Címke: heti zene

Nemrég előfizettem a Deezer szolgáltatásra (amit hamarosan le fogok amúgy mondani, de erről majd írok külön). Egy régi kedvencre kerestem rá, a Topazz – New millenium című klubhimnuszra. Aztán feliratkoztam a Topazz csatornára, és ott jöttek velem szembe a jobbnál jobb zenék.

Szeretem, mikor rámtalál egy zene. Így volt ez az Arnold T – Bang Bang My Baby Shot Me Down című dallal is.

Az Anold T nevű formációról sajnos nem sok infót találtam a neten, habár az iTunes-ban jópár dallal jelen vannak. Jó eséllyel láttad a Kill Bill című filmet, ahol elhangzott a Bang Bang című dal, Nancy Sinatra előadásában.

A dal eredeti előadója azonban – az általam amúgy nem kedvelt – Cher, a volt férje Sonny Bono írta 1966-ban. A dal többször élte már meg reneszánszát, rengeteg amatőr és profi filmben feltűnt, sok előadó csinált belőle saját verziót.

A Lounge Tribute nevű válogatáson található meg Arnold T feldolgozása, ami elsőre megtetszett. Amúgy is közel áll hozzám a lounge/chill out/ambient műfaj, igaz hullámszerűen tör rám, hogy mikor akarok ilyen típusú zenét hallgatni – aztán megunom egy időre. A saját remixeimnél is figyelek arra, hogy az eredetitől egy teljesen elütő stílust alkossak, így akár eljut olyan emberhez is a zene, aki az eredeti változatban (a stílus miatt) nem hallgatta volna meg. Ez a feldolgozás is pontosan ilyen.

A Bang Bang két napja folyamatosan szól nálam. Addiktív. Csakúgy mint ez és ez.

További @strob napi zene:

• AMANDA PALMER – MAP OF TASMANIA
• DELILAH – I CAN FEEL YOU
• ÁKOS & JANICSÁK VECA – ÉRINTŐ
• GRACE – IF I COULD FLY
• ZAGAR FEAT. EDINA KUTZORA – HOL VAN AZ A NYÁR

A korai elektronikus zenéken nagyon jól érezni, hogy abban a korban egy szintetizátor mennyire kuriózumnak számított és a művészek tele voltak kísérletező kedvvel. @tepi77 mai ajánlása pontosan egy ilyen muzsika. Szinte látom magam előtt a vigyorgó japánokat, akik büszkén tekergetik a potmétereket.

(A tegnapi kalandos utazásom miatt késve, csak ma került publikálásra a dal, amiért ezúton is elnézést. )

Egész egyszerűen klasszikus Japán elektronikus muzsika 32 évvel ezelőttről, amikor még a szintiknek is lelke volt 🙂
Ez a zene is nyilván valamelyik magyar tévéműsor főcímzenéje volt, egészen pontosan a Stúdió ’83-é. Még érzem a fekete-fehér tévénk fadobozának illatát!

További @tepi77 napi zene:

• SOLAR FIELDS – BIGGER STREAM
• DOLÁK-SALY RÓBERT – ÁTKÖLTENÉL
• TAPE UNDERGROUND – KÖZELÉR
• MADREDEUS – UMA ESTÁTUA
• ALPHAVILLE – IVORY TOWER

Az igazság az, hogy @zencsaj esetében a mai ajánlásra abszolute igaz a „nomen est omen” latin mondás. Zen buddhistákat megszégyenítő gondolatait, érdemes megfontolni. No persze a zene mellé!

