Az 2015-ös év egyáltalán nem a blogolásról szólt. Az egészben csak az zavar, hogy nem tudom az okát. Az idő biztosan nem az, mert annyi minden más, nem éppen fontos dologra szántam időt, hogy már-már szégyellem a RescueTime grafikonokat böngészni.
Nézzük mi valósult meg a korábbi tervekből.
2015
Ezt a visszatekintőt most nem bíztam a véletlenre, 2015. december 27-én elkezdtem már megírni, biztos ami biztos alapon. Bár ez betudható annak is, hogy talán komolyabban veszem a GTD rendszert, az apró elemekre bontást, ezáltal nem mindent az utolsó (utáni) pillanatra hagyok.
Ugye írtam tavaly, hogy számszakilag milyen poén lesz az év, mert 2-es számrendszerrel levezethető. @csibar úr épp most javított ki twitteren, hogy minden levezethető 2-es számrendszerrel és 2047 lesz majd poén. Szóval már tavaly, mikor leírtam éreztem, sántít kicsit a megfogalmazásom, de arra gondoltam poénként, hogy a 2-es számrendszer (azaz a kettő hatványai) elemei kivéve a 32-t (ezért lesz poén 2047!) 1024-ig mind megtalálhatóak, emelkedő sorrendben és csak egyszer szerepelnek.
Utazás
Svéd rally nem jött össze, pedig a 2015-ös kivételesen jó volt, hó is volt bőven. Igaz, a verseny előtti héten esett a java, előtte alig valami – ezért nem is izgultam rá nagyon a szervezésre.
London. Még mindig vár ránk…bár, ha így haladunk annyi ismerősőm, barátom lesz ott, hogy lassan nem is a város, hanem a meglátogatásuk lesz a motiváció…
Ausztriának még csak a közelébe sem értünk. Na jó, ez így nem igaz, mert sokszor akár kerülő árán is inkább arra jártunk mindketten haza, mert jobbak az utak, zöldebb a fű, miegymás.
Nyaralás, Korfu behúzva! Izgalmas volt, főként az éppen csúcsponton járó események fényében, de nem bántuk meg, itt olvashatod újra.
Aztán márciusban voltam Svájcban öcsémmel, egy élmény volt, a Comói-tó és maga Lugano is. Most látom, hogy nem blogoltam erről se. Blogoltam viszont a március 15-i hétvégémről, melyet Olaszországban töltöttem és beszereztem egy érdekes paradicsomfajtát, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött ígéretet. Igaz idén a kertet is hanyagoltam.
Egészség
Egy dolog teljesült, a meki mellőzése, ami azóta is tart. Büszke vagyok az eredményre, azonban fontos megjegyezni, hogy döntően a testsúlyom csak a meki hanyagolásával nem változott. Meki helyett szendvics, péksütemény, édesség, néha-néha egy éttermi menü ami befigyelt, összességében ugyanúgy egészségtelen kaják. Az év vége fele megkívántam nagyon a hamburgert és próbáltam keresni alternatív megoldásokat a meki helyett, több kevesebb sikerrel. Pár hely annyira hipszter, hogy meg sem találtam, mondjuk lehet, hogy nem autóval kell keresgélni, hanem egy fixis bringával.
Sport terén szerencsére jó évet zártam, sikerült egy jobb menetrendre is átállni, kedden és csütörtökön járunk focizni. Kiegészítő sport továbbra sem jött össze, ez fejlesztendő terület. Igaz nyáron kicsit futkároztunk, de 4-5 alkalommal max. Aminek örülök, hogy a korábbi sérülések is elmúlni látszanak, már ami a lábamat illeti. Szerencsére csak egyszer húztam meg a bal bokaszalagjaimat, viszont sajnos több apró sérülést beszedtem a kezemre, egy-egy levágódó labda és ütközés utáni földre érkezés során. Még most is van, amelyik fáj, majd lemegyek a Hévízi-tóra, állítólag jót tesz az enyhe radioaktív sugárzása az ilyen sérülésekre.
