik sportot illetően emlékszik említésre méltó nemzetközi eredményre elmúlt 30 évben??

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

Kiértékelés

Amennyiben Ön:

• kettőnél több „a” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
• háromnál több „b” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
• háromnál több „c” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
• adott meg „d” választ, kérem jelentkezzen a szerkesztőségben egy „végre valaki” kitűzőért

Disclaimer

Humor és irónia, mint mindig. De azért érdemes átgondolni ezt a fociőrületet itthon.

Ja, és szeretem a focit, de na…

És a végére

Kérem, tekintse meg az alábbi bejátszást, a kérdések a piros-fehér-zöld kamuflázsban szereplőkre vonatkoznak!

1.) Kérdés: Melyik sport nemzeti válogatottját (aka legjobbak) látja a felvételen?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

2.) Kérdés: Melyik sport művelésére alkalmas létesítmény(ek) épül(nek) állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

3.) Kérdés: Melyik sport világbajnokai lettünk az elmúlt 30 évben?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

4.) Kérdés: Melyik sportot művelő hazai csapat játszott és/vagy nyert Bajnokok Ligáját?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

5.) Kérdés: Ön szerint melyik sportot kellene támogatni állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda
d) egyiket sem

6.) Kérdés: Melyik sportot illetően emlékszik említésre méltó nemzetközi eredményre elmúlt 30 évben??

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

Kiértékelés

Amennyiben Ön:

• kettőnél több „a” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
• háromnál több „b” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
• háromnál több „c” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
• adott meg „d” választ, kérem jelentkezzen a szerkesztőségben egy „végre valaki” kitűzőért

Disclaimer

Humor és irónia, mint mindig. De azért érdemes átgondolni azt a védelmet ott a videon.

Ja, és szeretem a focit, de na…

Nehéz úgy írni egy albumról kritikát, hogy ismered a zenész kollégát és ráadásul még nagyon tetszik is az album. Tangram, aka tepi77 (Fabók Péter) több hónapon át volt lelkes közreműködője a Me Gusta – Napi zene, majd Heti zene sorozatnak.

Augusztus 10-én jelent meg legújabb albuma, amely a pikáns Lustbient nevet viseli. Az angol lust (jelentése kéj, nemi vágy) és az amibent (jelentése környezet, hangulat, egy zenei irányzat) szavak összemosásából keletkezett.

Emlékszem, volt olyan zenei válogatás, amely az Erotic lounge nevet viselte, nem titkoltan azért, mert olyan zenéket tartalmazott, mely gyengéd együttlétekhez ideális. Mint amúgy bármely chillout-ambient muzsika.

Az album

Elérhető mind letölthető, mind pedig fizikai (CD) formátumban. A letölthető változat potom 7 EUR összegért a tiéd lehet, ráadásul akár veszteségmentes (flac) formátumban is.

10 dalt kapsz egy komolyabb gyorséttermi menü áráért. Vagy 4 korsó sör áráért.

A nyitó és egyben album címadó dal, a Lustbient igazi intro feeling, szinte látom magam előtt a hastáncos lányokat. Ez talán a shaker, a tabla és a keleties hangzás miatt van.

Az After Darkból már készült is egy video, amit egy lelkes rajongó készített. A dalnak van egy nagyon kellemes lüktetése, amelyet a nagyon finom, lágy basszus ad, a dob szekció szinte mintha kísérné csak a basszusmenetet.

Sokan egyébként nem szokták érteni, hogy a basszusgitár, bőgő miért a ritmus szekcióhoz sorolandó. Zenekarok körében komoly viccelődés tárgya szokott lenni, mikor elcsúsznak az ütemmel, hogy vajon a dobos, bagy a basszeros hibázott. Általában persze mindkettő a másikra mutogat. 🙂

Imádom a Sensual Overdrive dobkészletét: jó kis oldschool TR-808 hangzások. Kellemes húzása van a dalnak, jól követi az After Dark lüktetését.

Mióta komolyabban foglalkoztat a remix készítés témaköre, úgy hallgatom a zenéket, hogy miből tudnék egy jó remixet csinálni, miben találok valamilyen apró részletet amit kiemelve, kihangsúlyozva az eredetitől eltérő, de mégis felismerhető új zenét lehet készíteni.

A Bedroom Diaries az egyik ilyen dal az albumon. Teljesen party kompatibilis akkordmenetek, tört ritmusok, nagyon tetszik. A hangzásvilág már-már izlandi – ezt csak azért emelem ki, mert az elmúlt időben nagy kedvencemmé lépett elő minden féle izlandi elektronikus zene.

A legnagyobb kedvenc (most mondhatod, hogy a tucctucc 4/4-ed miatt, de nem) a Silk and Blood címet viselő dal. A hangszerelése a fülemnek nagyon tetszőre sikeredett, még egy dj szettben is el tudom képzelni. Peti ebben a dalban Jean Michel Jarre hagyatékát is felhasználja, igazi elektro hangzások figyelhetőek meg. Ahogyan azt kell, a legpörgősebb dal az album közepén kapott helyet.

A következő egy lassú dal, Touched by Fire. Lehet, hogy képzavar, de előttem van a parázs apró sercegése, pattogása, majd szépen lassan kialszik a tűz.

A Mademoiselle Leatherette című dalról egyből eszembe jutott Sasha – Airdrawndagger című albuma, ami egyik nagy kedvencem.

A The Smokepioneer Lizard az album záró dala, ami teljesen elborult. Nekem pont ezért tetszik, viszont kicsit kilóg a sorból, már ami a „lust” koncepciót illeti – nem épp elalvós zene.

