Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 9.

A héten a @strob zene egy kis turpisságra is rávilágít, ami a sampler könyvtárak világában nem feltétlenül akkora probléma, de mindenképp érdekes.

Mostanában nagyon rákaptam a kicsit drum’n’bass beütésű zenékre, bizonyítja ezt a múlt heti ajánlásom is és az e heti zeném is ebbe a stílusba sorolandó. A Nu:Logic – Trippin in Sapce című dala nagyon ravasz, perfekt lüktetése van.

Ma mégsem ezt a dalt ajánlom neked, mert amire felfigyeltem, hogy a dobalap valahonnan nagyon ismerős nekem. Egyből be is ugrott egy korai nagy kedvencem Kiril Dzajkovski, macedón producer srác munkája. Gyorsan össze is hallgattam a Primitive Science dalt a Trippin in Space-szel és egyértelmű: a dobalap ugyanaz. Centire!

A dolog érdekességét egy történet és a dátumok adják.

2002-t írunk, amikor is Magyarországon sikerült megrendezni a Nemzetközi Gyógyszerészhallgatók Egyesületének (IPSF) nemzetközi kongresszusát. Ha megnézed a korábbi helyszíneket, óriási eredmény ez. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a majd’ 1 hetes rendezvény alatt én szórakoztathattam a rendezvények nagy részén az ide látogató nemzetközi gyógyszerészhallgatókat.

Így játszhattam a Városligeti Műjégpályán, a Budai Vár kazamatáiban és az egyetem több helyszínén is. Mivel nagyon heterogén volt a társaság, sorra jöttek a kérések, melyek egy részét – a résztvevők nagy meglepetésére – a következő bulira teljesítettem is (régi szép Napster korszak, no meg a 100Mbites kollégiumi hálózat…).

Egy macedón kollegina (aki egyedül képviselte a kicsiny országot) felírta nekem egy papírra, hogy ha tehetem, hallgassam meg az ő országának kiváló tehetségét, Kiril Dzajkovskit és a Primitive Science című dalt. Másnap már pörgött is a buli csúcspontján a nóta, a macedón csaj legnagyobb örömére. Szerencsére a többi országból érkezők is vevők voltak az akkor még szintén rétegeznének számító stílusra és óriási hangulat kerekedett.

Visszatérve a Nu:Locigra: a Primitive Science 2000-ben készült…rá 13 évre sikerült ugyanazt a dobalapot felhasználni. Azt hiszem, megbocsájtható bűn.

A héten egyedül @ni0 küldött nekem zenét, ráadásul egy eléggé kettős érzéseket kiváltót. Egyfelől – bár jómagam is majdnem hasonlót művelek a zenékkel, mikor remixet készítek – egy olyan alkotói „megoldást” hozott, amit kifejezetten nem szeretek, a mashupot. Bár egész komoly szakirodalma van, továbbra sem szeretem.

Viszont az ausztrál Pendulum zenekar nálam szinte mindent feledtet, szóval hadd szóljon 🙂

Mivel a múlt héten Robi burkoltan jelezte, hogy több trancet kellene ajánlanom, így erre a hétre is egy kis finomságot hoztam. Méghozzá egy mashup-ot Dash Berlin tollából. Egy igazi klasszikus és egy mai, igazi hipszter zenekar. 🙂 Tudom, hogy ezzel a kijelentésemmel nem leszek népszerű, de a Pendulum szerintem még éppen belefér ebbe a kategóriába.

Enjoy!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 8.

Az elmúlt hét árvízzel teli napjai @tepi77 ajánlására is kihatottak. A ColorStar már szerepelt itt a blogon, most egy kicsit mélabúsabb zenét ismerhetsz meg tőlük.

A ColorStar nálam az utóbbi években kissé lejjebb került a kedvencek listáján, de jó tíz éve szeretem őket. Az ultimate kedvenc dalom tőlük a Waterfront címre hallgat, és mostanában a Duna körüli események hatására sokat hallgattam. Ismerjétek meg ti is ezt az ambient-rock dalt.

Az e heti @strob ajánlás nem csak egy zenéről szól, egy egész albumról, egy egész zenekarról.

