Az az igazság, hogy André Tanneberger (aka ATB) sosem tartozott a kedvenceim közé. Azonban egy ideje elkezdtem tisztelni, pont amiatt, amit @ni0 is ír: képes állandóan megújulni – és szerintem fejlődni is.
@ni0: Szerintem az elektronikus világban kevés olyan állandó és meghatározó tag van, mint ATB. André úgy gondolta -és milyen jól tette, hogy ideje kicsit megújulni, így kiadta Contact című albumát, tele jobbnál-jobb dalokkal. Egyrészt hozza a tőle megszokott stílust, másrészt mégis képes újra és újra megújulni. Egy vokálos darabot hoztam az albumról, talán ez az egyik legjobban sikerült darab.
Enjoy!
Jajj, @andan81 mit tettél velem?! Régi szép emlékek jöttek elő Dj Budai zenéje hallatán. Igaz sosem voltam vérbeli techno rajongó, de mindig is kedveltem a stílust (pl. sosem voltam techno buliban). Emlékszem, hogy volt egy pólóm, amin a Texaco olajtársaság logojából készített „Techno” embléma virított és büszkén hordtam. Talán még megvan valahol 🙂
@andan81: Ma egy classic techno muzsikát hoztam nektek, méghozzá szerintem az egyik legnagyobb magyar Dj-től; Budaitól. Mostanában egyre gyakrabban hallgatok 2000 körüli mixeket, akkoriban virágzott kis hazánkban a partykultúra, amiből mára klubélet lett…(sajnos) A 2000-es években elég sok hazai lemezlovas jelentetett meg mixlemezeket, a minap is ezek közül hallgattam a Dj Budai – The Dj Mix vol. 2-őt. Aki valaha szerette a techno-t, szerintem nem kell bemutatnom ezt a remek zenékből válogatott mixet. Nosztalgikus hullámok közepedte ez a zene nagyon megfogott: Budai – Fort-Right. Annyira benne vannak azok a hangok, zenei elemek, ami akkoriban jellemezte a techno-t. Remélem lesz még, aki élvezni fogja ezt a régi zenét 😉
A héten meglepett @ddq, mert nem duptepp (sic!) nótát hozott, hanem egy jó kis filmzenét. Szem becsuk, hangerő felteker, kvázi Ludovico Einaudi minőség!
@ddq: Az eheti a Sunshine cimű film egyik alap darabja John Murphy angol zeneszerzőtől (aki pár évvel korábban de velem egy napon született), aminek meglepő módon Sunshine (Adagio in D Minor) a címe.
Monumentális, csukott szemmel hallgatós darab ami tökéletes aláfestés tud lenni az élet, a világmindenség, meg minden kérdésein való merengésre.
És akkor jöjjenek az én zenéim!
Talán még itt a blogon nem írtam róla részletesen (de mintha itt a Heti Zenében említettem volna), hogy előfizettem szinte egyből amint elérhető lett a Google Play Music szolgáltatásra. A Deezert váltotta le, ami ugyan bár jó volt, sok zenét megtaláltam rajta, de iszonyatosan gyatra volt az ajánló része. A Google Play Music pedig már pár számomra kedves stílus „lájkolása” után elkezdte szépen dobálni nekem a jobbnál jobb zenéket az ajánlóba. Olyannyira jól működik ez, hogy például a Sunday Sessions mix sorozatomhoz mindig onnan inspirálódok. 1650 Ft havonta, de akár többet is hajlandó lennék fizetni érte, imádom!
Az Etherwood zenekar művésznevű dj/producer Wightless című dalát tegnapelőtt dobta ki és egyből instant szerelem! A klipp is nagyon jó, a zene pedig a feszes d&b ellenére tényleg „súlytalan”, könnyű. Klipp + zene = feelgood érzés! És az elefánt, jajj <3 !
A Daft Punk óta tudjuk, hogy a francia house/elektronikus zenének van egy különleges varázsa. Talán a nyelv teszi, vagy Jean Michel Jarre nagymester öröksége, nem tudom. De ami tény, kb. 800km-ről kiszagolom a francia elektronikus zenét (igen, túlzok 🙂 ).
A Paradis nevű duót Simon Mény és Pierre Rousseau alkotja és a Hémisphére című daluk klipjében minden tipikus francia jelkép megjelenik: gyönyörű kilátás egy kis erkélyről, francia pasi, ledér öltözetű francia nő, éjszakai élet, egy határozott afroamerikai figura, piros lámpás negyed, egy pözsó, egy kínai bevándorló, egy transzvesztita, szóval minden amivel a bohém országban összefuthatsz.
Ja és a zene: egyszerű, de nagyszerű, fülbemászó dallam, harmóniák.
Ja, és szolgálati közlemény!
Betelt a korábbi Me Gusta youtube lista, így itt folytatódik.