A minap láttam az út mellett, hogy kaszálják a füvet. Arra lettem figyelmes, hogy nem a mostanság divatos motoros kaszával, hanem hagyományos, „analóg” kézi kaszával.
És hogy miért születik ebből egy poszt?
Pont azon gondolkoztam, hogy mennyivel környezetkímélőbb a hagyományos kasza, mint a motoros. Igaz, a kézi kaszálást még nem próbáltam, de a motorost igen, így elmondhatom, hogy fárasztó egy munka tud lenni. Azaz a munkavégzés szempontjából nem látok sok különbséget.
A kézi kasza ráadásul olcsóbb is. Az út mellett, ahol kvázi nem kell vigyázni semmire (nem úgy, mint például egy kiskertben) és még hely is van bőven (azért a motoros, damilos kasza sok helyre eljut, ahova a kézi kasza nem…) szerintem sokkal ésszerűbb lenne az alkalmazása.
Az elmúlt időszakban annyira „mérges” volt pár dolog és jópár ember miatt, hogy úgy döntöttem, méregtelenítek.
Életembem először.
Még a patikában rendelte meg tőlünk egy kedves betegünk a dr. Steinberger féle, Szinetár Dórával promótált 5 napos méregtelenítő csomagot, ami egyből megtetszett.
A felépítés a következő:
reggeli: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 2 rozsos kenyér
tízórai: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér
ebéd: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 2 rozsos kenyér
uzsonna: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér
vacsora: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér
A zöldség- és gyümölcslevek összetétele a következő:
nap (itt tartok most): Zöldbúzafűlé
nap: Vegyes zöldésglé
nap: Ananászlé
nap: Céklalé
nap: Sárgarépalé
A napok sorrendjét is be kell tartani, mást nem szabad enni, viszont fontos, hogy 2,5-3 liter folyadékot, helyesebben kimondottan vizet kell fogyasztani.
Az első nap végén vagyok, voltam ma focizni is (hogy ettől-e vagy mástól, de kifejezetten jól ment 🙂 ), egylőre jól bírom. Bár a hétvégén vásárolt csipős házi kolbász a hűtőben nagyon csábít…már ahogy leírtam korog a gyomrom 🙂
De ki kell bírnom, márcsak azért is, mert utána jön csak a java: méregtelenítés után fogyókúra, majd életmódváltás. Legalábbis ez a terv.
Igaz, hogy októberben azt ígértem, hogy a nyaralás beszámoló Montpellier városával folytatódik, de ahogy elkezdtem összegyűjteni a képes anyagot hozzá, feltűnt, hogy időrendben Pézenas város jön, ami mellett azért nem szabad szó nélkül elmennem.
Több dolog miatt sem.
Egyfelől, mert ez a város Moliére szülővárosa, amit a város szinte minden pontján fel lehet fedezni. A képen is látható kis tér emlékezik meg a méltán híres költőről, a legnagyobb hotel is természetesen az ő nevét viseli. Ami viszont nagyon érdekes, hogy a souvenir boltok nincsenek giccsesen tele csak Moliére-hez kötődő ajándéktárgyakkal, hanem a tartományra (Languedoc Rousillion) jellemző (levendula, bor, sütemény, házak) ajándékokat is lehet venni. Egyszóval nem az van, mint nálunk, hogy minden árusnál karikás ostort és paprikát, no meg matyó hímzéses babát lehet venni…
Peugeot 1007
A második ok, ami miatt meg akartam említeni Pézenas városkát, az a hangulata. A székhelyünktől Roujantól 12 km-re található város pont annyira nyüzsgött, amennyire kellett. Nem volt unalmas, de nem volt az a bődületesen nagy tömeg sem. Persze kivételt képeznek azok a napok, amikor vásár van: a környékről ilyenkor mindenki a városba özönlik, és még parkolóhelyet is alig találunk.