Az érzés: játék

Valójában az élet nem annyira komolyan veendő, mint hisszük. Sokszor sétáltam már erre a dalra akkor, amikor minden nagyon nehéznek tűnt, és mindig kiderült, hogy egy jól eltalált dallam-szövegvariáció is segít abban, hogy először csak bólogass a basszusra, aztán a dal végére úgy érezd, hogy a problémák csak átmenetiek, és te döntöd el, hogy mennyire teperjenek maguk alá. És lehet, hogy tényleg van probléma: de legalább egy picit szabadultál 🙂

További @zencsaj napi zene:

• ANDREW BIRD – A NERVOUS TIC MOTION
• PETER GABRIEL – I GRIEVE
• PETER GABRIEL – COME TALK TO ME
• KILOWATTS AND VANEK – MORNINGSTAR

Ma tudatosan sem alakulhatott volna jobban @masnisgyilkos ajánlása, mivel „majdnemkolléga” @pharmagabor úrnak ma névnapja van és a kedvence a Mumford & Sons zenekar. Így ezt neki külön küldöm 🙂

Ami az ajánlást illeti: igaza van @masnisgyilkos-nak, nem dumálni kell, hanem a zenét hallgani!

Az első kedvenc számom a bandától, az első fél perc után meghallgatása után a csapat is az egyik kedvencemmé vált – sok ajánlás helyett inkább hallgassátok! 🙂

További @masnisgyilkos napi zene:

• MUSE – THE 2ND LAW: ISOLATED SYSTEM
• SIGUR RÓS – VARÚÐ
• CHARLIE WINSTON – IN YOUR HANDS
• 77 BOMBAY STREET – UP IN THE SKY

A mai ajánlás kicsit megcsúszott az én hibámból, bocsi @attilagyongyosi! A francia (modern) tánczenéknek van egy különös hangulata. Elég csak a Daft Punkra gondolni. De jó példa erre a mai ajánlás is. Az utolsó mondatra hívnám fel a figyelmet – tapasztalom magamon.

Ma rövid leszek és velős. 🙂

Pár hónapja habarodtam bele a francia Lifelike ‘Sunset‘ című dalába miután meghallottam egy észbontó Arty élő szettben.
Laurent Heinrich 2009-ben megjelent kislemeze maga az időutazás. A hetvenes-nyolcvanas évek diszkóőrületét idéző szintikavalkád, megkapó akkordok fülbemászó vokállal és egy olyan basszusmenet, amire LEHETETLEN nem mozogni.

Vigyázat, addiktív!

További @attilagyongyosi napi zene:

• SKYRIM – FAR HORIZONS
• ÖZGÜR CAN – SPARA MIG
• BT – LE NOCTURNE DE LUMIÈRE
• BRAINCHILD – SYMMETRY C (LANGE BREAKBEAT REMIX)

Mindenkinek van egy nyugizenéje. Amit ha meghallgat, lehetett akármilyen rossz a napja, kicsit jobb kedvre derül. Ma @ni0 osztja meg velünk az ő nyugizenéjét.

Mivel mindig próbálok újítani, így megint egy teljesen más stílust és hangulatot hoztam magammal most is.

Általában két dologgal tudnak megfogni a számok: maga a zene vagy a szöveg. Jelen példány az utóbbi táborba tartozik. Mögöttes hátteréről annyit kell tudni, hogy ezt a számot szoktam hallgatni akkor, mikor éppen mindenből elegem van és felgyűlnek a felhők a fejem felett. Valahogy megnyugtat és erőt ad.

További @ni0 napi zene:

• ICONA POP – I LOVE IT (HITBOX)
• NEON TREES – EVERYBODY TALKS
• MISSQUERADA – FAR FROM LOVE
• FERRY CORSTEN VS ARMIN VAN BUUREN – BRUTE

A mai Me Gusta ajánlásom kicsit rendhagyó lesz. Sokat gondolkoztam, hogy be merjem-e vállalni a művésznő zenéit – pontosabban a klipjeit -, de az „igazi” ajánlás miatt úgy döntöttem, hogy feltétlenül megteszem.