Még múlt héten találtam rá a Rudimental zenekar BBC csatornán rögzített élő dalaira. Ezek közül a Baby címűt választottam mára, azért is, mert talán ebben jön ki a legjobban, hogy bár egyfajta populáris drum’n’bass zenét játszanak, de nagyon is értik a zenét és akár élőben is tökéletes hangulatot tudnak varázsolni.

Javaslom az egész Home album megvételét, meghallgatását, nálam abszolút heti, ha nem havi kedvenc. Különösen a Waiting All Night című dal.

Anno, mikor elindult a Me Gusta – Napi zene projekt, @ni0-t úgy mutattam be, mint „két lábon járó trance adatbázis”. Végre egy olyan zenét hozott, ami igazolja az általam ráaggatott jelzőt. 🙂

A 20 éves moldovai srácot pedig irigykedve hallgatom.

Manapság ebbe a számba vagyok szerelmes. Nem írok hozzá regényt, a dallam és a szöveg mindent elmond. Andrew Rayel pedig az egyik legnagyobb feltörekvő trance producer manapság.

Bár a héten már hallottam @attilagyongyosi tollából ezt a zenét, hidd el, nem beszéltünk össze. A skandináv imádatom egyik fontos pillére a norvég Röyksopp banda, akik nevét rendre elírom Röyskoppnak. Attila mindent leírt, ami le lehet a zene kapcsán írni. Talán egy gondoloat: az elektronikus zenei műveltség elengedhetetlen eleme a Röyksopp ismerete.

Mindig is imádtam az olyan dalokat, amelyeknek a dalszövege valamilyen egészen szokatlan képet idéz elő a fantáziámban. Tudjátok, van az, amikor olvasol egy könyvet vagy hallgatsz egy zenét és rajzolódik ki a fejedben a helyszín, a karakterek, a cselekmény. Az embernek mindig van valamilyen elképzelése ezekről.
Számomra a „fantáziát-legjobban-beindító” dal OceanLab-ék ‘Ashes‘-e. Nem csak, hogy a zenei aláfestés tökéletes és transzba ejtő, de Justine Suissa olyan költői részletességgel és profizmussal írta meg a (z első nekifutásra) tengeri csatát leíró dalszöveget, hogy tanítani kellene. Heti zene is lehetne, de nem. 🙂

Mert egy hasonlóba botlottam a héten, pedig nem egészen mai darab egyébként. A norvég Röyksopp páros mindig is közel állt a szívemhez. B+B zenéje pont nekem való, kitűnő elektronikus jóságokat alkotnak ők, kellően átitatva néha egy kis skandináv életérzéssel.

Jelen páciensem esetén ezt a skandináv életérzést Susanne Sundfør biztosítja elképesztő hangjával. A ‘Running To The Sea‘-t két nap alatt pakolták össze a srácok a vokál pedig az első felvételnél majdnem megvolt tökéletesre. A dalszöveg elég bizarr, viszont ez az egyik ok, amiért rögtön beleszerettem.

@masnisgyilkos a héten rövidre fogta. Szerintem nagyon kevés ember van, aki ne ismerné ezt a dalt illetve magát a The Beatles zenekart. Talán az Észbontók kvíz „elméi” mégsem. A dal amúgy szinte minden „oldies” zenét játszó amatőr zenekar repertoárjában szerepel, több kevesebb sikerrel előadva.

Milyen érdekes: nem is tudtam, hogy mindössze 10 aktív évjük volt.

Érzés

A kedvenc The Beatles dalom.

Kategóriák
Blog

Fejlődik a kert

Időnként, mikor reggel eszembe jut, lefotózom a kertet, hogy dokumentáljam a fejlődést. Ebből csináltam most neked egy kis összeállítást.

2013.05.22.

A pontosan 22 napos ágyások így néztek ki.

2013-05-22 BA bal oldali ágyásba ültettem szamócát is, illetve babot, ebben jelentősen eltér a jobb oldali ágyástól.

A szamócát kertészetben vettem, palántaként…az egyiknek sikerült már ültetéskor letörnöm a gyökérzetét, így az eléggé hamar megmekkent. Már nem is látod a fotón.

A bal felső 2-es egységben a retekből már egész korán tudtunk fogyasztani.

