Ez itt a bevezető helye, de vágjunk is bele, mert sok jó zene érkezett!
Zoli „ehetije” egyből bevillantotta, hogy mi lesz az én „ehetim” 🙂 Aztán a következő gondolatom az volt, hogy az én zenei könyvtáramban van egy hasonló, a jazz és az elektronikus zene határán ingázó stílus, ez pedig az Acid Jazz.
Kicsit utána olvasva Erik Truffaznak, a Wikipedia szerint is alkot acid jazz stílusban – az agyam nem csapott be. A másik poént majd az ajánlásomnál lövöm le.
@k0cs0g: Erik Truffaz Yuri’s Choice. Mert Truffaz örök!
Az 1998-as The Dawn meg egy elképesztő és klasszikus album!
Van egy gif, amikor az éppen tejes-kávét fogyasztó hölgy nevetésben tör ki és a kávét prüszköli minden irányba…na ez voltam én, mikor Krisztián leírásában a „csordavokálos” kifejezéshez értem 🙂
A zenében pedig ismételten a dob szekcióra hívnám fel a figyelmet!
@utanbetydelse: Nincs előre megírt listám a Heti Zenét illetően, hanem mindig az aktuális hangulattól függően választok zenét. Az elmúlt napokban gyönyörű, napsütéses idő van, elsősorban csordavokálos hard rock dalokat hallgattam, ezért mindenképpen közülük akartam választani, de nem tudtam, így belelapoztam a vinylekbe és találomra választottam egyet, de ebben is van hard rock! 🙂
A Borknagar 1996-ban adta ki az első albumát, amire a black, viking és folk metal jelzőket lehetne aggatni, ha mindenképpen kategorizálni akarjuk. Az évek során egyre több progresszív/hard rock és avantgárd elem keveredett a zenéjükben és egyre jobb lemezeket adtak ki. 2019-ben jelent meg a True North című lemez, ami – legalábbis szerintem – a legjobb lemezük lett.
Ennek a dalnak fantasztikus hangulata van! A ritmus, ICS Vortex hangja és a Hammond futamok, csodálatos! Az a fajta zene, amit legszívesebben egy fesztiválon, kezedben egy korsó sörrel hallgatnál és közben be-becsatlakoznál a csordavokálhoz!
Ha az előbb a dobszekcióra irányítottam a figyelmet, akkor most ismét. Elképesztő amit tolnak. És ahogyan Ádám írja is, a Devilskin énekesnője is figyelmet érdemel, főleg, hogy mennyire széles spektrumon mozog.
@_adamtoldi_: Nekem nagy kedvencem a “female-fronted metal”, még ha ez a kifejezés már nem is olyan kívánatos.
Ezen belül is kiemelten szeretem az olyan női énekessel rendelkező bandákat ahol a clean/gritty/scream/growl spektrumból minden is van.
Mivel még mindig alulreprezentált az ilyesmi így mindig üdítő kivételként hat ha beleütközik az ember. Ennek az egyik tökéletes példája az új-zélandi Devilskin. Bár én totál függője vagyok az ilyesminek, mégse ismertem amíg @gyulacsik kolléga be nem lőtte egy közös playlistbe egy bécsi triphez.
Bár van pár ikonikusabb számuk, de azért választottam a “Do you see Birds?”-öt mivel ez jó pár hangulatot tartalmaz, nem csak darálós számaik vannak, sőt kifejezetten “groovy”, amit általában csinálnak.
Kétszer is el kellett olvasnom a zenekar nevét, hogy jól látom-e, mivel a „patika” szóra (khm, szakmai ártalom) nagyon rááll a szemem. A YouTube csatornájukon a dal „klippje” alatt egy komment beszédes: „Hiperkarma keresztezése a Vad Fruttikkal.”
@szoges: Ezen a héten a Patikadomb zenekar Malőr c. számára esett a választásom.
Ők is egy 2013-ban alakult zenekar, én még anno a Petőfin hallottam őket, ott indult a szerelem. Sokat motoszkált bennem, hogy biztos van valami jelentése a névnek, de nem találtam sehol. Egyik kedves Twitteres ismerősem ügyesebb volt Google-ben, ő megtalálta az eredetét: „A Balatonszemesi vasútállomástól indul felfelé egy elég meredek emelkedő, aminek a tetején van egy gyógyszertár. Ezt a helyet nevezik a környékbeli emberek – korosztálytól függetlenül – Patikadombnak.” Cuki sztori! ❤️
Stílusra ők is alter, rock, elektro és pop mixe, amik akár dalok között is változnak. Érdemes a szövegre is figyelni, ebben több a mondandó, mint mondjuk a Süssön-ben. 🙂
Sosem szerettem, ha más-más zenei stílust kedvelő emberek egymásnak feszülnek, hogy de hát hogyan lehet ezt vagy azt a „szart” szeretni, meg az EDM vs. „valódi” hangszeres zene örök vitája is parttalan számomra.