Apropó parkolóhely: házigazdáinktól kaptunk kölcsönbe egy Peugeot 1007-es automata váltós gépjárművet, ami egy igazi élmény volt. Kicsi mérete miatt könnyű volt vele parkolni, akár olyan helyre is, ahol az ajtót nem tudtuk volna egy „normális” autón kinyitni. De ennek az autónak tolóajtaja van, így bátran parkolhattunk vele neccesebb helyeken is. Ami pézenasi és úgy en bloc franciaországi parkolást illeti: szinte mindenhol van egy INGYENES, nagy méretű parkoló. Ahol nincs, ott még a belvárosban is van lehetőséged 15-20-30 percre INGYEN parkolni. Jegyet kell váltanod, de fizetned csak a hosszabb tartózkodás után kell. Az előnyeit gondolom nem kell sorolnom: ha csak be akarsz ugrani egy boltba, vagy a postára, nem kell fizetned. Szimpatikus. Nem kicsit, nagyon.
Zöldséges Pézenasban
A város tele van kis sikátorokkal, de van egy nagy főtere, ahol zajlik az élet és ami helyet ad a vásárnak is. Ez a vásár nagyban hasonlít az olaszországi „mercato”-hoz, annyi különbséggel, hogy itt mintha kevesebb lenne a kínai szemét, főként hazai terméket árulnak. No meg a környéken megtermelt/készített zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, bort, húst, halat, szappant, mézet, kosarat…a külföldi piacokban mindig lenyűgöz az, hogy a piac nem az olcsó és igénytelen áruk elárusító helye és már elnézést de, nem a nálunk tapasztalható igényten, lepattant (sajnos sok kisnyugdíjas) emberek gyűjtőhelye…ezt már több országban is megfigyeltem, érdekes.
Pézenasi piac
Ami minőségi, annak igenis megkérik az árát, alkudni nem igen lehet, bár nem próbáltam.
Nem vagyok az az alkudozós fajta, ha valami x egységbe kerül, akkor megveszem x egységért, vagy nem veszem meg ha drágának találom, ennyi. Talán ezért is taszít engem az arab világ és ezért sem éreztem magam feltétlenül jól Törökországban, mert ott meg szinte kötelező alkudni.
A harmadik ok, ami miatt Pézenas városkát mindenképpen meg kell említeni az Sass Sylvia. A világ szinte minden pontján magyarokba botlik az ember, nincs ez másképp Pézenas esetében sem, ugyanis az operaénekes művésznő itt telepedett le (megértem 🙂 ), sőt mi több, itt tart mesterkuzusokat évről évre. Mindezt már kinttartózkodásunk alatt tudtam meg édesanyámtól, aki mivel minden nap kapta a picasa felületén keresztül a képeket, egyből rá is keresett a városra, így találta meg az infót.
Pézenas
Egy szó mint száz, Pézenas egy élhető, mediterrán hangulatú városka, ahová érdemes visszatérni.
A cím akár ma is aktuális lehetne, de most arról az 1-2 hónapról írok, amit még októberben említettem, hogy kicsit sűrűre sikeredett.
Több szálon is felgyorsultak események. Elfogadtam az új állást és mielőbb fel kellett (volna) mondanom, hogy kezdhessek az új munkahelyemen. Igenám, de még 2010. februárjában beadtam egy innovációs ötletet a sanofi-aventis belső, vállalati dolgozók számára meghirdetett innovációs programjába, amire ugyan kaptam kedvező visszajelzést, de a konkrét értékelésig nem jutottunk el. Ennek többek közt az is oka volt, hogy a vállalat vezetésében változás állt be, fontosabb dolgok is voltak a cég életében. Már le is mondtam bármiféle erkölcsi és anyagi elismerésről, mikor jött a váratlan hír: az ötletemet annyira ígéretesnek tartották, hogy egyből (2 lépcsőt átugorva) a board meetingen angol nyelven kellett egy prezentációt tartanom az ötletről, a megvalósíthatóságáról, a konkurenciáról, piaci helyzetről.
