Év: 2013

Pontosan két hete megvásároltam életem első Androidos készülékét, egy Google Nexus 4 okostelefont. Gyors tapasztalataim le is írtam itt a blogon, de nem túl részletesen, mert @burgatshow korábban jelezte, hogy szeretne írni egy bejegyzést, amiben kvázi interjút adok neki @anederaval együtt, mivel mindketten iPhone-ról váltottunk Nexus 4-re.

Az okok a váltásra

Nem nevezném magam valódi switchernek, mivel már a „projekt” elején sem titkoltam, hogy addig nem akarok se pro, se contra érveket felhozni, amíg nem ismerem meg testközelből a „másik” oldalt, amíg nem próbálok ki egy Androidos készüléket. Erre ideális jelölt volt – ami a rendszer „tisztaságát” illeti – a Nexus 4.

Egy ősrégi iPhone 3G-t használok, amin már nem futnak új alkalmazások. A fejlődést nem lehet megállítani (és nem is kell) és bár értem az Apple üzletpolitikáját, de egyre inkább kezdett bosszantani, hogy nincs meg a lehetőségem arra, hogy a telefonomon, a még legutolsó futtatható verziót akár újból feltelepítsem.

Sőt, továbbmegyek: ha nem figyelek oda és frissítek egy alkalmazást, akkor az iTunes (illetve az AppStore) nem veszi figyelembe, hogy az adott alkalmazás új verziója nem fog futni az én készülékemen. Fogja és lefrissíti, majd a telefonon szembesülök vele, hogy ennek bizony annyi. A régi verzió nem érhető el, az új verzió nem fog futni.

Ez különösen fizetős alkalmazások esetében tud bosszantó lenni: fizettem valamiért, amit abban az állapotában, amikor megvettem már nem érhetek el. A desktop alkalmazások esetében sem tapasztalható ez az erőszakos frissítésre ösztönzés. A mai napig vannak zenei és grafikai stúdiók, ahol régi PowerMacek szorgoskodnak, akár egy régebbi Logic vagy Photoshop alatt.

Ez a filózófia elkezdett egyre jobban zavarni. Fontosnak tartom ismét leírni: nem a fejlődéssel van bajom, hanem azzal, hogy nem enged az Apple egy korábbi – amúgy nagyon jól használható – szinten „leragadni”.

Látva öcsém Androidot futtató telefonját, gyakorlatilag töredék összegekért elérhető volt szinte ugyanaz a tudás, mint amit a legfrissebb (tehát nem az én iPhone 3G készülékem) telefonok tudtak. Ez volt az a pont, mikor elhatároztam: próbáljuk ki, miért ne?

Az új rendszer

Ezt a bekezdést most minden Apple fan (Android hater) és Android fan (Apple hater) olvassa figyelmesen!

A lehető legnagyobb nyitottsággal és előítélet mentességgel kezdtem meg az Androidos karrierem. Érdekes volt látni egyes Apple felhasználók már-már kiközösítő véleményét, más Apple felhasználók kíváncsi érdeklődését és ugyanakkor az Androidos társaság segítőkészségét és üdvözlését. Bármilyen kérdésem volt, twitteren egyből kaptam rá legalább 4-5 forrásból a választ rá, amit ezúton is köszönök! Sokat segítettetek!

Teszem hozzá gyorsan, hogy ez a mentalitás az Apple fanok körében sem ismeretlen, szóval ebből a szempontból, ha össze kell hasonlítanom a nem túl reprezentatív mintát, akkor csupa jó arc ismerősöm van 🙂

Ha most egy IT szakember olvassa ezeket a sorokat, nyílván mosolyogni fog és tud majd millió és egy kifogást találni abban, amit írok, de szólok előre: az egyszerű (vég)felhasználó szemszögéből írom a tapasztalatokat és nem is akarok mélyebben belebonyolódni.