Már csak azért is, mert ahogyan pl. ugyanazon parfüm ugyanazon emberen két különböző napon ugyanazon másik emberben teljesen más hatást válthat ki, így nem tudhatod, kinek milyen zene, ritmus, akkordmenet, hangszín, filter, gitár, „sound” okoz instant libabőrt és mindez milyen együttállásban.
Nálam a Fractal instant libabőr. De Sting is. Meg Bo Kaspers is. Szóval értitek… 🙂
Attila pedig visszatért közénk egy kis pihenő után a tőle már megszokott alaposságú ajánlással – és nagy örömömre, a gyűjteményéből.
@attilagyongyosi: Az elmúlt négy évben Hollandiát mondhattam szinte második otthonomnak, hiszen a munkámból kifolyólag jó párszor fordultam meg ott.
Ha az elektronikus zenét nézzük, akkor az ország igencsak hozzájárult a különböző stílusok kialakulásához, elterjedéséhez és támogatásához.
Az egyik kedvenc holland városom Utrecht és amit Utrecht az elmúlt évtizedben adott nekünk a villanynóták repertoárjába az a Tinlicker formáció. 2012-ben Micha Heyboer kezdett kiadni zenéket a saját kiadójánál, majd pár évre rá csatlakozott hozzá Jordi van Achthoven és aztán úgy igazán 2017-ben szivárogtak be a mainstreambe az első Anjunadeep kiadványukkal.
Én fél szemmel és fél füllel követtem őket, de amikor 2019 októberében Prágában találtam magam egy szabadtéri deep house afterparty-n és ők zárták az estét akkor… hát izé… életem legjobb bulija volt, azóta is libabőrös vagyok tőle és a feleségemet sem láttam soha olyan önfeledten élvezni zenét, mint akkor. Tyű!
Rengeteg zenét játszottak akkor az első igazi közös nagylemezükről, a This Is Not Our Universe-ről, amit én később születésnapra meg is kaptam hanglemezen.
Amit most ajánlanék az a Fractal című nóta a korongról, ami egyszerű ostinato vezérdallammal és subwoofer-barát mélytartománnyal operál; egyszerű és hatásos. Én Prágában másik tudatállapotba kerültem tőle.
És akkor az én ehetim. Jeleztem Zoli ajánlásánál, hogy van még egy poén, amivel az Erik Truffaz hallgatásakor még megviccelt az agyam. Mondom ez tiszta Roni Size, valaki valakitől tuti, hogy samplingelt már. Na, ha samplingről nincs is szó, a Yuri’s Choice című dalban meghivatkozza a dalszövegben Nya Roni Size-t és Alex Reece-t (sajnos nem találtam teljes dalszöveget a dalhoz, ha nagyon figyelsz, 2:01-nél találod).
Innentől már csak 1 lépésnyire van az ajánlásom.
Roni Size, Reprazent – Brown Paper Bag
Már utaltam rá, hogy a drum & bass stílusban az egyik kedvenc előadóm Roni Size, ráadásul ha nem csal az emlékezetem, akkor az első saját bakelit vásárlásom volt a Brown Paper Bag, amit Budapesten a Király utcában, a legendás Tommyboy lemezboltjában sikerült megvásárolnom. Meg is kell keresnem, mert valahol szüleim házában kallódik, egy szintén akkoriban Olaszországban vásárolt U96 bakelit társaságában. Aztán itt be is fekeződött a bakelit gyűjtésem – egy időre.
A legtöbb hallgató azt fogja mondani a Brown Paper Bagre, hogy unalmas. Tedd félre a monoron dobot és basszust (khm, drum & bass a stílus vagy mi 🙂 ) és figyelj a többi bekúszó részletre! Ha a 9 perc végére nem bólogatsz vagy mozogsz a lábaddal, akkor tényleg nem a te stílusod. Szerencsére az ajánlótársaim zenéiből találsz kedvedre valót 😉 Písz!
Vélemény, hozzászólás?