A vélemény

Szerintem a Lustbient egy nagyon jól sikerült album. Ahogyan a bevezetőben emlíetettem, nehéz is róla írnom, mert minden dalhoz mégsem írhatom oda, hogy jó, szuper, tök jó.

Mint minden művészetben, a zene esetében is a tetszik-nem tetszik kérdés abszolute szubjektív. Persze vannak kontár munkák, amiket már nem lehet a szubjektivitás védőhálója mögé bújtatni. Szerencsére Tangram – Lustbient albuma nem szorul rá erre, mert szépen hordozza az ambient-chill out zenék stílusjegyeit, ugyanakkor a híres berlini iskolát sem felejti el.

Külön tetszik, hogy Peti kísérletezgetett a dalokban, belekóstolt picit más stílusokba is. A hangzásvilág hozzám nagyon közel áll, az én fülemnek a keverés, az arányok is stimmelnek, szépen szól.

Hallgass bele az albumba és ha úgy gondolod, Peti jó arc, meghívnád akár 4 korsó sörre is, bátran vedd meg az albumot a Bandcampen.

Meglepetés

Peti egy apró meglepetéssel készült számotokra: a blog olvasói a strob30lustbient kódot felhasználva 30% kedvezménnyel vásárolhatják meg a Lustbient albumot a Bandcampen!

U.i.: Ha a borítón nem csak egy oszcilloszkóp által megjelenített hullámot látsz, akkor Freud a barátod.

Tavaly voltunk először a németországi Daunban az Eifel Rallye Festivalon, ami az Eifel vulkán környékén megrendezett historic (régi, 25-30-35 éves) rallye autók versenye.

Fesztivál, mivel itt nincs komoly tét a résztvevők számára, sokkal inkább a rallye ezen speciális (és piszok drága) fajtájának a megismertetése a közönséggel a cél.

Az idei évben is svéd ismerőseinknek mentünk szurkolni, akik egy tökéletes replikával, egy Ford Escort Mk2 WTW 567 S British Airways versenyautóval vettek részt a fesztiválon.

Az első nap

Szerda este, munka után indultunk a tőlünk 1100km-re található Daunba. Mivel váltott lovakkal mentünk – értsd: cseréltük egymást a vezetésben -, relative korán odaértünk. A szervízparkban még csak ébredeztek a csapatok, érkeztek szépen sorban a trailerek, rajtuk a több tízezer euró értékű autókkal. Első utam azonban egy Aldiba vezetett, hogy mobilnethez egy feltöltőkártyás előfizetést vásároljak. Nem nagyon értettek hozzá, inkább nem erőltettem.

A rendezvény egyik fő szereplője Walter Röhl, egy igazi rallye legenda, aki több autóval is versenyzett a fesztiválon, többek között a jobb oldalt látható Opel Ascona 400-zal is.

Vele kapcsolatban amit igazán érdemes megismerni, megjegyezni, az ebben a videoban benne van: bal láb fék.

Miért nehéz a bal lábbal fékezni? A bal láb a kuplung kezeléséhez van hozzászokva, annak is a padlóig történő benyomásához. Egy sokkal durvább mozdulatsor, mint például a jobb láb gázkezelése, ahol finom adagolásról van szó. Az idegrendszer is ehhez a két típushoz alkalmazkodik, „tanulja meg”. Ha a durva mozgáshoz szokott bal lábbal lépünk a finom mozgást idénylő fékpedálra, könnyen nézhetünk farkasszemet a szélvédővel. A mozdulatsort azonban koránt sem lehetetlen elsajátítani, versenyhelyzetben időt lehet ezzel a tehcnikával nyerni, sőt, az első kerék meghajtású autók irányítását is lehet így jobbá tenni.

Mivel közvetíteni akartam az eseményt, szükségem volt egy mobil internet előfizetéssel is bíró, prepaid SIM kártyára. Még itthon tájékozódtam, igazából mindegy volt, hogy melyik szolgáltatót választom. Mivel független az iPhone-om, könnyű volt a helyzetem. Azaz mégsem: nano SIM. Bekészítettem a vágósablont, amit végül nem 100% méretarányban nyomtattam ki, de azért sikerült megoldanom.

Vodafone kártyát vettem, 15 € volt a kezdőcsomag, amiben 200MB forgalom benne volt, úgynevezett „flat” csomag. Érdekes mód, kb 20MB forgalmazás után megszűnt létezni az internet. Gondoltam, valami átmeneti hiba, de csak nem javul. Oké, holnap visszamegyünk az üzletbe.

Délután 4 órakor kezdődött egy prológ szakasz, ami inkább bemutató jellegű volt. Mivel még bőven volt időnk, elmentünk a szállásunkra.

Birgeler Hof

Szállásnak, bár kerestem másikat, végül ugyanazt választottuk, mint tavaly. A Birgeler Hof nevű fogadó a célnak (éjszakára szállás + zuhanyzási lehetőség) tökéletesen megfelelt. Tavaly egyetlen gondom volt velük, hogy a beígért ingyenes WiFi nem működött. Ezt szóvá tettem a helyszínen is, illetve a booking.com oldalon is. A tulaj próbált segíteni, de sajnos nem tudott.

Nagyon pozitív csalódás volt, hogy azóta orvosolták a problémát, és egész korrekt ingyenes WiFi hálózat volt a fogadóban. A reggeli időközben kicsit módosult, már nem büfé jellegű, hanem kiporciózták. Az igazat megvallva, éhesek nem maradtunk, ők meg így jobban tudnak tervezni, akár még spórolni is. Nem mondanám, hogy ez hiba.

A szállás Jackie nevű fekete labradora irtó jó fej egy kutya volt, hozta oda nekünk a saját játék kutyáját 🙂

Gyorsan lezuhanyoztunk, átöltöztünk és mentünk vissza a prológra.

