Kategóriák
Blog

Kutyával a Balatonban

Matyika a.k.a. Panyolai Bumburnyák OttokárA hétvégén vendégségben volt nálunk Panyolai Bumburnyák Ottokár a.k.a. Matyika.

Matyikáról azt kell tudni, hogy egy rettentő kedves, szeretetre éhes menhelyről kihozott drótszőrű tacskó és talán jagd terrier keverék kiskutya, igazából a légynek sem árt, bár ugye aki nem kutyás, az ezt nem tudhatja. Rettentő sok energia lakozik benne, fáradhatatlan.

Matyika Budapesten lakik, így a „vidéki” (bár nagyon utálom ezt a szót, csak Pestiek hívják így az ország maradék felét…) élet nagyon tetszik neki, a betonrengeteg után a méteres fűben szaladgálás és az erdő széli szagok igazi wellness program neki. A hétvégi nagy meleg azonban őt is megviselte és arra gondoltunk, ha már itt lakunk a Balaton szélén, Magyarország egyik legnagyobb turista látványosságánál, lemegyünk a partra és megfürdetjük.

Matyika gazdája és mi is azok közé a kutyások közé tartozunk, akik hagyják a másikat élni és nem akarjuk a kutyaszeretetet másra ráerőltetni. Nem vagyunk egyformák. Éppen ezért, mielőtt meglepetések érnek minket, elindulás előtt informálódtunk, hogy hol vannak azok a helyek a Balaton körül, ahol másokat nem zavarva, lehet a kutyát fürdetni és ha még mi magunk is be tudunk ott menni a vízbe, az már maga a kánaán.

Első nekifutás, google. Az már eleve gyanús volt, hogy egyértelmű találatot nem dobott ki a google. Találtunk egy oldalt, ahol viszonylag korrekt információt és egyben megdöbbenésünk tárgyát is megtaláltuk: hölgyeim és uraim, a Balatonban sehol sem lehet kutyát fürdetni!

Nem adtuk fel.

Felhívtuk a Tourinform irodát, ahol egy nagyon kedves hölgy kért 10 perc türelmet barátnőmtől, hogy kiderítse, hol is lehet a Balaton mellett kutyát fürdetni. Mint kiderült, felhívta a balatonparti irodákat és ott érdeklődött. Egy helyet javasolt biztosra, Balatongyörökön a hivatalos strand mellett van egy kis partszakasz, ahol nincs fürdőterület kijelölve, de évek óta szabadstrandként használják a partszakaszt.

Rá is kerestem most már célzottabban a google-ben, és eljutottam a balatontipp.huoldalra, ahol a következő információt találtam a segítőkész Tourinformos hölgy által javasolt helyről:

Balatongyörökön a bicikliúton a strandtól Balatonederics felé haladva az Ész 46,7573, Kh 17,3575 koordinátáknál volt korábban egy kutyák fürdetésére alkalmas parti területet, ami nincs fürdésre kijelölve.

Sajnos 2009 őszén a képviselő-testület határozatban tiltotta meg az érintett területen a kutyák fürdetését. Amikor 2010 májusának végén arra jártunk, már egy nagy méretű  tiltó tábla is hirdette a döntést. (A jobb oldalon látható fotó.)

Gondoltam, ez így nem lesz jó, ezért tovább kerestem a neten. A kommentek között találtam egy javaslatot a vonyarcvashegyi Park Kempingre, akiket felhívtam és azt a tájékoztatást kaptam, hogy bár nagyon állatbarátok és a kemping területére bemehetnek a kutyák, DE a saját strandszakaszukon sem fürdethetőek a kutyák, mivel ÁNTSZ nem ad ki engedélyt kijelölt fürdőhelyre úgy, hogy állat és ember is fürödhet. De különbenis, amúgy sem lehet az egész Balatonparton fürdetni a kutyákat.

A kör bezárult.

Maradt a partizánkodás, elmentünk megkeresni a balatongyöröki partszakaszt, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy a fent látható tábla tényleg ott van. A java még csak most jött! Matyika gazdája Betti és Niki sem arról híres, hogy olyan könnyen megfutamodnak, kultúráltan megkérdeztük az ott horgászó urat és az ott napozó hölgyet, hogy zavarná-e őket, ha Matyika fürdene egy kicsit? „Végülis nem, elfér…” – jött a megnyugtató válasz. Matyika rombolt bele a vízbe, és nagyon élvezte a fürdést.

Aztán jöttek az oksokodó vénasszonyok, akik különböző indokokkal (felkavarja a vizet) elkezdtek hátulról mellbe beszólogatni. Nem mondom, hogy nem volt igazuk, mert a szabály az szabály, de, hogy ennyi rosszindulat szoruljon emberekbe az egyenesen elképesztő! Végül Matyikával közöltük, hogy futkározhat körülöttünk, de a vízbe ne menjen be…annyira okos, hogy megértette, és meg bírta állni a harminc-iksz fok ellenére. Persze jöttek német vendégek két kutyussal, ők is fürdetni próbálták az ebeket, de egy helybéli okostojás hangos (magyar) szavak kíséretében mutogatott a CSAK magyar nyelvű táblára, hogy kutyát fürdetni tilos. Logikus nem? Remélem a néni belegondolt, hogy ebből a turistából (is) él a régió és talán jövőre azért nem jön ide, mert ilyen paraszt módon viselkedett vele.

Az egész történetben három dolgot találtunk felháborítónak:

  • az egész Balatonon nincs egy hely, ahol lehetne kutyát fürdetni – ugye nem kell elmondanom, hogy a „piszkos a kutya” meg a „férges a kutya” stb. kifogások falra hányt borsó, sok ember ganésabban megy bele a vízbe, nem beszélve arról, hogy beleszarik, belehugyozik…még a medencékbe is, no comment
  • az embernek millió és egy lehetősége van arra, hogy strandolni menjen – a tábla is jól mutatja, hogy 200m-re van a városi strand – persze az „drága”. De ha már így állunk, nem elég nagy a vízfelület (amiben csak szólok, élnek állatok), hogy a felfrissülni vágyó kutyák is elférjenek benne?! Egy kis tolerancia elég hozzá. Bár mit várunk, még ember-ember között sincs ez meg…
  • a magyar ember imád okoskodni és másnak beszólni – elég egy okostojás, felbátorodik a többi és elkezdik osztani az észt a csordaszellem jegyében. Még akkor is, ha őt effektíve a kiskutya nem is zavarta volna.
A sok beszólásnak az lett az eredménye, hogy eljöttünk, hagytuk a francba az egészet.
Európa messze van, nagyon messze!
Kategóriák
Blog

Flash report a Kísérletek hetéről

Két hete elindítottam egy kísérletet, ami két nagyon egyszerű (vagy bonyolult?) kérdésre hivatott választ adni:

  • kell-e nekem ennyi kütyü, mint amennyi körülöttem van?
  • ki tudok-e törni az ülő életmódból és átállok az álló munkahelyre?
A kísérlet első kérdésére úgy ahogy megkaptam a választ, ami azonban nem túl egyértelmű, míg a második kérdést még legalább 2-3 hétig tesztelnem kell, de emiatt az egész kísérletet meghosszabbítom még 2 héttel.

Kell-e minden eszköz amit használok/birtokolok?

A válasz nem túl egyértelműen NEM, de mégis IGEN. Az kísérlet elején elkezdtem írni egy google docs táblázatba, hogy melyik eszközt mikor mennyi ideig használom, de aztán felülkerekedett a káosz, mert igazából eléggé változatosra sikeredett az eszközök használata, szinte minden nap használtam mindegyiket.

iMac: mivel ez a legerősebb, leggyorsabb gépem, javára mindig olyan szituációk döntöttek, mikor az erőre, sebességre szükségem volt. Nem beszélve a 27″ átláthatóságáról. Például a YNAB app használata, amivel a személyes költségvetésem vezetem. A heti felülvizsgálatok alkalmával jó egyben látni szinte egy egész évet a képernyőn, illetve a kiadások áttekintésénél majd’ egy hónapnyi részt átlátok. Aztán a zenéléshez, az éppen aktuális George Smoog feat. Mishooo – Life remix elkészítéséhez is az iMac-et használom, szintén a nagy képernyőméret és a sebesség, erőforrások miatt. Ítélet: KELL

iPhone: az iPhone mentes időszak kicsit átalakította a telefonálási, iPhone haszálati szokásaimat, például a fent említett YNAB iPhone verzióját nem használom szívesen már, inkább gyűjtöm továbbra is a blokkokat és hazaérve bekönyvelem a kiadást. Erről nem is az iPhone, inkább a YNAB iPhone app tehet, mert a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető felhasználóbarátnak…Twitter, Foursquare, Mail, Maps, Calendar – ezek pörögnek a legjobban a telefonon. Ítélet: KELL (max, ha jön egy „butított” iPhone, akkor arra váltok, csak tudja az alap funkciókat és akkor már örö’ é bódottá’)

iPad: kevésbé egyértelmű a helyzet, igazi crossover eszköz. Most nagyjából a drága e-olvasó kategóriában van, hiszen a Flipboard app segítségével minden RSS-t iPaden olvasok, MINDIG, de a képet árnyalja, hogy sokszor egyéb, egyszerűbb feladatok elvégzésére is az iPadet vettem elő ebben a két hétben, mert gyorsabb, egyszerűbb. Azt hiszem, hogy anno Steve papa pont erre találta ki: nem akarsz felmenni a dolgozó szobádba megnézni a tv műsort, ott hever az iPad a dohányzó asztalon, megnézed azon. Jött egy mailed? Két kattintás és már az iPaden olvasod kényelmesen (vö: olvasás az iPhone-on). Calendar app egyértelműen iPaden volt a legtöbbször használva, imádom. Egy dolog hiányzik, de nagyon (bár ez iOS hiányosság), hogy a naptári bejegyzéseket nem tudom másolni! WTF…Egy másik egyértelműen győztes területe az iPadnek az a játékok futtatása. Igaz már koránt sem játszom annyit, mint régen, de nagyon jópofa és egyszerű játékok vannak iPadre, amikkel el lehet ütni az éppen felesleges perceket.