Beszerzések
Ahogy ígértem, vásároltam egy rMBP-t, remekül szolgál. Ez volt az első SSD meghajtós gépem, imádom, hogy mennyire villámgyors. Pont ez a tapasztalás vitt rá, hogy az iMac is megkapja ezt a bővítést, került a DVD író helyére egy SSD, amit egy Fusion drive-vá gyúrtam össze. Így már ez is villámgyors, úgy érzem nem is kellene új gép egyhamar, hacsak nem retina kijelző miatt – viszont az új retinás iMacek már azért az én árérzékenységi küszöbömet is túllépik…szóval újabb fejlesztést nem tervezek ezen a fronton, pont jó így, mindenre megvan a megfelelő eszköz.
Új hangkártyát végül nem vettem, az élet átírta a terveket, olyan elegáns mozdulattal húztam ki a YNAB kategóriát, hogy csak na! Erről viszont majd később.
Analóg szintit viszont vettem, egy Korg Volca Bass és egy Korg Volca Keys virít már a kis házi studiomban, igaz keveset használom őket. Már megfordult a fejemben az eladás is, de aztán letettem róla. Van bennük valami egyediség, főleg az tetszik, hogy viszonylag nehéz ugyanazt reprodukálni velük két egymást követő alkalommal, szóval mindig valami új alakul.
Cult Of Less: elmaradt. Az év utolsó harmadában felgyorsultak az események és a listán hátra került a projekt, leginkább azért, mert szanaszét van most minden cuccom, így nehéz lenne összeszedni, mitől is akarok megválni.
Új ismeretek
Itt nem sikerült annyit haladnom, mint terveztem, például a nyelvtanulás teljesen kimaradt. Jött azonban rengeteg új infó a podcastelésnek hála, az Agyvihar adásokra való felkészülés számos új infóval gazdagított, így jutottam el pénzügyi podcastekhez, melyeket napi, heti szinten hallgatok.
Feliratkoztam a courserán is több kurzusra, egy zenei studiotechnikai képzésre és egy tárgyalástechnikaira. Pontosabban ezt a kettőt csiáltam végig, egy újabb tárgyalástechnikai folyamatban van. A zenés kurzus egy jó visszajelzés volt, hogy mennyi mindent tudok már, viszont segített kicsit rendszerbe szedni a tudásomat.
Zene
Zene terén mondhatnám teljes katasztrófának az évet. Amit elterveztem, abból nagyon kevés minden valósult meg. Nem csináltam szerzői albumot, nem csináltam remixet, de még csak dj mixeket sem. Nem érzem úgy, hogy alkotói válság lett volna, egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Vagyis inkább türelmem nem volt hozzá.
Érdekes, hogy tavaly a GTD módszert itt is megemlítettem, akkor az agy felszabadulása, a kreativitás előretörése kapcsán. Utólag visszanézve és kicsit már előre, a GTD rendszernek azt a tulajdonságát fogom tudni kihasználni a zenében, hogy apránként, építőelemekből készítsek el valamit. Mindig abba a hibába estem, hogy egyből akartam mindent megcsinálni, egy komplett dalt, holott ez nem így működik. Pontosabban van, amikor működik, de az igazán flow élmény közeli állapotban jön csak össze, és a végeredmény akkor sem feltétlenül a legjobb. Szóval ebben van hova fejlődni, türelem, gyakorlás, kitartás, stratégia – ezeket más területre alkalmazva is érdemes elsajátítani.
Apropó GTD! Az Agyvihar podcastnek hála, kaptunk meghívót David Allen – a GTD rendszer kitalálójának – könyvbemutatójára a HVG Könyvek jóvoltából. Óriási élmény volt, igaz sok újat nem mondott.
Biznisz-munka
Azért vontam most össze ezt a két pontot, mert egyik sikertelensége következik a másik sikereiből. Az van, hogy 2015-ben ismét meghoztam egy döntést és munkahelyet váltottam: visszamentem korábbi (2005-2010) munkahelyemre, ahol egy teljesen új területen tudom kipróbálni magam. Nem mondom, hogy fájó szívvel jöttem el az előző munkahelyemről, bár a VW Golfot kicsit visszasírom…
Egy új munkahely mindig új feladatokkal, kihívásokkal jár, a májusi váltás nekem azt hozta, hogy a „biznisz” kategóriával nem tudtam foglalkozni. Szeptemberben volt egy területváltás is, ami újabb feladatokat hozott, még több munkával. A „mellékesre” már nem jutott energia. Ami fontos, sokat tanultam ebből a váltásból és tudom, melyek azok a pontok, ahol változtatnom kell a munkámban, hogy még sikeresebb és hatékonyabb legyek.