Szóval, az a véleményem, hogy alapvetően a két rendszer (iOS, Android) mára elért arra a szintre, hogy közel azonos képességekkel bír. Az Android szabadsága, testreszabhatósága néhol áldás, néhol pedig átok. Biztosan a korral  is jár, de egyszerűen nem volt türelmem a sok egyedi beállítási lehetőséget végignyálazani. Ráadásul sok helyen nem is egyértelmű, vagy ami a halálom volt a rendszeren, hogy ha egy opció van, amiből lehet választanom, sokszor akkor is egy külön ablakban kell ezt a választást megtennem (vö.: iOS kapcsolók 0 vagy 1 állás, de ellenpéldának ott van az iOS Bluetooth vagy Tethering ki-be kapcsolása, ami egy agyhalál…legalábbis 4.2.1-en).

Az iOS esetében pedig néhol pont a túlzott „lebutítás” és korlátok közé szorítás ami bosszantó tud lenni, ugyanakkor hasznos is.

Szerintem aki azt mondja, hogy egyik vagy másik rendszer jobb, stabilabb, szebb, az egyszerűen nem mond igazat. Egyik sem tökéletes, mindkettőnek vannak hibái és butaságai.

És itt le is lehet(ne) zárni az iOS vs Android hitvallási vitát. Én nem fogok senkit sem egyik, sem másik irányba győzködni. Azt a rendszert válaszd amelyik jobban beleillik a már meglévő rendszeredbe, vagy jobban megfelel az igényeidnek!

A migrálás

Kicsit féltem tőle, hogy menni fog-e az átállás, hiszen tudtam, hogy az Apple ökoszisztémám egy részét nem fogom tudni elérni. Vagy nem úgy, ahogy eddig. A névjegyzékemet egy ingyenes alkalmazással elérhetővé tudtam tenni direktben az iCloudból, ha fizettem volna érte, akkor a naptáramat is. A naptár esetében a Google Calendarba történő exportálást választottam, majd az iMacen feliratkoztam ezekre a naptárakra, így végülis szinkronban volt az iMac, az iPhone, az iPad és a Nexus. Egyedül az emlékeztetők, feladatok kezelésére nem sikerült Google alternatívát találni, de arra mostanság úgyis a Wunderlist nevű alkalmazást használom, az pedig remekül fut Androidon is.

Egyetlen alkalmazást sem kellett megvennem, amit jelenleg használtam az iPhone-on, annak mindnek volt megfelelője a Nexusra. Sőt, mivel modernebb készülékről van szó, olyan szolgáltatásokat is tudtam használni, mint az Instagram, ami az iPhone 3G-n már elérhetetlen számomra…

Nem volt egyetlen olyan tulajdonsága sem az Androidnak, amivel ne tudnék együtt élni lassan 5 év iOS házasság után. Voltak kompromisszumok, de egyik sem vészes és tényleg majd’ mindenre van alternatíva.

Az alkalmazásokat azért eléggé erősen szűrni kell, még nem sok támogatja a Nexus 4 számára jól álló Holo designt, de azért akadnak szépek jócskán.

Talán egy dolgot mégis kiemelek, ami zavart az Androidban: a rengeteg felesleges információ, amivel bombáz a készülék. Úgy gondolom, egy átlag felhasználó számára ezek nem hordoznak igazi információt, hiszen nagy részük nem is érthető számukra. Nyílván emiatt is népszerűbb az Android rendszer az IT világban jobban jártas emberkék között (ez igaz amúgy?), de nincs is ezzel semmi baj: ahogy korábban is írtam, ha te ebben találod meg azt, amit elvársz egy rendszertől, akkor hajrá!

A szakítás

Hétfőn értekezleten voltam Budapesten, ahol volt alkalmam a termékmenedzserünk iPhone 5 készülékét a kezembe venni. Maga volt a felüdülés. Mielőtt felhördülsz, olvass tovább. Kifejtem.

Korábbi bejegyzésben már említettem, hogy az átlagnál kisebb kezem van és már az elején is tartottam tőle, hogy ez bizony gondot fog okozni. Így is lett. Számomra egy hét használat után kényelmetlenné vált a Nexus 4 használata. Már fájt a kezem a sok „nyújtózkodástól”. Persze a készülék tökéletesen használható két kézzel, de számomra ez az esetek 90%-ban nem opció. Vagy a táskám van a másik kezemben, vagy a kormány (bírónő, ezt letagadom 🙂 ).

