Az új(abb) olvasóim talán nem tudják, de @attilagyongyosi remixertársam abban az értelemben, hogy két George Smoog „maxin” is együtt szerepelünk (Blackstar és Life), csak ott még Attila úr korábbi aliasaival szerepel. Házi feladat: a ma hozott zenéje alapján találjátok ki, melyik remix tartozik hozzá a két említett albumról 🙂
Az internet beköszöntével és elterjedésével eljutott az emberiség arra a szintre, hogy másodpercenként annyi adatot termel, mint még eddig soha.
Ez az átlagember számára abban manifesztálódik, hogy borzalmas mennyiségű információt kap az arcába.
Saját felelősségünk leszűrni ezeket és csak azokra koncentrálni, amelyek tényleges értéket hordoznak, legyen szó hírekről, blogbejegyzésekről, mozifilmekről vagy akár, a mi esetünkben, zenékről.A rengeteg céltalan elektronikus zenei töltelék közül magasan emelkedik ki Marcello Pacheco, vagyis ECO, aki az amerikai trance újhullám éllovasa. Körülbelül tíz éve folyamatosan minőségi anyagokat ad ki magából és az egyik kedvenc producereim közé sorolhatom.
Kis hallgatás után pár hete eresztette útjára új szerzői albumát, a Wolves-t, ami üde színfoltot hivatott vinni a tucatzenék szürke pöcegödrébe, és ezt könyörtelenül sikerült is neki elérnie.
Amit ma hoztam nektek, az az első hivatalos videoklip a lemezről, ami a ‘Darkness In The Light’ című dalhoz készült.Maga a nóta nem a legerősebb darab az albumról, de az üzenet, amit hordoz mindenképp megfontolandó; ezért választottam.
A klip 3 lazán összefüggő emberi sorsot vázol és arra hívja fel a figyelmünket, hogy minden ember, akivel találkozunk küzd valamivel és megvannak a maga problémái. Sose a felszínt nézzük.Az év egyik legjobb klipje számomra.
Egy olyan zenét hozott most zorius, aminek bevezetőjéről nekem elsőre bevillant a 70-es évek végének szinti őrülete, mikor mindenféle – akkoriban – űrzajnak titulált „zenét” adtak ki még akár olyan zenekarok is, akiknek nem kellett volna. Emlékezzünk csak a Queen – Flash Gordon albumára, ami csúnya bukás volt. Persze Xiao Long Bao produkciója igazi remekmű, külön tetszik az elektronikus dob (TR-909) és az akusztikus cinek keverése.
zorius: XLB, azaz, Xiao Long Bao, ami egy kínai étel, egy gőzölt, töltött batyu. Nem tudom, mivel töltötték azt, amit az alkotó fogyasztott, de én is kérek belőle. Ugyanis az általa megihletett elmeháborodott ámokfutás erősen pszichedelikus élményre vall.
Igazából maga a nóta nem éppen különleges, a kezdeti dob-hat-clap téma nem sejteti a későbbi elborulást. A fő téma, a bugyborékoló-vízalatti hatású szintetizátor hang itt a lényeg. A háttér alapok nincsenek is kifejezetten kidolgozva, olyan az egész, mint egy elnagyolt vázlat, ami hirtelen felindulásból született egy ilyen ihletett pillanatban. De lehet, hogy részletesen kibontva, már hiteltelen lett volna az egész, ez úgyis egyszer üt igazán nagyot, első hallgatásra.Ahogy a bevezető után, 2 perc körül elhalkul a dob, és átadja a terepet a fortyogó szintinek, olyan feszültség épül fel, hogy konkrétan ez az év (legalábbis legpszichedelikusabb) egyperces dropja. Már csak emiatt is megéri időt szentelni rá.Az illető amúgy Ben Ufo és Pangaea mellett a Hessle Audio nevű UK bass-techno labelt viszi, de ez a nóta inkább a saját egyéni stílusára jellemző, nem reprezentatív az említett kiadó és az angol underground zene szempontjából. Azért egy hallgatást talán megér, de azt viszont nagyon.
És akkor az én muzsikám a hétre.
Talán már írtam korábban, hogy vannak dalok, melyek megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszenek. Ugyanígy ennek a fordítottja is igaz.A mai fogást Martin Iveson szállítja, aki az Atjazz alias mögött áll, sőt egy egész kiadót igazgat Atjazz Record Company néven. Deep house, nu Jazz, house, hip-hop zenékben mozog, de jelentős ismertséget a videojátékipar hozott neki, hiszen olyan játékok zenéiben működött közre, mint például a Tombraider.Remixerként sem utolsó, olyan neveknek készített és készít a mai napig remixeket, mint Jazzanova, Bob Sinclar.
Vélemény, hozzászólás?