Egyszerű. Már-már szóismétlésnek tűnhet (az is), de tényleg, nem találok jobb jelzőt az iPadre és használatára. Ítélet: KELL

MBP: a végére hagytam a legnagyobb dilemmát és legnagyobb megosztottságot ( LOL, magamat megosztom? 😀 ) okozó eszközt. A legnagyobb problémám (már korábban, PC-s koromban is) az, hogy ha van egy asztali a.k.a. munkagéped meg van egy mobil a.k.a. utazó munkagéped, akkor szinte a lehetetlennel egyenlő, hogy kényelmesen, rugalmasan szinkronban legyenek a fontos, lényeges adatok mindkét gépen. Próbálkoztam már többféle megoldással, de igazából minden csak hibrid volt. Tehetném, hogy dropboxba teszek mindent, de vannak olyan adatok, amelyeket nem szívesen osztok meg „valakivel” (oké, felhő, biztonságos stb, de mint tudjuk, az amiről már két ember tud, az nem titok), illetve pl mobilnet esetén nem túl szerencsés egy mondjuk 300 megás photoshop munka szinkronizálása. „Ott a pendrive!” – ordítanak fel sokan, de én azt kényelmetlennek tartom, meg 2011-ben nehogymá azzal menjen el még 10-15 perc, hogy kikeresgélem és másolgatom a dolgokat…NEM!

Hiányolok egy olyan megoldást a MacBook Pro szériához (illetve inkább az OSX-hez), amivel hasonlóan az iTunes iPhone-iPad szinkronizáláshoz egy iMac-MacBookPro szinkront véghez lehet vinni. A korábban már idézett írás elkövetőjével @ScoTTThun-al erről volt egy eléggé parázs „vitánk” – igazából ez a beszélgetés indított el azon az úton, hogy megvizsgáljam, melyik eszközökre is van szükségem és melyikekre nem. Én hiszek az OSX ökoszisztémában, nem zavar az iOS bizonyos szintű zártsága, mert egyelőre a rendszer a kezem alá dolgozik. Ez az egy viszont nagyon hiányzik nekem.

Visszatérve, a MBP-t használtam minden olyan esetben, mikor komolyabb feladatra kellett a gép, de nem voltam iMac közelében, illetve, ha szükségem volt olyan adatokra melyek az otthoni iMac-en vannak (ezeket kézzel szinkronizálom…). Patikai munkáim során is jobb volt, ha a MBP volt velem, mint csak az iPad, nem beszélve arról, hogy van ahol nincs WiFi csak vezetékes net, így iPaden netezés kilőve.

Aztán ott vannak azok az esetek, mikor a kísérlet második kérdése kapcsán (álló munkahely) elfáradok, de a munkával haladni akarok: ilyenkor átváltok álló munkáról félig fekvőbe/ülőbe és a MBP-n folytatom, amit elkezdtem. Erről majd részletesen a második kérdésnél.

Mivel a „mikor használom a MBP-t?” irányból nem nagyon jutottam eredményre, arra gondoltam, megfordítom a kérdést: mikor nem használom és miért? A válasz egyértelmű volt, erőforrás igényes feladatoknál nem használom, illetve a súlya miatt ha pl nem akarom cipelni és egy iPad sokkal kényelmesebb választás. Éppen ezért két újabb dilemma merült fel:

  • a jelenlegi Core 2 Duo 4GB RAM gépbe veszek egy SSD-t meg 8GB RAM-ra bővítek vagy
  • eladom és veszek egy MacBook Airt, már eleve SSD-vel (Cult Of Less mi?!? ehh…)
Így hát még nincs eldöntve semmi, alapvetően veszem hasznát a MBP-nak, főleg mondjuk helyszíni fotózás során, vagy majd a nyaralásnál, mikor le kell menteni a képeket, de ugyanakkor feleslegesnek is érzem néha…Ítélet: talán KELL
A kísérlet tehát eddig mondhatni csak önigazolást adott az eddigi gyűjtögetésre, ezért ezt vagy elfogadom, vagy tovább folytatom és kiderül valami Cult Of Less irányába mutató 🙂

Álló munkahely

Ez a kísérlet ami biztosan még kell, hogy folytatódjon, hiszen nagyon rövid ez a két hét, hogy bármiféle következtetést levonjak. Az már biztos, hogy állva dolgozni fárasztó. Viszont pont emiatt, talán hatékonyabb, mert jobban kihasználom a gép előtt töltött időt, nem twittelgetek, chatelek, olvasgatok, hanem DOLGOZOM! Segíti a fókuszt, ennél nem kell több. Ez az egyik fő motivátor számomra és bár nagyon fáj a derekam már 20-25 perc után, kitartok a módszer mellett. Azt gondolom, csak szokni kell még.

A derekam mellett a lábam ami fáj még, ettől jobban tartok, mert a családban gyakori a viszeresség, nem akarok rátenni erre az örökségre még egy lapáttal. A lábfájás oka még az is lehet, hogy a patikában, ahol most dolgozom, eléggé nagy a pörgés, és kb egy pincérnyi távot letalpalok, legyaloglok egy munkanapon. Mikor hazaértek, nem feltétlen az az első, hogy odaülökállok a gép mellé. Ami jó, mert csökkenti a gép előtt töltött órák számát, de rossz, mert a munkát is elodázom. Ilyenkor jön azonban a megmentő, a MacBook Pro, amire gyorsan migrálok és ott dolgozom, ha már végképp nem megy az állás.

Testsúlyomon még nem látszik meg a váltás, ez rövid idő ehhez – sőt még híztam is 😛

Egyelőre nem adom fel, idő kell még a módszernek, annak viszont örülök, hogy nem fektettem még bele asztalba, mert a végén lehet, hogy kijön, hogy nem tudok így dolgozni.

Így állunk hát, hamarosan jelentkezem, hogy mire jutottam, mindkét témában!

Kategóriák
Blog

Az SD kártya és a DVD meghajtó kalandja

Tegnapi nap megörvendeztünk, hogy a bouganvillea növényünk virágzásnak indult (igazából fellevél,de most ebbe ne menjünk bele). Gyorsan készítettem is pár fotót, amit aztán az SD memória kártyáról le akartam menteni az iMacre. Igenám, de az iMac talán egyetlen konstrukciós hibája (ami a képen is látszik), hogy a 27″-es verziónál a DVD olvasó és az SD kártya olvasó nyílása nagyon közel van egymáshoz.

Robi kicsit még álmos is volt, és csak megszokásból próbáltam a megfelelő nyílásba behelyezni a kártyát, vártam, hogy kb a kátya 4/5 részénél megakad, de nem…egyből átvillant az agyamon, hogy bekövetkezett az, amitől mindig is féltem: a DVD olvasó nyílásába raktam be az SD kártyát!!!

Mivel ütközésig szoktam a kártyát benyomni és ez most elmaradt, a kártya menthetetleül eltűnt a DVD olvasóban. Ügyes!

Egyből twitteltem is, sokan nyomatták is válaszban az ötleteket. Az én első ötletem az volt, hogy egy gemkapocsból L alakú eszközt hajtogattam, majd ezzel próbáltam kipiszkálni. Miután teljesen becsúszott a kártya, értsd már nem is láttam, @tothur is hasonló ötlettel állt elő. Szervízes kontaktot is szereztem gyorsan, @matkovsky kolléga segített ebben – már láttam magam előtt a röhögő szervízesek arcát 🙂

A  10 pontos választ azonban mégiscsak az Apple termékek és a szakma nagymestere @josephbirincsik adta (akinél amúgy vásároltam az iMacet). Javaslata az volt, hogy a gép áramtalanítása után, oldalára fordítva próbáljam meg a kártyát előcsalogatni, már láttam a szélét. Sikerült! Ezután már bátrabban, de azért óvatosan feszítettem kifele a kártyát a gemkapocsból készült L alakú eszközzel 🙂 Négy-öt perces küzdelem után kibújt annyira a kártya, hogy meg tudtam fogni a végét, így megúsztam a szervízt és a pesti tortúrát.

Tanúlságos eset volt, az egyszer biztos! 🙂

Köszönet mindenkinek, aki segíteni próbált!

 

Kategóriák
Blog

A kísérletek hete

A 2011. július 4-8-ig tartó időszak duplán a kísérletek időszaka lesz nálam.