A héten TED előadásokat néztem, amikor rátaláltam Amanda Palmer „A kérés műveszete” című előadására. Fogalmam sem volt, ki ez a nő. Az előadásban említette, hogy zenéből él és hogy a punk-rock zenét ötvözi egy kis polgárpukkasztással, kvázi paródiákat készít.

Amit ma ajánlok, az nem elsősorban a zenéje, hanem ez a TED előadás, amely nagyon mély gondolatokat rejt. Feliratos, így az angol nyelv sem fog gondot okozni. Hogy stílszerű legyek: kérlek, hogy nézd meg és sokat megtudsz Amanda Palmerről!

De, hogy a zenéről is szó essen: a Map Of Tasmania című dal eléggé pikáns témát dolgoz fel, már-már 18-as karikát is ki lehetne tenni. Mivel hozzám az elektronikus zene áll közelebb, a művésznő munkásságából ezt a zenét választottam, a jó kis basszus miatt! Ha kíváncsi vagy más zenéire, ezt és ezt is javaslom – utóbbi egy nagyon jó Nirvana feldolgozás, amiről többen is azt írják: Curt Cobain büszke lenne rá.

További @strob napi zene:

• DELILAH – I CAN FEEL YOU
• ÁKOS & JANICSÁK VECA – ÉRINTŐ
• GRACE – IF I COULD FLY
• ZAGAR FEAT. EDINA KUTZORA – HOL VAN AZ A NYÁR

Egyik nagy kedvencemet hozta ma @longhand. Jovanotti zenei karrierjét, ha nem is napi szinten, de relative nyomon követtem. Érdekes volt látni, ahogyan a Serenata Raptől eljutott Jovanotti (azaz Lorenzo Cherubini) olyan mélységű dalokhoz, mint az A Te című.

Ezúton csókoltatom a kiadóját, aki Magyarországon nem engedélyezi a YouTube-on az eredeti videók lejátszását. Pár éve még nem volt gond…

Még egy gondolat: érdemes megfigyelni, hogy egy régi előadó slágerét is skandálva éneklik az olaszok. Mivel rokonaim élnek kint, tudom, hogy az olaszoknál a zene olyan, mint a kávé meg a pasta: az életük része.

Sokféle módon idéztek már meg elhunyt előadókat színpadon, de ennél jobb megoldást még nem láttam, mint ahogy Jovanotti lezárja az egyik koncertjét Domenico Modugno régi-régi felvételével. Két kellemes kis dal remekül egymásba fűzve, elalvás előtti zenehallgatáshoz.

További @longhand napi zene:

• STEPHANE WREMBEL – BISTRO FADA
• KÉZI CHOPIN – THE DINAMO BROTHERS
• COLORSTAR – ANOTHER DAY

Ha kedd, akkor @tepi77. De ha ambient muzsika, akkor is @tepi77. Igazán jó, munka után lazulós zene!

Ha pszichedelikus ambient / chill hallgatásához van kedvem, akkor Solar Fields az első számú kedvenc.

Eleinte psytrance zenész volt, mára a legismertebb és legelismertebb ambient alkotók között tartják számon Magnus Birgerssont. Nemrég elkezdte feldolgozni a régebben írt, de albumra nem kerülő trackjeit. Ennek a válogatásnak a napokban jött ki a második adagja Origin #2 címmel.Még az első albumról kedvencem a Bigger Stream, amiben még énekel is – ez nem túl gyakori a zenéiben.

És hogy milyen közöm van hozzá azon kívül, hogy szeretem a zenéit? Tavaly megjelent lemezemből kapott egy példányt és Ausztráliába repülése közben meghallgatta, majd amikor megérkezett, küldött egy rövid üzenetet, melyben megköszönte, hogy „elkísértem” ezen a hosszú úton 🙂

További @tepi77 napi zene:

• DOLÁK-SALY RÓBERT – ÁTKÖLTENÉL
• TAPE UNDERGROUND – KÖZELÉR
• MADREDEUS – UMA ESTÁTUA
• ALPHAVILLE – IVORY TOWER

Ma is egy érdekes darabot hozott @zencsaj. Szeretem az ilyen zenészeket, akik kiállnak és az arcodba tolják a színtiszta zenét. Semmi modorosság, csak a muzsika.