Bármennyire is kezdtem megszeretni az Android rendszert és jelentősen megváltozott a korábbi előítéletem, a tény, hogy a Nexus 4 használata kényelmetlen a számomra, felerősítette a kompromisszumokat, amiket kötnöm kellett a váltáskor, így elbillent a mérleg – a másik irányba.

A kényelem nagy úr. Legyen szó akár a fizikai értelemről (kézben tartás), akár a rendszer használatáról. Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor az autópályán hazafelé próbáltam hasznát venni a hangvezérlésnek. 20 utasításból talán egyet ha sikerült megértenie. Ráfogtam a menetzajra, de sajnos otthon, csendes szobában sem hozott jobb eredményt.

Biztosan az angol kiejtésem sem egyezik meg a natív angolt beszélőkével, de azért annyira nem rossz, hogy az „open gmail” helyett „web mail” és egyéb kacifántos szavaknak kellett volna jönnie. Volt ami még témában sem hasonlított az eredetire. Persze ez is egy olyan „hiba”, ami akár a Sirivel is megvan iOS-en és nem szabadna felrónom hibaként, de az ilyen apró csalódásokat erősítette fel a kényelmetlen használat, ami a méretből adódott.

Az eladás

Tudtam, hogy tetszik @Ni0-nak is a Nexus 4, így megkérdeztem elsőként tőle, hogy kell-e neki. Mivel nemrég vett telefont, nem élt a lehetőséggel, viszont javasolta @burgatshow urat, hogy náluk a családban szükség lehet rá.

Gyorsan megalkudtunk. Nagyon jó áron jutottam a telefonhoz, de nem akartam nyerészkedni rajta, sőt, még 2000 forintot „buktam” is rajta, de másfél hét használatért ez igazán jó ár 🙂 Igen, másfél hét, mert amint megegyeztünk, én visszaállítottam eredeti állapotába a telefont és szépen beraktam a dobozába.

Miért? Azért, mert nem akartam fájdítani a szívem, nem akartam jobban megismerni az Androidot, mert akkor nehezebb lett volna a válás. Mert a Nexus 4 és az Android 4.2.2 semmivel sem rosszabb vagy jobb mint az iOS, abszolút méltó ellenfél. Akár még szeretni is tudnám, ha lenne egy kisebb referencia készülék.

A jövő

Ha már belelendültem, nem állunk meg: jön az iPhone 5. Amit amúgy nem akartam megvenni, egyrészt az ára miatt, másfelől a bevezetőben ecsetelt csalódás miatt. Azonban jelenleg számomra nincs más alternatíva és több hozzáértőt is megkérdezve az iPhone 5 elavulása nem lesz olyan látványos, mint az én régi iPhone 3G készülékemé.

Ha minden jól megy, jövő hét végére már a kezemben is tarthatom a friss és ropogós iPhone-om, amin végre, egy rakás korábban megvásárolt és használt alkamazást tudok majd futtatni. De legalábbis nem kell majd fél percet várnom egy fotó elkészítésére.

Van egy olyan érzésem amúgy, hogy kicsit elhamarkodott ez a döntés és idén valamivel előrukkol az Apple, de most van lehetőségem a cserére.

Viszont a hajónapló kedvéért csak leírom: ha az Apple nem húz bele, az iOS 7 nem hoz újítást, akkor bajok lesznek…a probléma már a spájzban van!

Van itt nekünk ez a nagyon izgalmas és sok új zenét hozó Me Gusta – Napi zene projektünk, amit remélem te is legalább annyira élvezel, mint mi a készítését.

Arra gondoltam, hogy célszerű, ha az ajánlott zenék megvannak egy YouTube listában is.

