Írtam már arról itt a blogon, hogy mi a különbség aközött, mikor valaki kereskedik vagy csak árul.
Húzom ma az igát a patikában, megéhezem. Arra gondoltam, hogy rendelek egy margherita pizzát, mert az jó.
Felhívtam a zalaegerszegi Bella Pizzériát, úgy hallottam, finom a pizzájuk és a múltkor tőlük rendelt rántott sajt is nagyon finom volt. Jól főznek, na!
Az alábbi beszélgetés zajlott le:
– Szia, egy margherita p…
– Bejössz érte vagy futárral kéred? (vágott a kérdésembe a hölgy)
– … izzát szeretnék rendelni! Futárral.
– Igen, mást ezen kívül?
– Köszönöm, mást nem kérek.
– Ez 980 Ft és csak 1000 Ft felett szállítunk ki.
– Oké, akkor kifizetem azt a plusz 20 Forintot, írjátok hozzá.
– Esetleg plusz sajtot rá? Úgy 1220 Ft lenne, és akkor már jó.
– Nem kérek köszönöm, de mondom, kifizetem az 1000 Forintot.
– De azt úgy nem lehet!
– Jó, akkor kösznöm, nem kérem, viszont hallásra.
Eszembe jutott Varnus Xavér anekdótája egy keszthelyi cukrászdáról, ahova is betért egyszer. Tudva levő, hogy ő nagy tejivó, kért is hát egy pohár tejet. A pincér hölgy tágra kerekedett szemekkel közölte, hogy azt bizony nem tud adni. Xavér nem adta fel, megkérdezte, hogy kávéjuk van-e. A válasz természetesen igen volt.
„A kávéba tudnak tejet adni?” – jött a következő kérdés. A válasz erre is igen volt.
„Akkor ezek szerint tartanak tejet, miért nem tud egy pohár tejet adni?”
„Azért mert nincs kikalkulálva!” – kapta a választ.
„Jó hölgyem, akkor kifizetek annyi kávét, amennyihez adott tejből kijön egy pohárnyi, csak hozzon végre egy pohár tejet!”
Vélemény, hozzászólás?