Az egyik kísérlet, mint ahogyan már korábbi posztban említettem, egy hétig figyelni fogom, hogy mikor melyik Apple eszközt használom, mennyi ideig és milyen célra. A tanulságok mindenképpen a Cult Of Less irányába kell, hogy mutassanak, illetve kíváncsi vagyok arra is, hogy mennyire hatékonyan tudom ezeket az eszközöket, az általuk nyújtott vélt vagy valós ökoszisztémát kihasználni.

Ebben az egy hétben lesz utazás (MBP, iPad, iPhone), lesz itthoni munka (iMac), lesz patikai munka (iPad,iPhone), lesz otthoni munka (szülőknél, MBP, iPad, iPhone), szóval pont ideális, hogy a teljes spektrumot lefedjem.

Sokat gondolkoztam, hogy mivel rögzítsem majd az adatokat. Gondoltam a Things-re, amiatt, mert minden platformon jelen van és szinkronizálható is. Ugyanakkor teleszemetelném vele az adatbázist, meg nem erre való. Aztán jött a szikra, google docs lesz a nyerő. Az mindenhonnan minden gépről elérem.

A másik kísérlet (ami ha így belegondolok, lehet, hogy tovább kell, hogy tartson, az igazi tapasztalatokért), hogy egyelőre egy prototípussal, de a mai nappal elkezdtem állva dolgozni, kialakítottam az álló munkahelyet. Az első pár óra tapasztalata az, hogy a derekamat és a vádlimat érzem kicsit, de azt már most látom, hogy többet mocorgok, mászkálok, pihenésnek megyek egy kört stb…szóval jó lesz ez. Az iMac kicsit közel van, nehéz „befogni” a 27″ képernyőt és a kezem sincs megfelelően alátámasztva, ezért azt már biztosan tudom, hogy legalább 70-80 cm mély asztallap kell majd. A magasság sem ideális, 109cm nekem picit magas, 102cm körül az ideális. Van egy komód, majd azon is kipróbálom, az pont 102cm magas.

Majd elfelejtettem a legfontosabb feladatot: MidiTom kért segítséget tőlem, hogy válaszoljam meg ezt a kérdést. Úgy gondolom, erre kell egy hét, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb választ 🙂

Kategóriák
Blog

Kötetlen kötöttség

Tegnapi bejegyzésem kapcsán tovább gondolkoztam azon, hogy milyen is volt ez az időszak iPhone nélkül. Igazából nem csak ezen gondolkoztam, mert volt egy parázs elmélkedésem @ScoTThunnal a Moduláris Mac, iOS-OSX ökoszisztéma kapcsán. Elhatároztam, hogy jövő héten feljegyzem minden egyes Apple eszközöm használati időpontját, időtartamát, a használat célját, egyfajta racionalitási kísérlet. De erről egyelőre ennyit, mert ebből külön poszt lesz.

Azt figyeltem meg, hogy amióta az iPhone helyett a régi Nokia 6310i készülékemet használom, kevesebbet van velem telefon. Hogy ez a két készülék alapvető különbségéből adódik vagy abból, hogy mostanában tudatosan egyszerűsítek mindent, amit lehet és sokat olvasom Leo Babauta írásait vagy, hogy hamarosan komolyan belekezdek a Cult Of Less véghezviteléhez, azt nem tudom.

De egyre biztosabb vagyok benne, hogy mégis csak a készülékek adottságai tehetnek róla. Régebben ha elmentem például boltba, telefon nélkül egyenesen félkarú óriásnak éreztem magam. Ma is pl. nyugodt szívvel elmentem telefon nélkül, mindössze annyit kellett előtte tenni, hogy pontosan átgondoltam (és/vagy felírtam) mindent, hogy mi is kell.

Ahogy a fenti sorokat leírtam, eszembe jutott, hogy ez mégsem ilyen egyszerű, mert én is változtam telefonálás és „GTD” / életvitel területén. Magyarán szólva, az okok vegyesek, fele-fele arányban vannak jelen.

Talán a legfontosabb kérdés, hogy kézbe vettem az irányítást! Értem ezalatt a telefonálási szokások esetében azt, hogy nem kell mindig, mindenki számára elérhetőnek lenni. Én döntöm el, hogy kivel, mikor beszélek vagy egyáltalán beszélek-e. Felszabadító egy érzés, próbáld ki.

A másik fontos tényező, hogy mielőtt elmegyek itthonról, bolt, foci, posta, csakúgy, akkor ránézek az általában az asztalon heverő Nokiára és az első gondolatom, hogy „Ugyan minek vigyem el? Csak telefonálni jó…”, vicces nem? Telefon amivel „csak” telefonálni jó. Mivel nálam van a kontroll, csak telefonálni ez idő alatt nem akarok, így marad a telefon itthon. Mi a helyzet iPhone esetében? Vittem magammal, mert:

  • szembe jön velem egy jó téma, amit a Polarize segítségével megörökítek, és megy fel Flickr-re, egyből
  • befut egy fontos mail, amit meg kell néznem azonnal – ebben van mit fejlődnöm, itt is el kell jutni a telefonálásnál elért szintre, egy mail, még ha fontos is, ráér 10-15-20 percet.
  • gps, szükség lehet rá…(persze, hogy nem)
  • iTunes – mert zenét hallgatni jó
  • jegyzetelés, Thingsben
  • naptárba be kell írni valamit
  • unatkozom és twittelni akarok
  • történt valami érdekes, eszembe jutott valami jó gondolat, amit egyből twittelni akarok
  • hát persze, hogy foursquaren be kell jelentkeznem, mert az jó
  • stb…
  • stb…
  • stb…

Kötetlenséget ad egy mobiltelefon, mi? Inkább magához láncol! Az iPhone – számomra, mint sales és marketing iránt is érdeklődő embernek – abból a szempontból is forradalmi, hogy az ember egyszerűen csak használja, észre sem veszi és költi rá a pénzt, még több pénzt! Beépül a mindennapi életbe, függővé tesz, minden körülmények között használnod KELL! Huhh, ijesztő, nemde? Még az Apple marketing bullshiteket is átvettem 😀 (pl. forradalmi)

Anno, mikor kijött az iPhone, sokan nem értették, hogy mitől lesz ez jó és főleg, hogy miért köti ennyire szolgáltatóhoz az Apple a készüléket. Hát azért, mert már akkor tudták, olyan készüléket alkottak, ami a használata során sokkal több bevételt fog hozni mind a telefontársaságoknak, mind pedig az Apple-nek (iTunes Appstore), mint bármilyen más telefon. Ezt ma már rengeteg tanulmány, adat is bizonyítja, az iOS eszközöket használók (most már ugye kibővült iPaddel is) „fogyasztják” leginkább a mobil tartalmakat, mi több, a Flickr képmegosztó oldalon a legtöbb fotót iPhone 4 készülékkel készítették.

(kitekintés: a Flickr adatból sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy akkor most az iPhone 4 milyen fasza fényképezőgép…nem az, bár sokkal jobb, mint elődei. Az adat csak egy dolgot jelent: egyszerű használni és a már jó(bb) minőségű fotókat szívesen megosztják az emberek. Flickit.app is sokat segít ebben.)

„Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni”

A mobil tartalmak anno lassan fejlődtek, többnyire lebutított oldalakról, w@p oldalakról volt szó, használatuk lassú, nehézkes volt. Nesze semmi fogd meg jól érzés így visszagondolva. Hiába lett volna hajlandóság a tartalom fogyasztására (éhezés), és hiába volt meg maga a tartalom (hal), nem volt hozzá megfelelő mobil eszköz (háló).

Ez a lebutítás téma sajnos megint aktuális, sok fejlesztő, beleértve magamat is, beleesik abba a hibába, hogy tablet, iOS élményt akar visszaadni, mert az most trendi. Holott az iPhone és az iPad képes tökéletesen megjeleníteni a weboldalakat úgy, ahogyan azt egy asztali gépen látjuk. (flash kérdéstől most tekintsünk el).

Az Apple megtanított halászni az iPhone-nal és az iOS eszközökkel. Hogy ez elvezet-e a tökéletes mobil irodához, kötetlen tartalom fogyasztáshoz, az majd kiderül. Jövő héten a kísérletem erre is fog irányulni.

Kategóriák
Blog

iPhone nélkül

Forrás: gsmarena.com

Történt,

hogy az iPhone 3G-m, ami sorban a harmadik darab, megint úgy döntött, hogy burkolat szinten inkább elkezd repedni (ez amúgy a fehér hátlap specialitása). Így fogtam, és bevittem a T-mobile szervízbe, ahol látván a garancia papíromat (amin már a 3 csere dokumentálva volt), nem túl bíztatóan közölték, hogy ez bizony már lehet, hogy nem jön össze…összejött.

Így esett meg, hogy örömmel foghattam kezembe immár a sorban negyedik új iPhone 3G készülékemet. Meghoztam viszont a döntést, hogy ezt a darabot már nem fogom használni, hanem így ahogy van, fóliásan, 0km-rel, újonnan eladom.

A kikiáltási ár 65.000.- magyar Forint, ha alkudni akar valaki, akkor 69.900.- (ebből szívesen engedek 4.900.- Ft-ot).

 

Körülbelül két hete hirdetem a készüléket, volt rá 3 pofátlan ajánlat (30-40e Forintos összeggel), meg egy telefonos megkeresés, de igazából üzlet nem köttetett.

