Címke: 30nap30dal

Több kedvenc dalom van. És nem, nem változotak meg a 30. nap végére sem. Viszont az első naphoz tartozó bejegyzéssel ellentétben,  most egy másik kedvencem mutatom be neked, és ezzel köszönöm meg, ha még mindig olvasol és kitartottál a 30. napig 🙂

Anno, mikor dj voltam, nem volt buli, ahol ezt a dalt ne játszottam volna le. Amolyan himnusz volt ez nekem. Ebben benne van minden, amit a fiatalságom elektronikus zenéjéről tudni kell. Minden.

Energy 52 – Café del Mar (Three’n’One remix)

De, hogy kicsit aktuálisabbak is legyünk, íme egy másik, általam nagyon kedvelt remix.

Energy 52 – Café del Mar (Out of office remix)

Egyik nagy kedvencemre esett a választás, akikről már írtam itt a blogon.

Hybrid – The formula of fear

Kevés olyan dal volt, amit ennyire utáltam, mint az O-zone – Dragostea din tei címűt. Persze rohadtsokan kérték, így egy idő után muszáj volt játszanom. Mégjobban megutáltam.

Egyrészt, mert gagyi. Másrészt, mert román. Harmadrészt, mert román és gagyi. 🙂

Nagy népszerűséget nem akarok csinálni neki, ezért hát szóljon az Irigy Hónaljmirigy féle Numerakirály!

Emil Rulez – Hello Tourist

Hallgasd meg és nem kell indokolnom semmit!

Olive – You are not alone

A legjobb zene evör.

Az „öreg” Paul Oakenfold – Hypnotised című dalára esett a választás. Jauzene Manuikák!

Ezt egy kicsit tovább gondoltam, nem csak, hogy a keresztnevem kezdőbetűje, de a keresztnevünk is stimmel.

Rob D – Clubbed to death

Anno a Rezső Klubban ez a zene hivatott kb 2 óra magasságában a váltást jelezni, utána jöttek a jó kis szeletelős muzsikák…de szép is volt!

Bevallom, kezdem kicsit unni ezt a játékot…de ha már elkezdtem, végigcsinálom. Most egymás után 3 poszt fog jönni.

Sokat agyaltam, hogy kit utálok nagyon. Már-már kezdtem azt gondolni, hogy hú, milyen jó ember is vagyok, nem utálok senkit…jajj, de aztán jött a felismerés, hát ott van esssspéééé 😀

GusGus – Benched

GusGus – Seafloss

Jelenleg a kérdésre a válasz egyértelmű: GusGus – Arabian Horse című albuma a kedvenc, arról pedig ez egy igazán említésre méltó darab.

GusGus – Over

Nehéz kérdés, nagyon nehéz…már csak azért is, mert nem tudnok kiemelni egy valakit aki a legjobb barát, idővel sok barátság átalakult, újak köttettek, régiek felelevenedtek…

Ezért egy olyan dalt választottam – pontosabban inkább előadót -, ami eléggé sok barátom kedvenc előadói között megtalálható, so called, generációs zene 🙂

De nem én lennék én, ha nem egy remixet, feldolgozást választottam volna. A Depeche Mode – Behind the wheel című dalából a Playgroup nevű formáció csinált egy remek verziót, amivel amúgy az egyik kedvenc DJ és producerem, Sasha – Fundacion albumán találkoztam először.

Playgroup – Behind The Wheel (DJ Kicks Electroca$h Radio Mix)

Mivel Országh Miki elvitte előlem az egyik nagy kedvencemet az Energy 52 – Café Del Mar (Michael Woods Ambient Remix), így kerestem egy másikat – bár eléggé abszurd a mai napi feladvány 🙂

Magyar előadót akartam, szöveggel. Íme: Zagar feat. Edina Kutzora – Hol van az a nyár?

Egy már volt, a következőt nem tervezem 🙂 De ha mégis, lagzi tuti nem lesz, így tánc sem.

De, hogy ne maradjunk zene nélkül, amit szívesen hallanék a családi ebéd/vacsora alatt az pl. Bartók Eszter – Kitakarva

A tegnapi ügyelet lefárasztott eléggé, ledőltem aludni, és Tangram mester meditatív ambient zenéit tettem be elalváshoz.

Ami nagyon jó választás volt, de ez a dal felébresztett, így ezt hallottam utoljára.

Tangram – Hawking Method Part 2.

Nem vagyok az a nagy koncertrejáró fajta. Tudom, van egy varázsa stb…számomra általában csalódás egy-egy koncert, mert az album minőséget (teljesen érthető okokból) közel sem hozza az előadók nagy többsége.

Nem meglepetés tehát, hogy az utolsó koncert amint voltam 2007-ben volt. Az sem meglepetés, hogy az előadó, akinek a koncertjén voltam, az Ákos. Egy kezemen meg tudom számolni azoknak az előadóknak a számát, akik élőben, koncerten is maximális minőséget hoznak. Ákos egyike ezeknek a zenészeknek.

Íme hát egy dal tőle a közelmúltból: Ákos – Szeress így

És bizonyítékként a koncertjei színvonalára:

Egy fucsa dal…mitől furcsa egy dal? Talán a dallama miatt? Talán a hangszerelés miatt?

Vagy inkább az előadásmód miatt. Ezért választottam ezt a dalt, amit tegnap hallottam először Krys barátom jóvoltából, egyből belemászott a fülembe.