A listát minden nap, a megjelenések után frissítem, így akár a listára feliratkozva is meg tudod majd hallgatni a zenéket. Persze, érdemes a blogot látogatnod először, hiszen az ajánlás mellé fűzött gondolatokat itt tudod elolvasni.

Múlt hét pénteken betelt a pohár és elhatároztam: inaktiválom magam a Facebook közösségi oldalon. Az elhatározást tett követte, a mai nap kitaláltam, hogyan tudom ezt a legjobban megoldani, ugyanis az egyszerű törlés nem járható út. Elmondom miért.

Az utolsó csepp

Voltak már eddig is időszakaim, amikor hosszabb-rövidebb időre felfüggesztettem a közösségi oldalak használatát, de aztán a függőségem mindig visszahúzott ezekhez a szolgáltatásokhoz. A Facebook esetében azóta tör rám indőnként ez az érzés, mióta egyszerűbbé tették a fejlesztők a megosztásokat, ami magával hozta a minőséginek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető tartalmak tömeges megjelenését.

Hirtelen mindenki szakértő lett, mindenki ért mindenhez. Persze a vélemény szabad, a butaságnak viszont van egy szintje, amit a minimálisan is tájékozott és tanult ember már nehezen tolerál. Próbáltam becsukni a szemem (sic!), radikálisabb esetben „unfirendelni” az ismerőst, szolídabb esetben csak elrejteni a falamról, de ez nem volt elég.

Mióta a lájkolások, hozzászólások is megjelennek a falon, szinte lehetetlen kikerülni az olyan tartalmat, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi és az alatta felsorakozó kommenteket olvasva pedig az amúgy (még) normális vérnyomásom is az egekbe szökik. Tudom, ne nézzem, ne olvassam, görgessek tovább…de egyszerűen nem megy, olyan mint egy mágnes és velem ellentétes pólussal.

Nem beszélve arról a jelenségről, hogy korábbi e-mailben tartott kapcsolatok is áthelyeződtek a Facebook üzenetküldő szolgáltatására. Ez azonban korábban egyáltalán nem volt kereshető, mostanra pedig egy eléggé kezdetleges szinten kereshető verzióban működik. Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy a „levelek” tartalma, azok sorsa mind a Facebook kezében van.

Egy szó mint száz, meghoztam a döntést: ebből elegem van, elhagyom a Facebook hajót.

Töröljem?

Mivel több Facebook oldalt is adminisztrálok és a Patikablog, illetve ennek a blognak is a hozzászólásai (még) a Facebook bővítményén keresztül működnek, nem volt opció a törlés. A másik ok, amiért törölni nem akartam magam, mert van pár ismerős, akivel csak ezen a közösségi hálón tudom tartani a kapcsolatot.

A feladat adott: mentesíteni akarom magam a sok mocsoktól ami nap mint nap szembe jön velem a Facebookon és rengeteg időt vesz el hasznos, értelmes dolgoktól, de közben a hozzáférést meg kell tartanom a fent említett okok miatt.

Restart

Csinálok egy új felhasználót, minden publikus opciót letiltok, jogot adok neki adminisztrálni az oldalakat, kommenteket, átállítom az alap böngészőmet erre a felhasználóra, a másikat pedig elfelejtem. Nirvana!

Időközben rájöttem, hogy ez még így is nagy önkontrollt igényel. Ennek a blognak a népszerűsítése és a rajongókkal való kapcsolattartás (yay, szerényebben ™ 🙂 ) miatt nem zárhatom ki teljesen a korábbi profilomat. Ójajj, kezdődnek a kiskapuk…

Chrome, mint menedék

Safari böngészőt használok, amin egyelőre nem is akarok változtatni. Viszont a Chrome is fent van az iMacen, amit néha tesztelésre szoktam használni. A terv körvonalazódik: Safarin az új felhasználó, Chrome alatt a régi – így ha mégis arra vágyom, meg tudom nézni, mi zajlik a homokozóban.

Mobil eszköz, mint menedék

Most úgy látom, ha a mobilon meghagyom szintén a régi profilt, akkor az még kezelhető lesz. Azért a Facebooknak van értelmes területe is, pl. a csoportokkal egész okos dolgok vihetők véghez.

