Azt vettem észre magamon, hogy ősszel korábban érkezik a feszültség, mint a tél.
Könnyű lenne ezt a nyár végének őszinte gyászával magyarázni: augusztus 20. után nálam is rendre elhangzik, hogy „itt van a tél”. De ez nem elég magyarázat. Valami más is változik.
A másik kézenfekvő ok a munka. Idén már a huszonegyedik évemet töltöm különböző multinacionális vállalatoknál, így jól ismerem a rituálét: „Q3 végét és a Q4-et toljuk még meg, gyerekek!” A kérés időnként utasítás, máskor csak elvárás – a lényeg, hogy szeptember végétől ez a nyomás szinte rutinszerűen felgyorsít mindent. Elképzelhető, hogy ez önmagában is elég lenne a feszültséghez.
De gyanakszom, hogy nem csak ez áll a háttérben.
Rövidülnek a nappalok
Miközben a feszültség forrását kerestem, végig gondoltam, milyen ténykedések kopnak ki lassan a napi rutinból őszre.
Önmagában a napsütéses órák csökkenése Szent Iván-éj után még nem tragédia. A hőmérséklet esésével együtt viszont hamarabb vonulok be a szabad ég alól a fedett lakba. Ezzel megtörik egy tavaszi-nyári rutin: munka után még órákig lehetett a teraszon lenni, látszólag semmit tenni, olvasni, Instát görgetni, este hét órakor kutyát sétáltatni, kertészkedni, szüretelni: mindezt egy szál gyatyában, napsütésben.
Most már este fél hat körül „bekényszerülök” a házba. A szürkületben, hidegben ücsörögni nem ugyanaz.
A stresszfaktor
A lényeg azonban az, hogy nem csak a munka utáni, hanem a munka előtti rutinom is sérül.
Reggel egyre később világosodik, a hőmérséklet is egyre zordabb. Az ébredés utáni tíz-tizenöt perces napfürdőzés elmarad. A megoldás egyszerűnek tűnik: halasszuk későbbre. Csakhogy később már dolgozni kellene, jönnek a meetingek, a hívások, az e-mailek, a taskok.
A reggeli olvasás, ami korábban a teraszon történt, most vagy elmarad, vagy a nap közepére csúszik, ahová már nem fér el. A munkát igyekszem délelőtt megtolni, mert délután korábban sötétedik és este várnak még a rutinok. Közben mindenki Q3-at és Q4-et akar megváltani. Feladat feladat hátán, meeting meeting hátán, és a mentális wellbeing sok helyen csak a bemutatókban létezik.
Borul minden. Feszülnek az idegek, az izmok. Egyre erősebb kávé készül, bár egy ideje már inkább tea. Pörögnek a taskok, jön a következő meeting, közben még húsz e-mailt kellene elküldeni. Gyorsan csináljunk mindent, hogy legyen idő este…
…élni?
És akkor jön a kérdés: mikor lett megint este hét óra? Most már értem, hogy a kutya miért jött jelezni: ideje lenne egy kis vacsorára.
A megfigyelés
A történet ott tart, hogy van egy munkahipotézisem az őszi rohanásról: nem egyetlen ok áll a háttérben, hanem három.
Az első a fény. Nem feltétlenül azért, mert kevesebb a napsütés, hanem mert átrendezi a napomat: eltűnik a reggeli fény, rövidül a délutáni szabadidő, és korábban ér véget az a rész, amit a szabadban töltöttem. A fény mennyisége és időzítése egyaránt hatással lehet az alvásra, a hangulatra és a cirkadián ritmusra.
A második az elveszett rutin. A terasz, a kert, a kutyasétáltatás, a lassú reggel nem pusztán kellemes kiegészítők voltak: a nap strukturáját adták. Amikor ezek kiesnek, a nap gyorsabban válik kapkodássá.
A harmadik a Q4 „mágia”. Ez nem újdonság, de ősszel a fény és a rutinváltozás miatt kevésbé tudom ellensúlyozni.
Aztán ott van egy másik megfigyelés is: december 21-től jelentősen enyhül bennem a nyomás. Ekkor kezdődnek hosszabbodni a nappalok, és napról napra könnyebbnek érzem lehozni a munkanapot. Mert tudom: holnap több lesz a fény, hosszabb lesz a nap.
Persze az is igaz, hogy akkor sem lesz több időm. Csak az agyam, az érzékelésem játszik másképp. Nem a naptár változik meg azonnal, hanem az irány.
A feladat
Adott: meg kell találnom az őszi-téli egyensúlyt. Nem a nyári rutint kell visszaerőltetni, hanem egy olyan őszi változatot kialakítani, amely a megváltozott fény- és hőmérsékletviszonyok között is működik.
A reggeli olvasás például működhet a teraszajtó melletti fotelben is, ahol – ha mázlim van – az alacsonyan járó nap besüt. Csak a D-vitamin-pótlás szempontjából nem: a hagyományos üveg gyakorlatilag kiszűri azt az UVB-sugárzást, amelyre a bőrnek szüksége van a D3-vitamin előállításához.
A lelassulásnak nem szabhatnak gátat a megváltozott fény- és hőmérsékletviszonyok. Csak át kell rendezni a napirendet: rögzíteni egy reggeli, természetes fényben töltött időszakot, nem a meetingek közé szorítani az olvasást, és este nem várni a „majd lesz idő” pillanatát, hanem tudatosan hagyni rá időt.
Disclaimer
Az élethelyzetem, a lehetőségeim és ezzel együtt a „white people’s problem”-jeim az enyémek. Van, aki bólogat majd e sorok olvastán, és van, akinek ökölbe szorul a keze, mert az ébredését a gyerek vagy a műszak határozza meg.
Biztos vagyok benne azonban, hogy a cirkadián ritmusunk változása valamilyen szinten mindenkit megvisel. A különbség csak annyi, hogy nem mindenki tudja megnevezni, mi kezdett el ősszel szétesni.