Gondolhatjátok, nem kicsit voltam oda meg vissza… Nehogy egyszerű legyen az élet, mindez zseniálisan egybe esett a felmondásom időpontjával, sőt: a prezentációt már olyan időpontban kellett megtartanom, amikor már nem is voltam a vállalat dolgozója. A cég korrektségét illetően pozitívan csalódtam, mert a lehetőséget megkaptam, hogy már mint „külsős”, de mégis „belsős” megtartsam a prezentációt és mivel az ötlet a megvalósítási fázisig el fog jutni minden jel szerint, ezért a jutalmazást is megkaptam.
Magáról az ötletről sajnos nem írhatok, csak annyit, hogy a cukorbetegek életét fogja megkönnyíteni, ha elkészül és piacra is kerül.
A felkészülésben többen is a segítségemre voltak, többek közt MidiTom is, de a családom, barátnőm, barátok és egy diabetológus szakorvos is segítette a munkámat. A nyaralás alatt (amiről még fogok írni) szinte 90%-ban angolul beszéltünk, így ez remekül felkészített a prezentációra, komolyan, szinte fluent english-t nyomtam 🙂
Mindeközben megnyílt a patika, ott is teljesítenem kellett, sőt a harmadik szál, a válásom kapcsán intézendő dolgok is szerencsére felgyorsultak.
Intézkedés, szervezés, mindent jegyzetelés, idegeskedés, tárgyalás jellemezte ezt az időszakot.
Túl vagyunk rajta, azóta új problémákkal feladatokkal kell szembe néznem, nem unatkozom.
– Mi újság feléd mostanság? Nagyon eltűntél, legalábbis a blogod nem frissül.
– Igen, igen, el vagyok maradva nagyon a blogom írásával, pedig sok témát ígértem és rengeteg téma is van még a fejemben, amit mindenképpen meg fogok osztani az olvasókkal. Az új (vagyis már régi) munkám sok energiát emésztett fel, viszont adott új, nagyon érdekes sztorikat 🙂
– Szóval akkor várhatunk _tényleg_ új tartalmakat hamarosan?
– Igen. Tényleg. Gyuri barátomnak pedig mindenféleképpen befejezem a nyaralásos sztorit 🙂
Sokan vagyunk, akik a WiFi-only iPadet vásároltuk meg, mondván, hogy amikor szükség lehet WiFi lefedettségen kívüli iPad használatra, akkor elég az iPhone is.
De persze mondhatnánk ezt megfordítva is, hogy amikor iPadet használunk, akkor tuti, hogy WiFi közelben vagyunk/leszünk.
Az élet aztán sikeresen rácáfol az amúgy racionálisan felállított elméletre és gyakran előfordul, hogy bizony mégis csak jó lett volna, ha WiFi+3G verziós iPadet veszünk.
No persze nem lennénk magyarok, ha nem keresnénk valami „tuti” megoldást. Ez a tuti megoldás az iOS-ben már engedélyezett „tethering” funkció, amivel a telefonon (értsd iPhone) élő mobilnet előfizetést „kölcsön tudom adni” más eszközöknek. Igenám, de Steve Jobs és társai is gondoltak erre, és, hogy ne üssék agyon a WiFi+3G verziós iPad eladásokat, egyszerűen fogták magukat és letiltották az iOS-ben az iPhone és iPad ilyen módon történő összekapcsolását. Nem túl felhasználóbarát egy lépés volt ez, de üzletileg érthető.
A hétvégén szembe jött velem egy PhotoSync nevű app, amit azért (is) tettem fel, mert így az iPhone-al készített fotók egyszerűen átlőhetők az iPadre. WiFin vagy bluetooth-on keresztül.
Mivel nem voltam WiFi közelben, maradt a bluetooth, és ekkor ért a meglepetés: miután az iPhone-iPad összekapcsolás megtörtént, az iPhone-on látom, hogy szépen pulzál az Internet tethering felirat…no mondom, mi történt?
Gyors ellenőrzés, és kiderült, hogy MŰKÖDIK! Az iOS 4.3 verziója már nem tiltja meg az iPadnek, hogy csatlakozzon az iPhone-hoz, így halleluja, működik az internet tethering, és akkor is lehet iPaden netezni, amikor nincs az ember (meg az asszony) WiFi közelben.