Műhelytitok: a Me Gusta – Napi zene projekt „szerkesztőségi” megbeszélései is egy ilyen, zárt csoportban zajlanak.

Zárszó

És, hogy a fent vázoltakon túl mi indított el a változtatás útján? Hát, @TheHedgehog által retwittelt üzenet, ami nem mástól, mint a Diszkópatkányok című film egyik főszereplőjétől, a Steve Butabit alakító Will FerreltőlWill Ferrel kamu felhasználójától származik:

My favorite hobby before Twitter was having a life.

Igaz, ez twitterről szól, de a lényeg ugyanaz.

Sokadik alkalommal állok már neki ennek a bejegyzésnek – fejben. Az egyik ok, hogy még csak most születik belőle bejegyzés szimplán az, hogy rengeteg élmény van az új készülékkel.

A másik, hogy megkért @burgatshow, válaszoljak pár kérdésre, mivel a blogján szeretne írni rólam és @anedera-ról, mert mindketten iPhone-ról váltottunk Androidra, azon belül is Google Nexus 4 készülékre. Így, ameddig ez a bejegyzés nem születik meg, nem fogok mindenről írni, csak azokról a tapasztalatokról – igyekszem röviden -, amelyek a bejegyzésben nem fognak majd szerepelni.

Most kvázi kettős életet élek okostelefon terén, párhuzamosan használom a már ősréginek mondható iPhone 3G készülékemet (ezzel tudok telefonálni) és a jelenleg kapható legfejlettebb Androidos referenciakészüléket (ezzel csak mobilnetet használok – nem kezdek bele a sztoriba 🙂 ).

Igyekszem objektíven és nyitottan szemlélni az új jövevényt, megadva neki minden lehetőséget a bizonyításra. Aztán megveszem az iPhone 5 utódját! 🙂

Beszerzés

Amikor eldöntöttem, hogy beszerzek egy Google Nexus 4 készüléket, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem lesz ez olyan egyszerű. Az LG (aki a hardver gyártója) egyszerűen nem bír eleget gyártani a készülékből, akkora iránta a kereslet. Hivatalosan Google Play áruházon keresztül nem lehet minden országban megvásárolni a készüléket, de @lberes volt olyan rendes és felajánlotta a segítségét, hogy Ausztriából hoz nekem egy készüléket.

Bár felajánlottam neki, hogy próbálja ki nyugodtan, ő büszkén mesélte, hogy bent volt a fiókban, párszor rá-rá kacsintott, de meg bírta állni, hogy kipróbálja.

Az első találkozás

Bár eddig nem volt sok LG termékem (sőt, talán egyetlen sem), a csomagolás meglepően jó minőségű, elegáns. Mindig kritikus (és amatőr „szakértő”) szemmel nézem a csomagolásokat, hiszen érdeklődöm komolyan a téma iránt.

Azt gondolom, hogy a csomagolásban méltó ellenfele – vagy hívjuk inkább versenytársnak – az Apple-nek, habár vannak érdekességek. Például a töltő hermetikusan ráillesztett védőfólia csomagolását kisebb agyi infarktusok árán sikerült csak lehámozni. A másik ilyen a microSIM kártya kivételére szolgáló eszköz elhelyezése: a belső dobozban, minden egyéb alatt volt – valahol.

Az Apple tervezői ezt elegánsan, egy papírfül kifeszítésével oldották meg. Maga a Nexus 4 mellé adott eszköz egyébként eléggé kicsi „tű” résszel bír, gondolom elővigyázatosság miatt, nehogy valaki túlnyomja.

A készülék üveg felületeit fólia borítja, ami így 4 napos használat után is jól tartja magát – egyelőre nem akartam levenni, míg eldől a készülék sorsa, illetve míg nem szerzek be egy rendes védőfóliát.

