Napi zene 10. – longhand

A mai ajánlóból kiderül, hogy @longhand nem viccel, ha zenéről van szó: képes akár a zenész lakásáig is elmenni, hogy megszerezze az áhitott felvételt. Persze mindez a ’90-es években történik és kazettáról beszélünk. Manapság írsz egy e-mailt vagy elindítasz egy Google keresést és már szólhat is a kedvenc dal.

Nem emlékszem már, hogy hol hallottam először a Kézi Chopint, valamikor a ’90-es évek elején ismertem meg őket.
Akkoriban nem volt egyszerű jobb minőségű zenei felvételekhez jutni (főleg ilyen félamatőr zenekaroktól) így az énekes Legát Tibor, Kruspér utcai lakásáig sétáltam el, abban a reményben, hogy lesz egy Kézi Chopin kazettám.
Tibort nem találtam otthon, csak egy dühöngő részeg házmesterbe botlottam bele, de utolsó reményként bedobtam az énekes postaládájába az üres kazettát és a postacímemet egy cetlin, egy rövid üzenet kíséretében. A legnagyobb meglepetésemre, kb. két héttel később, érkezett postán a kazetta a zenekar demófelvételével. (Köszönöm Tibor!)

Egy vidám dalt mutatok be tőlük és még történetet is mesél hozzá helyettem Legát Tibor:

Jobb minőségű studió felvételért ezt érdemes meghallgatni:

További @longhand napi zene:

• COLORSTAR – ANOTHER DAY