Múlt hét péntekig adtam magamnak határidőt, hogy eldöntsem, mi legyen a készülék sorsa:

  • tovább hirdetem itt és itt, eladom
  • fogom és használom még egy évig

Előbbi mellett szól, hogy az iOS már eléggé döcög rajta és sokszor már a földhözvágás gondolata foglalkoztatott. Szintén az eladás mellett szól, hogy tényleg bontatlan, fóliás, mióta elhoztam, egy percet sem használtam.

Utóbbi mellett szól, hogy ez a két hét eléggé kemény volt iPhone nélkül és, hogy az elérhető alternatíva (iPhone 4) gyakorlatilag hamarosan kifutó széria lesz, ugyanakkor nem tudni, hogy iPhone 5 jön vagy „csak” iPhone 4GS. Várni így is, úgy is szeptemberig, reálisan pedig decemberig várni kell. Szóval addig akár használhatnám is az iPhone 3G-t.

Az, hogy a készülék új, bontatlan, garanciális (!) sajnos a magyar embert nem nagyon izgatja fel, 5-10 ezerrel olcsóbban inkább megvesznek egy bizonytalan forrásból származó, agyon jailbrake-elt telefont, mintsem egy tiszta forrásból származót…meg sem lepődök.

De, hogy a poszt lényegére térjek, pár sorban összefoglalom, milyen is volt ez a két hét iPhone nélkül. Azért nem írom, hogy iOS eszköz nélkül, mert azért az iPad velem van, de iPhone és mobilnet nélkül (WiFi only verzióm van) nem az igazi.

Ha egy szóval akarnám leírni ezt a két hetet, akkor: szar rossz. Ha két szóval, akkor: Nagyon szar. Nagyon rossz.

Kicsit bővebben kifejtve, tudni kell, hogy egy régi, de szerintem az utolsó normális Nokia telefon, egy Nokia 6310i volt a szolgálatomra ebben az időszakban. Amiket leírok, egy modernebb, „igazi” (LOL) iPhone ellenfél telefon esetében nyilván árnyaltabbak lennének, de mivel nincs (és nem is lesz) ilyen készülékem, igazából csak az iPhone hiányából adódó kellemetlenségek tekinthetőek a szó szoros értelmében vett problémáknak. Kéretik így olvasni.

 

 

A tapasztalatok

 

  • Mivel a Nokia 6310i készüléket nem támogatja az iSync alkalmazás, az Address book tartalmát nem tudtam szinkronizálni. Léteznek mindenféle hekkelt megoldások, de egyik sem az igazi. iOS eszköz esetében ez ugye egy iTunes szinkronizálással jár, és örülünk. Ökoszisztéma ugye. Egyedül az iPademre tudtam támaszkodni, kicsit vicces, hogy iPaden kikeresem a telefonszámot, majd bepötyögöm a Nokián 🙂
  • Szinkronizáicó híján a naptáram sincs a kezemben/zsebemben. Ez még nem is lenne akkora gond, mert szintén elérem az iPaden, de voltak/vannak/lesznek olyan szituációk, mikor az iPadet használni kényelmetlen viszont egy iPhone-ba pikk-pakk be tudtam volna írni az információt. Vagy kinyerni belőle.
  • SMS írás: már el is felejtettem, hogy milyen érzés, mikor 160 karakter után érzed az ujjaid, hogy szinte görcsösen beálltak. Anno Winkler és Ninó Karotta is megemlítette, hogy érintőképernyős készüléken vezetés közben sms-t írni kész életveszély (egyéb telefonon sem ajánlatos), de rájuk kell, hogy cáfoljak! Míg (szabálytalanul) egy iPhone-on fél perc alatt megírok akár egy sms-t (qwerty billentyűzet ugye), addig a régi Nokiámon sokkal tovább tartott az sms megírása, sokkal több gombnyomásba. No, meg fájdalomba.
  • GTD: a régi Nokiám idejében már ismert volt a fogalom, van is rá lehetőség, hogy „Teendők” menüpontban jegyzeteket készítsek, de megint kilyukadunk oda, hogy mivel nincs megfelelő sziknronizáció, ezért inkább bele sem fogok. Most láttam csak igazán, hogy ha nem is tökéletes, de mennyit használtam a Things alakalmazást, akár csak hirtelen jött ötletek felírására (tudom, papír ceruza – ne légy demagóg). A szinkronizációra még visszatérek!
  • Personal finance: február óta használom a YNAB programot, mind desktop, mind pedig iOS formában. Drága volt, de kb 2-3 hónap alatt behozta az árát, ugyanis effektíve segített jobbá tenni a pénzügyeimet. Mobil eszközre egyedül iPhone-ra létezik a program, ebből adódik, hogy ha fiatalabb pl Android készülékem van, ez akkor is hiányozna. Viszont, talán ezt a felhasználási területet sikerült a legkönyebben áthidalnom, mert csak jobban kellett figyelnem, elraktam a blokkokat és itthon írtam be a desktop programba az adatokat – vezetni kell ugyanis minden kiadást/bevételt.
  • Kamera: a Nokiában nincsen, így kicsit övön aluli az összehasonlítás, de csakúgy mint a GTD esetében, itt is arra jó volt ez a két hét, hogy kiderült, amúgy sokat használom a beépített kamerát az iPhone-ban. Rengeteg Twitter, Facebook, Polarize, Flickr megosztás született abból, hogy az iPhone kamerája – és a megfelelő app – mindig kéznél volt és egyből ment a felhőbe az információ. Sőt, jegyzetelni is szoktam a kamerával.
  • Internet Tethering: korábban már írtam róla itt a blogon, hogy hogyan lehet megosztani az iPhone 3G internet elérését bluetoothon keresztül. A régi Nokia 6310i-vel természetesen ez sem sikerült, így az iPad bár velem volt, WiFi szempontjából fehér foltokban csak egy drága ebook olvasó/játékgép volt. Kicsit revidiáltam is az álláspontomat, hogy „elég nekem a WiFi only iPad, mert ha iPadelek, akkor úgyis WiFi közelben leszek”, mert hát most adta magát rendesen a sok olyan szitu, mikor jó lett volna, ha 3G-s az iPad. Hozzáteszem, hogy duplán súlytott a probléma, mert iPhone sem volt nálam, így némileg azért megállja a helyét, hogy elég a csak WiFi-s iPad is.
  • Szinkronizáció: a végére hagytam talán a leglényegesebb pontot, mert úgy gondolom, hogy az OSX és iOS ökoszisztéma sava borsát a szinkronizáció adja. Számomra anno ez volt a legnagyobb áttörés és most 3 év távlatából is azt mondom, hogy a szinkronizáció az, ami miatt az évek során kialakított rendszeremet a legjobban imádom és semmi pénzért nem váltanék másra. Emlékszem, hogy anno a Nokia PCSuite nevű alkalmazásával mentek a próbálkozások, de rendszeresen dugába dőltek, mert vagy a Windows viccelt meg és egy összeomlás-újrahúzás után a telefon backup is ment a kukába vagy eleve már a telefon és a PC közötti kapcsolat döcögött, a.k.a. nem működött. Én sokakkal ellentétben amint hazaérek, az az első, hogy beteszem a dokkolóba az iPhone-t, rádugom a kábelre az iPadet. Az automata szinkronizálást ugyan kikapcsoltam az iTunes-ban, de naponta 2-3 alkalommal szinte biztos, hogy szinkronizálok. Beépült a napi rutinba. Ez viszont így azt eredményezi, hogy az összes mobil eszközömön (leszámítva a MacBook Pro-t, ami nagy szívfájdalmam, de erről majd később) minden, mindig up-to-date. Mindig. És ami szép, hogy a rendszer teszi ezt a legnagyobb természetességgel, nem zaklat (vagy csak nagyon-nagyon ritkán) hülye kérdésekkel, hogy most akkor a naptárban összeütközés van, vagy melyik telefonszámot tartom meg az xy kontaktnál. Fogja, összefésüli. Na, ez az, ami nekem az egész rendszerben megfizethetetlen!

Összegezve,

lehet élni iPhone nélkül, csak nem érdemes. Nekem legalábbis. Nem is tudom, hogyan bírtam ki ezt a kicsivel több mint két hetet. Igen, múlt idő, mert bár a hétvégét még megvárom, de nagyon úgy áll, hogy birtokba veszem az iPhone-t, leveszem róla a fóliát és használom, ameddig a földhöz nem vágom a lassúsága miatt 🙂 Mert kár tagadni, hogy lassú. Nagyon lassú.

