Tegnapi bejegyzésem kapcsán tovább gondolkoztam azon, hogy milyen is volt ez az időszak iPhone nélkül. Igazából nem csak ezen gondolkoztam, mert volt egy parázs elmélkedésem @ScoTThunnal a Moduláris Mac, iOS-OSX ökoszisztéma kapcsán. Elhatároztam, hogy jövő héten feljegyzem minden egyes Apple eszközöm használati időpontját, időtartamát, a használat célját, egyfajta racionalitási kísérlet. De erről egyelőre ennyit, mert ebből külön poszt lesz.
Azt figyeltem meg, hogy amióta az iPhone helyett a régi Nokia 6310i készülékemet használom, kevesebbet van velem telefon. Hogy ez a két készülék alapvető különbségéből adódik vagy abból, hogy mostanában tudatosan egyszerűsítek mindent, amit lehet és sokat olvasom Leo Babauta írásait vagy, hogy hamarosan komolyan belekezdek a Cult Of Less véghezviteléhez, azt nem tudom.
De egyre biztosabb vagyok benne, hogy mégis csak a készülékek adottságai tehetnek róla. Régebben ha elmentem például boltba, telefon nélkül egyenesen félkarú óriásnak éreztem magam. Ma is pl. nyugodt szívvel elmentem telefon nélkül, mindössze annyit kellett előtte tenni, hogy pontosan átgondoltam (és/vagy felírtam) mindent, hogy mi is kell.
Ahogy a fenti sorokat leírtam, eszembe jutott, hogy ez mégsem ilyen egyszerű, mert én is változtam telefonálás és „GTD” / életvitel területén. Magyarán szólva, az okok vegyesek, fele-fele arányban vannak jelen.
Talán a legfontosabb kérdés, hogy kézbe vettem az irányítást! Értem ezalatt a telefonálási szokások esetében azt, hogy nem kell mindig, mindenki számára elérhetőnek lenni. Én döntöm el, hogy kivel, mikor beszélek vagy egyáltalán beszélek-e. Felszabadító egy érzés, próbáld ki.
A másik fontos tényező, hogy mielőtt elmegyek itthonról, bolt, foci, posta, csakúgy, akkor ránézek az általában az asztalon heverő Nokiára és az első gondolatom, hogy „Ugyan minek vigyem el? Csak telefonálni jó…”, vicces nem? Telefon amivel „csak” telefonálni jó. Mivel nálam van a kontroll, csak telefonálni ez idő alatt nem akarok, így marad a telefon itthon. Mi a helyzet iPhone esetében? Vittem magammal, mert:
- szembe jön velem egy jó téma, amit a Polarize segítségével megörökítek, és megy fel Flickr-re, egyből
- befut egy fontos mail, amit meg kell néznem azonnal – ebben van mit fejlődnöm, itt is el kell jutni a telefonálásnál elért szintre, egy mail, még ha fontos is, ráér 10-15-20 percet.
- gps, szükség lehet rá…(persze, hogy nem)
- iTunes – mert zenét hallgatni jó
- jegyzetelés, Thingsben
- naptárba be kell írni valamit
- unatkozom és twittelni akarok
- történt valami érdekes, eszembe jutott valami jó gondolat, amit egyből twittelni akarok
- hát persze, hogy foursquaren be kell jelentkeznem, mert az jó
- stb…
- stb…
- stb…
Kötetlenséget ad egy mobiltelefon, mi? Inkább magához láncol! Az iPhone – számomra, mint sales és marketing iránt is érdeklődő embernek – abból a szempontból is forradalmi, hogy az ember egyszerűen csak használja, észre sem veszi és költi rá a pénzt, még több pénzt! Beépül a mindennapi életbe, függővé tesz, minden körülmények között használnod KELL! Huhh, ijesztő, nemde? Még az Apple marketing bullshiteket is átvettem 😀 (pl. forradalmi)
Anno, mikor kijött az iPhone, sokan nem értették, hogy mitől lesz ez jó és főleg, hogy miért köti ennyire szolgáltatóhoz az Apple a készüléket. Hát azért, mert már akkor tudták, olyan készüléket alkottak, ami a használata során sokkal több bevételt fog hozni mind a telefontársaságoknak, mind pedig az Apple-nek (iTunes Appstore), mint bármilyen más telefon. Ezt ma már rengeteg tanulmány, adat is bizonyítja, az iOS eszközöket használók (most már ugye kibővült iPaddel is) „fogyasztják” leginkább a mobil tartalmakat, mi több, a Flickr képmegosztó oldalon a legtöbb fotót iPhone 4 készülékkel készítették.
(kitekintés: a Flickr adatból sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy akkor most az iPhone 4 milyen fasza fényképezőgép…nem az, bár sokkal jobb, mint elődei. Az adat csak egy dolgot jelent: egyszerű használni és a már jó(bb) minőségű fotókat szívesen megosztják az emberek. Flickit.app is sokat segít ebben.)
„Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni”
A mobil tartalmak anno lassan fejlődtek, többnyire lebutított oldalakról, w@p oldalakról volt szó, használatuk lassú, nehézkes volt. Nesze semmi fogd meg jól érzés így visszagondolva. Hiába lett volna hajlandóság a tartalom fogyasztására (éhezés), és hiába volt meg maga a tartalom (hal), nem volt hozzá megfelelő mobil eszköz (háló).
Ez a lebutítás téma sajnos megint aktuális, sok fejlesztő, beleértve magamat is, beleesik abba a hibába, hogy tablet, iOS élményt akar visszaadni, mert az most trendi. Holott az iPhone és az iPad képes tökéletesen megjeleníteni a weboldalakat úgy, ahogyan azt egy asztali gépen látjuk. (flash kérdéstől most tekintsünk el).
Az Apple megtanított halászni az iPhone-nal és az iOS eszközökkel. Hogy ez elvezet-e a tökéletes mobil irodához, kötetlen tartalom fogyasztáshoz, az majd kiderül. Jövő héten a kísérletem erre is fog irányulni.
Vélemény, hozzászólás?