2013-05-22 JA jobb oldali ágyásban már ekkor látszott, hogy valamiért jobb alsó 1-es egységben a körömvirág kicsit lassabban fejlődik, mint a bal oldaliban, de ekkor még nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.

Itt paradicsom van többségben, illetve saláták az eper helyén. A jobb felső második sor 1-es egységben kicsit megszaladt a salátamag, és nem egyeltem (pikírozás) ki őket.

2013.06.02.

2013-06-02 BA pontosan egy hónapos kert kezd pofás lenni. A retek egy részét már meg is ettük, csakúgy, mint az ott lakó hangyák…

Apropó hangyák: a kis rohadékokról azt hittem, hogy hasznos állatok, közben kiderült, hogy koránt sem. Utánaolvastam és azt találtam, hogy a tetveket bizony ők költöztetik (még akár menekítik is), mivel a tetvek „masszírozására” az édes folyadékot bocsájtanak ki, amivel szívesen táplálkoznak a hangyák.

A kipusztult szamóca helyére zsázsát ültettem a harmadik sor bal 2-es egységébe.

2013-06-02 JA jobb oldali ágyás kapcsán kezdtem el gyanakodni, hogy valami nincs teljesen rendjén a rendszerben, de sajnos még nem jöttem rá, hogy mi a hiba.

A körömvirág ugyanúgy elmaradott, azonban a paradicsom sokkal fejlettebb, mint a bal oldali ágyásban találhatóak. Sőt! Retekből (bal felső 2-es hely) már a második vetés hajt. A saláták is szépen fejlődnek és a hagymák is, amiből már szintén ettünk.

Érdekes azonban, hogy a bal felső 1-es helyen található hagyma mindkét ágyásban el van maradva a harmadik sor jobb 1-es helyén található hagymához képest.

Csak a vízre tudok gyanakodni, hiszen a „föld” homogén és a dughagyma is ugyanazon zacskóból való.

2013.06.10.

2013-06-10 B A sok eső és némi napfény megtette a hatását, nagyon szembetűnő a fejlődés, szinte mindegyik növényen.

A paradicsomok hamarosan virágoznak és a körömvirágon is elkezdett fejlődni a virág. Remélem ez majd vonz egy-két katicát, amelyek kiírtják a hangyák által becipelt tetveket.

A kipusztult egy másik szamóca is, aminek a helyébe a másik ágyásból salátát ültettem – nem igazán kedvelték az átültetést.

A retek „boxba” pedig ültettem egy újabb adagot. A menta is nagyon jól érzi magát, ritkítom is rendesen, nehogy felkopaszodjon.

2013-06-10 JA jobb oldali ágyás fejlődése is brutális. Főleg a paradicsomok nőttek nagyot, erős száruk van, hamarosan gondolnom kell a karózásra is.

A körömvirág továbbra is el van maradva, saláták szépen nőnek, menta is jól érzi magát. A hagymák már majdnem elfogytak, ma is húztam fel hármat.

A nemrég ültetett retek is rohamléptekben nő. A paradicsom ugyan kicsit elkezdte beárnyékolni a bazsalikomot, de az úgyis a félárnyékos helyet szereti.

Metélőhagymákról nem beszéltem még: mindkét ágyásban szépen megerősödtek, már vágtam is vissza belőlük, de azóta brutális növekedésbe kezdtek ők is. Alakul.

A gyanú árnyékában

Nem tetszik, hogy nem egyforma a fejlődés, holott minden adott hozzá. A gyanúm egyedül a vízre terjed ki, de lehet, hogy 1-1 növény jobban elszívja a másiktól a táplálékot és vizet, mint gondolnám. Elméletileg paradicsomból pont fele ennyi szabadna ültetni egy egységbe, és mivel a jobb oldali ágyás paradicsomjai nagyon virgoncak, lehet, hogy itt keresendő a probléma.

A bal oldali ágyásban a szamóca kipuszulása okoz némi fejtörést, szerintem a harmadik is hamarosan megadja magát. Itt a babot gyanúsítom, de evidencia még nincs rá, így egyelőre ez csak rágalom a babra nézve. Ami egyébként már virágzik és szerintem magához képest el van maradva, illetve kissé sárgásak a levelei – mintha nem kapna elég vizet.