„Köldökzsinór”
Nos…mondaná a magyar. Eléggé hullámzó teljesítményt produkáltam 2015-ben ebben a napirendi pontban, ha átlagolunk mindent, akkor egy enyhe, 0.3 százalékpontos pozitív elmozdulást talán tudunk detektálni.
Egy jó pofon és felismerés volt, mikor kaptam a RescueTime alkalmazáshoz egy hónap (vagy fél év? nem is emékszem) pro előfizetést és egyben, több évre visszamenőleg tudtam nézni, mennyi időt töltök el pl. a közösségi médiában. Bámulatosan rémisztően sokat! Ekkor jött a lökés, hogy na akkor ezt most itt azonnal abbahagyjuk, Facebookról töröltem is magam. Sajnos még mindig van 2-3 kontakt, akikkel csak ezen a csatornán tudom a legjobban tartani a kapcsolatot, így visszamentem végül, ami magával hozta, hogy azért csak-csak felmegyek rá akkor is, amikor épp nem kapok üzenetet. Üzenetküldésre szerencsére a Goofy nevű app bevált, így böngészőben akár nem is szükséges megnyitnom a Zuckerberg birodalmat. Apropó czuki: hozzám is eljutott a A közösségi háló című film, ami a Facebook alapításáról szól, melynek végén és a közelmúltban kiderült pár apró elhallgatott Facebook „szolgáltatásról” egyértelműen arra az álláspontra jutottam, hogy: menekülök a felületről!
Valamiért azonban mégis él az emberben egy ősi, közösséghez tartozási vágy (a családon kívül), és vissza-vissza ránt, legyen szó bármilyen csatornáról is. Egy működő módszert találtam csak hatékonynak: folyamatosan lefordítom az „elszúrt” időt, hogy mennyi minden mást meg tudtam volna csinálni ez idő alatt, míg csak a pillanatnyi élvezetnek, a social media flownak éltem. Úgy tűnik, működik és sokkal könnyebben félre tudom tenni és helyette a fontos feladatokra koncentrálni.
A blogok nem, hogy új ruhát nem kaptak, de tartalmat is alig. Ez nem jó és zavar is.
Egyéb
A főzés és kajákkal kísérletezés is abbamardt, igaz erre kivételesen van jó mentségem: 2015. június 24-én felmondták az albérletünket és elindult egy azóta is tartó vesszőfutás. Először is meg kellett oldani 30 napon belül a kiköltözésünket. A tulajok, bár végtelenül korrektnek gondolták magukat, nem sok választási lehetőséget hagytak, 8 év eredményét kellett elhelyeznünk valahova.
Feladat: keress másik albérletet a nyár közepén egy olyan régióban, ahol eleve nincs sok albérlet, mivel mindenki szezonális kiadásban látja a lottóötöst. Mindezt spékeld meg egy nevelt, szobatiszta kutyával, akit sehol sem látnak szívesen, mert hát csak. Ha ez nem elég, közben utazz el a befizetett nyaralásodra, majd, hogy a pihenést gyorsan el tudd felejteni, a maradék 2 napban költözz ki teljesen. Megoldottuk! Igaz 3 helyen voltak a cuccaink és még most is van, ami zsákokban hever. Például a téli sapkákat sálakat továbbra sem találjuk.
Átmeneti szállásunk szüleimnél volt, akik megmentették a seggünket ebben a szituban 🙂 Történt ugyanis, hogy az új albérletbe csak 1.5 hónappal a régiből történő kiköltözés után tudunk csak beköltözni, ami vicc: a korábbi albérlet közvetlen szomszéd lakása. Ugye, hogy ugye?! Szerencsére kicsit kiegyenesedtek a dolgok, mondjuk azt kicsit fájt végignézni, hogy régi albérletbe a kiköltözésünk után majd’ 2.5 hónappal később költöztek csak be a tulajék…hagyok erre most időt.
Nade, minden jóban van valami rossz…várj, fordítva: minden rosszban van valami jó, koncentráljunk csak erre! Nikivel eldöntöttük, hogy egy közös otthon keresésébe és felépítésébe fogunk, ami az év hátralevő részére azért erősen meghatározta a mindennapjainkat és még közel sem járunk a folyamat végén.