Gyors verdikt

A készülék nagy. Nagyon nagy. Ehhez hozzá tartozik, hogy az én kezem meg az átlagos férfi kéznél talán egy kicsit kisebb. A nagy méretet ellensúlyozza a vékonysága és kicsi súlya, ami miatt viszont kicsit még görcsösen fogom, nem érezni rendesen, hogy „van valami a kezemben”. Ez persze szubjektív és az idővel változni fog.

A kijelző szép. Nagyon szép. Igaz még csak egyszer láttam közelebbről az iPhone 5 retina kijelzőjét, de bőven hozza azt a szintet.

A készülék minőségének megítélésén részemről erősen ront, hogy a hangerő, a ki-bekapcsoló gombok és a képernyő körül futó keret anyagválasztása nem a legjobb és olcsó műanyag érzése van, holott biztos vagyok benne, hogy nem az. A bekapcsoló gombom pont annyira lötyög, hogy a rossz miőség érzete kialakuljon.

Fizikai gomb ezen a készüléken mindössze ez a kettő van, a bekapcsoló gomb elhelyezését közel 5 év iPhone használat után szokni kell: rendeszeresn nyomom a készülék tetejét és csodálkozom, hogy nem akar kikapcsolni 🙂

Fotókat, videót szépeket csinál, bár nálam ez nem egy dealbreaker.

Magáról a rendszerről külön bejegyzésben és később fogok írni, van benne sok minden, ami nagyon tetszik. Ilyen például a Google Now szolgáltatás, ami ugyan még nem tökéletes, de nagyon ígéretes. A hang alapú keresés és a hozzá csatolt funkciók nagyon hasznosak, bár sokszor erősen bíztatni kell, hogy megtalálja a kért információt és még ez sem biztos, hogy megkapjuk azt.

Mint egy igazi személyi asszisztens, úgy működik a Google Now. Ma reggel Nagykanizsán volt egy referáló előadásom. Mivel ez az esemény benne volt a naptáramban (helységgel együtt), ezért nem csak az eseményre figyelmeztetett, hanem a saját navigáció alapján menetidővel kalkulálva arra is tanácsot adott, hogy mikor kell elindulnom, hogy időben ott legyen. Nekem ez nagyon tetszik!

Barátkozunk

Jelentkezem még részletes beszámolókkal, van pár meglátásom az Android rendszerrel kapcsolatban is, hogy mik azok, amelyek szerintem nem logikusak benne vagy épp a megszokott iOS megoldás jobb.

Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy sok van a serpenyő Nexus 4 oldalán. Meglátjuk!

Ahogyan tegnap ígértem, ma elkezdjük a Me Gusta – Napi zene sorozatot, elsőként @zencsaj ajánlásával, aki az alábbi gondolatokat szánja a zene mellé.

Érzés: béke

Kilowatts & Vanek – Morningstar

Ez az a dal, ami mindig feltölt, így tökéletes egy hétfői harmonikus napkezdéshez.

A duó tagjai James Watts és a dán Peter Van Ewijk, akik az anno népszerű Soulseek fájlcserélő oldalon ismerték meg egymást, majd’ négy éven keresztül dolgoztak közösen egyetlen találkozás nélkül, mire 2008-ban megszületett a Focus and Flow. Az album tökéletes kombinációja az elektronikus és az akusztikus zenének. Finom ütemek és lágy vokálok simogatják a füled, és visznek el egy különleges zenei világba.

Az utóbbi négy évben, mióta megismertem, mindig velem van ez az album, az örök változásban ez az állandó. A Morningstar pedig olyan dal, amit nem tudsz nem felhangosítani: lassú kiteljesedése egyszerre nyugtat meg és energetizál.

A tegnapi nap „váratlanul” elérte hazánkat egy komolyabb csapadékréteg, amely az év ezen szakaszában teljesen „váratlanul” hó formájában jelenik meg.

A munkámhoz hozzá tartozik, hogy sokat utazom. Négy megyében dolgozom, minden nap utaznom kell. A mostani havazás pont az én területemet érintette a legjobban, tegnap útközben kicsit ki is akadtam az utak állapotán. Sopronba indultam, de jobbnak láttam módosítani a munkatervemen és végül Szombathelyen dolgoztam.