Kicsit aggódtunk az időjárás miatt, mert tavaly többször is elkapott minket az eső. A felhők azért most is erre utaltak, de a csütörtöki napot megúsztuk eső nélkül.

A prológ idén a „Manta Loch” nevű hely beikatatásával került megrendezésre. Ez a hely azért kapta ezt a nevet, mert a német rallye bajnokságban évtizedek óta mindig volt jópár Opel Manta, ami az árokban kötött ki a kanyarkombináció után. A fenti video a Manta Lochban, bár eggyel korábbi kanyarban készült.

Második nap

Első utam a mobil elektronikai üzletbe vezetett, ahol tegnap a SIM kártyát vettem. Minden német tudásomat bevetve előadtam a bánatomat. „Kein internet!”

Kiderült pár perc activity után, hogy az eladó elfelejtette közölni, én pedig annyira nem szeretem a német nyelvet, hogy az apróbetűt is elolvassam, így mivel még a „flat” csomag aktiválása előtt elkezdtem használni a mobilnetet.

Ez pontosan elég volt arra, hogy 20 perc múlva, mikor le akarták emelni a 10€ összeget a 200MB-os csomagra, már nem volt rajta, csak pár eurocent. Így vehettem egy feltöltőkártyát 15€-ért, majd most már megvártam míg aktiválják a kedvezményes csomagot 10€-ért, és csak utána kezdtem el használni. Jó tanulópénz.

A második nap versenyprogramja kér gyorsasági szakaszból állt, melyből az egyik a Bosch Super Stage nevet viselte, a főszponzor miatt. Ez a pálya egy körpálya volt, minden autó háromszor haladt el előttünk, így lehetett őket rendesen fotózni.

Külön érdekesség volt, hogy öt szélerőmű által körbehatárolt szakaszon volt a pálya, vizesárokkal, bukkanóval, jó hosszú driftelős kanyarral.

Szerencsére a versenyzők odatették az autókat rendesen, nem spóroltak a látvánnyal.

A napot egy éjszakai pálya zárta, azonban eléggé elfáradtunk, így arra már nem mentünk ki.

A szervízparkban csodáltunk ikább az autócsodákat, ahogyan az eleje a mezőnynek már tért vissza, a vége pedig még csak akkor indult el.

Harmadik nap

A verseny harmadik napján hat gyorsasági szakasz volt, azonban mi csak az egyikre mentünk ki, inkább a szervízparkban ismerkedtünk. Közben sajnos az eső is eleredt többször, aggódtunk a nap kimenetele miatt.

A szervízparkban az a jó, hogy rengeteg érdekes dolgot lehet látni. Egy ilyen fesztiválon pedig kicsit nyugodtabb a légkör, mivel nincs tétje a versenynek. Éppen ezért sok autótulajdonos büszkén mutogatja a járgányt, a technikát vagy akár korábbi versenyek fotóit. Komoly üzletek is köthetőek egy-egy ilyen rendezvényen.

Egy nagyon ritka Citroën DS 21 prototípus tulajdonosa például büszkén fotózkodott mindenkivel, magyarázta, mi micsoda, mutogatta a Marokkó rallye képeit.

A gyorsasági szakaszt, amire kimentünk, csak úgy emlegette a műsorfüzet, mint az Eifel Rallye király pályája. Így kíváncsian vártuk, hogy milyen élményben lesz részünk.

Szerintem nagyon jó helyet sikerült találnunk egy izgalmas kanyarkombinációban, ahol láttunk még kicsúszást is. Ez annyira nem volt jellemző a hétvégére, hogy le is maradtam a nagy csodálkozásban a fotózásról.

Sok jó fotót csináltam, melyek feldolgozása még eltart egy darabig.

Ezen a gyorsaságin sikerült olyan jó időt kifogni, hogy az óvatlanságom miatt kicsit meg is égett a kezem, arcom. Bár elsőre ijesztő volt, mára már szép barna.

Jővőre?

Szerintem ugyanitt! Bár lehet, hogy egy svéd rallye-t kellene beiktatni inkább, csak ott eléggé hideg van. Vagy Monte-Carlo januárban.

Majd meglátjuk.

Költségek: belépő 12€, szállás 30€/fő/nap, benzin 210€. Az élmény: megfizethetetlen!

Éljen május elsején indítottam el a kiskertem, ami egy új megközelítést a Square Foot Gardening koncepciót alkalmazza.

A kert 33%-ban felelős alkotóeleme a tápanyag, azaz a komposzt. Ezt be lehet szerezni készen is, azonban az önfenntartás szellemében elhatároztam, hogy megpróbálok egy saját komposztot is készíteni.

Mi kell a komposzthoz?

Mivel a komposzt készítését még én is tanulom, ezért nem fogok most ebbe belemerülni, hiszen közel sincs olyan tudásom, amit meg tudnék veled érdemben osztani. Másfelől pedig tele van az internet leírással.

Alapvetően a következő elemekre van szükség:

• „Zöld” hozzávalóra
• „Barna” hozzávalóra
• Nedvességre

No, meg persze egy tárolóra, amit a köznyelv szintén komposztnak hív.

Raklap, mint olcsó forrás

Ha kutakodsz az interneten, jópár leírást találsz. Csakúgy, mint raklap kanapé témakörben.

Miért hoztam fel a raklap kanapé témát? Erről majd később írok, de belevágtunk egy ilyen projektbe is! Egy dolog azonban közös: a raklap ára és az azzal kapcsolatos tévhitek.