A sebesség tűrhető, azért a megváltást az iPhone 4 által nyújtott Personal Hotspot nyújtja majd,de addig megteszi.
Büszkeséggel tölt el, hogy a funkcióra én jöttem rá, a twitteren volt is egy aprócska hírverés, de semmi komoly.
Ez a bejegyzés nem észosztó jelleggel készül, hanem leírom a tapasztalataimat az első „hivatalos” termékfotózásomról.
Barátommal Rolanddal már régóta tervezgettük ezt a fotózást, mivel cukrászdájuk van, aminek el fogom készíteni a honlapját is és az egyik szállító jármű (Opel Combo) matricázását is.
Ezért felkerekedtünk, és fotóztunk pár süteményt, egyelőre csak a vázlatok elkészítéséhez.
A képen is látható saját készítésű setup a következő képp épült fel: fogtam egy asztalt, amit az ablak mellé tettem, hogy egy kis természetes fény is érje a süteményeket. Az asztalra tettünk 2 réteg selyempapírt, hogy kvázi homogén háttér legyen. Kellett valami, ami esést ad a papírnak, erre a célra a télen kevésbé használt fagylalt tölcsér tartó-kiadó eszközt használtunk. Egy másik asztalt is használtam, amire a MacBook Pro került, ugyanis egyből az Aperture-be küldtem a fotókat. Ennek a fajta fotózásnak (tethered shooting) megvan az az előnye, hogy egyből a MacBook Pro kijelzőjén látom az eredményt, így sokkal könnyebben tudok korrigálni. Korrigálásra volt is szükség, hiszen még most tanulom a fotózás csínyját-bínyját. Ennyit a helyszín beállításáról.
A fotós eszközök egy részét édesapámtól kölcsönöztem – igen, nálunk ez családi fertőzöttség -, többek közt egy Manfrotto álványt, egy Dörr makró körvakut és egy Canon 50mm f1.8-as objektívet. Illetve próbálkoztam még a plafonról visszavert vakuzással is, ott szintén a tőle kölcsön kapott Canon SpeedLite 420EX volt a segítségemre. Természetesen azzal nem számoltam az ablak mellé helyezéskor, hogy az ablakon található matricák majd árnyékot fognak vetni, ezért végre igazi hasznát vettem a derítőlapomnak, illetve barátom, Roland is aktívan segített – ő volt a fotós asszisztens 🙂 -, ugyanis az ablak és az asztal közé belógattuk a derítőlapot, így remek szűrt és árnyék mentes fényt kaptam. Az exponáláshoz szintén egy kölcsön kapott kioldót használtam, így minden apró rezgést kizártam, sőt, kényelmesebb is volt.
Majd’ 2 órán át fotóztuk a különféle süteményeket, a végeredmény felemás lett, de legalább az első tapasztalatok megvannak, illetve az elsődleges célhoz, az autó felmatricázásához bőven jók lesznek a fotók. Hamarosan a flickr-en felteszek pár képet, egy kis korrekció után 🙂
A blogom átalakítása nem csak a kinézet és a tartalom álalakításából áll, erről írok most pár sort.
Körülbelül 1997 óta foglalkozom webes dolgokkal, még használtam Netscape böngészőt is, és igen, csináltam táblákból és képekből álló honlapot is 🙂 Mindezt csak azért írom, mert szívtam eleget a mindenféle böngészőkre optimalizálással…
Az elmúlt évek web 2.0 hulláma szerencsére sok olyan újítást hozott, melyek szabványos, valid módon megvalósíthatóak voltak és az AJAX megoldások is egyre nagyobb felhasználói élményt nyújtottak. Ma már oda jutottunk, hogy léteznek megoldások, melyeket a böngészők fejlesztőbarátabb változataival (figyelem, irónia: gyakorlatilag az IE-t leszámítva, mind 🙂 – linux világot nem ismerem,pc és mac verziókról beszélek ) minden különösebb erőfeszítés nélkül a felhasználói élmény fokozására fel lehet használni. A CSS3 térnyerése pedig tovább fokozta ezt helyzetet, és még koránt sincs vége.