Előfordulhat, hogy nem sikerült teljesen vízszintesre helyeznem az ágyásokat így van ahol jobban megáll a víz – nem tudom. Elméletileg nem lehet túlöntözni a rendszert (az 1/3 rész tőzeg miatt nagyon laza a talaj, gyorsan kiszárad, ezért is kell bele a vermikulit).

Ha van tipped, ötleted, tanácsod, szívesen veszem: írd meg hozzászólásban.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 7.

Korábban már említettem, hogy a napi zene, majd heti zene életre hívásában a te szórakoztatásodon túl egy önző szándék is vezényelt, mégpedig, hogy szerkesztőtársaim ajánlásaival én magam is új zenéket ismerek meg. Ma megint egy ilyen eset van, hiszen – bár erre büszke nem vagyok – egy általam eddig nem ismert zenekartól hozott a héten egy remek muzsikát @tepi77. Ment is a kedvencek közé!

Naná, hogy BoC. Kell ennél több szöveg? 🙂
Kell. Valahogy úgy földöntúli, hogy közben nagyon is földközeli.
Kanada partjai, ahova a skót zenész testvérpár helyezte a zenei projektjét, hamarosan új lemezzel jelentkezik, addig is itt az első szám.

A mostani @strob zenei élmény egy tinédzserkori filmhez köthető áttételesen. A Rómeó és Júlia modern feldolgozásának egyik betédalát játszotta a The Cardigans nevű formáció.

Úgy látszik, az északi zene imádatom régebbre nyúlik vissza, mint azt sejtettem. A The Cardigans nevű svéd formáció már 1992-ben belopta magát a szívembe, akkor még csak az énekesnő Nina Persson bájának köszönhetően, főként a Lovefool című dalban.

Aztán jött a Gran Turismo 2 játék egyik betédala a My Favourite Game, amely a hasonló című albumon található meg. Szintén a Gran Turismo albumon szerepelt az Erase and Rewind című dal, ami az Egyesült Királyságban a 7-ik helyig jutott a slágerlistákon. Nem rossz!

Ezt hoztam el most nektek, élvezzétek a feszes ritmusát, melyet tökéletesen old a refrén alatt hallható fűrészfog mintájú hanghullámból képzett szinti basszus.

A klippel mindössze egy bajom van: a hangszer rongálásnak nem vagyok híve semmilyen formában sem.

Az elmúlt hetek legvitatottabb albumáról hozott egy zenét @attilagyongyosi. A Daft Punk mindig is egy üde színfolt volt az elektronikus zenei palettán. A francia duónak megkérdőjelezhetetlenül egyedi stílusa van. Ki ne emlékezne az Around The World című dalra és a zseniális egyben felvett videoklipre?!

A sok támadással és kritikával ellentétben én is osztom @attilagyongyosi véleményét, az album jó. Nagyon is!

Vannak azok a dalok, amelyekbe első hallásra beleszeret az ember. Amikor felcsendül a legelső ütem már tudod, hogy ez valami nagyon jó lesz.

A francia Daft Punk duót remélem senkinek sem kell bemutatni. Május 17-én érkezett negyedik albumuk, a Random Access Memories, ami kellően kapja a reklámot manapság és talán sokan nem értenek velem egyet, de szerintem teljesen jogosan. Nekem nagyon bejön, mindig is komáztam, ha visszanyúlnak a ’70-es, ’80-as évek elektronikus zenei stílusába.

Ami nulla másodperc alatt elcsavarta a fejem, az az Instant Crush című dal az albumról. Annál többet nem is fűznék hozzá, minthogy a vokált az amerikai The Strokes banda énekese szolgáltatja szénnét vocoderelve. Nem tudom leállítani!

A sok elektronikus zene mellé ismét @masnisgyilkos szolgáltatja az ellenpólust. A zene a Nikon fényképezőgépek újfajta megközelítésű reklámkampányának aláfestő zenéje volt. Teli van érzelemmel, bár ezt lehet, hogy csak azért kötöm hozzá, mert a reklám is ezt sugallta. Kellemes muzsika.

Dallamtapadós zene szerdára.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 6.