Az érzés: a lét elviselhetetlen könnyűsége

Annyit mondok Andrew Bird-ről, hogy nálam fenn van a listán, akikért elutaznék nagyon messzire is, hogy lássam élőben.

Zseniális. Élvezd, ha érzed! Ja, a szöveg fontos.

További @zencsaj napi zene:

• PETER GABRIEL – I GRIEVE
• PETER GABRIEL – COME TALK TO ME
• KILOWATTS AND VANEK – MORNINGSTAR

Nem titkolom, hogy nem tartozik a kedvenceim közé a Muse. Viszont ennek a zenének, amit ma @masnisgyilkos ajánl, van egy különleges hangulata, hangszerelése, ami számomra is fogyaszthatóvá teszi. A klippel együtt meg pláne.

Vannak azok a dalok, amik jókedvre derítenek, aztán vannak azok, amiktől megnyugszol, meg van még ezer ilyen kategória – mindenki ismeri a saját „mirevanéppenszükségem” zenéjét. És van a zenéknek egy olyan kategóriája, amik valakire emlékeztetnek. Ez a szám nekem ilyen. (Ami egyébként a legújabb Muse albumnak a hallgathatóbb részébe tartozik.)

További @masnisgyilkos napi zene:

• SIGUR RÓS – VARÚÐ
• CHARLIE WINSTON – IN YOUR HANDS
• 77 BOMBAY STREET – UP IN THE SKY

Azért csípem @attilagyongyosi ajánlásait, mert olyan infókat tudok meg belőle, hogy csak na. Nagyon nincs is mitt hozzá fűznöm, olvassátok az ő karatereit!

Jó estét, jó szurkolást!

Kissé elütök ma az eddigi felhozataltól.
Nem vagyok nagy „gamer” már, de ha van videójáték franchise, ami teljes mértékben rabul ejtett, az az Elder Scrolls sorozat. Ez a szerepjáték széria nem csak, hogy olyan szabadságot biztosít a játékosnak, mint talán semelyik másik sem, de ráadásul az évek folyamán a fejlesztők olyan részletes és színes univerzumot építettek köré, hogy talán a Star Wars-é az egyetlen, ami felül tudja múlni.

Én személy szerint modern kori eposzokként tekintek a sorozat tagjaira (főként a negyedik és ötödik részre): epikus történetek nagyszerű narratívával, színes karakterekkel és ámulatba ejtő helyszínekkel. A jó és a rossz örök küzdelmét leíró interaktív hősköltemények ezek, amelyekben a gonosznak mindig megvan a maga ésszerű motivációja, ami bizonyos mértékben még hordoz némi igazságot is.

Kétségkívül adnak az élményhez az amerikai Jeremy Soule fantasztikus zenei darabjai, aki az ikonikus harmadik résznél (Morrowind) kapcsolódott be a fejlesztésbe. Soule az egyik úttörője annak a nézetnek és mára már jól bevált formulának, hogy a komolyzenei aláfestéseknek igenis van létjogosultsága a videójátékok modern területén. Olyan projektekben vett részt, mint az Icewind Dale, a Neverwinter Nights vagy a Harry Potter filmek játékadaptációi.

A 2011-es Elder Scrolls V – Skyrim soundtrackje munkásságának eddigi csúcspontja, a mai delikvens, a Far Horizons pedig az egyik kedvencem. Tavaly év végén jelent meg a ‘The Greatest Video Game Music Volume 2‘, amelyen számítógépes játékok zenéit hallhatjuk egyenesen a Londoni Filharmonikusok előadásában. Nos, a brit nagyzenekar és kórus olyan észbontóan adja elő az eredetileg is brilliáns Far Horizonst, hogy a hideg ráz tőle.

