Sokszor én is beleesek abba a hibába, hogy ha segítek valakinek (önzetlenül, őszintén), akkor amikor az illető megköszöni azt, én csak annyit válaszolok: nincs mit. Pedig van, és a köszönöm az „ellentételezésre” tökéletesen elég.
De leginkább van rá sokkal szebb szavunk: szívesen. Nem beszélve arról, hogy a „nincs mit” tökéletes elindítója a szívességek ördögi körének.
Míg, ha azt mondom, szívesen, akkor megtettem, megköszönték, elfogadtam, ügy lezárva.
Neked mi erről a véleményed?
Vélemény, hozzászólás?