Egy hosszúra nyúlt keresés eredménye

A hét nagy felismerése volt számomra, hogy még mindig milyen könnyen elterelődik a figyelmem. Erről szólt az előző bejegyzésem, melyben említettem, hogy egy témában elkezdtem keresni a Google-ben, majd két órányi böngészés után eljutottam oda, hogy vásároltam egy terméket.

A mai bejegyzés erről a termékről fog szólni, amely nem más, mint a BWT Penguin vízszűrő kancsó.

A kemény víz

Ebben a régióban – de szinte az egész Nyugat-Dunántúlon, rettentően kemény a víz. Ez számos problémát tud okozni, az esztétikai kellemetlenségen (vízkőfoltok) túl a műszaki eszközökben komoly károkat tud okozni, a hatásfokot csökkentheti a kiváló vízkő, de a bőrnek sem a legjobb (bár annak inkább a víz klór – klorid tartalma nem tesz jót). Ezeken túl a kemény vízben a mosószerek, samponok, tusfürdők is másként viselkednek, szintén romlik a hatásfokuk.

Elhatároztam, hogy rendszer szinten keresek megoldást és a közeljövőben beruházok a vízvezetékre köthető vízlágyító berendezésbe. Ennek kapcsán indult a Google keresés és az egyik gyártónál megtaláltam a vízszűrő kancsókat, mely végül bevitt a féreglyukba.

Csapvíz vagy palackozott víz?

Igazából ízlés kérdése. A csapvíz minősége Magyarországon kimondottan viszonylag jó, komoly felügyeleti rendszer működik az ÁNTSZ berkein belül (leánykori nevén KÖJÁL, de már szerintem az ÁNTSZ sem létezik úgy, ahogy), a vízügyi rendszer magas színvonalon működik és megbízható. Persze a víz keménységénél sokkal komolyabb problémákat kell megoldani a vezetékes víz kezelésénél, ilyen – sajnos az ország területein még most is problémát okozó – például az arzén vagy ammóniumion tartalom.

Azért is húztam át a „kimondottan jó” jelzőt, mert a bejegyzés írása közben rátaláltam erre a 2014-es cikkre, mely jól leírja a helyzetet. Sőt, egy jó tippet kaptam is, ne álljon sokat a víz a kancsóban!

Valamiért én nem ittam eddig csapvizet, talán az enyhe klóros illat miatt, nem tudom. Egyszerűen csak kialakult a szokás és ész nélkül vettük a palackozott vizet, melyet utána szelektív gyűjtőbe heti rendszerességgel elvittünk.

Egy dolgot viszont mindig is utáltam nagyon: a reverz ozmózissal készült, szűrt, tisztított, föld ízű vizet.

A matek

Egy ideje, pontosabban 2016.04.04-e óta vezetem, hogy mennyit költök ásványvízre. Cserélgetni szoktam a márkákat, nincs különösebb megkötésünk, átlagban elmondható, hogy 75-100 Ft közötti árszegmensből vásároltunk.

Mikor rátaláltam a vízszűrő kancsóra, gyorsan elvégeztem a matekot: havi szinten 3-4000 Ft körül költünk ásványvízre, ami egyébként az elfogyasztott mennyiséget nézve is kevés. Nem iszunk eleget.

A vízszűrő kancsó persze nem fog nekünk ingyen „ásványvizet” termelni, a vízszűrő és ioncserélő patronok ára 1200-1900 Ft között mozog, beszerzési forrástól függően. Egy patron 120l víz elkészítéséhez elegendő, de havonta javasolják a cserét. Ha a kancsó bekerülési költségét is alapul veszem (5-7000 Ft között), akkor igazából 2-3 hónap után már a vízszűrő kancsóval készített víz áll nyerésre. Igaz a vezetékes víz árával nem számoltam, a nálunk érvényben lévő ~800 Ft / m3 (1000l) árból számolva az eddigi 45-60 liter ásványvíz fogyasztásunk csapvízből 48 Ft-nak felel meg. 2016. áprilisa óta közel 22.000 Ft-ot költöttünk ásványvízre… Hát nem vicces?

Ide tartozik, hogy az ajánlás szerint napi 2-3 liter folyadékot azért jó lenne magunkba oktrojálni, két főre vetítve az havi szinten 180 liter … ebből  jól látszik, mennyire keveset iszik a háztartásunk.

A kis pingvin

A márka – mivel szimpatikus az osztrák cég – adott volt, BWT lesz. A kérdés csak az volt, melyik típust válasszam. És melyik ajánlatot?!

A bevezetőben is említett hosszú keresés talán a döntéshozatali folyamat miatt tartott sokáig, végül sikerült a BWT Penguin típusára letenni a voksot.

Volt pár jó ajánlat a BWT webshopjában is, régebbi modellek pl. szettben most akciós áron kaphatóak, de találtam az Amazonon is (melyről pont vásárlás után derült ki, hogy 39€ felett ingyen fog majd szállítani Magyarországra). Végül egy – számomra – ismeretlen webshopból rendeltem meg a websale.hu oldalon.

Miért itt, miért ezt? Mivel kísérletről van szó (nem tudom, hogy ízleni fog-e, bejön-e a módszer), a legolcsóbb megoldást kerestem. Amazon lett volna olcsó, de a szállítás elvitte az árelőnyt. A „gyári” shop akciója (régebbi modell + 3 patronnal) nem izgatott fel nagyon, a „pingvin” mellé adott kulacs és a majd kétezer forintos ártöbblet szintén nem. Egy kancsó, egy patron. Ha bejön, majd bővítünk.