A webkit-et használó böngészőkről beszélünk amúgy, Safari, Chrome és a nem webkites, de ezeket a finomságokat ismerő Firefox.
Lényeg a lényeg, ezeket a böngészőket azért szeretem, mert egyfelől tudják ezeket az „újdonságokat”, másfelől a szabályosan megírt kódot, legyen az HTML5 vagy CSS3, szabályosan jelenítik meg. Úgy ahogy megírja a webfejlesztő. Nem úgy, ahogy a böngésző éppen gondolja (IE).
Tudom, mindenre van már megoldás,de még ha tudod is, hogy mikor mit hogyan kell megcsinálni, akkor is rengeteg időt és energiát elvesz, hogy mindig minden böngészőn ugyanúgy nézzen ki az oldal. Éppen ezért egy kvázi engedetlenségi mozgalomként, ezzel a blogfelújítással egy időben BEFEJEZTEM az IE-re való optimalizálást, csak Webkit böngészőkre és Firefoxra vagyok hajlandó optimalizálni a jövőben! Az IE felhasználóknak azért lesz majd egy kis meglepetés, egy full page overlay, ami _normális_ böngésző letöltésére fogja bíztatni őket.
És hogy mik is ezek a „megoldások” ? Például, a bal oldali „menüben” ha a hivatkozás fölé viszed az egeret, akkor az szépen elmozdul 10px távolságot, majd lassan vissza. Hasonlóan a szine is megváltozik, de nem egyik pillanatról a másikra, hanem szépen, átmenettel. Aztán például a fejléc és a lábléc színátmenete – ezt régen Photoshopban, egy kép háttérrel kellett megoldani, ami azon túl, hogy időigényesebb is, még az oldal méretét, így letöltési idejét is növelte. Ma már ez megoldható 1 sorral a CSS file-ban.
Lusta vagyok? Bunkó vagyok? Nem hinném. Szimplán arról van szó, hogy maximális felhaszálói élményt akarok nyújtani az olvasóknak és ennek a célnak az elérése érdekében csak azokkal fogok együtt dolgozni, akik ebben partnerek.
Viszlát IE, hello Webkit!
(U.i.: Érik amúgy a wordpress motor cseréje is, de ez még várat magára…)
Ma volt egy kis időm, amit kihasználtam arra, hogy most már tényleg átalakítsam a blogot. „On-the-fly” csináltam/csinálom, ami azt jelenti, hogy nem lesz többet „várlak vissza ekkor és ekkor” üzenet, hanem a változásokat egyből, prompt láthatjátok.
Feltéve, ha érdekel ez valakit. (ugye Krisztián? 🙂 )
A jelenlegi forma közel sem végleges, de manapság rapszódikusan megy nagyon az efféle munka. Lehet, hogy kiégtem vagy ilyesmi, vagy egyáltalán nem is volt érzékem az efféle dolgokhoz (najó, ezt én sem gondolom komolyan). Vagy csak a hangulatom változó, mert most épp ezek a színek, ez az elrendezés tetszik – aztán holnap lehet, hogy kukázom az egészet.
Node, a tartalom a lényeg – főleg annak, aki RSS-ben olvassa a blogot 😉 Egy olyan designt akarok kialakítani, ami merőben eltér a megszokottaktól – a tartalomra fókuszál, minden sallangtól mentes. Ezért amint láthatjátok, a nyitólapon egyből az utolsó bejegyzés olvasható teljes terjedelmében, és bal oldalt pedig az utolsó 10 bejegyzés címe található, melyek így könnyen elérhetőek. Ez az alapötlet, amit fokozatosan fogok finomítani.
A témákat illetően is lesznek (illetve már voltak is) változások: szinte mindenről fogok írni, nem csak dj dolgoktól, ahogyan a hello.stro-b.com indult. Egyfajta személyes blog lesz itt ez na, csak kinyögtem végre.