Ezek a leírások általában az Egyesült Államokban készültek, ahol – sejtésem szerint – a raklapok nem betétdíjasok és ingyen, vagy potom pénzért hozzá lehet jutni. Namost, Magyarországon azért ez kicsit másképp van. Egy komoly iparág épül a raklap kereskedésre, vannak hölgyek is akik sikeresek a témában, de ami a lényeg: jó állapotú EUR raklap mindenhol érték, 2500+ÁFA ár alatt sehol sem találtunk.

És, még jó magyar „mutyis” megoldás sincs nagyon, hiszen mindenhol keresik a raklapokat.

Amikor a raklap kanapé projektünkhöz kerestünk alapanyagot, akkor találtam egy közeli vállalkozót, aki egyutas raklapot árult 500 Ft/db áron. Belelkesedtünk, felhívtam, majd megnéztük.

A kanapéhoz nem volt megfelelő a minősége, de egy raklap komposzthoz tökéletes! Három darabot vettem, 1500 Forintért.

Az építés

Végeztem egy gyors számítást: a kiskert 216 liter „Mel’s mix” földet használ, amiből 33% a komposzt. Azaz, 72 liter komposztra van szükségem.

A raklap 80x120cm, azaz, ha ebből készítek egy komposzt tárolót, amit csurig töltök, az 768 liter komposzt készítésére elegendő. Bőven sok!

Így hát jött az ötlet, hogy levágok egy nagyobb részt a raklapokból, így a 80x80x70 cm-es tárolo 448 liter komposzt készítésére elegendő. Még mindig bőven sok!

A levágott darabokkal csökkentettem a rést a raklap deszkái között, de hagytam helyet a szellőzésnek. Ezt úgy oldottam meg, hogy megfordítva hozzá csavaroztam az oldalsó elemhez.

Az oldalsó és hátsó elemeket pedig sarokvassal rögzítettem, melyek 199 és 69 Forintba kerültek. Nem nagy kaland!

A hátsó elemnél meghagytam a nagyobb rést, már csak azért is, mert a maradék harmadik levágott darab fog majd a „bejárat” záróelemeként funckiónálni.

A vágást körfűrésszel végeztem amúgy és szándékosan 30 fokos szögben. Erre azért volt szükség, mert így sokkal stabilabban áll a talajon, mintha sima lenne a lécek vége.

A végeredmény

Szerintem magáért beszél, de én elfogult vagyok! Ha a költségeket nézem, nagyon olcsón sikerült megvalósítani a komposzt tárolót és még az elkészítését is élveztem. Nem beszélve arról a haszonról, hogy így tudtam „kockázatmentesen” gyakorolni a raklap kanapé projektre, ahol nem akarok hibázni, főleg a jóval drágább alapanyag miatt.

A raklapok 1500 Forintba kerültek. A felhasznált 2-2 sarokvas összesen 335 Forintba. A munkadíj ingyen volt. 🙂

1835 Forintból készítettem egy praktikus komposzt tárolót, amit közel a kiskerthez helyeztem el.

Valószínű, hogy kezdő komposztkészítő lévén végzek majd egy „beoltást” gyári komposztból, majd folytatom a gondozást a háztartás felhasználható hulladékaiból.

 

Időnként, mikor reggel eszembe jut, lefotózom a kertet, hogy dokumentáljam a fejlődést. Ebből csináltam most neked egy kis összeállítást.

2013.05.22.

A pontosan 22 napos ágyások így néztek ki.

A bal oldali ágyásba ültettem szamócát is, illetve babot, ebben jelentősen eltér a jobb oldali ágyástól.

A szamócát kertészetben vettem, palántaként…az egyiknek sikerült már ültetéskor letörnöm a gyökérzetét, így az eléggé hamar megmekkent. Már nem is látod a fotón.

A bal felső 2-es egységben a retekből már egész korán tudtunk fogyasztani.

A jobb oldali ágyásban már ekkor látszott, hogy valamiért jobb alsó 1-es egységben a körömvirág kicsit lassabban fejlődik, mint a bal oldaliban, de ekkor még nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.

Itt paradicsom van többségben, illetve saláták az eper helyén. A jobb felső második sor 1-es egységben kicsit megszaladt a salátamag, és nem egyeltem (pikírozás) ki őket.

2013.06.02.

A pontosan egy hónapos kert kezd pofás lenni. A retek egy részét már meg is ettük, csakúgy, mint az ott lakó hangyák…

Apropó hangyák: a kis rohadékokról azt hittem, hogy hasznos állatok, közben kiderült, hogy koránt sem. Utánaolvastam és azt találtam, hogy a tetveket bizony ők költöztetik (még akár menekítik is), mivel a tetvek „masszírozására” az édes folyadékot bocsájtanak ki, amivel szívesen táplálkoznak a hangyák.

A kipusztult szamóca helyére zsázsát ültettem a harmadik sor bal 2-es egységébe.

A jobb oldali ágyás kapcsán kezdtem el gyanakodni, hogy valami nincs teljesen rendjén a rendszerben, de sajnos még nem jöttem rá, hogy mi a hiba.

A körömvirág ugyanúgy elmaradott, azonban a paradicsom sokkal fejlettebb, mint a bal oldali ágyásban találhatóak. Sőt! Retekből (bal felső 2-es hely) már a második vetés hajt. A saláták is szépen fejlődnek és a hagymák is, amiből már szintén ettünk.

Érdekes azonban, hogy a bal felső 1-es helyen található hagyma mindkét ágyásban el van maradva a harmadik sor jobb 1-es helyén található hagymához képest.

Csak a vízre tudok gyanakodni, hiszen a „föld” homogén és a dughagyma is ugyanazon zacskóból való.

2013.06.10.

A sok eső és némi napfény megtette a hatását, nagyon szembetűnő a fejlődés, szinte mindegyik növényen.

