Nem újdonság ez, akinek mégis, javaslom elolvasni a The Power of Habit című könyvet. Az viszont már sokkal érdekesebb, amikor ezzel szembesülünk is a mindennapok során. Azt egy fejlődési folyamatnak tekintem, amikor észreveszed magadon ezeket a visszatérő, automatikus mintákat, mert ez egy fontos lépés ahhoz, hogy tudj ellenük tenni – ha például egy rossz vagy számodra nem tetsző szokásról van szó.
A cue-routine-reward háromszög
Ma reggel történt velem, hogy leültem ébredés után a gép elé (rossz szokás 1.), majd az éjszaka során érkezett (hír)leveleket átnéztem (rossz szokás 2.). Az egyik hírlevélben épp konyhai evőeszköztartót promózott a Joseph&Joseph. Pont ilyet keresek, ezért gyorsan leszaladtam a konyhába, megmérni a fiókok mélységét.
Leértem a konyhába (szokás 3. cue, trigger), majd mérés helyett elkezdtem magamnak „kávét” (igazából kávés-tejet iszom, túlzás kávénak nevezni) készíteni, míg felforrt a víz, elővettem a hűtőből a tejet, a narancslevet és a reggeli joghurtomat. Beindult a reggeli rutin.
Visszatértem a felpakolt elemózsiával a gépemhez tovább böngészni a Joseph&Joseph oldalát, majd akkor csaptam a homlokomra: amiért eredetileg mentem a konyhába, az elmaradt, megmérni a fiókok mélységét…
A szokásom – reggeli kávé elkészítése a konyhában – teljesen felülírta a célt, amiért eredendően a konyhába indultam. A szokásaink rabjai vagyunk!
A fenti példa is jól mutatja, hogy szinte bármilyen környezetben felülkerekedhetnek rajtunk régi, berögzült szokásmintáink. Legyen szó magánéletről vagy munkáról, vagy akár politikáról, gondolkodásmódról…
Ezeknek a szokásoknak az átalakítása melós folyamat, de pont ez az élvezetes benne. Felismerni, majd megváltoztatni.
Vélemény, hozzászólás?