További @attilagyongyosi napi zene:

• ÖZGÜR CAN – SPARA MIG
• BT – LE NOCTURNE DE LUMIÈRE
• BRAINCHILD – SYMMETRY C (LANGE BREAKBEAT REMIX)

@ni0 mai ajánlásához a YouTube-on a hozzászólások között ezt találtam: „This song is amazing on a Friday (:”

És hát ma péntek van!

Sokat agyaltam, hogy ezen a héten mit is ajánlhatnék, ami hűen tükrözi az időjárást és ezzel együtt az emberek hangulatát. Végül arra jutottam, amire anno a Sensation white introjának végén is: fuck it all. Szóval jöjjön az időjárás go home, you are drunk Nio edition.

További @ni0 napi zene:

• NEON TREES – EVERYBODY TALKS
• MISSQUERADA – FAR FROM LOVE
• FERRY CORSTEN VS ARMIN VAN BUUREN – BRUTE

Teljesen véletlenül találtam rá a művésznőre. Sajnos már nem is emlékszem, hogy kinek a zenéjét néztem a YouTube-on, mikor az ajánlóban megjelent Deliah – Breathe című dala.

Deliah csak egy művésznév, a szemtelenül fiatal 23 éves hölgy becsületes neve Paloma Ayana Stoecker. Az énekesnő Breathe című dala elsőre megfogott, nagyon érdekes hangszíne és előadói stílusa van. Adódik ez talán abból is, hogy édesanyja angol-kubai-nigériai felmenőkkel bír, édesapja pedig francia-spanyol. Igazi multi-kulti örökség, amit hol máshol, mint egy igazi multi-kulti európai városban, Londonban bontakoztat ki.

Amit ma mégis ajánlok, az két, élőben felvett dal. Az első, I Can Feel You című dal az, amit régóta terveztem, hogy megosztok veled itt a Me Gusta projekt keretén belül. A másodikat pedig azért osztom meg, mert nem bírom a várólistán hagyni, annyira jó.

No, meg lehet, hogy hamarosan véget is ér a Me Gusta…:)

Ma találtam, a címe Go, ami Chaka Khan – Ain’t Nobody című dalának átdolgozása. Zseniális!

További @strob napi zene:

• ÁKOS & JANICSÁK VECA – ÉRINTŐ
• GRACE – IF I COULD FLY
• ZAGAR FEAT. EDINA KUTZORA – HOL VAN AZ A NYÁR

Igaz @tepi77 ma Dolák-Saly Róbert zenét ajánl, de a történetünk ott kapcsolódik, hogy én lépten-nyomon Laár Andrással kapcsolatban tapasztalok hasonlókat (aki egyébként Dolák-Saly Róbert szerzőtársa a L’art Pour L’art Társulatban). Róla sokan nem tudják, hogy a KFT zenekar tagja.

Dolák-Saly által megformázott kedvenc figurám Anti bácsi, akit jómagam is nagyon jól tudok utánozni. Tényleg. Lálálilaliba!

Dolák-Saly Róbertet sokan úgy könyvelik el, mint „az a vicces csóka a tévében/színházban”, pedig van egy másik oldala is: Őskor címmel 1995-ben egy albumot adott ki, tele elgondolkodtató, nem vicceskedő számokkal. Erről az egyik kedvencem az „Átköltenél”, amit itt megosztanék veletek (a másik a „Mese” című http://www.youtube.com/watch?v=pnC9iO1jmu0)

Tehát az „Átköltenél”:
http://www.youtube.com/watch?v=r3lS8jiUKv8

További @tepi77 napi zene:

• TAPE UNDERGROUND – KÖZELÉR
• MADREDEUS – UMA ESTÁTUA
• ALPHAVILLE – IVORY TOWER

Ma @masnisgyilkostól egy eléggé szűk szavú ajánlást kaptam, így utána olvastam az előadónak. Az előadó Sigur Rós egy izlandi zenekar. A név jelentése izlandi nyelven a „győzelem rózsája”, kiejtése pedig nagyjából „sziur rósz”.