Régóta nagy rajongója vagyok Takáts Eszter munkásságának, így a dal, amit csak úgy szeretek, az ő műve.

Persze álszent lennék, ha nem tenném hozzá, hogy nem véletlen ez a választás: hamarosan debütálnak a neki készített remixeim, az első pont ebből a dalból!

Takáts Eszter – Hotel

Sokat gondolkoztam, hogy kihagyjam-e a 12-ik napra esedékes zeneválasztást, hiszen egy olyan dalt kell választani, ami olyasvalakire emlékeztet, akit utálok. Nem sok ilyen van, az emlékeim közt találtam azért, a hozzá kapcsolódó zene pedig a Metallica – Nothing Else Matters. Aztán meghallgattam a számot – amit egyébként szeretek – és arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a zene jobb sorsra érdemes, mintsem egy utálat tárgyát képező személyhez kötődjön.

Aztán jött a megmentő ötlet. Hát Ferenc testvér…tiszta szívből utálom, tényleg.

Szóljon hát a Sukorói varázslónak, a Balatonőszödi mémnek Girls Around – Jump

És az eredeti remekmű:

Sok dal sok barátomhoz köthető. A mai választásomról egy egyetemi barátomhoz jut eszembe, aki a dj korszakom alatt fáradhatatlanul kérte mindig ezt a dalt a bulikban. Sőt, mivel kollégiumi szomszédok is voltunk, a folyosópartikon is rendszeres résztvevő volt ez a dal.

Nalin & Kane: Beachball

Megagigasláger volt abban az időben!

A tegnapi nap elmaradt a 30 napos dal kihívás bejegyzése, nem véletlenül.

Öcsémre emlékeztet ugyanis a dal amit választottam, akinek ma van a születésnapja, így gondltam, ma közlöm csak 🙂 Ezúton is boldog szülinapot Phoedy!

A választott dalnak amúgy van egy rövid története. Öcsém diplomás tánctanár (és Zumba oktató), és anno még az aktív versenyző korszakában a minden évben Szombathelyen megrendezett  Kűrversenyen indultak. Én vágtam meg nekik a zenét, ő pedig a koreográfiát készítette.  A Smoke City – Underwater Love volt az alap, amibe középtájon rákerült egy kis sambás ütem is. A produkció zseniális volt, csak kicsit eltérő a megszokottól – a zsűri kevésbbé értékelte. De a libabőr, mikor az általad készített zene megszólal párezer watton, plusz még az öcsédért is izgulni kell…nagyon jó érzés!

Update: Édesanyám kikereste a nyugat.hu cikkét, ahol a versenyről írnak.

A 30 Napos Dal Kihívás kitalálója itt biztos valami érzelgős emlékre gondol, én ezt most kicsit kifordítom.

Egy olyan dalt választottam, amiről az egyik kedvenc sorozatom és annak főszereplője jut eszembe: Tony Soprano a Maffiózókból.

A dal pedig a Madreblu – Certamente

De, hogy a bevezetőmet azért megcáfoljam, a dalról egy számomra nagyon kedves személy is eszembe jut: barátnőm. Ez a dal van ugyanis beállítva hozzá csengőhangnak, így szinte minden nap hallom ezt a zenét, majd az ő hangját.

A legkönnyebb választás, ugyanis lassan két hónapja (november 15-én írtam róla) állandóan az izlandi GusGus zenekar Arabian horse című dala van a fejemben, kiírthatatlanul.

Azt hittem, hogy ez egy könnyű választás lesz, de nem. A kedvenceket úgy válogatom, hogy átnézem az iTunes könyvtáramat. De olyan zenét, amit nem szeretek, nyilván nem tartok a könyvtárban.

Egy dal amit utálsz

Aztán keresgéltem a memóriámban és sok olyan zenét találtam, amit igazán gyűlölök…

A nyertes végül a B52’s – Love Shack című dala lett. Anno, mikor kezdtem megszokni a Super Chanel után az MTV-t és magát a videoklipp nézést, vártam, hogy jöjjenek a kedvenc dalaim, de valahogy mindig befutott ez az undormány klipp, ami mind zeneileg, mind pedig képi világában rettenetesen taszít.

Amikor elkezdtem ezt a „játékot”, szóltam előre, hogy nem leszek egyszerű eset. A mostani megfejtés egy remek példa erre.

Egy dal ami megnevettet

Katy Perry – I Kissed A Girl

Nálam abszolút befutó volt az első pillanattól kezdve. Össze van rakva ez a zene technikailag is elég jól, sőt az egész albumán érezni, hogy gondos kezek készítették. Most nem a milyenről, a hogyanról beszélek. Tudom, te nem biztos, hogy így hallgatod a zenéket, és pl. erre is azt mondod, hogy bugyuta, semmitmondó zene. Igen, az. De kell néha az agynak ilyen is, és Perry művésznő a stílusában szerintem eléggé profin műveli azt, amit, hogy Schmitt Pálosan fejezzem ki magam, úgy, ahogy.

A dal azért is nevettet meg, mert eszembe jutnak az incentive nyaraláson eltöltött napok az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban a Kaya Artemis Resortban, mikor Gyuri kollégámmal minden reggel erre a dalra ébredtünk. A helyi zenecsatornán szinte fél óránként nyomták.