2015

Az 2015-ös év egyáltalán nem a blogolásról szólt. Az egészben csak az zavar, hogy nem tudom az okát. Az idő biztosan nem az, mert annyi minden más, nem éppen fontos dologra szántam időt, hogy már-már szégyellem a RescueTime grafikonokat böngészni. Nézzük mi valósult meg a korábbi tervekből. 2015 Ezt a visszatekintőt most nem bíztam a véletlenre, 2015. december 27-én elkezdtem már megírni, biztos ami biztos alapon. Bár ez betudható annak is, hogy talán komolyabban veszem a GTD rendszert, az apró elemekre…

Most, hogy a csodacsapat végre kikönyökölte magát így laza 30 év után egy nemzetközi tornára, várható, hogy előkerül a milliárdokért épített szellemstadionok témaköre, no meg persze az önigazolás, hogy „Na ugye!„. Még szeptemberben volt szerencsém egy napot eltölteni a vasárnapi sporttörténelmi sikernek is otthont adó Groupama Arénában. Az épület csodálatos, imádtam a letisztult designt, a profi kivitelezést. Látszanak benne a milliárdok, jó érzés volt egy kultúrált környezetben lenni és tudni, hogy a jövő futballnemzedéke ilyen körülmények között vívhatja ki a…

Rövid leszek, mert úgy hatásosabb. Ma munka után végre eljutottam az okmányirodába, kivonatni egy tulajdonomban álló, és szó szerint egy helyben álló gépjárművet. Sokszor és sokat szidjuk az ügyintézést Magyarországon ezért most talán túlzóan is lelkes vagyok, mert minden korábbinál pozitívabb tapasztalatom volt a gépjármű forgalomból ideiglenes kivonása során. Idővonal 16:12 – megérkeztem az okmányirodába Hévízen, ahol a 4-5 perces várakozásom alatt a következő üzenetet írtam meg: Okmányiroda meghosszabbított nyitvatartás: csütörtök 8-18 Posta meghosszabbított nyitva tartás: szerda 8-18 Keresd a…

A munkám kapcsán (most már tizedik éve) eleinte kb. évi 60.000 km-t, majd mostanában már kb. évi 70-80.000 km-t vezetek. Az évek során kialakult egyfajta tolerancia a sebességre és alacsonyabb tempó mellett lankadt a figyelmem, unatkoztam, elálmosodtam. Ezért évről évre nőtt az átlagsebességem, notórikus, de tudatos és felelős gyorshajtó lettem. Erről a paradoxonról már írtam itt a blogon. Valami azonban megváltozott. Az elmélet Biztosan öregszem, vagy már unom a vezetést, de azt vettem észre, hogy egyre inkább fárasztó a napi…

Történt, hogy még július közepén kaptam egy értesítőt hivatalos levél érkezéséről. Nem tudtam időben átvenni, így a posta visszaküldte az Önkormányzatnak. A történet kapcsán több tapasztalattal is gazdagabb lettem, ezt osztom most meg veled röviden. Kézbesítve Ugye mindenki ismeri a mindennapos érzést, mintha ebben az országban minden úgy működne, hogy a sok szarházi törvényt nem tisztelő és nem betartó polgárok miatt a tisztességes többség folyamatosan szívatva van. A szomorú az, hogy ez nem csak érzés, ez így is van. Ennek…

Pontosan négy hónapja írtam utoljára a blogba, ami azért pár kérdést felvet a műfaj létjogosultságáról. Hosszan írni nem volt időm, röviden meg nem tudok. Most ezt a csendet töröm meg egy friss élménnyel: Korfu szigetén nyaraltunk. Előszó Párom Niki, úgy 10 éve költözött haza Korfuról, ahol korábban több szezonban is dolgozott, aktívan élt ezen a csodálatos görög szigeten. Már régóta készültünk, de végül idén jöttek össze úgy a dolgaink, hogy eldöntöttük: Korfun nyaralunk. Még sosem jártam a görögöknél, így nagy…

Március 15-i hétvégét nagynénéméknél töltöttem Olaszországban és szombaton kimentünk Pisa városának piacára. A piacozás, mint olyan, nagyon divatos, ez is egyfajta társasági esemény az olaszoknál. A portékák minősége az elmúlt 20 évben sokat változott, volt ami romlott volt ami javult, betörtek ide is a kínaiak, egyre nehezebb jó üzletet kötni. Persze, ebben az is benne lehet, hogy a mi igényeink változtak meg. Az olasz piacban egyébként az tetszik a legjobban, hogy egyáltalán nem olyan, mint nálunk: szervezett, rendezett. Az elárusító…

Tegnapi nap divatosan a kifogyhatatlan tréfákról szólt. Sokan nem szeretik ezeket a vicceket, én legrosszabban az álhíreket viselem. De tegnap mégsem emiatt bosszankodtam, sokkal inkább az idióta és figyelmetlen magyarok miatt. Persze ez nem biztos, hogy nemzet specifikus, de még frissek a hétvégi élményeim Svájcból, ahol sikerült megtapasztalnom a figyelmesség egy emelt szintjét. Az első bolond A munkám kapcsán megérkeztem Sopronba, ahol a helyi Lidl áruházban terveztem reggelit vásárolni. Éppen a telefonomat nyomogattam még, amikor beparkolt mellém egy idősebb úr a…

Még az Agyvihar podcast 15. epizódjában beszéltünk arról, miként automatizáltam a telefonomon a mobil parkolás elindítását. Aztán a 16. epizódban kiderült, hogy kicsit ágyúval lőttem verébre, de nézzük is, miről van szó. A Workflow app Sokak várták már és végre megérkezett a Worflow nevű alkalmazás iOS-re, mely az OS X Automator szolgáltatásához hasonlít (amivel a pdf-ek mp3-má történő felolvasós átalakítását is végzem), csak a kvázi scripteket a mobiltelefonon futtatja. Sokak kreativitását megmozgatta ez az alkalmazás és jobbnál jobb „workflow”-k jelennek…

Láttam Tepinél (aki ismét duzzog!) egy remek reblogolást egy asztalról, melyet a kislány teljesen egyszerűen forgatva kb 2x akkorára nyit ki, mint az eredetileg volt. Aztán elkezdtem gyorsan felkutatni, hogy honnan származhat a fotó. A tumblr-en nem jártam sikerrel, bár megtaláltam az első posztot, a forrás nem volt megjelölve. Aztán elkezdtem figyelmesen nézni az animált fotót, hogy nem derül-e ki valamiből az eredete. Felfigyeltem arra, hogy a környezet olyan, mintha egy hajón lenne. Sőt, ez tuti egy hajón van, látni…