A birminghami utazásomhoz a Ryanair Pozsonyból induló járatát választottam, amit a kezdeti kedvező áron – több bizonytalan faktor miatt – eléggé drágán sikerült megvennem. A sok rossz tapasztalat és híresztelés ellenére nagyon meg vagyok elégedve a Ryanairrel. Leírom.
Budapest-Pozsony-Pozsony reptér
A Budapest-Pozsony út az Eurolines járatán zökkenőmentes és kényelmes volt (leszámítva a Corvin-negyed auljáró incidenst 🙂 ), a buszon rutinosan a hátsó ajtó előtti, jobb oldali ülésre ültem, ahol konnektor is volt, illetve ma már teljesen megszokott WiFi elérés. Azért a hátsó ajtó előtti helyet javaslom, mert ott nem ül mögötted senki,így nyugodtan hátra tudod teljesen dönteni az ülésedet.
Mivel korán keltem, jól esett egy kis alvás és szinte észre sem vettem, hogy Szlovákiában vagyunk.
A pozsonyi buszpályaudvartól el kellett jutnom a reptérre valahogyan. Valahogy engem a szlovák nyelv blokkol (meg úgy általában a szláv nyelvek). Egyszerűen felhúzom magam, hogy _semmi_ emberi nyelvre nem hasonlít és semmi szófoszlány nincs, amiből el tudnék igazodni. Persze, gondolom mások a magyarral vannak így, a mién meg aztán még egyedibb nyelv.
Mit lehet tenni ilyenkor? Taxi. Odamentem egyhez a sorban, akiről úgy gondoltam ránézésre, hogy tud magyarul, de a „Jónapot!” köszönésemet nem igazán nagy lelkesedéssel fogadta, majd angolra váltottam, hogy „To the Airport, how much?” – gondoltam nem a shakespeare-i hangot ütöm meg 🙂
A választ nagyon részletesen, magyarul kaptam: menjek oda az elsőhöz a sorban, ha nem akar elvinni, vagy nagyon drágán, akkor jöjjek vissza és elvisz ő. Mennyi az a nagyon drága? 15-20€. Oké. Az első emberke egy szakadt Audi 80-as volt, még szakadtabb sofőrrel, aki nem nagyon akart egyezkedni, közölte, hogy „táxáméter” de maximum 20€. Legyen, eléggé szűkös volt az időablak. Útközben aztán megeredt a nyelve, nem tud magyarul, de azért ért sokmindent és tudtunk is beszélgetni egészen jól. 23.5€ lett a vége, kapott tőlem 25€. Drága út volt, szó sem róla.
Taxis are expensive (more than €30 for a 15-minute journey to the city centre) and even worse, taxi drivers do not respect the price you agreed with them in advance. Buses are cheaper – a single ticket to the city centre costs €0.90, and the bus takes 20 minutes to arrive. – ezt már utólag olvasom a wikitravelen
Bevallom, az utazás tervezésénél a buszállomás és a reptér közötti út megtervezése felett elsiklottam. Nyílván a szlovák nyelv szépségei miatt is, bár @csibar kolléga nagyon segítőkész volt és lefordított nekem minden kifejezést, amiért ezúton is köszi.
A pozsonyi reptér
A taxisofőrtől megtudtam, hogy a reptért nemrég lett felújítva, korábban egy nagyon picike kis „valami” volt. A mostani telejsen modern, minimál, nekem tetszik. Se több, se kevesebb, mint egy reptér.
Feltűnő volt, hogy a reptéren nagyon kicsi a forgalom, utasok, biztonsági őrök, személyzet csak elvétve van (most, mikor ezeket a sorokat írom, talán 4 fő személyzetet és 5-6 várakozó utast látok).
A biztonsági ellenőrzésen visszakérték a fotóstáskámat és szinte mindent kipakoltattak a táskámból: fényképezőgép, MBP, iPad, vakuk, töltők…öv le, kabát, sál, sapka, telefon, óra szintúgy. Természetesen semmi gond nem volt, így mehettem a beszállókapuhoz.
Na, ez már kevésbbé tetszett, mert a Ryanair FR735 járata a B4 kaputól indult, ami a régi részben volt – eléggé retró. WiFi volt, nincs nagy baj 🙂
Sokáig nem élveztem a B „terminál” vendégszeretetét, mert valamit mondtak be szlovákul, amire hirtelen egy csorda megrohanta a kaput, én meg beálltam a sor végére. Hazai pálya lejtése. Kisétáltunk a szakadó hóban (!) a repülőhöz, én a hátulját választottam (statisztikák szerint ott jobbak a túlélési esélyek).
Csak nem akar indulni a repülő, majd egyszer csak feltűnik egy gép, amin egy emelőkosárban egy fickó egy bazinagy tömlőn keresztük előbb narancssárga, majd citromsárga folyadékot fecskendez a repülő szárnyára. Összeáll bennem a kép, a havazás miatt – és a fagypont miatt – fagyállót öntenek a szárnyakra. Úgy 30 perces késéssel indultunk.
Ryanair – fapados, de udvarias
Mind a beszállás, mind pedig az utazás során rettentő udvarias és segítőkész személyzet volt. Mint a leszállásnál kiderült, az egyetlen hölgy légi utaskísérő magyar volt. Ami engem az út során meglepett, hogy a kapitány rendszeresen kommunikált az utasok felé. Tájékoztatott minket, hogy hamarosan kapunk egy kis hamit (feltéve, ha fizetünk érte Euróval, Fonttal vagy bankkártyával), de akkor sem volt rest megszólalni, mikor London felett jártunk.
Pont ott volt egy forduló, és szépen rádőltünk a városra, amit a tudomásunkra hozott, hogy ott kanyarog lent a Temze, bemondta a hőkofot is és, hogy a repülő bal oldalán ülők gyönyörködhetnek a látványban. Mindezt lazán, jól artikuláltan, nem pedig ledarálva. Még viccelődött is, hogy a londoniaknak milyen szép időjárásuk van ma (sütött a nap) és reméli, hogy Birminghamben is ilyen idő fogad minket. Igaz, hogy nincs sok repülési tapasztalatom, de ettől a kaptiánytól megkaptam mindazt, amit a többi repülésem alkalmával hiányoltam: semmi tájékoztatást nem kaptam. Ő pedig elmondta, hogy milyen magasan járunk, hány fok van és még a londoni városnézés is ott volt ugye 🙂 Egyedül egy kifogásom volt vele kapcsolatban, hogy nem túl finoman vezette a gépet, hirtelen fordulók és magasság váltások voltak.
London magasságában amúgy elkezdtünk már ereszkedni, ahogyan a felhők közé értünk, dobálta a gépet rendesen. Leszálláskor lenyomta a kapitány a szokásos dumát, kétszer is elnézést kért a késés miatt, amit a pozsonyi rossz időjárási viszonyokra fogott – valószínűleg jogosan.
És akkor egy kis pro és contra:
pro
– udvarias személyzet
– jo időben olcsó jegyár
– desztinációk széles választéka
– a kapitány tájékoztatója külön pont
contra
– ingyenesen csak egy (tényleg csak 1db) kézipoggyászt lehet vinni
– feladott csomagért fizetni kell
– az online vásárolt jegy árát, bár euróban írta ki, amerikai dollárban vonja le. Ebből adódóan USD-EUR átváltás során az én jegyem 16€-t „drágult”
Ez is érdekelhet:
Vélemény, hozzászólás?