A paradicsomok hamarosan virágoznak és a körömvirágon is elkezdett fejlődni a virág. Remélem ez majd vonz egy-két katicát, amelyek kiírtják a hangyák által becipelt tetveket.

A kipusztult egy másik szamóca is, aminek a helyébe a másik ágyásból salátát ültettem – nem igazán kedvelték az átültetést.

A retek „boxba” pedig ültettem egy újabb adagot. A menta is nagyon jól érzi magát, ritkítom is rendesen, nehogy felkopaszodjon.

A jobb oldali ágyás fejlődése is brutális. Főleg a paradicsomok nőttek nagyot, erős száruk van, hamarosan gondolnom kell a karózásra is.

A körömvirág továbbra is el van maradva, saláták szépen nőnek, menta is jól érzi magát. A hagymák már majdnem elfogytak, ma is húztam fel hármat.

A nemrég ültetett retek is rohamléptekben nő. A paradicsom ugyan kicsit elkezdte beárnyékolni a bazsalikomot, de az úgyis a félárnyékos helyet szereti.

Metélőhagymákról nem beszéltem még: mindkét ágyásban szépen megerősödtek, már vágtam is vissza belőlük, de azóta brutális növekedésbe kezdtek ők is. Alakul.

A gyanú árnyékában

Nem tetszik, hogy nem egyforma a fejlődés, holott minden adott hozzá. A gyanúm egyedül a vízre terjed ki, de lehet, hogy 1-1 növény jobban elszívja a másiktól a táplálékot és vizet, mint gondolnám. Elméletileg paradicsomból pont fele ennyi szabadna ültetni egy egységbe, és mivel a jobb oldali ágyás paradicsomjai nagyon virgoncak, lehet, hogy itt keresendő a probléma.

A bal oldali ágyásban a szamóca kipuszulása okoz némi fejtörést, szerintem a harmadik is hamarosan megadja magát. Itt a babot gyanúsítom, de evidencia még nincs rá, így egyelőre ez csak rágalom a babra nézve. Ami egyébként már virágzik és szerintem magához képest el van maradva, illetve kissé sárgásak a levelei – mintha nem kapna elég vizet.

Előfordulhat, hogy nem sikerült teljesen vízszintesre helyeznem az ágyásokat így van ahol jobban megáll a víz – nem tudom. Elméletileg nem lehet túlöntözni a rendszert (az 1/3 rész tőzeg miatt nagyon laza a talaj, gyorsan kiszárad, ezért is kell bele a vermikulit).

Ha van tipped, ötleted, tanácsod, szívesen veszem: írd meg hozzászólásban.

Vannak az életnek olyan területei, ahol szimplán nem kell és nem is szabad „megéri-nem éri meg?” kérdéseket feltenni. Mivel nem vagyunk egyformák, nem lehet egyértelműen megmondani, hogy kinek melyik az a terület, ahol ezt a kérdést nem teszi fel.

Nálam a Square Foot Gardening (SFG) ebbe a területbe tartozik: megtetszett, megcisnáltam és a költségekkel nem számoltam. Szimplán azért, mert kedvem lelem a kertészkedésben.

Mivel többen kíváncsiak voltatok a költségekre, így hát leírom őket – megdöbbentő számomra is!

Vermikulit – a legdrágább tétel

A rendszer talán legfurább és egyben leghatékonyabb része a vermikulit nevű anyag. Nem kertelek, drága! 100 L kiszerelésben jutottam nagy nehezen hozzá a gazdabolt.hu segítségével, két csomaggal vettem belőle (144 literre volt szükségem). Mivel a rendszerbe elég az elején adagolni, így ez csak egyszeri költség. 15.000.- HUF

Humusz/komposzt – ez sem olcsó

Szintén egy fontos összetevő a talajban, hiszen ez adja a növényeknek a tápanyagot. A SFG egyik tanácsa, elve, hogy a változatosság még segít a növények növekedésében. Célszerű többféle humuszt vásárolni, majd keverni őket. Ezt a szabályt én csak a tőzegnél tartottam be, humuszt egy félét vásároltam. Két darab 50 literes zsák, ami 44 literrel kevesebb, mint amennyi kellene. 4.300.- HUF

Amikor elkezdtem a SFG módszert, a vermikulit beszerzési nehézségei miatt volt pár pillanat, amikor majdnem feladtam. Emiatt, bár két boxra való faanyagot vettem és el is készítettem a két keretet, úgy voltam vele, hogy egy ültetéssel indítok csak. Emiatt nem gondoltam át pontosan, hogy mennyi talajra is lesz szükségem.

Tőzeg

Mivel célszerű többféle tőzeget használni, két féle tőzeget vettem indításnak, egy 80 literes és egy 50 literes zsákkal. A két zsák 14 literrel kevesebb, mint amire szükségem volt. Kevés is lett a talaj, lehet, hogy ma vagy holnap pótolom a hiányzó mennyiséget. 2.600.- HUF

Hmm…most, hogy így kiszámoltam gyakorlatilag hiányzik majd’ 58 liter talaj a rendszerből. Ezt sürgősen pótolom! Kertészetbe amúgy a keszthelyi Oázisba szoktunk járni, kedvesek és értenek is a témához.

