A birminghami utazásom utolsó részeként a Pozsony-Budapest úton tapasztalt élményeket osztom meg veled.
Szombaton reggel 7 óra 20 perckor indult a Ryanair járata Birminghamből Pozsonyba. Mivel a Budapestre tartó buszom csak este fél 8-kor indult, volt időm élvezni a szlovák főváros vendégszeretetét. Vagy legalábbis ezt hittem.
A repülőút
Azt gondoltam, hogy bőven időben érkeztem a reptérre, de gyakorlatilag a Marks & Spencer élelmiszer boltjában (!) vettem egy szendvicset és egy vizet, majd mehettem is a checkin pulthoz. Minden gördülékenyen ment, a biztonsági ellenrőzés több kapun keresztül zajlott. A fotós táskámat most nem pakoltatták ki velem, az angolok átvilágító készüléke biztosan jobb minőségű, mint szlovák kollégáiké.
Ezúttal a Ryanair járata pontosan indult, nem voltak időjárási akadályok. Ismét a gép hátuljába ültem, ugye ott a legbiztonságosabb. Az út zökkenőmentes volt, aludtam és zenét hallgattam az iPadről. A pozsonyi reptérre érkezve már fejben tervezgettem, hogy mit fogok tenni a fennmaradó közel 8 órában. Első lépésként azt terveztem, hogy bepótolom gyorsan az eltelt pár nap twitter és google reader lemaradását, majd elindulok a városba.
A szlovák nyelv gyötrelmei
Miután szanaszét interneteztem magam a reptér várócsarnokában, gondoltam felmérem a terepet. Mivel csak egy hátizsákom volt, könnyen mozogtam, bár súlya azért volt, így különösen bosszús lettem a felesleges köröktől. Sokat segített északi szomszédaink nyelvének megértésében és a buszjegy, buszmenetrend használatában @csibar barátom, aki a Felvidéken él. Tőle tudtam meg, hogy milyen buszjegyet kell vásárolnom és, hogy szinte mindenhol van jegyautomata. A reptéri jegyautomatát könnyen megtaláltam, de sikerrel nem jártam, mivel csak fém pénzzel lehetett fizetni. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy az automata tudott-e angolul vagy csak szlovákul, de határozottan emlékszem, hogy nagyon mérges voltam. Vissza a várocsarnokba, ahol próbálkoztam a büfében, angolul, hogy váltsák fel a papír eurót. A büfés kislányokkal szerencsére ment az angol nyelvű kommunikáció. Nem akartak váltani nekem, ezért feltettem a millió dolláros kérdést: mi van, ha veszek egy vizet, akkor lesz apró? Kihúzták a kasszát és mutatták, hogy tényleg nincs aprójuk.
Irány az újságos. Az idősebb eladó hölgy már nem tudott angolul, csak a tótok nyelvén volt hajlandó (és képes) kommunikálni. Szerencsére ott állt mellette egy repülőtéri munkás (urh rádióval, repteres dzsekiben), aki jól beszélt angolul. Tolmácsolásával megtudtam, hogy bár van aprója, nem hajlandó váltani. Ekkor már nagyon ideges voltam, újabb millió dolláros kérdés jött: akkor hogyan jutok be a városba? Nem tudok buszjegyet venni!
Buszjegyet akar venni? Hát miért nem ezt mondta?! Azt vehet itt is!
Óóóanyám! A reptéri munkás nagyon jó fej volt, elmagyarázta azt, amit @csibartól már tudtam, hogy hogyan működnek a pozsonyi jegyek. Északi szomszédainkra sok rosszat lehet mondani – és a villámlátogatás nekem sem volt valami kellemes -, de azt nem lehet elvitatni tőlük, hogy a helyi „BKV”-juk nagyon jól működik! Olyan jegyet tudtam venni, ami 60 percig érvényes hétköznapokon, hétvégéken pedig 90 percig és még át is tudok vele szállni. Mindezt 0,90 €-ért. Kb. 270 Forint.
Ekkor már a buszjegy birtokában, haragom enyhülésével tartottam a busz felé, hogy elinduljak az AVION bevásárlóközpont felé, ahol egy jót akartam enni. Mellette van az IKEA, így már útközben eldöntöttem – főleg a nyelvi akadályok miatt -, hogy nem bízom a véletlenre, svéd húsgolyót fogok enni. A multinacionális cégeknek megvan ez az előnyük, hogy biztosítják mindenhol a standardizált minőséget.
Nem Pozsonyban lennénk, ha nem lett volna összetűzésem a buszsofőrrel. Úgy kell elképzelni, hogy a reptérnél egymás után van kb. 3 busznyi megálló. Mindegyikben vannak feliratok, de csak szlovákul. Ergo semmit nem értettem belőlük. Utólag már tudom, hogy érkezés és indulás lehetett kiírva. Az érkezés oldalon várakozott a busz, amivel menni akartam és a sofőr kb. 5 perces szünetét élvezte, olvasással töltötte. Én elindultam az ajtó felé, rám nézett, majd kinyitotta. Felszállok, gondoltam érvényesítem a jegyem, mire elkezd eszementül hablatyolni valamit és mutogat a legelső beállóra, amit így utólag tudok, hogy az indulási oldal volt. A gondja pedig az volt, hogy ő most pihen és nem lehet felszállni. Persze ezt csak sejtem, mert nem értettem semmit.
