Pontosan két hete nem írtam a blogba. Ennek főként az az oka, hogy teljes mértékben bele vetettem magam a munkába és mire hazaérek, agyilag is és fizikailag is teljesen hulla vagyok. Aztán ott van az is, hogy mostanában kifejezetten hosszú bejegyzések szoktak születni, aminek a megírása idő- és munkaigényes, így a fáradtság miatt inkább nem írtam. Ma viszont elhatároztam, megtanulok rövid, tömör bejegyzéseket is írni. Első kísérlet.
Hóbort vagy praktikum?
Egyre több oldalon cikkeznek arról, hogy az Apple (is) próbálkozik egy új szegmenssel, okostelefonok után úgynevezett okos órákat akarnak piacra dobni. Az ötlet nem újdonság, ki ne emlékezne a nyolcvanas, kilencvenes évek geekjeinek Aston Martinjára, pl a Casio CA-95 órára (eBay-en 200 USD összeget adtak érte!).
Nem csak az Apple fantáziáját izgatja a téma, sőt, mondhatni már le is maradtak: a Sony is kihozta már a saját termékét és más cégek is megjelentek okos órákkal.
De vajon kell ez nekünk? Vagy csak egy újabb hóbort látszik kibontakozni?
A közösségi oldalakon már folyt erről hol hevesebb, hol visszafogottabb vita. Van aki már látja, hogy kell neki, van aki teljesen egy felesleges pénzkidobásnak tartja az egészet.
Notifikáció semmi más
Ahogy olvastam a cikkeket, azon gondolkoztam, hogy én mire tudnék használni egy ilyen órát. Mivel írtam róla itt, hogy most vettem magamnak végre egy órát, nehezen tudtam elképzelni, hogy miért cserélném le, még ha csak alkalmanként is.
Aztán eszembe jutott, hogy vannak esetek, amikor jól jönne egy eszköz, ami mindig kéznél van (sic!), és mondjuk a zsebemben, táskámban lapuló telefonnal kommunikál.
Átgondolva, hasznát tudnám venni egy olyan órának, ami azon túl, hogy mutatja az időt, jelez nekem, hogy ki és mikor hív, vagy hívott, milyen naptári emlékeztetőm vált élessé, jött-e levelem stb…
Csak ennyi és semmi több! Nem akarok rajta beszélni, játszani, levelezni, sőt, Michael Knight-ot megszégyenítően az órámba beszélve sem akarom az autómat a bejárathoz hívni. Persze lehet, hogy lassan eljutunk ide is.
Marketing bakik
A Sony oldalán felsorakoztatott hasznonérvek az óra használata mellett különösen érdekesek.
Biztosan bennem van a hiba, de én nem szeretném, ha egy tárgyaláson, üzleti megbeszélésen villogna, csipogna, jelezne, információt megjelenítene az óra a kezemen. Ha az órám nézegetem, még azt hiszik, sietek valahová, ami fontosabb, mint az adott megbeszélés. Ráadásul még tiszteletlenség is.
Aztán ott van a mozi. Ha moziban vagyok, nem érdekel, hogy ki hív, ki ír. Telefon lenémítva, vagy kikapcsolva.
Ott van viszont, amikor például vezetek (bár a mostani autóm központi kijelzője mindent kiír). Jól jönne, ha a telefon helyett csak a csuklómra kell pillantani. Biztonságosabb is. Mondjuk egy nem fogadott hívás visszahívása már kevéssé.
Vagy mikor a boltban tele van a kezem, nem tudom elővenni a telefont. Csak rápillantok az órámra és látom épp ki hív.
Tedd a szívedre a kezed!
Most, hogy szépen levezettem, mikor kell(het) és mikor nem egy okos óra, velem együtt szerintem te is rájössz: igazából nincs rá szükség! Persze, aki egy kicsit is technofil, benne ott motoszkál az érzés: milyen jó is lenne kipróbálni.
Na, ezért akarok én is egy ilyet. A Sony órája kifejezetten tetszik és mivel hamarosan belekóstolok az Android világába, még illene is a képbe.
Anno a mobiltelefon is elképzelhetetlen volt. Majd a mobilon internetezés, mobilon e-mailezés. Aztán minden megváltozott – idővel ez is természetes lesz. Hacsak nem jön egy ütősebb eszköz, mint például a Google szemüveg.
Vélemény, hozzászólás?