Talán Ez egyre ellenszenvesebbé teszi a szememben az Apple-t, mert anno ezért szántam rá magam a váltásra, mert meguntam, hogy minden egyes új Windows verzióhoz egy új erőművet kellett venned, hogy használni tudjad, nem beszélve az alkalmazásokról is. Kezdetben az OSX-nél nem volt ilyen. De Steve Jobs és az Apple is pénzből él, ha túl jó a hardver és nem akar a felhasználó váltani, megoldják erőből: olyan rendszert írunk, ami döcög a régebbi hardveren, így muszáj lesz újat venni. Sőt mi több, az újabb iOS már nem is fut a régebbi iPhone-okon. Nyílván ez a demagóg megközelítés, hiszen a fejlődést a régi készülékek nem hátráltathatják…csak valahogy a mi pénztárcánkhoz mérve kicsit túlzásnak tartom, hogy 2 éven belül használhatatlanná váljon egy közel 150.000.- Forintos készülék (én kb annyiért vettem). Bevillan a már említett Nokia stratégiája, amit látunk most, hogy hova vezetett, hogy egy 6310 készülékbe beletettünk 2-3 új fícsört és lett egy 6310i stb., stb…

De ez a poszt most nem a szeretett Apple fikázásáról szól, hanem inkább arról, hogy az iPhone úgy épült be a mindennapjaimba, hogy észre sem vettem és olyan szinten könnyíti meg az életet, hogy azt csak akkor veszed igazán észre, amikor nincs a kezedben és nem használod. Mi ez, ha nem felhasználói elégedettség?! Az Apple ebben verhetetlen. A világon a legjobban csinálja.

Kategóriák
Blog

Nyaralás 3. rész – Boris & Effi

Hi, my name is Boris!Nyaralás sorozatom harmadik részében házigazdáink két kis kedvencéről írok, Borisról és Effikéről.

Két drótszőrű foxterrier kutyusról van szó, akik az ismerősökkel, barátokkal, a gazda által „jóváhagyott” személyekkel rettentő kedvesek! Jajj viszont az idegeneknek, betolakodóknak, postásoknak 🙂 Már megérkezésünkkor örvendezve fogadtak bennünket, bár gondolom érezték rajtunk, hogy mi is „kutyásak” vagyunk, így jóban leszünk.

Boris

Ha jól emlékszem, Boris az idősebb, ő a kan. Ezt rendszeresen a tudomásunkra is hozta, sőt Effikével is éreztette, hogy ki az úr a házban. Boris mindig úgy járt, kelt az udvaron, mint egy igazi falkavezér. Méltóságteljesen, csak semmi sallang, uralta a teret 🙂 A szőre épp abban a fázisban volt, amikor még nem lehet kézzel(!) trimmelni, viszont már nagyon hosszú. Szegénynek melege is volt nagyon, azonban okos kutya lévén megoldotta a problémát: időközönként beugrott a medencéve 2-3 kört úszni, és felfrissítette magát. Az egésszel csak egy probléma volt, hogy a kvázi vegyszeres medencei víz, ahogyan befülledt a szőrébe, egy idő után érdekes szagot adott Borisnak. Szegény meg is kapta a „Stinky” becenevet 🙂 Persze csak viccből.

Boris amúgy jóval aktívabb volt, mint Effi, játékokba is többször ment bele. Készítettem is egy jó fotót róla, mikor egy labda után ugrott. Ki is újult egy korábbi sérülése, a lábát/lábfejét maga alá gyűrte érkezéskor, és fájt neki jó egy darabid. Az orvos egy enyhe gyulladást állapított meg.

Hi, my name is Effi!Effi

Effi egy igazi hölgy! Tud viselkedni, tudja mikor kell visszavonulni, mikor kell odabújni és hogyan kell nézni, hogy bármit megkapjon! Az asztal körül – mint szinte minden kutya – mindketten állandó vendégek voltak. Persze, mivel jól neveltek, ezt abszolút kultúráltan tették. Effi rendszeresen odaült az asztalhoz, úgy, mint ahogyan mi emberek tesszük azt, és várta, hogy kapjon valamit az asztalon található finomságok közül. Meg tudom érteni, rengeteg jó kaját ettünk! 🙂

Effi, ahogy az a képeken is látszik épp trimmelt volt, pontosabban épp abban a két hétben, mikor ott voltunk volt esedékes nála az „utó trimmelés”, szintén kézzel. A művelet úgy zajlott, hogy Effike felugrott az erre a célra kialakított asztalra, és ott tűrte, hogy gazdája kézzel gyakorlatilag kihúzza a már lenőtt szőrcsomókat. A drótszőrű foxterrierek szőre ilyen állítólag, én nagyon csodálkoztam rajta. A művelet után még csinosabb lett, a szőre szinte 100%ban hozzásimult a bőréhez, de mégis volt vastagsága, puhasága, nem úgy, mint egy szálkás szőrű kutyának. Effi amúgy nem volt gyakori vendég a medencében, valamiért ő nem szerette annyira az úszkálást. Arról vettük észre, hogy nagyon meleg van, ha Effi mégis rávette magát és egy gyors körre bement a medencébe úszni. Nagyon hálás volt viszont akkor, amikor a kezemből óvatosan átnedvesítettem a szőrét, hogy hűsöljön kicsit.

A gyíkvadászat

Gotcha' !Napi szintű program volt, hogy a házból vagy az árnyékból, napozásból mindkét kutya, de főként Boris hirtelen felpattan, és vagy a kert szélénél, vagy a medence szélénél található terracotta edényekben gyíkokat kezd el hajkurászni. Vadászkutyák lévén szaglásuk, hallásuk tökéletes, gondolom a gyíkok mozgására lettek figyelmesek és arra indultak be. Bár időközben kialakultak teóriák, miszerint az egészet csak szórakozásból csinálják és találomra jönnek ki „vadászni” 🙂

Ami meglepett, az a két kutya közötti összhang. Vérprofik! Semmi rivalizálás, semmi villongás, a vadászat az komoly téma! Persze a rangsor az továbbra is megmaradt, de az a munkamorál, ahogyan próbálták a vélt vagy valós gyíkokat becserkészni, bámulatra méltó volt.

Gazdi, gyere haza!

A végére tartogattam az egyik legaranyosabb történetet. Úgy alakult, hogy vendéglátóinknak dolguk volt a városban, mi pedig otthon maradtunk, élveztük a napsütést. Arra lettünk figyelmesek, hogy nem látjuk a két kutyát. Gyorsan megtaláltam őket, a bejárati ajtónál ült mindkettő és várták, hogy hazajöjjenek gazdáik! El nem mozdultak onnan egy percre sem.

Amúgy meg is értem ezt az erős ragaszkodást, mindkét kutya nagyon jól nevelt és a gazdáik mindent megadnak nekik.

Mi is nagyon megszerettük őket a nyaralás két hete alatt!

 

Kategóriák
Blog

Ezért (is) imádom az iPadet!

Elkezdtem olvasni Tömörkény IstvánKülönféle magyarok meg egyéb népek című művét és bevallom őszintén, vannak szavak, melyeknek nem tudom a jelentését, habár magyarul vannak írva 🙂 Mentségemre szóljon, hogy 1910-ben íródott műről van szó.

Mivel a „könyvet” iPaden olvasom, lehetőségem van olyan dolgokra, amire egy hagyományos könyv esetében nehézségekbe ütközne, bár nem lehetetlen. Konkrétan arra gondolok, hogy egy könyvet nem szívesen firkálnék össze, az iPad iBooks alkalmazásában viszont megvan az a lehetőség, hogy egy kiemelő filcet szimulálva megjelöljek szavakat, mondatokat.

Ez most pont jól jött, hiszen ezt a hétvégét barátnőméknél töltöm, akinek 86 éves nagyapjától minden kijelölt szót meg tudtam kérdezni, hogy mit jelent.

Most mondhatjátok, hogy ha már iPad, ha már XXI. század, internet stb, akkor simán ráguglizhattam volna…de így egy másik embernek is örömöt tudtam szerezni azzal, hogy megosztotta velem tudását!

Na, ezért is imádom az iPadet!

Kategóriák
Blog

Oldtimermesse – Tulln

Mercedes-Benz O319 Panorama Bus Múlt hétvégén (2011.05.28.) a szomszédos Ausztriában voltunk, Tulln (an der Donau) nevű duanparti városkában, ami tradícionálisan ad otthont az Oldtimer kiállításnak, ahogy ők mondják az Oldtimermesse-nek.

Magyarországot Sopron határátkelőhelyen hagytuk el, majd Eisenstadt (ami most épp Haydn fesztiválnak ad otthont) irányából az autópályára hajtottunk fel. Érdekesség, hogy a Tullnba vezető út Bécsen keresztül, majd a Duna-parton vezet. Mindez csak attól érdekes, hogy Bécsen keresztül lehet úgy hajtani (szinte a város közepén), hogy az autópályáról le sem kell menni, nem kell dugóban ülni, nem kell majd’ 80km-t kerülni…csak úgy mondom.

Az időjárás kritikán aluli volt, végig zuhogott az eső, ezért a kiállítás kinti részét éppen, hogy csak meg tudtuk nézni. Sajnos így kinti képek sem készültek nagyon, bent viszont az emberi szem számára bőven elegendő világítás a fotózás szempontjából kevésnek bizonyult, de ISO 800 és 1/60 záridő a barátom volt, és viszonylag elfogadható képeket tudtam készíteni.

Porsche 356 B CabrioA kiállításon jómagam először voltam, az előzetesen elmondottak alapján kicsit csalódás volt, de mindenképpen nagy élmény volt. Az idén 125 éves Mercedes-Benz képviseltette magát, de voltak régi Jaguárok, Opelek, Renault R4-ek (akik 50 éves jubileumot ünnepeltek), és ritkaságszámba menő autók is, pl a képen látható Porsche 356 B Cabrio is.