Az AVION pláza
Sikerült végül bejutnom az AVION bevásárlóközpontba, ami mellett az IKEA volt megtalálható. Első gondolatom az volt, hogy a plázában eszek valamit, de a negatív tapasztalatok miatt nem akartam az ebédemet a véletlenre bízni, így az IKEA svéd húsgolyója lebegett a szemem előtt. Egy darabig hiába. Bementem a plázába és egyszerűen nem találtam meg az átjárót az IKEA felé. Volt egy tábla a bejáratnál, rajta egy nyíl, hogy IKEA meg valami akciós felhívás, így elindultam abba az irányba. Mivel az átjárót nem találtam és szembe jött velem egy tábla, amin egy visszaforduló nyíl volt, gondoltam, hogy elhagytam az átjárási lehetőséget. A feliratból persze egy szót sem értettem, még egy foszlányt se, csak annyit, hogy IKEA. Vicces.
Apa ökölbe szorult keze vagyok!
Később jöttem rá, hogy ez egy ilyen plázán belüli reklám volt, és azt az irányt mutatta, ahol egy berendezett nyitott szobát lehetett látni. Én balga meg azt hittem, hogy az áruházhoz vezetnek a piktogrammok. Robi, szedd össze magad!
Elindultam az orrom után. A buszból láttam, hogy kb. merre van az áruház, így nem néztem semmi táblát, feliratot, mentem toronyiránt. Ezt kellett volna már hamarabb, mert így egyből megtaláltam az átjárót. IKEA-ban szerencsére tudott angolul a szakács, így kértem egy „meatball„-t, nyugisan megkajáltam.
A pláza amúgy nagyon tetszetős, sokkal jobb boltokkal, márkákkal, mint a Westend vagy az Aréna pláza.
Arról a tervemről, hogy bemegyek az óvárosba teljes mértékben letettem, mert nagyon felidegesítettem magam. Fáradt is voltam és az országaink közti jó viszonyt sem sikerült jobbá tenni. Mondjuk lehet, hogy nem volt túl jó ötlet mindenhol a „Jó napot!” köszönést választani, de hát kérem, volt ott már Országgyűlésünk is! A fennmaradó időt (igen, vessetek meg érte) a közeli McDonald’s-ban töltöttem, neteztem.
A pozsonyi „BKV”
Ha röviden kellene jellemeznem a helyi közlekedést, akkor csak annyit irnék, hogy: pontos, gyors, tiszta, olcsó. Csibartól kaptam a tippet, hogy használjam az iTransit nevű alkalmazást, amely tartalmazza Pozsony összes járatának menetrendjét. Az alkalmazásnak egy hibája van: online módban működik csak, nekem meg nem volt roaming adatcsomagom. Ezért is próbáltam azokon a helyeken (reptér, meki), ahol volt, kihasználni a wifi lehetőséget. Leleményes a magyar, a képernyőképeket lementettem. Mivel ekkorra már kellően „idegállapotban” voltam, kicsit izgultam a közlekedés miatt, nehogy rossz helyen szálljak le.
Rám abszolút nem jellemző módon teljesen antiszociálissá váltam, nem akartam szóba elegyedni egy idő után senkivel sem. Egyszerűen blokkolt a szlovák nyelv, illetve annak ismeretének a hiánya. Hasonlóan érzek szinte bármelyik szláv nyelv eredetű országban, például a horvátországi nyaralások sem felhőtlenek emiatt. Nincs egy töredék szó, amit az általam ismert másik 3 nyelvből hasznosítani tudnék. Semmi! A francia is egy fura nyelv, de ott mégis a hasonló csengésű, latin-görög eredetű, angolra vagy olaszra hasonlító szavakból szinte össze tudtam rakni minden szükséges információt. Fura.
Legnagyobb meglepetésemre mind a buszon, mind pedig a trolin amivel mentem, maximálisan jó és használható feliratozás volt, tudtam rajta követni, hogy hány megállóra vagyok, mikor kell leszállnom. A biztonság kedvéért azért az iPhone-on néztem az előzőleg már betöltött (cache-elt) térképet.
A buszok nagyobbik fele egy része amúgy jó minőségű, alacsonypadlós Mercedes. A buszvezető nagyon nem fáradozik az ajtók nyitásával, a Combinón látható ajtónyitók vannak minden (újabb típusú) busz ajtaján, azokkal kell magunknak nyitni az ajtót, a leszállási szándék jelzése még nem nyitja az ajtót.
Érdekesség még, hogy rengeteg ötletes és jó minőségű reklám látható a buszok oldalán.
Miközben ezt a bejegyzést írtam, rátaláltam egy oldalra, ahol érdekes statisztikát találtam a jelenlegi flottáról. A jelenlegi autobuszok átlegéletkora 8 év, ami a BKV esetében 17,8 év. Tizenhétegésznyolctized. Nem nyolc, majdnem tizennyolc!