Perlit

Mivel nem volt vermikulit a kertészetekben, gondoltam megpróbálom az alternatív anyagot, a perlitet. Végül csak a palántázáshoz használtam fel, vettem belőle két 3 literes csomaggal. Így utólag azt mondom, nem kellett volna. 1.180.- HUF

A SFG doboz

Nem is doboz ez, inkább keret. Amire szükségem volt: 8db 120cmx15cmx2cm-es deszka, amit a leggazdaságosabban két darab 5 méteres deszkából tudtam megoldani. A számlát sajnos már eldobtam, így nem tudom, hogy mennyi volt csak a fa, mivel vettem még hozzá 30db facsavart. 2.880.- HUF

Geotextília

A geotextília a dobozunk aljára kell, mivel nem szeretnénk, hogy a doboznak helyet adó területen „őslakosként” élő gyomok, fű betörjön a veteményesbe. Praktikus kis anyag, kiváltható olcsóbb alternatívával, pl. kartonlappal. Én – megmagyarázhatatlan okokból – mindkét megoldást használtam, biztos ami biztos. 2.396.- HUF

Ponyva

A talaj keveréséhez vettem, ez is kiváltható olcsóbb vagy meglévő megoldásokkal. Az IKEA árul 995 Forintért, de nem tudtam felmenni Budapestre, így az egyik nap, mikor Győrben dolgoztam, a Baumaxban tudtam venni hasonlót. Az időfaktor megérte nekem a plusz költséget. 1.490.- HUF

Szerszámok

Igazából semmi extra nem kell. Én vettem egy ásót – életem első ásója! 🙂 -, de magához a SFG módszerhez elég egy ültetőkanál meg egy kis kapa – pl. a MOL kutakon most pontokért egész jó áron lehet venni Fiskars készletből. Az ásó árát nem sorolom most a költségek közé, itthon pedig volt még korábbról kis kapa és ültetőkanál.

Spárga

A 4×4 box kijelölésére vettem spárgát. 479.- HUF

Vetőmag

A rendszer legkisebb költsége. Paradicsom, bab, bazsalikom, körömvirág, hagyma, saláta, szamóca. 1.104.- HUF

Palánta, növény

Palántákat – még – nem vettem, viszont mentát és metélőhagymát igen. 2.380.- HUF

A végső mérleg

33.809.- HUF – eddig. Sokkoló nem? Ebből a pénzből szerintem egész éves zöldség szükségletünket tudnánk fedezni, azonban azt látnod kell, hogy itt nem ez a lényeg. Kikapcsolódás és a kíváncsiság. No, meg a SFG módszerben rejlő „tudomány”. Egy szóval jó móka, ami nekem megér ennyit.

A rendszer kihozható kevesebb költségből is, bár a kezdeti költségek szerintem maximum 4-5000 Forinttal csökkenthetőek.

Apropó kezdeti költségek: a kiadások nagy részét a talaj teszi ki, ahogy láthattad is. A SFG módszerben a vermikulitot és a tőzeget csak egyszer kell megvenni, így csak az indulásnál okoznak kiadást. Később mindössze a tápanyagot kell a rendszerbe visszapótolni, amit akár a termények „maradékát” felhasználva saját komposzt készítésével is meg tudsz oldani. Ez lesz amúgy a következő lépcső nálam is, bár aggódom, hogy nem fogunk tudni elegendő alapanyagot szolgáltatni a komposzt számára. Anélkül pedig nem működik.

A rendszer indítása tehát költséges, de a fenntartása már nem. Nem mondom, hogy mindenkinek megéri, mert ahogyan a bevezetőben is utaltam rá: minden embernél más és más az, ami megéri.

Gyerekkoromban szinte minden hétvégén a Badacsonytomaj és Badacsonyörsön határán található telkünkön voltunk, a „hegyen”.

Pontosan ma 27 éve ültettük a szőlőnket. Igen, jól sejted: kb. ekkor ért ide a csernobili atomkatasztrófából a radioaktív hulladékot is tartalmazó felhő.

Nem is passzolhatna más jobban ehhez az évfordulóhoz, mint a saját kiskertem elindítása. Már régóta terveztem, hogy valamilyen kerti munkát csinálok, mert azon túl, hogy megnyugtat és kikapcsol, még egészséges is. A természetben vagy, nem a gép előtt ülsz és a megtermelt zöldség is hasznos.

Az opciók

Adott volt három hely a kertészkedésre: Szolnokon, Niki nagyszüleinél (messze van), Hévízen a családom által örökölt hegyen (közel van,de nem tisztázottak a jogviszonyok) és Badacsonyban „a hegyen” (nincs víz).

Voltak még a balkonládás megoldások, de azt túl mesterségesnek ítéltem meg, így aztán évről évre csak tolódott a projekt.

Pont a badacsonyi vízhiány kapcsán kerestem olyan megoldásokat, amelyek kevés vizet igényelnek, illetve elkezdtem kutatni esővízgyűjtési módszerek után.

A keresgélés során aztán rátaláltam egy nagyon érdekes módszerre, ami annyira megtetszett, hogy bele is fogtam.

Square foot gardening (SFG)

Ez az angol kifejezés annyit tesz, hogy 1 négyzetláb (azaz 30,48×30,48 cm = 929.0304 cm2) méretű területi egységekben kell kertészkedned.

A módszer kitalálója Mel Bartolomew, akinek sikerült úgy leegyszerűsíteni a kertészkedést, hogy az ne legyen teher a számodra és akár kis helyen is meg tudd valósítani.

Kicsit gondban voltam az adaptálással, mert az 1 láb átváltva centiméterre 30,48. Így nem túl könnyen kezelhető. Ezért úgy döntöttem, hogy kerekítek és a módszert 1,44 m2-en, azaz 120cm x 120cm-es területen próbálom ki, 16db 30x30cm-es területen.

Mik az előnyök?

80%-kal kevesebb helyet foglal ez a megoldás, mint a hagyományos, sorba ültetés.