Ingatlan.com és társai
Második otthonommá váltak az ingatlan hirdetéssel foglalkozó oldalak hasábjai, legjobb barátom a Google Maps és a Street View, a Takarnet sem ismeretlen már számomra és egy könyvre való tapasztalat gyűlt össze a hazai ingatlanügynökök lelki világáról. Családtagjaink, barátaink már csak legyintenek a „azt hiszem, megtaláltuk az igazit!” mondatra, mert minden egyes fogást komoly SWOT analízis követ, melynek eredményét már sejtheted: nincs még meg az igazi!
Szóval a sok elmaradt projekt és be nem váltott 2015. januári fogadalom, a meg nem írt blogposztok, az áthúzott YNAB büdzsék mind ennek a nem elhanyagolható ténynek köszönhetőek, hogy házat, otthont keresünk. Így fordulunk rá a 2016-os évre.
2016
Idén kicsit unalmas lesz ez a része a bejegyzésnek, mert nem fog sok mindent tartalmazni, talán ezzel a zenével tudom a legjobban összefoglalni:
Utazás
A nyaralást 2016-ra töröltük a naptárból, főleg, mert ha minden úgy alakul, ahogyan terveztük, akkor az építkezés/felújítás akkor tetőpontján lesz. Azonban van ismét meghívásunk Dél-Franciaországba, amit nem lenne illendő visszautasítani 🙂 Franciaországba amúgy jó eséllyel megyünk ezen kívül is, pontosabban Párizsba: ha minden jól alakult, akkor Niki megnyerte a vállalatnál az eladási versenyt, az országban ő lett a legsikeresebb értékesítő. A nyeremény pedig a párizsi díjátadó, aminek időpontja jó eséllyel a foci EB-vel egybeesik, így én titkon bízom benne, hogy pl. a nyitómeccs lesz az egyik attrakció.
Ahh, jut eszembe, talán ezért is volt az őszi meetingünk a fradi pályán?!
Egészség
Csak a szokásos a terv: fogyni 4-5kg-ot, majd tartani a súlyt, egészségesebb kajákkal. Annyival jobb eséllyel indulok neki a 2016-os évnek, hogy kezd összeállni az ideális táplálkozási kombó a fejemben, sokat olvasok a témában, illetve most a munkám is a táplálkozás, pontosabban annak hiábájából kialakuló betegség (diabetes) körül forog.
Beszerzések
„Kell egy ház”, így 2016-ra max ruhát tervezek venni, semmi más a házzal nem összefüggő dolgot nem akarok venni. Najó, talán egy Xiaomi Mi Band 1S verziót, ami már pulzusmérős.
Zene
Az Agyviharban beszéltem már arról, hogy van egy kollégiumi cimborám, Kornél, akinek elkezdtem segíteni pár zenei dologban. Ennek kapcsán egymást „cukkoljuk” és elkezdtek kijönni anyagok a studiomból, plusz a zenei repertoár kicsit átalakult, új stílusokban próbálom ki magam. Tervben van egy közös dj mix is, ami annyiban közös, hogy én mixelek, Kornél pedig a szerkesztő lesz, együtt válogatjuk be a zenéket. Techno, dubtech.
Biznisz
Új lendületet kell rúgnom a projektekbe, stratégiát kidolgozni és be is tartani. Mondtam már, hogy „Kell egy ház” ?
Munka
Na, itt aztán lesz teendő bőven. Érkezik egy új termékünk, aminek a bevezetését már megkezdtük, de rengeteg izgalmas teendő lesz vele az év első felében és persze a másodikban is 🙂 Ja, és itt is: „Kell egy ház” !
„Köldökzsinór”
Komolyan úgy érzem, hogy jó úton haladok, némi finom korrekcióra szükség van, de az OmniFocus sokat segít ebben. A titok nyitja tényleg az, hogy fel kell tölteni információval a rendszert a GTD szellemében és ami a legnehezebb: meg is kell csinálni a feladatokat.
Az Agyvihar podcastben beszéltünk róla, kvázi comingout volt, hogy a halogatás mekkora problémát jelent számomra. A jó hír: azonosítva van a probléma, most jön az, hogy meg kell oldani. Menni fog!
Egyéb
Kell egy ház!
És ünnepélyesen fogadom: fogok blogolni! Tényleg.
Boldog Új Évet!
Vélemény, hozzászólás?