2012

A tegnapi ügyelet lefárasztott eléggé, ledőltem aludni, és Tangram mester meditatív ambient zenéit tettem be elalváshoz. Ami nagyon jó választás volt, de ez a dal felébresztett, így ezt hallottam utoljára. Tangram – Hawking Method Part 2.

Nem vagyok az a nagy koncertrejáró fajta. Tudom, van egy varázsa stb…számomra általában csalódás egy-egy koncert, mert az album minőséget (teljesen érthető okokból) közel sem hozza az előadók nagy többsége. Nem meglepetés tehát, hogy az utolsó koncert amint voltam 2007-ben volt. Az sem meglepetés, hogy az előadó, akinek a koncertjén voltam, az Ákos. Egy kezemen meg tudom számolni azoknak az előadóknak a számát, akik élőben, koncerten is maximális minőséget hoznak. Ákos egyike ezeknek a zenészeknek. Íme hát egy dal tőle…

Tegnap olvastam Ivan Raszl Google+ hírfolyamában egy nagyon érdekes véleményt, melyet azt gondolom, hogy neked is el kell olvasnod, mert nagyon érdekes és értékes gondolatok vannak benne. Mivel jól ismerem Ivant, megkértem, hogy itt a blogomon belül közölhessem az írását, melyet örömmel fogadott és hozzájárult a közléshez. Ivanról annyit érdemes mindenképpen tudni, hogy számos nemzetközi blog sikeres alapítója, mint például a reklámszakmában méltán híres Ads of the World™ vagy a kreatív emberkéket megszólító tech, mac és design hírekkel, tippekkel foglalkozó…

Egy fucsa dal…mitől furcsa egy dal? Talán a dallama miatt? Talán a hangszerelés miatt? Vagy inkább az előadásmód miatt. Ezért választottam ezt a dalt, amit tegnap hallottam először Krys barátom jóvoltából, egyből belemászott a fülembe.

Régóta nagy rajongója vagyok Takáts Eszter munkásságának, így a dal, amit csak úgy szeretek, az ő műve. Persze álszent lennék, ha nem tenném hozzá, hogy nem véletlen ez a választás: hamarosan debütálnak a neki készített remixeim, az első pont ebből a dalból! Takáts Eszter – Hotel

Sokat gondolkoztam, hogy kihagyjam-e a 12-ik napra esedékes zeneválasztást, hiszen egy olyan dalt kell választani, ami olyasvalakire emlékeztet, akit utálok. Nem sok ilyen van, az emlékeim közt találtam azért, a hozzá kapcsolódó zene pedig a Metallica – Nothing Else Matters. Aztán meghallgattam a számot – amit egyébként szeretek – és arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a zene jobb sorsra érdemes, mintsem egy utálat tárgyát képező személyhez kötődjön. Aztán jött a megmentő ötlet. Hát Ferenc testvér…tiszta szívből utálom, tényleg. Szóljon…

Sok dal sok barátomhoz köthető. A mai választásomról egy egyetemi barátomhoz jut eszembe, aki a dj korszakom alatt fáradhatatlanul kérte mindig ezt a dalt a bulikban. Sőt, mivel kollégiumi szomszédok is voltunk, a folyosópartikon is rendszeres résztvevő volt ez a dal. Nalin & Kane: Beachball Megagigasláger volt abban az időben!

A tegnapi nap elmaradt a 30 napos dal kihívás bejegyzése, nem véletlenül. Öcsémre emlékeztet ugyanis a dal amit választottam, akinek ma van a születésnapja, így gondltam, ma közlöm csak 🙂 Ezúton is boldog szülinapot Phoedy! A választott dalnak amúgy van egy rövid története. Öcsém diplomás tánctanár (és Zumba oktató), és anno még az aktív versenyző korszakában a minden évben Szombathelyen megrendezett  Kűrversenyen indultak. Én vágtam meg nekik a zenét, ő pedig a koreográfiát készítette.  A Smoke City – Underwater Love volt az…

A 30 Napos Dal Kihívás kitalálója itt biztos valami érzelgős emlékre gondol, én ezt most kicsit kifordítom. Egy olyan dalt választottam, amiről az egyik kedvenc sorozatom és annak főszereplője jut eszembe: Tony Soprano a Maffiózókból. A dal pedig a Madreblu – Certamente De, hogy a bevezetőmet azért megcáfoljam, a dalról egy számomra nagyon kedves személy is eszembe jut: barátnőm. Ez a dal van ugyanis beállítva hozzá csengőhangnak, így szinte minden nap hallom ezt a zenét, majd az ő hangját.

Bár eldöntöttem, hogy nem csinálok semmilyen „2011. év 10 legjobb tech kütyüje” kaliberű bejegyzést, ma digitális takarítás közben megtaláltam ezt a fotót. Nem bírtam ki, hogy újból meg ne osszam, az index.hu-n jelent meg és nálam orrhosszal nyerte a „2011. év legjobb rovatcíme” kategóriát!