Bárhol kivitelezhető, hiszen nem a rendelkezésedre álló talajt használod, hanem egy speciális keveréket, melyet praktikusan „Mel’s mix”-nek hív a szerző. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy 1/3 rész tőzeg, 1/3 rész komposzt vagy humusz és 1/3 rész vermikulit (vagy perlit) alkotja a termőföldet.

Nem kell ásni! A legtöbb ember számára az állandó ásás, kapálás okozza a nehézséget a kertészkedésben. Bár a fizikai munka jellege pont itt jön ki, a monton, sokszor fárasztó munkafolyamatik könnyen a kedvedet szeghetik. Na, a square foot gardeningben (nem találtam még rá normális magyar kifejezést, talán tized négyzetméter kertészkedés – erőltetett), mivel nagyon laza a talaj, nem kell ásnod és a gyomlálás is könnyű.

Nem ültetsz többet a kelleténél! Mivel minden növénynél adott, hogy mekkora területre van szüksége, azért pontosan meg tudod tervezni, hogy a kerted hogyan nézzen ki, abból mennyi terményt várhatsz.

A rendszerbe egyedül a tápanyagot, azaz a humuszt kell pótolni. Erre a legjobb, ha saját komposztot készítesz, így újra lehet hasznosítani a növények fel nem használt részeit.

Ajánlom, hogy keress rá a google-ben a könyvre (vagy vásárold meg!) és olvasd el, nagyon gyorsan meg lehet érteni a metódus lényegét.

Minden kezdet nehéz

Első lépésként vettem 120cm hosszú, 15cm magas és 2cm vastag gyalulatlan fenyőfa deszkát, összesen 8 darabot. Ezeket facsavarral összecsavaroztam és máris készen volt az ültető ágyás, amibe majd a föld betöltése után meg lehet kezdeni az ültetést. Az aljára tettem kartonlapot (ami megmaradt a hűtő csomagolásából), és a biztonság kedvéért geotextíliát is – ezek hivatottak a gyomnövények alulról támadását megakadályozni. Aztán jött a neheze!

A termőtalaj egyik összetevője a vermikulit, ami egy szilikát ásvány és az a különleges tulajdonsága van, hogy vízből a tömegének kb. a háromszorosát képes megkötni. Így ideális a termőföld kiszáradás elleni védelmére. Bár felhasználása eléggé széleskörű, de mivel a világon relative kevés helyen bányásszák, eléggé nehéz hozzájutni. Hosszas keresgélés után végül a gazdabolt.hu oldalon találtam, majd személyesen elmentem érte Szigetszentmiklósra. Nem olcsó, de csak egyszer kell megvenni, csakúgy mint a tőzeget. Egyedül a humuszt, komposztot kell majd a rendszerbe pótolni.

A vermikulit keresése során megtapasztaltam, hogy milyen úttörőnek, az átlagtól eltérőnek lenni. Legalább 20 kertészetben jártam, de mindössze egy helyen hallottak a vermikulitról. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy amit csinálni akarok, az hülyeség és le akartak beszélni róla. Igaz senki nem ismerte az SFG módszert, de mivel ez szokatlan, az átlagtól eltérő, az jó nem lehet, higyjem el. Nos, bevallom nehéz volt kitartani az ötlet mellett, de sikerült.

Hosszasan lehetne filozofálni arról, hogy az élet mely más területein tapasztalhatod meg te is, hogy le akarnak beszélni, szimplán csak azért, mert nem ismernek valamit és félnek az ismeretlentől. Talán majd írok erről.

Mivel a vermikulit beszerzése kissé hosszadalmas lett, a jó idő pedig már beköszöntött, úgy döntöttem, hogy palántázok, igaz a rendszer ezt nem követeli meg.

Jó döntés volt, mert a retek nem egészen 1.5 hét alatt bődületesen gyorsan kihajtott és az elmúlt pár napban is sokat nőtt. Elérte a kiültetési határt.

Ültettem még salátát, (ezek azonban lassabban nőttek, így még a balkonládában pihennek), paradicsomot, bazsalikomot, sárgababot, és szamócát. Hogy miért ezeket? Elmondom.

Az ületetési rend

Azért ezeket a növényeket választottam, mert viszonylag könnyű velük és szeretjük is őket. Ugyanakkor kéremszépen tudományos tervezés is folyt!

Az SFG-ben az a jó, hogy az ideális ültetési méreteket megadja a könyv és a módszer kitalálója. Azaz, hogy egy négyzetlábra (esetemben 30x30cm-re) mennyit kell az adott növényből ültetni. Ezt a jobb oldali képen láthatod is. (A szamóca érdekes elhelyezése amiatt van, mert 4 egységre lehet 3 növényt ültetni.)

A kvantitatív tanács mellett én figyelembe vettem egy kvalitatív szempontot is, igaz erre a könyv nem tért ki külön, mint követendő példa. Egyetemi tanulmányaimból rémlett, hogy egyes növények a bio kertészetben jól hasznosíthatóak, mivel természetes illóolajaiknak köszönhetően riasztják a kártevőket.

Így került a rendszerbe például a körömvirág, a menta és a metélőhagyma. Szintén ilyen célt szolgál a bazsalikom is, de azt amúgy is szeretjük. Érdekessége, hogy kifejezetten a paradicsomnak ad egy védelmet. Érdekes, hogy utána pedig a bazsalikomos olívás paradicsomsaláta milyen jó 🙂

Az ültetési rendet abban a két hétben terveztem meg, míg a vermikulitot sikerült beszerezni.

A mix elkészítése

A könyvben van egy tanács, hogy miként keverjük össze a három összetevős termőtalajt. Egy nagy (4x4m) ponyvára érdemes kiönteni a humuszt, a vermikulitot és a tőzeget, majd a ponyva sarkait felemelve jobbra-balra „öntögetve” keverni.

