Azért jó, ha az embernek (meg az asszonynak) van egy blogja, mert itt nyugodtan kiírhatja magából akár a bajait is, amiből talán más is tanulhat. Egy ilyen következik most.
Munkám egyik fő eleme a várakozás, ezért talán túlon túl is türelmes ember vagyok, enélkül nem tudnám csinálni. Aztán az is a munkám fő eleme, hogy gyakorlom a tisztelet intézményét a partnerek irányába, tisztelettudó ember is vagyok, enélkül nem tudnám csinálni.
Mindezt elöljáróban csak azért tartottam fontosnak leírni, mert biztosan én vagyok rosszul összerakva (NEM), hogy az alábbi eset miatt most tollat, izé billentyűzetet ragadtam.
Történt ugyanis, hogy az imént egy fickó belépett a lakásba. Nem szólt épp a zene, így egy koppintást hallottam az ajtón, majd a hőszigetelő szivacs surlódását a padlón, azaz mayday: valaki benyitott és belépett a lakásba! Ruby is egyből jelezte, persze ő is értetlenül állt a dolog előtt.
A benyitás hangja után már hallottam a sűrű „jónapotozást” és a „jó helyen járok?” hangos kérdés is elhangzott…
Namost: lehet, hogy ortodox családban nevelkedtem, de nekem a szüleim úgy tanították, hogy kopogok az ajtón (és vagy csengetek), majd megvárom míg reagál valaki és nem nyitok csak úgy be egy vadidegen lakásába!
A munkám során az orvosi rendelőkbe sem szoktam ezt a mérhetetlen bunkóságot megtenni, szépen megvárom, míg kijönnek értem.
Manapság nem biztos, hogy szerencsés Amerikával példálózni, hogy mint egy sidenote itt jegyezném meg: ott ezért már le is lőhetik az illetőt, hiszen magánlaksértést követ el (erre persze nem vágyom, csak az érdekesség kedvéért jegyeztem meg).
Az úr egyébként a 6-os lakásban (sorház) lakókat kereste. Átirányítottam.
Ide tartozik, az a sztori is, hogy van az utcában egy öregasszony, aki miután kitudakolta, hogy párom szülei ugyanott laknak, ahol az ő lánya, rendre velünk küldet pakkot az „éhező” unokáknak. Mindig kompótot, amit az utcában található gyümölcsfák tulajdonosaitól hiénáz össze. Hogy örülhetnek a gyerekek neki…
Amúgy nem egy csoró vénlányról van szó, szimplán szarrágó.
Node, iszonyat pofátlanul csinálja a dolgait, és ő volt a notórikus benyitogató. Kifigyelte – egész héten készült rá -, hogy mikor vagyunk itt, számolta, hogy kb. mikor utazunk el és előtte megjelent mindig a pakkal. Természetesen pl. TV nézés közben annyit hallottunk, hogy jön be és „Jónapot!” hallatszik, ilyen vén szipirtyó hangon.
Na, egyszer elpattant az agyam és kiosztottam, hogy van ám csengő és használja nyugodtan. Nem használta továbbra sem. Így egy következő alkalommal erélyesebb fellépés következett: közöltem vele, hogy várja már meg, míg kinyitom az ajtót és reagálok valamit, mert ez nem illik, hogy csak úgy bejön hívás nélkül a lakásba és különbenis.
Azóta nem küld velünk pakkot.
Nah, ez akár egy stro-B duzzog epizód is lehetett volna, de ezt meghagyom továbbra is Tepi kollégának, aki egy újabb zseniális résszel jelentkezett, hasonló értelmi színvonalú népekről mesél. Mindenkinekakiszereti!
Vélemény, hozzászólás?