A kiállítás és vásár nagy attrakciója a börze rész, ahol mindent ami ezekhez a régi autókhoz beszerezhető, azt meg lehet kapni. Kédergumitól kezdve a kárpitig, alvázszám beütőt, autósrádiót, emblémákat, futóművet, hűtőradiátort, felnit, dísztárcsát, korabeli autós újságokat, katalógusokat, rozsdás korabeli olajos kannákat (!), egy szóval MINDENT!

Radios for saleAhogy barátnőm édesapjával végigjártuk a kiállítást (aki szakértő és szakmabeli), a konklúzió az volt, hogy a válság erősen érződik ezen a piacon is, ő mivel évről-évre visszajár(t) ide, látja, hogyan mentek össze a standok, hogyan romlott a minőség. Kár.

Büfézés, Almdudlerezés megvolt, zárás előtt egy órával elindultunk haza. Haza, ahol szinte egész nap jó idő volt.

U.i.: Jajj, még valami: ha csengben nézegetett és figyelt az ember, 2km-ről lehetett látni/tudni, kik a magyarok…

És még egy érdekesség: igaz, hogy tömeg sem volt akkora, mint egy hagyományos autókiállításon, de az emberek udvariasak voltak, és ha látták, hogy fotózok, nem másztak bele, megvárták azt a 2 másodpercet, míg kattan a zár.

Kategóriák
Blog

George Smoog (feat. Mishoo) – Life

A zalaegerszegi George Smoog formáció gyakori téma ezen a blogon. És ez a jövőben is így lesz, mert megjelent a legújabb daluk Life címmel, amit a Hevesi Sándor Színház egy fiatal színésznője, Misurák Tünde segítségével készítettek el.

Bevallom, erről a készülő műről én már a Blackstar maxi idején tudtam 🙂 Szkoki már akkor említette, hogy a következő darabban rendhagyó módon egy hölgy is énekelni fog.

Természetesen egyből be is jelentkeztem egy remixre, amit hamarosan publikálok is a blogon, ahogyan azt már megszokhattátok.

Addig is szóljon az eredeti dal:

Ja, és lájkoljátok a George Smoog Facebook oldalát!

Kategóriák
Blog

Te mit tennél?

Hétfőn jelent meg az Appleblogon egy poszt, ami arról szólt, hogy egy Ausztriában síelő honfitársunkkal megtörtént az, amitől sokszor én is rettegtem a sífelvonón: kiejtette a kezéből az iPhone 4-es telefonját, ami a méteres hóban landolt és persze nem találta meg utána.

A hó elolvadt, a telefon a felszínre került, azt pedig egy túrázó becsületes osztrák család megtalálta és eljuttatta jogos tulajdonosának.

A történetnek több tanúlsága is van:

  • mivel az iPhone 4 működőképes, túlélte a tavaszi hóolvadást és a mínuszokat, látszik, hogy masszív egy darab
  • Ausztriában élnek becsületes emberek – bár ezen nem lepődtem meg,hogy a téli példánál maradjak a sípályákon látható lazaság és bizalom ezt már többször is bizonyította
  • az, hogy ez a történet hír nálunk, ránk nézve eléggé szomorú…

Elnézve az Appleblogon a történethez fűzött kommenteket azért van némi remény, de kíváncsi lennék egy reprezentatív kutatásra, hogy az emberek hány százaléka adta volna vissza a talált tárgyat jogos tulajdonosának…ami meglepő, hogy miután kitettem facebookra a történetet, egy ismerősöm simán jelezte, hogy ő bizony megtartotta volna, pedig egy értelmes ember.

Sokat gondolkoztam, hogy én vajon hogyan cselekednék hasonló helyzetben és a következőkre jutottam:

  • amennyiben beazonosítható a tulajdonos, felkeresem és visszaadom neki azt, ami az övé
  • ha olyan helyen találok valamit, ahol jó esély van a tulajdonos felderítésére (pl étterem, kávézó, bolt), vagy arra, hogy visszatér oda akkor szintén felkeresem, üzenetet hagyok stb és visszaadom
  • ha pl egy strandon a homokban találok 5-10-20€ fogom, elrakom. Mivel esélytelen a forrás kiderítése, illetve a „Ne haragudj, a te hagytad el a pénzed?” mondatra 10-ből 9 ember mondaná egyből, hogy „Igen én!” és közben persze NEM. Mondjuk ez felveti a kérdést, hogy mikor becsületes az ember, mikortól balek és mikortól inkorrekt?

Te mit tennél?

Érdekes kérdés egy ilyen becsületes történetnek az utóélete.

A jogos tulajdonos reakciójára gondolok, ami többféle lehet (hallottam már mindegyikre példát):

  • megköszöni, örül, viszonthallás
  • megköszöni, orül, valami kis ajándékkal vagy pénzjutalommal díjazza a becsületes megtalálót (aki ezt vagy elfogadja, vagy nem)
  • paraszt és nem mond semmit
  • paraszt és visszatámad (appleblog kommentjei közt is olvastam, hogy „Honnan van meg a címem?!”)
  • paraszt és inkorrektül meggyanúsít durvább esetben beperel, hogy pl pénzt nyúltál le a kártyájáról (true story)

Én személy szerint a második verziót játszanám meg, mindenképpen valahogy tárgyiasítva is megköszönném a becsületességet. Tenném ezt azért is, mert ha én lennék a becsületes megtaláló, nekem is jól esne egy ilyen visszajelzés, gesztus – az más kérdés, hogy nem fogadnám el pl. a pénzjutalmat.

Te mit tennél?

Kategóriák
Blog

Motoros kasza vs hagyományos kasza

A minap láttam az út mellett, hogy kaszálják a füvet. Arra lettem figyelmes, hogy nem a mostanság divatos motoros kaszával, hanem hagyományos, „analóg” kézi kaszával.

És hogy miért születik ebből egy poszt?

Pont azon gondolkoztam, hogy mennyivel környezetkímélőbb a hagyományos kasza, mint a motoros. Igaz, a kézi kaszálást még nem próbáltam, de a motorost igen, így elmondhatom, hogy fárasztó egy munka tud lenni. Azaz a munkavégzés szempontjából nem látok sok különbséget.

A kézi kasza ráadásul olcsóbb is. Az út mellett, ahol kvázi nem kell vigyázni semmire (nem úgy, mint például egy kiskertben) és még hely is van bőven (azért a motoros, damilos kasza sok helyre eljut, ahova a kézi kasza nem…) szerintem sokkal ésszerűbb lenne az alkalmazása.

Ennyi. Ez csupán egy új rovat, a gondolkodom.

Kategóriák
Blog

Méregtelenítés

Az elmúlt időszakban annyira „mérges” volt pár dolog és jópár ember miatt, hogy úgy döntöttem, méregtelenítek.
Életembem először.
Még a patikában rendelte meg tőlünk egy kedves betegünk a dr. Steinberger féle, Szinetár Dórával promótált 5 napos méregtelenítő csomagot, ami egyből megtetszett.

 

A felépítés a következő:

  • reggeli: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 2 rozsos kenyér
  • tízórai: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér
  • ebéd: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 2 rozsos kenyér
  • uzsonna: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér
  • vacsora: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér

A zöldség- és gyümölcslevek összetétele a következő:

  1. nap (itt tartok most): Zöldbúzafűlé
  2. nap: Vegyes zöldésglé
  3. nap: Ananászlé
  4. nap: Céklalé
  5. nap: Sárgarépalé

A napok sorrendjét is be kell tartani, mást nem szabad enni, viszont fontos, hogy 2,5-3 liter folyadékot, helyesebben kimondottan vizet kell fogyasztani.

Az első nap végén vagyok, voltam ma focizni is (hogy ettől-e vagy mástól, de kifejezetten jól ment 🙂 ), egylőre jól bírom. Bár a hétvégén vásárolt csipős házi kolbász a hűtőben nagyon csábít…már ahogy leírtam korog a gyomrom 🙂

De ki kell bírnom, márcsak azért is, mert utána jön csak a java: méregtelenítés után fogyókúra, majd életmódváltás. Legalábbis ez a terv.

Kategóriák
Blog

Nyaralás 2. rész – Pézenas

Square Moliére

Igaz, hogy októberben azt ígértem, hogy a nyaralás beszámoló Montpellier városával folytatódik, de ahogy elkezdtem összegyűjteni a képes anyagot hozzá, feltűnt, hogy időrendben Pézenas város jön, ami mellett azért nem szabad szó nélkül elmennem.

Több dolog miatt sem.

Egyfelől, mert ez a város Moliére szülővárosa, amit a város szinte minden pontján fel lehet fedezni. A képen is látható kis tér emlékezik meg a méltán híres költőről, a legnagyobb hotel is természetesen az ő nevét viseli. Ami viszont nagyon érdekes, hogy a souvenir boltok nincsenek giccsesen tele csak Moliére-hez kötődő ajándéktárgyakkal, hanem a tartományra (Languedoc Rousillion) jellemző (levendula, bor, sütemény, házak) ajándékokat is lehet venni. Egyszóval nem az van, mint nálunk, hogy minden árusnál karikás ostort és paprikát, no meg matyó hímzéses babát lehet venni…

Peugeot 1007

A második ok, ami miatt meg akartam említeni Pézenas városkát, az a hangulata. A székhelyünktől Roujantól 12 km-re található város pont annyira nyüzsgött, amennyire kellett. Nem volt unalmas, de nem volt az a bődületesen nagy tömeg sem. Persze kivételt képeznek azok a napok, amikor vásár van: a környékről ilyenkor mindenki a városba özönlik, és még parkolóhelyet is alig találunk.