A kedvenc zenekarom a GusGus szintén izlandi, sőt Björk is. Még nem bírtam megfejteni, hogy mi az izlandi zenészek titka, de valószínű, hogy az ország sajátságos időjárási viszonyai miatt kialakult természetközeli mentalitás az amit én az izlandi zenékben érzek. Mindegyik előadó esetében átjön a zenéken valami fura, de mégis közös érzés.

Nyugizene vasárnapra:

További @masnisgyilkos napi zene:

• CHARLIE WINSTON – IN YOUR HANDS
• 77 BOMBAY STREET – UP IN THE SKY

Özgür Can nekem is nagy kedvencem, bár én főleg a remixeit szeretem, ismerem. @attilagyongyosi által az első bekezdésben feszegetett téma megérne egy külön bejegyzést. De most ne szakmázzunk, szombat este van: irány bulizni! De előtte hangolódj rá Özgür Can zenéjével! Spara mig – Save me – azaz ments meg! (csak hangonsan hallgasd!)

Pont a minap gondolkodtam el a Coronita-jelenségről, ha lehet így fogalmazni. Ugyanis állítom, ha egy átlagos fiataltól megkérdezed, mi a house, máris az igénytelenül összerakott minimal/electro és az alpári pesti szórakozóhelyek vagy az azokat majmoló vidéki szerencsétlenségek körül kezd el forogni az agya. Manapság minden harmadik Pistike DJ, aki előszeretettel pakolja egymás után a futószalagtrackeket. Ezt látom a szülővárosomban is. És rengetegen kajálják, pofátlanul eltörölve a zenei ízlés minden határát.

A svéd Özgür Can viszont 2003 óta mutat példát arról, hogyan is kell színvonalas progressive house nótákat írni. Jody Wisternoff és Eddie Sender mellett ő a másik kedvencem ezen a színtéren. Táncoltató ütemek, érdekes szintetizátor hangszínek, ötletes strukturálás és a kellemesen repetitív dallamok tökéletes halmozása jellemzik a zenészcsaládból származó producer munkáit.

Brilliáns ‘Spara Mig‘ című dalát 2007 nyarán fedeztem fel és akárhányszor hallom, nagyon kellemes emlékeket idéz abból az időből. Életem egyik legboldogabb időszaka. Igazi fülledt nyári picsarázós nóta, hej!

További @attilagyongyosi napi zene:

• BT – LE NOCTURNE DE LUMIÈRE
• BRAINCHILD – SYMMETRY C (LANGE BREAKBEAT REMIX)

Nem kicsit lepett meg @ni0 választása, de ahogy ő is fogalmazott: fő a változatosság! És még ráadásul jó is a zene amit küldött!

Ne aggódjatok, 37 másodpercig nem szól semmi! 🙂

Kedden a törzshelyünkön ülve @burgatshow-val épp dumáltunk az élet dolgairól, mikor felcsendült a háttérben ez a szám. Egyből felkaptuk a fejünket a kellemes dallamokra és nyúltunk a telefonunk után, kihasználva a zenefelismerő alkalmazásokat.
Ráadásul nekem kapóra is jön, mert az elmúlt napokban hektikus szálláskeresésben vagyok, s ez a szám valahogy a szolid megőrülés hangulatát kelti bennem – jó értelemben- B-)

További @ni0 napi zene:

• MISSQUERADA – FAR FROM LOVE
• FERRY CORSTEN VS ARMIN VAN BUUREN – BRUTE

Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a mai választásom. Aztán végül a sok jelölt közül hirtelen döntöttem a holnap nőnapra való tekintettel.

