Az elmúlt hét árvízzel teli napjai @tepi77 ajánlására is kihatottak. A ColorStar már szerepelt itt a blogon, most egy kicsit mélabúsabb zenét ismerhetsz meg tőlük.
A ColorStar nálam az utóbbi években kissé lejjebb került a kedvencek listáján, de jó tíz éve szeretem őket. Az ultimate kedvenc dalom tőlük a Waterfront címre hallgat, és mostanában a Duna körüli események hatására sokat hallgattam. Ismerjétek meg ti is ezt az ambient-rock dalt.
Az e heti @strob ajánlás nem csak egy zenéről szól, egy egész albumról, egy egész zenekarról.
Még múlt héten találtam rá a Rudimental zenekar BBC csatornán rögzített élő dalaira. Ezek közül a Baby címűt választottam mára, azért is, mert talán ebben jön ki a legjobban, hogy bár egyfajta populáris drum’n’bass zenét játszanak, de nagyon is értik a zenét és akár élőben is tökéletes hangulatot tudnak varázsolni.
Javaslom az egész Home album megvételét, meghallgatását, nálam abszolút heti, ha nem havi kedvenc. Különösen a Waiting All Night című dal.
Anno, mikor elindult a Me Gusta – Napi zene projekt, @ni0-t úgy mutattam be, mint „két lábon járó trance adatbázis”. Végre egy olyan zenét hozott, ami igazolja az általam ráaggatott jelzőt. 🙂
A 20 éves moldovai srácot pedig irigykedve hallgatom.
Manapság ebbe a számba vagyok szerelmes. Nem írok hozzá regényt, a dallam és a szöveg mindent elmond. Andrew Rayel pedig az egyik legnagyobb feltörekvő trance producer manapság.
Bár a héten már hallottam @attilagyongyosi tollából ezt a zenét, hidd el, nem beszéltünk össze. A skandináv imádatom egyik fontos pillére a norvég Röyksopp banda, akik nevét rendre elírom
Röyskoppnak. Attila mindent leírt, ami le lehet a zene kapcsán írni. Talán egy gondoloat: az elektronikus zenei műveltség elengedhetetlen eleme a Röyksopp ismerete.
Mindig is imádtam az olyan dalokat, amelyeknek a dalszövege valamilyen egészen szokatlan képet idéz elő a fantáziámban. Tudjátok, van az, amikor olvasol egy könyvet vagy hallgatsz egy zenét és rajzolódik ki a fejedben a helyszín, a karakterek, a cselekmény. Az embernek mindig van valamilyen elképzelése ezekről.
Számomra a „fantáziát-legjobban-beindító” dal OceanLab-ék ‘Ashes‘-e. Nem csak, hogy a zenei aláfestés tökéletes és transzba ejtő, de Justine Suissa olyan költői részletességgel és profizmussal írta meg a (z első nekifutásra) tengeri csatát leíró dalszöveget, hogy tanítani kellene. Heti zene is lehetne, de nem. 🙂
Mert egy hasonlóba botlottam a héten, pedig nem egészen mai darab egyébként. A norvég Röyksopp páros mindig is közel állt a szívemhez. B+B zenéje pont nekem való, kitűnő elektronikus jóságokat alkotnak ők, kellően átitatva néha egy kis skandináv életérzéssel.
Jelen páciensem esetén ezt a skandináv életérzést Susanne Sundfør biztosítja elképesztő hangjával. A ‘Running To The Sea‘-t két nap alatt pakolták össze a srácok a vokál pedig az első felvételnél majdnem megvolt tökéletesre. A dalszöveg elég bizarr, viszont ez az egyik ok, amiért rögtön beleszerettem.
@masnisgyilkos a héten rövidre fogta. Szerintem nagyon kevés ember van, aki ne ismerné ezt a dalt illetve magát a The Beatles zenekart. Talán az Észbontók kvíz „elméi” mégsem. A dal amúgy szinte minden „oldies” zenét játszó amatőr zenekar repertoárjában szerepel, több kevesebb sikerrel előadva.
Milyen érdekes: nem is tudtam, hogy mindössze 10 aktív évjük volt.
Érzés
A kedvenc The Beatles dalom.
Vélemény, hozzászólás?