Hóátfúvás

A mai nap azonban mindenképp el akartam jutni Sopronba, így reggel elindultam ugyanazon az útvonalon, a 84-es főúton. Kezdtem azzal, hogy itt megfordultam és szigorúan a főútvonalon haladtam, naivan azt feltételezve, hogy azt jobban takarítják. Persze.

A tegnapi naphoz képest valamivel jobb volt a helyezet, de az utat végig hóátfúvások nehezítették. Amit persze az autók letapostak, néhol közben megolvadt, majd megfagyott: kialakultak szép jégbordák.

A hétvégén Klippizttörl nevű sípályán voltunk, szakadó hóban. Lefigyeltem, az osztrákok a völgyben – ahol nem esett a hó még – szórták a száraz utat, így a megérkezett hó a leesés pillanatában egyből olvadt.

Útközben egy autóval találkoztam, ami épp az árokban várta a segítséget, ahogy láttam talpra esett. A baleset oka az lehetett, hogy egy hosszabb egyenes és hómentes szakasz után hirtelen egy hóátfúvással teli rész következett, amitől a vezető megijedhetett, ráfékezett, megcsúszott, majd úgy döntött, leparkol az árokban.

Semmi esetre sem akarok vezetéstechnikai szakértőnek tűnni, de van pár gyakorlati tanácsom az ilyen esetekre, ha már lassan feladhatjuk a reményt, hogy lesz olyan tél, amikor nem ér minket „váratlanul” a havazás.

Figyeld a jeleket, láss távolabb!

Útközben csináltam képeket, hogy szemléltessem.

Az első képen láthatod, hogy bár halad előttem egy autó, ami korlátozott abban, hogy több méterre előre figyeljem az út állapotát, de jól látszik, hogy egy szeles szakasz felé közeledek.

Ilyenkor érdemes számítani arra, hogy a te sávodban is lesz hóátfúvás.

Egy kicsit haladtunk csak, mikor a következő képet készítettem.

Láthatod, hogy az előttem haladó már olyan részre ért, ahol a mi sávunkban is hóátfúvás van. Ez még az a pillanat, amikor szabad és van értelme fékezni, de ezt később kifejtem.

Szerencsésebb, ha nem halad előtted senki, mert akkor távolabbra nézve tudod figyelni az ilyen váratlan meglepetéseket.

Vagy – ami nekem örök hibám – tarts nagyobb követési távolságot!

A következő kép pár másodperc múlva készült.

Az egész út tiszta hó, ráadásul még szemben is jönnek, nagy az ijedtség: mit csináljunk? Lassítani kellene, fék! Pedig pont ez az, amit egyáltalán nem szabad ilyenkor tenni.

A bevezetőben leírtam, hogy egy autóstársam ezt a megoldást választotta, az árokban kötött ki.

Felejtsd el a féket!

Havas, jeges, csúszós úton célszerű hanyagolni a féket, helyette a motorfékkel lassítani az autón, illetve jócskán előre gondolkodni, tervezni, figyelni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy végig 40km/h sebességgel kell szüttyögni, bár mindenki úgy válassza meg a sebességet ilyen útviszonyok mellett, ahogyan kényelmesen és biztonságban érzi magát.

Mint minden más esetben, az ismerősöm mondása – amit a gyorshajtásról szóló bejegyzésben olvashattál – itt is érvényes: a fizikát nem lehet figyelmen kívül hagyni. A hóátfúvásos konkrét példánál maradva, a tisztább szakaszokon ha nagyobb tempóval is mentem, akkor fékeztem, mielőtt a havas részre értem. A havas, jeges részen soha! Miért? Mert a megcsúszás garantált. A csúszós részeken – pontosabban még a részek előtt – visszaváltottam, így a motorfék fékező ereje nagyobb volt.

Semmi hirtelen mozdulat!

Csúszós úton a sofőr második legnagyobb ellensége a hirtelen mozdulat. A havas részekre érve az irányt tartva szimplán „engedd át” az autót. Ha kapkodsz, az biztosan megcsúszáshoz vezet, csakúgy, mint a hirtelen fékezés.