Bizonyára feltűnt mindenkinek, hogy miután a blogom átalakítás alatt volt jóideig, visszatértem, de a régi designal.
Az oka az, hogy nem készült el még az új ruha, viszont írni való akad bőven és további „újrakezdési” időpontot pedig nem akarok megadni, ha már ennyiszer nem sikerült betartanom…:)
Ismét jöjjön egy gyors lista, hogy remélhetőleg miről fogok írni:
5 év után otthagytam az orvoslátogatósdit és elmentem „vissza” a szakmámba, Nagykanizsán vezetem az Arany Kígyó Gyógyszertárat
az új munka rengeteg új kihívást jelent a számomra, van amit leírhatok itt, van amit szeretnék, de nem írhatom le…az biztos, hogy több postot fogok a témának szentelni.
lezárult az Ocho Macho remixverseny, amit nem én nyertem meg. Ez nem zavar, mert csak gyorsan összedobtam a remixet, viszont pár észrevételem van a témával kapcsolatban
az Apple is dolgozott időközben, erről is fogok majd írni 🙂
végre lezárás közelébe került a válásom, felemelő érzés
a zenélés kicsit háttérbe szorult most, de alakul majd a történet
a blog designja útközben átértékelődött bennem, de már megvan a fejemben az új, hogy mi lesz
Most ezen a késői órán egyelőre ennyi jutott eszembe, ígérem, lesz folytatás, nem fél év múlva;)
Még nyáron, mikor beszámoltam az Ocho Macho zenekar zalaegerszegi koncertjéről, akkor említettem, hogy akartam egy remixet csinálni a zenekar Jó nekem című dalából, de egy gyors piroslámpa elvette a kedvemet.
Így aztán adta magát a lehetőség – amiről amúgy édesanyám révén szereztem tudomást, amiért ezúton is köszi 🙂 – , hogy a zenekar és a vasnepe.hu által életre hívott remixversenyen, a csodával határos módon elindulok! Csodával határos, mert mire megtudtam, hogy van ilyen verseny, addigra már frankón meg is hosszabbították (a technika ördöge rulez) a verseny határidejét, így maradt röpke 3 napom, hogy elkészítsem a remixet.
Bevallom őszintén, kicsit elégtétel szerű is az indulásom – és ennek megfelelően a hozzáállásom is -, mert kicsit fura számomra, hogy 6 hónap alatt a „nem tervezünk ilyesmit” állásfoglalásból eljutott a zenekar egy komplett remixversenyig…
Rohamléptekben elkészült tehát a nagy mű, amit a határidő lejárta előtt konkrétan 2 perccel kezdtem el feltölteni, mert előtte 10 perccel még a keverőpulton állítgattam…elfogadták 🙂
A remixet igyekeztem a saját stílusomban elkészíteni, az idő rövidsége érződik rajta, 2 nappal a határidő lejárta után már úgy gondolom, „tiszta fejjel”, hogy nem küldeném be – de ez csak kifogás ugye…
Lényeg a lényeg, hogy lehet a remixekre szavazni, ha tetszik az enyém, akkor megköszönöm, ha rám szavaztok, Jabocca remixét ajánlom még a figyelmetekbe, talán az övé az egyetlen a mezőnyből ami említésre érdemes.
Lájkoljátok, szavazzatok, hallgassátok, kommentelni meg sosem szégyen!
Kedves Olvasóim! (hmm…volt már ilyen kezdetű post)
Az van, hogy _tényleg_ egy percnyi időm sincsen a blogomat írni, megújítani. De ami késik, nem múlik! A beígért témákról írni fogok, úgy néz ki, pár héten belül már egyenesbe kerülök magammal és a környezetemmel 🙂
Aztán kezdem újraépíteni a blogot és az olvasótábort, de ha még ittvagytok, azt külön megköszönöm 😉
Az idei nyaralás eléggé különlegesre sikerült, mivel két országba is sikerült eljutnom: Spanyolország, Barcelona és Franciaország, annak is a déli része, Languedoc-Roussillon tartományban egy Roujan nevű kisfalu volt a célállomás.