Ezt egyébként most tudatosan gyarkorlom: gyors döntéshozatal, kísérletezés, modellezés, zéró tökölés. Utánam az özönvíz!

Kicsit azért utánanéztem a websale.hu oldalnak az árukeresőn, ami lehet, hogy hiba volt: olvastam nagyon jót és nagyon rosszat is. Itt megszólalt egy hang, mely végül elvitt egy közgazdasági fogalomhoz, a kockázati felárhoz.

Úgy voltam vele, hogy mivel nem ismerem a céget, nem rendeltem még tőlük, illetve a negatív visszajelzések viszonylag frissek voltak, nem kockáztatom meg a bankkártyás fizetést. No nem azért, mert magával a fizetéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim, hanem mert a legtöbb negatív kritika az áru elérhetőségének mondjuk úgy pontatlanságát illette és ebből fakadóan a szállítás gyorsaságát. Nem akartam, hogy ki tudja mennyi ideig álljon benne a pénzem, ráadásul tényleg gyanúsan olcsó volt a többi helyhez képest.

Így utánvét lehetőségét választottam, GLS pontba kiszállítással (a futárra sem kellett így várni), a felára az utánvétnek 250 Ft volt. Ezt hívom én helytelenül „kockázati felárnak”, bár, ha úgy vesszük, az olcsóbb ár okozta nyereségtöbblet tulajdonképpen felfogható kockázati felárnak 🙂

Ne szidjatok, ha nem így van, nem vagyok közgazdász – csak lelkes rajongó!

Átvétel, unboxing, installálás

Hétfőn adtam le a rendelést, ma jött a mail (csütörtökön), hogy megérkezett a GLS pontba a cucc. Mindig jót mosolygok az olyan átvételi helyeken, amelyeknek nem ez a fő funkciójuk, csak valamelyik, a dolgozók által már millószor elátkozott vezető úgy gondolta, jó ötlet egy élelmiszerüzletbe átvételi pontot létesíteni. Van egy különleges hangulata ilyenkor az átadás-átvételnek, érzem a hátamban a kést – „mit majomkodik itt, ez egy közért!”

Az unboxing porn rajongóit ki kell ábrándítsam: semmi extra. A doboz átlagos minőségű, semmi hipszter elemet nem tartalmaz. A kancsó, benne a szűrőbetét tartó és a szűrő. Ja meg a fedél. Használati útmutató, magyarul is. Ennyi.

Az installáláshoz előbb le kell tölteni a drivereket a cég honlapjáról floppy-ra, majd be kell áztatni a szűrőpatront 5 percre sima vízbe, a kancsót pedig enyhe szappanos vízzel megtisztítani. Ezt egyébként minden egyes patroncserénél javasolja a gyártó, majd leönteni róla a vizet, és felengedni most már normál használatra, majd a lehetséges lebegő aktív szén szemek miatt még 1x le kell önteni a vizet és csak ezután az előkezelés után lehet fogyasztani. 

Felengedés után a szűrő teszi a dolgát, szépen csordogál át rajta a víz. Kicsit a széleken szivárog, ez remélem idővel megszűnik majd.

Mit is csinál a szűrő?

A gyártó ígérete szerint:

• Az apró lebegő homok, rozsda és más szennyeződések fennakadnak egy finomszűrőn

• Az aktívszenes szűrőfelület eltávolítják az íz és illatrontó anyagokat, például a klórt a vízből és más szerves vegyületeket

• Az ioncserélő eltávolítja a vízkőért felelős anyagokat és a nehézfémek egy részét (amennyiben jelen vannak a csapvízben

• A szabadalmazott Mg2+ technológia révén a víz értékes magnéziummal gazdagodik

• A 2. finomszűrő pedig megakadályozza, hogy az esetlegesen bent maradt részecskék bejussanak a szűrt vízbe.

Úgy legyen!

Első tapasztalatok

Ez egy rövid posztnak készült, mint eddig szinte mindig, és megint rá kell jöjjek: képtelen vagyok röviden írni. Bocs.

Gyorsan vízkőtelenítettem a vízforralót egy kis 20%-os ecettel, pezsgett szépen. Science bitch! Míg tisztult, megkóstoltam az első eresztést: a klórszag eltűnt, az íz más mint a csapból vett ellenminta. Twitteren elhíreltem és már akadtak kétkedők, sajna nincs itthon reagensem, hogy megnézzem, akad-e kalcium-karbonát – valószínűleg amúgy igen, csak sokkal kevesebb.

Amit ígértek és vártam, hogy a kávé, tea teltebb ízű lesz. Ezt egyelőre lehet, hogy csak az agyam képzeli bele, de mintha teltebbek lennének az aromák. A szimpla víz teljesen jó ízű, szóval a rendszer átment az elsődleges kóstolási teszten, marad.

A vízkő mennyiségét illetőleg pedig majd a vízforraló fog „árulkodni”, ha nem vízkövesedik, akkor az sem csalás és ámítás.

Egy hónapra elegendő a gyárilag csomagolt patron, de már találtam Amazonon lelőhelyet, ahonnan ~900 Ft-os áron fog érkezni egy éves adag, amivel bőven a korábban kifizetett ásványvíz költség alatt leszünk.