Apropó parkolóhely: házigazdáinktól kaptunk kölcsönbe egy Peugeot 1007-es automata váltós gépjárművet, ami egy igazi élmény volt. Kicsi mérete miatt könnyű volt vele parkolni, akár olyan helyre is, ahol az ajtót nem tudtuk volna egy „normális” autón kinyitni. De ennek az autónak tolóajtaja van, így bátran parkolhattunk vele neccesebb helyeken is. Ami pézenasi és úgy en bloc franciaországi parkolást illeti: szinte mindenhol van egy INGYENES, nagy méretű parkoló. Ahol nincs, ott még a belvárosban is van lehetőséged 15-20-30 percre INGYEN parkolni. Jegyet kell váltanod, de fizetned csak a hosszabb tartózkodás után kell. Az előnyeit gondolom nem kell sorolnom: ha csak be akarsz ugrani egy boltba, vagy a postára, nem kell fizetned. Szimpatikus. Nem kicsit, nagyon.

Zöldséges Pézenasban

A város tele van kis sikátorokkal, de van egy nagy főtere, ahol zajlik az élet és ami helyet ad a vásárnak is. Ez a vásár nagyban hasonlít az olaszországi „mercato”-hoz, annyi különbséggel, hogy itt mintha kevesebb lenne a kínai szemét, főként hazai terméket árulnak. No meg a környéken megtermelt/készített zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, bort, húst, halat, szappant, mézet, kosarat…a külföldi piacokban mindig lenyűgöz az, hogy a piac nem az olcsó és igénytelen áruk elárusító helye és már elnézést de, nem a nálunk tapasztalható igényten, lepattant (sajnos sok kisnyugdíjas) emberek gyűjtőhelye…ezt már több országban is megfigyeltem, érdekes.

Pézenasi piac

Ami minőségi, annak igenis megkérik az árát, alkudni nem igen lehet, bár nem próbáltam.

Nem vagyok az az alkudozós fajta, ha valami x egységbe kerül, akkor megveszem x egységért, vagy nem veszem meg ha drágának találom, ennyi. Talán ezért is taszít engem az arab világ és ezért sem éreztem magam feltétlenül jól Törökországban, mert ott meg szinte kötelező alkudni.

A harmadik ok, ami miatt Pézenas városkát mindenképpen meg kell említeni az Sass Sylvia. A világ szinte minden pontján magyarokba botlik az ember, nincs ez másképp Pézenas esetében sem, ugyanis az operaénekes művésznő itt telepedett le (megértem 🙂 ), sőt mi több, itt tart mesterkuzusokat évről évre. Mindezt már kinttartózkodásunk alatt tudtam meg édesanyámtól, aki mivel minden nap kapta a picasa felületén keresztül a képeket, egyből rá is keresett a városra, így találta meg az infót.

Pézenas

Egy szó mint száz, Pézenas egy élhető, mediterrán hangulatú városka, ahová érdemes visszatérni.

 

Kategóriák
Blog

Mozgalmas időszak

A cím akár ma is aktuális lehetne, de most arról az 1-2 hónapról írok, amit még októberben említettem, hogy kicsit sűrűre sikeredett.

Több szálon is felgyorsultak események. Elfogadtam az új állást és mielőbb fel kellett (volna) mondanom, hogy kezdhessek az új munkahelyemen. Igenám, de még 2010. februárjában beadtam egy innovációs ötletet a sanofi-aventis belső, vállalati dolgozók számára meghirdetett innovációs programjába, amire ugyan kaptam kedvező visszajelzést, de a konkrét értékelésig nem jutottunk el. Ennek többek közt az is oka volt, hogy a vállalat vezetésében változás állt be, fontosabb dolgok is voltak a cég életében. Már le is mondtam bármiféle erkölcsi és anyagi elismerésről, mikor jött a váratlan hír: az ötletemet annyira ígéretesnek tartották, hogy egyből (2 lépcsőt átugorva) a board meetingen angol nyelven kellett egy prezentációt tartanom az ötletről, a megvalósíthatóságáról, a konkurenciáról, piaci helyzetről.

Gondolhatjátok, nem kicsit voltam oda meg vissza… Nehogy egyszerű legyen az élet, mindez zseniálisan egybe esett a felmondásom időpontjával, sőt: a prezentációt már olyan időpontban kellett megtartanom, amikor már nem is voltam a vállalat dolgozója. A cég korrektségét illetően pozitívan csalódtam, mert a lehetőséget megkaptam, hogy már mint „külsős”, de mégis „belsős” megtartsam a prezentációt és mivel az ötlet a megvalósítási fázisig el fog jutni minden jel szerint, ezért a jutalmazást is megkaptam.

Magáról az ötletről sajnos nem írhatok, csak annyit, hogy a cukorbetegek életét fogja megkönnyíteni, ha elkészül és piacra is kerül.

A felkészülésben többen is a segítségemre voltak, többek közt MidiTom is, de a családom, barátnőm, barátok és egy diabetológus szakorvos is segítette a munkámat. A nyaralás alatt (amiről még fogok írni) szinte 90%-ban angolul beszéltünk, így ez remekül felkészített a prezentációra, komolyan, szinte fluent english-t nyomtam 🙂

Mindeközben megnyílt a patika, ott is teljesítenem kellett, sőt a harmadik szál, a válásom kapcsán intézendő dolgok is szerencsére felgyorsultak.

Intézkedés, szervezés, mindent jegyzetelés, idegeskedés, tárgyalás jellemezte ezt az időszakot.

Túl vagyunk rajta, azóta új problémákkal feladatokkal kell szembe néznem, nem unatkozom.

 

Kategóriák
Blog

Interjú stro-B-val

– Szia stro-B!

– Szia.

– Mi újság feléd mostanság? Nagyon eltűntél, legalábbis a blogod nem frissül.

– Igen, igen, el vagyok maradva nagyon a blogom írásával, pedig sok témát ígértem és rengeteg téma is van még a fejemben, amit mindenképpen meg fogok osztani az olvasókkal. Az új (vagyis már régi) munkám sok energiát emésztett fel, viszont adott új, nagyon érdekes sztorikat 🙂

– Szóval akkor várhatunk _tényleg_ új tartalmakat hamarosan?

– Igen. Tényleg. Gyuri barátomnak pedig mindenféleképpen befejezem a nyaralásos sztorit 🙂

– Köszönöm az interjút!

Kategóriák
Blog

iPhone bluetooth tethering iPadre

Sokan vagyunk, akik a WiFi-only iPadet vásároltuk meg, mondván, hogy amikor szükség lehet WiFi lefedettségen kívüli iPad használatra, akkor elég az iPhone is.

De persze mondhatnánk ezt megfordítva is, hogy amikor iPadet használunk, akkor tuti, hogy WiFi közelben vagyunk/leszünk.

Az élet aztán sikeresen rácáfol az amúgy racionálisan felállított elméletre és gyakran előfordul, hogy bizony mégis csak jó lett volna, ha WiFi+3G verziós iPadet veszünk.

No persze nem lennénk magyarok, ha nem keresnénk valami „tuti” megoldást. Ez a tuti megoldás az iOS-ben már engedélyezett „tethering” funkció, amivel a telefonon (értsd iPhone) élő mobilnet előfizetést „kölcsön tudom adni” más eszközöknek. Igenám, de Steve Jobs és társai is gondoltak erre, és, hogy ne üssék agyon a WiFi+3G verziós iPad eladásokat, egyszerűen fogták magukat és letiltották az iOS-ben az iPhone és iPad ilyen módon történő összekapcsolását. Nem túl felhasználóbarát egy lépés volt ez, de üzletileg érthető.

A hétvégén szembe jött velem egy PhotoSync nevű app, amit azért (is) tettem fel, mert így az iPhone-al készített fotók egyszerűen átlőhetők az iPadre. WiFin vagy bluetooth-on  keresztül.

Mivel nem voltam WiFi közelben, maradt a bluetooth, és ekkor ért a meglepetés: miután az iPhone-iPad összekapcsolás megtörtént, az iPhone-on látom, hogy szépen pulzál az Internet tethering felirat…no mondom, mi történt?

Gyors ellenőrzés, és kiderült, hogy MŰKÖDIK! Az iOS 4.3 verziója már nem tiltja meg az iPadnek, hogy csatlakozzon az iPhone-hoz, így halleluja, működik az internet tethering, és akkor is lehet iPaden netezni, amikor nincs az ember (meg az asszony) WiFi közelben.

A sebesség tűrhető, azért a megváltást az iPhone 4 által nyújtott Personal Hotspot nyújtja majd,de addig megteszi.

Büszkeséggel tölt el, hogy a funkcióra én jöttem rá, a twitteren volt is egy aprócska hírverés, de semmi komoly.

Kategóriák
Blog

Termékfotózás

Ez a bejegyzés nem észosztó jelleggel készül, hanem leírom a tapasztalataimat az első „hivatalos” termékfotózásomról.