…az ősz is, no meg én is. Nem szép dolog volt ez a hosszú kihagyás tőlem, az elmúlt időszakban elég sok minden történt velem, aminek egy részét természetesen meg fogom Veletek osztani. Feltéve, ha még maradt olvasóm 🙂
Azok számára, aki a zenéim miatt olvassák a blogomat, örömteli nap lesz/lehet a mai: egy friss remixet, vagyis inkább bootleget osztok meg Veletek!
Az Everything but the girl formáció neve valószínűleg sokak számára ismerős, a 90-es évek meghatározó brit zenészeiről van szó, akik 1994-ben jelentették meg a Missing című dalukat, melyből Todd Terry producer készített egy klub remixet, ami aztán igazából a világsiker lett.
A zenekar 1982-ben alakult, Tracey Horn és Ben Watt alkotják és a kezdeti rockos, popos műfajból elég erősen az elektronikus zene felé fordultak (szerencsére!), dolgoztak együtt a Massive Attack-el, a Faithlessel is.
Tudom, hogy a dalból azóta 72346127465 millió remix készült, de ez egy olyan dal, amiből kell, hogy legyen nekem is egy remixem 🙂 Így hát el is készült – kvázi rekordidő alatt – a sajátom, amit most a nagyérdemű elé tárok:
Ahogy a cikkhez kerestem az anyagot, csak a youtube-on rengeteg remixet találtam, jobbnál jobbakat, nem hiába: ez a dal valamilyen szinten mindenkit megfog!
A dal letölthető a soundcloudról, vagy meghallgatható itt a blogon.
Régóta nagy kedvelője vagyok a chill-out/ambient műfajnak, bár azt is be kell, hogy valljam, hogy ez a rajongás rapszódikus, nem hallgatok állandóan az említett két stílusba tartozó zenét.
Egy-egy nyári estén, grillpartihoz vagy csak délutáni lazuláshoz viszont tökéletes adalék az ilyen fajta zene.
Csakúgy mint Tangram (a.k.a. Fabók Péter) zenéje, aki már 2005-óta alkot ebben a műfajban, akit még a Vermillion című album kapcsán fiatalkori Mike Oldfield jelzővel illettem twitteren 🙂
Az új rovat első posztja rögtön egy saját meglátással indul, mely bizonyos DSLR gépek tudásbeli hiányosságát hivatott kiküszöbölni. A DTOWN TV 47-ik epizódjában Matt Kloskowski adott egy tippet, amit a híres tájfotóstól, Bill Fortney-tól kapott ő is.
Mostanában egyre többet hallgatok MR1-Kossuth rádiót, azon belül is a 180 percet és a Napközbent, régen ki nem állhattam az adót a műsoraik miatt, most vagy változott a felépítés és érdekesebbé váltak a műsorok, vagy ahogy öregszem, egyre szélesebb palettán érdekelnek a dolgok és nem elégszem meg a könnyed, szórakoztató reggeli műsorokkal.
A mai adásban egy érdekes téma szerepelt, ami van akinek teljesen evidens, van akinek abszolút újdonság, nevezetesen az élelmiszerbiztonság.
Jópár barátommal együtt komoly rajongói vagyunk a srácoknak, igazán jó tippeket, ötleteket adnak, sokat lehet tanulni tőlük. Csakugyan ők szerkesztik a PhotoshopUser TV adásait is, ami szintén tele van poénokkal és hasznos tippekkel.
Mivel mindenképpen bele akarok szagolni a DSLR fotózásba, nem hagytam ki eddig még egy részt sem a DTOWN TV részeiből, vannak részek, amit többször is megnéztem: vagy azért mert elsőre nem értettem, vagy azért, mert nagyon tetszett 🙂 A DTOWN TV amúgy eredetileg (első évad) Nikon szponzorálással indult és a Nikon gépeket használóknak adott tippeket, tanácsokat, de a második évad (vagy az újkori első 🙂 ) már minden DSLR fotósnak szól. Mivel a családban Canon uralom van, nekem a második évadtól vált igazán érdekessé a DTOWN TV, bár az igazat megvallva, a korábbi epizódokban is rengeteg hasznos, nem csak Nikonra használható tipp volt, alap fotózási tanácsok.