Kisebb hófoltokon én például gázelvétel nélkül át szoktam menni.

Ha úgy adódik, hogy egy lényegesen lassabb járművet kell megelőznöd, figyelj arra, hogy ne a száraz útviszonyok szerinti rutinnal tedd ezt. Ki-ki vérmérséklete szerint szokott „kivágni” a megelőzendő jármű mögül és belekezd az előzésbe. Na, havas, latyakos úton ez az, amit el kell felejtened. Ha az előtted levő mögüli kitérés szögét nézzük, minél kisebb, annál jobb. Azaz, hosszan, elnyújtva célszerű „kibújni”, hirtelen irányváltoztatás nélkül – ebből adódóan csak akkor érdemes ezt tenni, ha bőven van helyed a manőver befejezésére.

A szembejövő sávból való visszatérésre ugyanez vonatkozik. Ne ijedj meg a nyomvályún kívűl található hótól, ha szűk szögben mész át rajta, nem dobja meg az autót.

Homogén útviszonyok

Vannak esetek, mikor jobban szeretem, ha az úttal semmit sem művelenek. Miért?

Mert ilyenkor bár havas az út, de egybefüggő, homogén felületet ad. Azaz, kiszámítható az autó viselkedése és relatíve állandó.

Ilyenkor mindössze a megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni és beleszámolni, hogy nő a fékút. Természetesen ettől még érvényben marad az előző két javaslatom: féket módjával (inkább motorfék) és semmi hirtelen mozdulat.

A képen a hazafele vezető utam utolsó szakaszát látod, a Sümeg és Hévíz közöttit. Majdnem szűz hó. Mégis – bár óvatosan közlekedtem – a normál útviszonyoknak megfelelő idő alatt hazaértem. Ebbe persze bele tartozik az is, hogy a kátyúkat és úthibákat a hó kitöltötte, így kvázi sima felületű lett az amúgy rossz minőségű út.

Utolsó tipp

Érdemes kiismerni az autódat. Nyugodtan menj le egy parkolóba, amit még nem takarítottak le, és figyeld, hogyan viselkedik az autó. Lehetőleg más ne legyen körülötted, nehogy balesetet okozz. De minél inkább kiismered az autód viselkedését, annál jobban tudsz egy esetleges éles helyzetet lereagálni. Egy ismeretlen kiesik – az autód viselkedése.

Ha van rá lehetőséged, feltétlen ajánlom, hogy menj el a Hungaroringen található vezetéstechnikai centrumba egy tanfolyamra. Nem olcsó, ellenben nagyon hasznos! Lehet rá spórolni! 🙂

Innen már csak egy lépés, hogy fejben felkészülsz a különböző lehetőségekre, mit, hogyan kell lereagálni. Hidd el, ha ezt rendszeresen gyakorlod – elképzeled a szituációkat -, akkor éles helyezetben az agyad sokkal gyorsabban képes lereagálni az egész szituációt és jobb, biztonságosabb döntést fogsz hozni.

Láttál már autóversenyzőt, motorversenyzőt futam előtt felkészülni? Fejben képesek végigmenni a pályán, minden egyes kanyart végig vesznek, hol, mikor fékeznek, hányas sebességfokozatban veszik be a kanyart, stb…hidd el, nem hülyeség!

Direkt nem írok most mindenféle három betűs elektronikai csodákról (ABS, ESP, ASR…), ezek nagyon hasznosak, de megérnek egy külön misét, hogyan érdemes őket használni ésszel. De egy biztos, lassan kivülről fogod fújni: a fizikát nem lehet becsapni!

Disclaimer

A végére egy fontos infó: a tanácsaimat a saját tapasztalataim alapján írtam le, illetve abból a tudásból, amit profi szakemberektől kaptam vezetéstechnikai tréningeken. Ennek ellenére azt mondom, egyiket se vedd készpénznek, mintának. Ezek csak javaslatok.