Ákos zenéit régóta szeretem. Bár nem vagyok sem ős Bonanzás, sem fanatikus Ákos rajongó, szinte minden zenéjét ismerem, sőt egyszer még koncerten is voltam (nem vagyok nagy koncertre járó…).

Erre a dalra Ákos saját YouTube csatornáján találtam pár hónapja és egyből megtetszett. Nem csak a dal, az előadásmód is. Érdemes megfigyelni, mennyire „fenőttként” és úriemberként bánik partnerével – nagyon intelligens. Az ifjú előadóművésznő Janicsák Veca itt még nem bírt akkora színpadi rutinnal és láthatóan zavarban is van Ákos mellett.

Egyfelől látszik az iszonyatos tisztelet a zenész iránt, másfelől pedig mégiscsak egy férfival énekel szerelmes duettet, ráadásul nem is akárhol: a Papp László Budapest Sportarénában. Ákos mindezt sajátos humorával próbálja oldani, amitől még élethűbb lesz ez a jó értelemben vett férfi-nő feszültség.

További @strob napi zene:

• GRACE – IF I COULD FLY
• ZAGAR FEAT. EDINA KUTZORA – HOL VAN AZ A NYÁR

@longhand  nagy gitárzene rajongó. Otthon penget is néha, és a mai dallal egész jól definiálta, hogy milyen szintre szeretné fejleszteni a hangszertudását. Már csak az a kérdés, hogy a szólista vagy a kísérő ritmikus gitárra gondolt ? 🙂 Ahogy őt ismerem, a virtuóz játék a célja!

Ha egyetlen dallal kellene bemutatni, hogy milyen stílusban és hogyan szeretnék megtanulni gitározni a leginkább, arra az alábbi egy remek példa lehetne.
A Midnight in Paris egyik betétdala volt ez a gyönyörű gitárzene.

További @longhand napi zene:

• KÉZI CHOPIN – THE DINAMO BROTHERS
• COLORSTAR – ANOTHER DAY

Ez a dal szóljon most szeretett nagyapámnak is, akit 12 éve, március 5-én búcsúztattunk…

A veszteségről

…a legjobb emberért, akit valaha ismertem, és aki ma fél éve ment el…

További @zencsaj napi zene:

• PETER GABRIEL – COME TALK TO ME
• KILOWATTS AND VANEK – MORNINGSTAR

Az MR2-Petőfi rádión sokszor hallottam ezt a zenét, és nagyon tetszett az egyedi hangzásvilág amit alkotnak. @tepi77 pedig nagyon jól eltalálta a jelzőt: bólogatós zene. Csak figyeld magad, miközben hallgatod! 🙂

A remek magyar trip-hop bandával először 7 éve találkoztam, amikor (az azóta megszűnt) Soundpill nevű netlabelünkkel kiadtuk az első lemezüket. Azóta már túl vannak 3 albumon, és nagy örömmel hallom őket a rádióban, amikor nagy néha felbukkannak itt-ott.

Nagyon jó szövegeik vannak és a hangszerelést is szupernek tartom, hallgatóként pedig csak annyit mondok, hogy „bólogatós zene”.

További @tepi77 napi zene:

• MADREDEUS – UMA ESTÁTUA
• ALPHAVILLE – IVORY TOWER

A hat ember közül, akiket megkértem a „Me Gusta” projektre, @masnisgyilkos az egyetlen, akit korábban semmilyen formában nem ismertem. Feltettem azonban a kérdést twitteren, hogy ki érzi úgy, hogy sok és változatos zenét hallgat és nő. Ő egyből jelentkezett és igaz, még csak a második ajánlási körnél tartunk, de már most bizton állíthatom: nagyon örülök, hogy jelentkezett!

A múltkori ajánlása is nagyon népszerű volt és biztos vagyok benne, hogy a mai is az lesz. Egy olyan előadótól kaptunk egy dalt, akit a legtöbb oldalon a rajongók az „alulértékelt” jelzővel illetnek. Charlie Winston angol létére Franciaországban ért el sikereket.