A pozsonyi buszpályaudvar
A távolsági buszpályaudvar szerintem Pozsony legocsmányabb építménye. Igazi szocialista maradvány, betonrengeteg. Hatalmas, kihasználatlan belső tér, ami egyúttal kifűthetetlen is, giccses megoldások (Ikarus csuklós buszból kialakított kávézó a galériában). Sajnos, leszámítva a budapesti Volánbusz pályaudvarokat, egyből Magyarország és a mi csodás MÁV és buszpályaudvaraink jutottak eszembe. Bizarr élmény.
Persze, egyből megtaláltak a csövesek is, akiket még a „nem értem” kifejezéssel sem tudtam lerázni, mert egyből jött a „madzsárszki?” kérdés, majd szlovákul a spannolás – ezt mondjuk nem értettem, hogy miért. Érdekesség, hogy a buszpályaudvart üzemeltető Slovak Lines honlapja 4 nyelvű, tud magyarul is és egész korszerűnek mondható.
A pozsonyi fejlődés és a lemaradás közti kontraszt a buszpályaudvarnál és környezetében figyelhető meg a legjobban. A szomszédos épületben székel a CIB Bank szlovákiai leánya, de van csinos BMW székház is (vagy csak BMW reklám egy irodaház tetején, ezt nem tudom pontosan).
Budapest, Budapest te csodás!
A hazafele út ismét a Volánbusz-Eurolines járatán volt, ahol a szlovák-magyar határon elment a busz WiFi kapcsolata, pontosabban a mobilinternet. Nem lennék kocka, ha nem próbáltam volna meg mindent, hogy újból legyen kapcsolat, a WiFi routert láttam is, de nem tudtam belépni, hogy újraindítsam a modemet. Sebaj, ott már volt saját mobilnetem. A buszon visszafele is sikerült olyan helyre ülnöm, ahol volt konnektor, így tudtam tölteni az időközben lemerülő eszközöket. Kb. tíz utas és 60-70 szabad férőhely biztosan volt. Ezért is álltam értetlenül az eset előtt, hogy egy ázsiai lány pont az előttem levő ülésre ült le, majd indulás után nem sokkal hátradöntötte az ülését, rá a MacBook Pro-ra. Az egyetemi évek alatt kellő buszos rutint magába szív az ember, az ilyen csírájában kell elfojtani! Egyből szóltam is neki, hogy „could you please takarodjálvisszaaszékkel?!”
Egyből rend lett.
Budapest Népligetre érve talán ki is twitteltem, hogy kíváncsi leszek, találok-e nyitva jegypénztárat a metrónál. Gyanúm beigazolódott, minden zárva volt. A jegykiadó automatát épp külföldi diákok csapkodták, mert szemmel láthatóan elnyelte az aprópénzüket. Így minden jó szándékom és jogkövető magatartásom ellenére jegy nélkül utaztam a Népligettől a Blaha Lujza térig (Kék metró, 4-6-os). Jegyet akartam venni, de nem tudtam. Veszteséges a BKV? Szóbeszéd.
Itt azért láttam egy kis párhuzamot a két posztkommunista ország között: bár Szlovákia fővárosának tömegközlekedése szerintem 5-10 évvel fejlettebb mint Budapesté, a jegyvásárlási lehetőségek azért eléggé korlátozottak összevetve egy barcelonai érintőképernyős, bankjeggyel, apróval vagy bankkártyával is működő jegykiadó automatával szemben.
Megfontolandó
Amikor kimozdul az ember a saját környezetéből, és elindul világot látni, akkor tapasztalja meg igazán, hogy mennyire súlyos és mély problémák közt élünk kis hazánkban. Három különböző kultúrát volt szerencsém látni, három különböző ország fejlettségi szintjét. Az angliai villámlátogatás nagyon pozitív volt, megvan nekik is a maguk bajuk, de más dimenzióban, mint a miénk. Mint szinte minden nyugati országban, itt is lenyűgöztek az ésszerű és okos megoldások, melyek mögött látni, hogy átgondoltság, koncepció van.
A szlovákiai mérgelődésem pedig megtanított objektíven szemlélni Magyarországot, ami nem biztos, hogy túl jót tett. Mikor ennyire idegennek érzed magad egy országban amiatt, mert semmit nem értesz az adott nyelvből, akkor jössz rá igazán, hogy a magyar nyelv, mint egy egyedüli és speciális nyelv mennyire megnehezíti az országba látogatók dolgát. Főleg, hogy ezen sokszor mi magyarok sem akarunk segíteni. Az elmúlt években ugyan a BKV-n én látok érdemi javulást, legalább angolul megjelentek magyarázó feliratok, táblák. Sajnos a nagy átlagról nem mondható el, hogy beszélne bármilyen külföldi nyelvet és nagyon is valós a városi legenda, hogy a MÁV nemzetközi jegypénztárában sokszor olyan pénztáros ül, aki egy mukkot nem beszél idegen nyelven.
Ez is érdekelhet:
Vélemény, hozzászólás?