Barátommal Rolanddal már régóta tervezgettük ezt a fotózást, mivel cukrászdájuk van, aminek el fogom készíteni a honlapját is és az egyik szállító jármű (Opel Combo) matricázását is.

Ezért felkerekedtünk, és fotóztunk pár süteményt, egyelőre csak a vázlatok elkészítéséhez.

Esztrol photoshootA képen is látható saját készítésű setup a következő képp épült fel: fogtam egy asztalt, amit az ablak mellé tettem, hogy egy kis természetes fény is érje a süteményeket. Az asztalra tettünk 2 réteg selyempapírt, hogy kvázi homogén háttér legyen. Kellett valami, ami esést ad a papírnak, erre a célra a télen kevésbé használt fagylalt tölcsér tartó-kiadó eszközt használtunk. Egy másik asztalt is használtam, amire a MacBook Pro került, ugyanis egyből az Aperture-be küldtem a fotókat. Ennek a fajta fotózásnak (tethered shooting) megvan az az előnye, hogy egyből a MacBook Pro kijelzőjén látom az eredményt, így sokkal könnyebben tudok korrigálni. Korrigálásra volt is szükség, hiszen még most tanulom a fotózás csínyját-bínyját. Ennyit a helyszín beállításáról.

A fotós eszközök egy részét édesapámtól kölcsönöztem – igen, nálunk ez családi fertőzöttség -, többek közt egy Manfrotto álványt, egy Dörr makró körvakut és egy Canon 50mm f1.8-as objektívet. Illetve próbálkoztam még a plafonról visszavert vakuzással is, ott szintén a tőle kölcsön kapott Canon SpeedLite 420EX volt a segítségemre. Természetesen azzal nem számoltam az ablak mellé helyezéskor, hogy az ablakon található matricák majd árnyékot fognak vetni, ezért végre igazi hasznát vettem a derítőlapomnak, illetve barátom, Roland is aktívan segített – ő volt a fotós asszisztens 🙂 -, ugyanis az ablak és az asztal közé belógattuk a derítőlapot, így remek szűrt és árnyék mentes fényt kaptam. Az exponáláshoz szintén egy kölcsön kapott kioldót használtam, így minden apró rezgést kizártam, sőt, kényelmesebb is volt.

Majd’ 2 órán át fotóztuk a különféle süteményeket, a végeredmény felemás lett, de legalább az első tapasztalatok megvannak, illetve az elsődleges célhoz, az autó felmatricázásához bőven jók lesznek a fotók. Hamarosan a flickr-en felteszek pár képet, egy kis korrekció után 🙂

Kategóriák
Blog

Viszlát IE – Hello Webkit

A blogom átalakítása nem csak a kinézet és a tartalom álalakításából áll, erről írok most pár sort.

Körülbelül 1997 óta foglalkozom webes dolgokkal, még használtam Netscape böngészőt is, és igen, csináltam táblákból és képekből álló honlapot is 🙂 Mindezt csak azért írom, mert szívtam eleget a mindenféle böngészőkre optimalizálással…

Az elmúlt évek web 2.0 hulláma szerencsére sok olyan újítást hozott, melyek szabványos, valid módon megvalósíthatóak voltak és az AJAX megoldások is egyre nagyobb felhasználói élményt nyújtottak. Ma már oda jutottunk, hogy léteznek megoldások, melyeket a böngészők fejlesztőbarátabb változataival (figyelem, irónia: gyakorlatilag az IE-t leszámítva, mind 🙂 – linux világot nem ismerem,pc és mac verziókról beszélek ) minden különösebb erőfeszítés nélkül a felhasználói élmény fokozására fel lehet használni. A CSS3 térnyerése pedig tovább fokozta ezt helyzetet, és még koránt sincs vége.

A webkit-et használó böngészőkről beszélünk amúgy, Safari, Chrome és a nem webkites, de ezeket a finomságokat ismerő Firefox.

Lényeg a lényeg, ezeket a böngészőket azért szeretem, mert egyfelől tudják ezeket az „újdonságokat”, másfelől a szabályosan megírt kódot, legyen az HTML5 vagy CSS3, szabályosan jelenítik meg. Úgy ahogy megírja a webfejlesztő. Nem úgy, ahogy a böngésző éppen gondolja (IE).

Tudom, mindenre van már megoldás,de még ha tudod is, hogy mikor mit hogyan kell megcsinálni, akkor is rengeteg időt és energiát elvesz, hogy mindig minden böngészőn ugyanúgy nézzen ki az oldal. Éppen ezért egy kvázi engedetlenségi mozgalomként, ezzel a blogfelújítással egy időben BEFEJEZTEM az IE-re való optimalizálást, csak Webkit böngészőkre és Firefoxra vagyok hajlandó optimalizálni a jövőben! Az IE felhasználóknak azért lesz majd egy kis meglepetés, egy full page overlay, ami _normális_ böngésző letöltésére fogja bíztatni őket.

És hogy mik is ezek a „megoldások” ? Például, a bal oldali „menüben” ha a hivatkozás fölé viszed az egeret, akkor az szépen elmozdul 10px távolságot, majd lassan vissza. Hasonlóan a szine is megváltozik, de nem egyik pillanatról a másikra, hanem szépen, átmenettel. Aztán például a fejléc és a lábléc színátmenete – ezt régen Photoshopban, egy kép háttérrel kellett megoldani, ami azon túl, hogy időigényesebb is, még az oldal méretét, így letöltési idejét is növelte. Ma már ez megoldható 1 sorral a CSS file-ban.

Lusta vagyok? Bunkó vagyok? Nem hinném. Szimplán arról van szó, hogy maximális felhaszálói élményt akarok nyújtani az olvasóknak és ennek a célnak az elérése érdekében csak azokkal fogok együtt dolgozni, akik ebben partnerek.

Viszlát IE, hello Webkit!

(U.i.: Érik amúgy a wordpress motor cseréje is, de ez még várat magára…)

Kategóriák
Blog

A jövő elkezdődött

Ma volt egy kis időm, amit kihasználtam arra, hogy most már tényleg átalakítsam a blogot. „On-the-fly” csináltam/csinálom, ami azt jelenti, hogy nem lesz többet „várlak vissza ekkor és ekkor” üzenet, hanem a változásokat egyből, prompt láthatjátok.

Feltéve, ha érdekel ez valakit. (ugye Krisztián? 🙂 )

A jelenlegi forma közel sem végleges, de manapság rapszódikusan megy nagyon az efféle munka. Lehet, hogy kiégtem vagy ilyesmi, vagy egyáltalán nem is volt érzékem az efféle dolgokhoz (najó, ezt én sem gondolom komolyan). Vagy csak a hangulatom változó, mert most épp ezek a színek, ez az elrendezés tetszik – aztán holnap lehet, hogy kukázom az egészet.

Node, a tartalom a lényeg – főleg annak, aki RSS-ben olvassa a blogot 😉 Egy olyan designt akarok kialakítani, ami merőben eltér a megszokottaktól – a tartalomra fókuszál, minden sallangtól mentes. Ezért amint láthatjátok, a nyitólapon egyből az utolsó bejegyzés olvasható teljes terjedelmében, és bal oldalt pedig az utolsó 10 bejegyzés címe található, melyek így könnyen elérhetőek. Ez az alapötlet, amit fokozatosan fogok finomítani.

A témákat illetően is lesznek (illetve már voltak is) változások: szinte mindenről fogok írni, nem csak dj dolgoktól, ahogyan a hello.stro-b.com indult. Egyfajta személyes blog lesz itt ez na, csak kinyögtem végre.

Szóval kedves barátaim, olvasóim, ellenségeim…a jövő elkezdődött, stay tuned!

Kategóriák
Blog

Egy kis update

Kedves olvasóim!

Bizonyára feltűnt mindenkinek, hogy miután a blogom átalakítás alatt volt jóideig, visszatértem, de a régi designal.
Az oka az, hogy nem készült el még az új ruha, viszont írni való akad bőven és további „újrakezdési” időpontot pedig nem akarok megadni, ha már ennyiszer nem sikerült betartanom…:)

Ismét jöjjön egy gyors lista, hogy remélhetőleg miről fogok írni:

  • 5 év után otthagytam az orvoslátogatósdit és elmentem „vissza” a szakmámba, Nagykanizsán vezetem az Arany Kígyó Gyógyszertárat
  • az új munka rengeteg új kihívást jelent a számomra, van amit leírhatok itt, van amit szeretnék, de nem írhatom le…az biztos, hogy több postot fogok a témának szentelni.
  • lezárult az Ocho Macho remixverseny, amit nem én nyertem meg. Ez nem zavar, mert csak gyorsan összedobtam a remixet, viszont pár észrevételem van a témával kapcsolatban
  • az Apple is dolgozott időközben, erről is fogok majd írni 🙂
  • végre lezárás közelébe került a válásom, felemelő érzés
  • a zenélés kicsit háttérbe szorult most, de alakul majd a történet
  • a blog designja útközben átértékelődött bennem, de már megvan a fejemben az új, hogy mi lesz

Most ezen a késői órán egyelőre ennyi jutott eszembe, ígérem, lesz folytatás, nem fél év múlva;)