Mielőtt bárkiben felmerülne a kérdés, hogy „mivan, síelő bloggá változott a dj mix blog?”, a válaszom egyértelműen az, hogy tél van na 🙂 és hogy határozottan nem. Viszont most egy újabb síelési élménybeszámoló következik.
Múlt szombaton végre eljutottunk az egyik kedvenc helyünkre, Klippitztörlre. Öcsémmel sokat filóztunk rajta, hogy már reggel 9 órás kezdésre menjünk-e vagy csak 12 órától. Felmérve az általános kondíciónkat és a reggel 6 órás kelés viszontagságait, a déli kezdés mellett döntöttünk.
Bölcsen, de erről majd később.
Klippitztörl Karintia észak-keleti csücskében található, én személy szerint azért szeretem, mert az autópályától keveset kell a hegycsúcsig mellékúton menni. Elméletileg 2 óra 51 perc alatt megjárható a távolság Zalaegerszegtől, legalábbis a google maps szerint. Nem írom le, hogy nekem mennyi idő volt 🙂 Az út talán egyetlen hátránya, hogy az osztrák autópályának pont ez az érintett szakasza, ahol szinte végig 100 km/h sebességkorlátozás van érvényben és gyakorlatilag fel kell menni a Süd-Autobahn legmagasabb pontjáig (Wolfsberg).
Erről jut eszembe, ha valaki tudja, kommentbe dobja már be, hogy mit jelent a sebességkorlátozást jelző digitális tábla alatt az IG-I felirat, nem bírtam rájönni, és a google sem volt a barátom.
Indulás előtt tájékozódtunk a neten, hogy mégis milyen az időjárás és a hó, ebben megbízható partner (szokott lenni…) a bergfex.com oldala. Sajnálatos, hogy az elmúlt időben azt tapasztaltuk, hogy az oldal nemes egyszerűséggel nem tartalmaz pontos információkat (so called hazudik)…de azért szeretjük 🙂 A mostani ígéret völgyben 70 cm, hegyen 100 cm hó, ebből kb 15-20 cm friss porhó volt.
Biztosítás kötés, szigorúan az Allianz Direkt oldalán, amit most azért emelek ki külön, mert az idei évben (vagy legalábbis én idén vettem észre) egy fontos fejlődésen ment át az oldal: kihasználva az internet és a bankkártyás fizetés adta lehetőséget, csodák csodájára AZNAP is lehet biztosítást kötni, amikor már igénybe akarom venni.
Most sokan mosolyogtok, igen, nem volt ez mindig így, nem is értettem, hogy akkor #minekvan?! De most már lehet, szóval mindenki happy. INDULÁS!
11:40 körül értünk a parkolóba, ahol iszonyatosan nagy mázlink volt, mert egy osztrák család éppen készült indulni, csak megvárták, míg a családfő a parkoló szélén kb 37 Celsius fokos jobbára sárga folyadékkal egy lyukat vág a hófalba, so called pisil.
Érdekes dolog, hogy megkérdezhettem volna szinte tökéletes németséggel (vagy osztráksággal? 😀 ), hogy elmennek-e, de valahogy ilyenkor felszínre tör szinte a genom mélyéről a „külföldi vagyok értsd meg amit akarok mondani” mentalitás, és nemes egyszerűséggel „leActivityztük” a kérdést. Örültünk, mert fél perc séta volt a felvonó az autótól.
Megvettem a 2 bérletet, 51 €, 4 órára. Nem lehettem formában, mert az „einundfünfzich” kijelentésre csak néztem bambán (mindig megkever, hogy a német nyelvterüeten fordítva van mint az angolban de akár a magyart is mondhattam volna), látván ezt a pénztáros, egyből mondta angolul, hogy „fiftyone”. Remek.
Klippitztörl azért is egy jó sípálya, mert itt is „handsfree” bérlet van, kis mágneskártya/chipkártya, amit ráadásul még vissza sem kell váltani.
Egy gyors bemelegítés után (ami higgyétek el, fontos!) nekiestünk a pályának, de gondoltunk egy merészet, és egy eddig ki nem próbált, tányéros felvonós, kvázi gyerekpályán csúsztunk kettőt. Meglepően élvezetes volt az a 2x kb 15mp-es csúszás, és hasznos is, mert rájöttem: itt fogom kipróbálni a snowboardot! Ideális rá a pálya.
A sícentrumban 28km sípályát jegyeznek, ebből 18km kék, azaz könnyű pálya, 8km piros, azaz közepes erősségű pálya, és állítólag van 2km fekete, azaz nehéz pálya – ezt nem találtuk meg 🙂
Annak ellenére, hogy kék pályáról van szó, egy huzamban azért eléggé szépen megdolgoztatja az embert, és egyáltalán nem unatkoztunk. A pályák egyetlen hátránya, hogy délután már kicsit árnyékosak, nehéz meglátni a buckákat és hidegebb is van már délután.
Felvonók szempontjából teljesen jó a helyzet, a parkolótól 2 személyes beülős lift visz fel relative lassan a csúcsra, majd 3 oldalsó részre tagolhatóak a pályák, az egyikről 4 személyes beülős (Bärenwald lift) visz fel, a másik kettőről pedig 1-1 csákányos felvonó, ezek relative gyorsak.
Van ám Hütte is, de még mennyi 🙂 Az egyikben meg is álltunk, ami pont a pálya felénél van, és ittunk egy-egy Lumbumba-t, ami valami helyi specialitás lehet, mert mindenki ezt vedelte. Lumbumba annyit tesz, mint Kakaó+Rum. Ütős kombó, az ára is, 3,9€.
Egy kis pihenő után csúszkáltunk még tovább, alapvetően élvezetes volt a síelés.
És akkor egy kis összegzés:
- bölcsen döntöttünk, hogy csak délre mentünk, kondíciónk nem egy Alberto Tomba-t idéz, bőven elég volt ennyi
- mivel ebédidőben értünk oda, a síelés elején relative üresek voltak a pályák, amit szeretünk
- a bergfex.com oldala azért jelentősen ferdített, mikor 100 cm havat ígért, és most már nem ez az első alkalom, hogy hamisságon érem. A pálya nem egy szakaszán a fű látszott már ki,amire persze van magyarázat, de a pálya szélén a szűz havat is leellenőriztem, nem volt több 30-40 cm-nél. A tavalyi év nagyon ergya volt bevétel szempontból, ezért idén tutira mennek, „van hó, gyertek nyugodtan!” – persze ez csak feltételezés
- a Klippitztörl élvezhető pálya mindenki számára, megvannak a maga korlátai, de azért szeretjük 🙂
Az iPhone-omnak és a MotionX GPS nevű szoftvernek, rögzítettem a síelést, itt megtekinthető.
(A programról hamarosan írok egy rövid beszámolót!)
Vélemény, hozzászólás?