Lényeg a lényeg, arra gondoltam, hogy elindítok a blogomon egy fotó és egy dtown rovatot és ebben, ha minden igaz, segítségemre lesz csibar barátom is, mint vendégblogger. A dtown rovat konkrétan arról fog szólni, hogy az egyes dtown epizódok tartalmát kivesézzük, mind Canon mind Nikon oldalról (csibar Nikonos 🙂 ) és mindezt magyarul tesszük, tehát kvázi lefordítunk részeket az angol epizódokból, megosztunk ötleteket, tippeket, amiket vagy az epizódok inspiráltak vagy saját tapasztalat, hogy ki hogyan csinálja.
Meglátjuk mi sül ki belőle, várom (ill. várjuk) a kommenteket.
2010.július 16-án valami megmozdult Zalaegerszegen. A Reinighaus söröző gondolt egyet és szabadtéri koncertsorozatot (a kettő már az ugye?) szervezett. Roland barátommal – megünneplendő az Ő névnapját, meg az enyémet is – kocsmatúránk második állomásaként elnéztünk a Reinigbe’, ahol már javában folyt a koncert.
Nagyon szimpatikus nekem ez a kezdeményezés, a hely tele volt, a parkolóban volt felállítva a színpad és a kerthelyiséget kb 3x akkorára növelték, mint normál esetben, hogy mindenki helyet tudjon foglalni és nyilván fogyasztani. Talán nem bíztak a rendezvény sikerében, mert 21 órára elfogyott mind a búzasör, mind pedig a soproni, maradt a vízzel egyenértékű heineken vagy üveges gösser. De ne legyünk túl negatívak, a rendezvénynek ez volt az egyetlen kellemetlen pontja, minden más abszolút korrekt volt!
A minap a kezembe került egy régebbi mixem és úgy gondoltam, miért ne posztolnám a hello.stro-b.com keretein belül is?!
Akik a tavalyi év folyamán figyelemmel kísérték a munkásságomat, azoknak ez most retro rovat, akik nem, azoknak pedig egy új mix, jó szórakozást!:)
A mix letölthető innen, a tracklist pedig a következő:
1. Dinka – Chemistry (Jerome Isma-Ae Remix)
2. Cave – Antarctica
3. Komytea – Soldiers Of Karkadu (Original Mix)
4. DJ Miss Babayaga & DJ Josh Blackwell – Dreamcatcher (Original Mix)
5. Smith & Selway – Push Factor
6. Dean Coleman Feat DCLA – I Want You (Sultan & Ned Shepard Dub Mix)
7. Dave Gahan – Kingdom (Booka Shade Remix)
8. Rino Cabrera – Dawn Of A New Day (Original Mix)
9. David Harness – Shake (Alex Kenji Main Mix)
10. Marko Militano ft Sunny Kim – Lose Control (Frederico Todos Remix)
11. Fredski, Tomas Barfod – March On Swan Lage (Original Version)
A hétvégén egy érdekes programon vettem részt, életemben először voltam egy _igazi_ rallye versenyen.
A verseny ausztriában volt, Weiz városkában, ami a tipikus osztrák rendezett és szép városok sorát gyarapítja. Semmi hivalkodó, minden a helyén, meki, Magna gyár, Benetton bolt (! – nálunk hol is van?), elegáns üzletek, rendezett kirakatok, semmi giccs.
…mert változások vannak a magánéletemben, ezek egy része jó, egy része izgalmas egy része pedig már kifejezetten terhes számomra.
No, meg ne felejtsük el, hogy focivébé is van, ami sokakat hidegen hagy, de engem nem 😉 Így hát kedves olvasóim, nézzétek ezt el nekem, július 11. után garantáltan felpörögnek az események.