Az érzés: utcán táncraperdülős hangulat 🙂

További @masnisgyilkos napi zene:

• 77 BOMBAY STREET – UP IN THE SKY

Van egy viszonylag jól behatárolható közös zenei és előadói halmaz, amit @attilagyongyosi és én is szeretünk. Az egyik ilyen nagy kedvenc BT, akit a legtöbben DJ Sasha Global Underground 013: Ibiza mix cdről és a Mercury & Solace című dalról ismernek. Nekem mondjuk személyes kedvencem a Fibonacci sequence című dala, de szinte nem tudnék olyan munkát említeni a keze alól, ami ne tetszene.

Attila ajánlója meg magáért beszél, különösen az utolsó bekezdés. Szombat estére fel!

A mai talán kicsit nehezebben emészthető sokak számára, de semmiképp sem hagyhattam ki. 2011 nyarán, miközben egy koszos zónázóval robogtam Ferihegy felé belecsapott a fülesembe és alig hittem el, amit hallok. Sokszor van ugyanis, hogy frissen beszerzett ismeretlen dalokkal szórom tele a lejátszómat.

A szerző, Brian Transeau román származású amerikai… polihisztor. Egy hihetetlen tudású géniusz ő, aki tökéletesen jártas a klasszikus komponálás, az elektronikus zeneírás, zeneelmélet, programozás, rendszerfejlesztés, fizika, matematika és irodalom területén. Gyakorlatilag BÁRMILYEN billentyűs, pengetős vagy ütős hangszert képes megszólaltatni és fantasztikus hangja van. Ő az, aki képes viszonylag egyszerű zenei motívumokat úgy kibontani, hogy leesik az állad.

2010-es szerzői albumán, a ‘These Hopeful Machines‘-en pihen a ‘Le Nocturne de Lumière‘. Az egész album úgy, ahogy van annyira jó, hogy arra nincs szó sem több szóból álló kifejezés. Ez a kislemez viszont olyan nyomott hagyott rajtam, amit azóta is büszkén viselek. Azt írta egy ember róla YouTube-on, hogy „the ultimate electronic rhapsody” és nem sokat tévedett.

Olyan, mint egy igézően szeszélyes nő: sosem tudhatod, mi fordul meg a fejében és a kezedet megragadva merre fog elvezetni Téged; nem tudod, mikor érhetsz hozzá és fedezheted fel magadnak. Egy nehezen körülírható, szinte már amorf, folyton változó szintetizátorgőzös utazás; iskolapéldája annak, amiben BT a legjobb.

Jó minőségű fejhallgatón tessék fogyasztani és a hangok úgy fognak pofán csapni, mint egy zsák kétforintos!

További @attilagyongyosi napi zene:

• BRAINCHILD – SYMMETRY C (LANGE BREAKBEAT REMIX)

A „szerkesztőségi ülésen” említettem, hogy mindenkitől olyan zenét kaptam az első héten, amiket én sem ismertem, leszámítva a @Ni0-tól kapottat. Ezen felbuzdulva, Ni0 ma olyan dalt ajánl, amit tényleg nem ismertem. Eddig.

Ráadásul Ni0 sem akármilyen úton talált rá erre a zenére: lemerült az iPodja!

Egy téli estén épp útnak indultam a belvárosba, mikor is Kőbánya-Kispesten lemerült az iPodom. Nem akartam zene nélkül maradni, így átdugtam a fülest a telefonomba, mert tudtam, azon is vannak gyárilag rátöltött zenék. Ekkor futottam bele Missquerada-ba. Bevallom, korábban nem ismertem sem az előadót, sem a számot, de azonnal megfogott ez a könnyed, nyári hangulatot idéző darab.

További @ni0 napi zene:

• FERRY CORSTEN VS ARMIN VAN BUUREN – BRUTE