Igaz, hogy októberben azt ígértem, hogy a nyaralás beszámoló Montpellier városával folytatódik, de ahogy elkezdtem összegyűjteni a képes anyagot hozzá, feltűnt, hogy időrendben Pézenas város jön, ami mellett azért nem szabad szó nélkül elmennem.
Több dolog miatt sem.
Egyfelől, mert ez a város Moliére szülővárosa, amit a város szinte minden pontján fel lehet fedezni. A képen is látható kis tér emlékezik meg a méltán híres költőről, a legnagyobb hotel is természetesen az ő nevét viseli. Ami viszont nagyon érdekes, hogy a souvenir boltok nincsenek giccsesen tele csak Moliére-hez kötődő ajándéktárgyakkal, hanem a tartományra (Languedoc Rousillion) jellemző (levendula, bor, sütemény, házak) ajándékokat is lehet venni. Egyszóval nem az van, mint nálunk, hogy minden árusnál karikás ostort és paprikát, no meg matyó hímzéses babát lehet venni…
A második ok, ami miatt meg akartam említeni Pézenas városkát, az a hangulata. A székhelyünktől Roujantól 12 km-re található város pont annyira nyüzsgött, amennyire kellett. Nem volt unalmas, de nem volt az a bődületesen nagy tömeg sem. Persze kivételt képeznek azok a napok, amikor vásár van: a környékről ilyenkor mindenki a városba özönlik, és még parkolóhelyet is alig találunk.
Apropó parkolóhely: házigazdáinktól kaptunk kölcsönbe egy Peugeot 1007-es automata váltós gépjárművet, ami egy igazi élmény volt. Kicsi mérete miatt könnyű volt vele parkolni, akár olyan helyre is, ahol az ajtót nem tudtuk volna egy „normális” autón kinyitni. De ennek az autónak tolóajtaja van, így bátran parkolhattunk vele neccesebb helyeken is. Ami pézenasi és úgy en bloc franciaországi parkolást illeti: szinte mindenhol van egy INGYENES, nagy méretű parkoló. Ahol nincs, ott még a belvárosban is van lehetőséged 15-20-30 percre INGYEN parkolni. Jegyet kell váltanod, de fizetned csak a hosszabb tartózkodás után kell. Az előnyeit gondolom nem kell sorolnom: ha csak be akarsz ugrani egy boltba, vagy a postára, nem kell fizetned. Szimpatikus. Nem kicsit, nagyon.
A város tele van kis sikátorokkal, de van egy nagy főtere, ahol zajlik az élet és ami helyet ad a vásárnak is. Ez a vásár nagyban hasonlít az olaszországi „mercato”-hoz, annyi különbséggel, hogy itt mintha kevesebb lenne a kínai szemét, főként hazai terméket árulnak. No meg a környéken megtermelt/készített zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, bort, húst, halat, szappant, mézet, kosarat…a külföldi piacokban mindig lenyűgöz az, hogy a piac nem az olcsó és igénytelen áruk elárusító helye és már elnézést de, nem a nálunk tapasztalható igényten, lepattant (sajnos sok kisnyugdíjas) emberek gyűjtőhelye…ezt már több országban is megfigyeltem, érdekes.
Ami minőségi, annak igenis megkérik az árát, alkudni nem igen lehet, bár nem próbáltam.
Nem vagyok az az alkudozós fajta, ha valami x egységbe kerül, akkor megveszem x egységért, vagy nem veszem meg ha drágának találom, ennyi. Talán ezért is taszít engem az arab világ és ezért sem éreztem magam feltétlenül jól Törökországban, mert ott meg szinte kötelező alkudni.
A harmadik ok, ami miatt Pézenas városkát mindenképpen meg kell említeni az Sass Sylvia. A világ szinte minden pontján magyarokba botlik az ember, nincs ez másképp Pézenas esetében sem, ugyanis az operaénekes művésznő itt telepedett le (megértem 🙂 ), sőt mi több, itt tart mesterkuzusokat évről évre. Mindezt már kinttartózkodásunk alatt tudtam meg édesanyámtól, aki mivel minden nap kapta a picasa felületén keresztül a képeket, egyből rá is keresett a városra, így találta meg az infót.
Egy szó mint száz, Pézenas egy élhető, mediterrán hangulatú városka, ahová érdemes visszatérni.
Vélemény, hozzászólás?