Mivel két „ültetőládát” csináltam, jó nagy mennyiségű talajra volt szükség. Könnyen kiszámolható: 120x120x15cm = 216.000 cm3 azaz 216 liter talajra volt szükségem 1 boxhoz. A 432 liter föld mozgatása nem volt egyszerű feladat, így ásóval kezdtük el kevergetni – a könyv tanácsa konkrétan használhatatlan ekkora mennyiségnél.

Az ásózás eredménye azonban pár lyuk lett a ponyván, de szerencsére nem folyt ki a föld.

A keverés közben apránként vizet is adtunk hozzá, hogy ne szálljon annyira. Mind a tőzeg, mind a vermikulit eléggé koszol, permet szerű nedvesítéssel ez kiküszöbölhető.

A képen is látható tekintélyes adag földet megpróbáltuk a ládák mellé húzni, de végül ismét az ásózás maradt.

Az ültetés

Elérkeztünk a legizgalmasabb mozzanathoz, amikor a kis palánták bekerülnek a termőtalajba, mindeki a kis négyzetébe. A pontos ültetés megkönnyítése érdekében a szerző egy fából készült „szamárvezetőt” javasol készíteni én azonban nem akartam fából készíteni (megvenni, méretre vágatni, összeszerelni…), ezért apró facsavart fúrtam a keretbe, egyenlő, 30cm-es távolságokra, majd spárgával kijelöltem a négyzeteket.

A föld mennyiségét kissé alulterveztem, de talán nem lesz belőle gond. Szintén kissé megbántam, de kezelhető a probléma, hogy a spárgás kijelölésnél nem gondoltam arra, hogy később, ha pótolni kell a humuszt, akkor ez megnehezíti a dolgomat.

A végeredmény

Egy rendezett, kiegyensúlyozott, könnyen gondozható kis veteményes, amely remélhetőleg kielégíti a zöldség igényünk egy részét és a kerttel töltött munka pedig még kikapcsolódást is nyújt.

Szerintem még írni fogok arról, hogyan fejlődik a kert és milyen hibákat vétettem.

Most viszont megyek és meglocsolom a növényeket, sok trauma érte őket a mai nap!

Mióta az új munkahelyemen dolgozom, Nyugat-Dunántúl négy megyéjét járom, több helyen betérek boltba, étterembe, kávézóba, így a tapasztalataim némileg relevánsnak mondhatóak és nem a véletlen műve.

Gyors étterem?

Az országos hálózattal is rendelkező gyorsétterem lánc többé már nem gyors. Az elmúlt fél évben szemmel láthatóan csökkent a dolgozók létszáma, a nagyobb forgalmú éttermekben is, ahol korábban egymást taposták az alkalmazottak, ma éppen csak minimális létszámmal ketyegnek. Sokszor a 4-5 pénztárból egy üzemel. Próbálkoztam csellel is, hogy a „drive-in” szolgáltatást veszem igénybe, de ott talán még többet kell várni, mint bent az étteremben. Fura, nem tudom, hogy van-e köze a jelenségnek a hamburgeradóhoz?

Zárójelben jegyzem meg a másik fura észlelést, az EU támogatásokból felújított multi lánc gyorsétterem konyhákat…de ez még semmi, a jogcím a kacifántos: konyha korszerűsítés. Egy szigorú belső standardek szerint működő gyorsétterem láncban. Végülis…

Ha eljutsz a pénztárig, akkor már minden a megszokott sebességgel zajlik, csak győzd kivárni, míg odaérsz. Egyik hétvégén utazás közben egy autópálya melletti, forgalmas étteremnél álltunk meg: 1 pénztár, 5-6 fős sor. 10 perc után feladtam.

Élelmiszer üzlet

Egy pénztár működik. A sor torlódik, a pénztáros – ha észreveszi – csenget kettőt. Egyezményes jel arra, hogy „Gizike, gyere már légyszí mert itten vágják már a pofákat!”. És Gizike eldobja az árufeltöltő énjét és rohan a kasszába. A dolog egyébként működik és kevéssé zavaró, a pénztárosból lett árufeltöltők majd az árufeltöltőből lett pénztárosok végzik a munkájukat, próbálnak a türelmetlen vevőnek segíteni.

Ami elgondolkoztatott például ma is, hogy munka lenne bőven. Látszik, hogy túlhajszoltak, mindig rohannak. Megértem egy vállalkozás munkaerő optimalizálási szándékát, de úgy érzem, kicsit túlzásba estek: a munkaerő is túlhajszolt, a munka minősége is romlik és a vásárló elégedettségén is ront. Főként az, hogy az áruházak folyamatosan úgy néznek ki, mint amelyek megrekedtek a „most kaptunk árut, éppen kipakoljuk” állapotban.

Az már szinte utópisztikus ábránd, hogy az árufeltöltést zárás után, a vásárlók tudta nélkül végezzék, dedikált árufeltöltők. Persze, mindent meg lehet magyarázni.

Munka – erő

Aki azt mondja, nincs munka, hazudik. Lenne, maximum nem akarják őket foglalkoztatni.

Aki azt mondja, nincs munkaerő, hazudik. Lenne, maximum nem akarnak rá költeni.

Ha kihagyom a gyorséttermet, az csak jót tesz az egészségemnek.

Ha találok egy kisboltot, ahol már veszik le a polcról a megszokott árut nekem, mert megismernek, azzal is jól járok. Kár, hogy egyre ritkább az ilyen, pedig ha ilyen ütemben romlik a multik színvonala, hatalmas piaci lehetőség áll a kiskereskedők előtt. Csak bátornak kell lenni és meglátni ezt a lehetőséget!