Gyorshajtás

Előre szólok: nem fogsz velem sok mindenben egyetérteni, de ez nem baj.

Tegnap a twitteren volt egy kisebb flame, mikor reagáltam arra a hírre, hogy a rendőrség 12 milliárdot költene új traffipaxok felszerelésére az autópályák mentén, mondván a gyorshajtás a fő oka a baleseteknek, koknrétan 27%-ban.

Mi van a maradék 73%-kal?

Tettem fel a kérdést. Sajnos 2012 statisztikái még nincsenek meg, ezért csak egy 2011-es statisztikára tudok hivatkozni:

„A második leggyakoribb ok az elsőbbségi jogok megsértése (3764-szer), míg a kanyarodási szabályok megszegése a harmadik ok (2465 eset).”

Jól látszik, hogy az olyan balesetek száma, amely figyelmetlenség és a rutin hiányából adódik, összességében több volt (6229 eset), mint a gyorshajtásnak tulajdonított balesetek száma.

Félreértés ne essék: nem akarom legitimizálni a gyorshajtást, csak úgy érzem, a gyorshajtás, a gyorshajtók állandóan közellenségnek vannak kikiáltva. Ebben természetesen van némi igazság, de nem úgy, ahogy általában magyarázzák.

Teljes mértékben egyetértek a jogiq.com blogon olvasottakkal: maga a sebesség, a sebesség túllépése soha nem lehet oka egy balesetnek, maximum egy tényezője. Van egy elméletem, elmondom.

Tudatos (felelős) gyorshajtás

A most következő sorokra a következő kifogások tárházával lehet élni: „csak hiszed, hogy olyan jól vezetsz!”, „honnan tudod, hogy meg tudsz állni?”, „mire vagy olyan nagyra a vezetési tudásoddal?”.

Amikor tudok róla, hogy a megengedettnél gyorsabban haladok, sokkal jobban figyelek. Mondhatni a figyelmem, a reakcióim csúcsra vannak járatva. Hiszen kvázi tilosban járok, jobban kell az utat figyelnem, a közeli, a távoli tárgyakat, megbújó autókat. Egy ilyen felfokozott állapotban történjék bármi is, sokkal felkészültebben, gyorsabban tudom lereagálni. Természetesen, ahogy egy ismerősöm nagyon találóan meg szokta jegyezni: „a fizikával nem lehet kib***ni!”.

A lényeg, hogy tudd, mik a határok.

Meggyőződésem, hogy objektíven szemlélve, egy teljesen szabályosan – most itt csak a sebességkorlátra gondolok – közlekedő vezető ugyanolyan veszélyes lehet másra nézve, mint egy gyorshajtó. Legjobb példa erre, mikor a rutin hiánya miatt, igaz szabályosan közlekedő vezető képtelen egy váratlan helyzetet lereagálni. Például egy hirtelen felbukkanó kutyát, vadat, gyalogost, másik járművet, buszt.

Mert csőlátással, a sebesség és a szabályok betartását görcsösen akarva közlekedik. A lassabb haladás engem személy szerint elálmosít. Tudom magamról, ha szabályosan közlekednék, veszélyt jelentenék másokra. Mert az agyam járna, pörögne, elkalandozna és a felfokozott állapotú figyelem helyett nem a közlekedésre figyelnék.

Tompa figyelem

Az öt év során, mikor a munkám miatt évi 60.000 km-t tettem meg, mindössze egy balesetem volt: korán reggel keltem és indultam a budapesti értekezletre, ahol az egész napos munka után a Maglódi úti börtön előtt elhaladva – az épp folyamatban levő válásom gondjaival terhelten – azon filóztam, mennyire durva ez az utcáról jelbeszéddel történő kommunikáció és bármilyen bűnt is követtek el a börtönben ülők, megvan az igényük a külvilággal és családdal való kapcsolattartásra.

A figyelmem nem az úton, nem a táblákon volt. A haladási sebességem bőven a megengedett alatt volt. És mégis megtörtént a baj a Maglódi út és Újhegyi út kereszteződésében. A STOP táblát nem vettem figyelembe.

A kép valós, így nézett ki az autóm, miután a szabályosan közlekedő BKV busszal találkoztam 2010. áprilisában.

Zárszó

A „vitaindító” hírrel csak egy bajom van: miért csak – a nyilván jól és könnyen behatárolható – gyorshajtásra fordítódik a figyelem? Talán, mert az hozza és nem viszi a pénzt?

A retorzió alklamazása helyett több vezetéstechnikai centrumot hoznék létre (akár a gyorshajtásból befolyt összegekből), ahol ezáltal mindenki számára elérhetőbb összegért ki lehetne próbálni a különböző időjárási körülmények közötti vezetést.

A megelőzésre és a folyamatos szintentartásra fordítanék nagyobb figyelmet. Nyilván, ez is viszi a pénzt, költsége van.

Itt volt ez az egészségügyi doboz mizéria is. Fontos a benne található összetevők szavatossága (bár veszély elhárítása esetén a cél a fontos, nem az eszköz, főleg nem annak szavatossága), de szerintem fontosabb lenne a vezetők elsősegélynyújtási ismeretének frissen tartása. A dobozvásárlásra „kötelezett” személyek azt az összeget költhették volna egy pár órás felfrissítő tanfolyamra is, aminek én – mint kvázi egészségügyi dolgozó – is hasznát látnám. Amit nem gyakorol az ember, azt elfelejti. Ez tény.

De maradjunk szervesen a közlekedésnél: pl. 5 évente kötelező jelleggel szintentartó KRESZ vizsgának és/vagy tanfolyamnak is látnám értelmét.

Ezek az általam vélt problémák bőven okoznak bajt a maradék 73%-ban. De tény, a fő bűnös: a gyorshajtás. És ezzel megnyugszunk.

Végül de nem utolsó sorban egy fontos információ a vezetési szokásaimat illetően: lakott területen SOHA nem hajtok gyorsabban, mint a megengedett sebességhatár.