A héten @tepi77 ajánlása befolyásolta az utolsó pillanatban az én választott zenémet is. Rengeteg számítógépes játéknak nagyon jó zenéje van, így Peti emlékeit olvasva én is egy játékban hallott zenét fogok nektek ajánlani. De előtte olvassátok @tepi77 szavait!

1996-ot írtunk. Ekkor jelent meg az azóta is kedvenc játékom, a Neverhood. Ebben egy Klaymen nevű gyurmaembert kellett egy
logikai-kalandjátékon keresztül vezetni Neverhood országában, ahol Klogg, a gonosz király-jelölt ellen kellett küzdeni.
A játék zenéje egy jellegzetes, country-klezmer keverék, ami nagyon hangulatos aláfestése volt e bizarr világnak.
A mai aktualitása ennek a zenének az, hogy a készítők egy új játékon dolgoznak, és ehhez a Kickstarteren gyűjtenek pénzt, hogy minél előbb be tudják fejezni. Szerintem a videó alapján az Armikrog klassz játéknak igérkezik, én mindenképp támogatni fogom.
Kickstarter link: http://www.kickstarter.com/projects/1949537745/armikrog

A héten @longhand kommentár nélkül hozott zenét. Pontosabban nekem azért annyit írt, hogy: „bocs, hogy csak így kommentár nélkül, de a Pink Floyd az tényleg olyan nagy zenét alkotott, amihez nincs arcom okoskodni :D”.

És tulajdonképpen igaza van. A Pink Floyd zenéjét nem szabad és nem is kell magyarázni. Mindig impresszív és még azok fülét is megcsapja, akik nem szeretik ezt a fajta zenét.

Egy dolgot én mégis kiemelnék, ami Pink Floydhoz köthető: szerintem tipikusan az a zenekar és az a zene, amit csak és kizárólag jó minőségű audio rendszeren a legélvezetesebb hallgatni. Észrevenni az apró részleteket, hagyni a dinamikát kibontakozni és még sorolhatnám – de be is fejezem az „okoskodást” 🙂

Ahogyan említettem @tepi77 ajánlásánál, az utolsó pillanatban módosítottam a heti zenémen. Nemrég kijátszottam a Dirt3 nevű autós játékot, aminek egyik betétdala volt a Chromeo slágere.

A Chromeo a Wikipedia szerint egy kanadai elektrofunk duo. Az a baj, nem tudom eldönteni, hogy az autós játék miatt gondolom-e úgy, a Don’t Turn The Lights On tökéletes választás vezetéshez autóba. Nagyon kellemes basszus (konkrétan ebbe szerettem bele), kicsit funky ritmus, jó vokálok és egy látványos klip (amit persze autóban nem javaslok nézni!). Tökéletes aláfestő zene.

Csajok: tessék sikítani! @ni0 elhozta nektek napjaink Take That-jét, Backstreet Boyzát. Valahogy az ilyen fiú csapatokkal mindig úgy járok, hogy míg aktívak, kifejezetten taszít a zenéjük, majd miután feloszlanak, pár év távlatából egész érdekes dalokat fedezek fel tőlük. Nem véletlenül említettem a Take That együttest, velük is hasonló volt a helyzet: jócskán a feloszlásuk után hallgattam meg több dalukat is, ami (zeneileg) akár még tetszett is. Sikítani továbbra sem fogok! 🙂

Erre a hétre egyik kedvenc feldolgozásomat hoztam el nektek. A zenekart a 2010-es Xfactor UK-en Simon Cowell rakta egy csapatba és a nevet is ő találta ki nekik. Azt hiszem, elég sikeres kis csapatot hoztak össze, hiszen legújabb értesüléseim szerint a 2014-es angliai turnéjukra (amit nem mellesleg a Wembley-ben tartanak) minden jegy elkelt egy óra alatt, sőt, extra koncerteket is be kellett iktatniuk a nagy érdeklődésre való tekintettel. Lehet őket szeretni és utálni, lehet ciki vagy menő, lényegtelen. Énekelni tudnak, ehhez nem fér kétség szerintem. Kapcsolatom ezzel a zenekarral egyébként elég érdekes, mivel akkor hallottam az első számukat a rádióban, amikor éppen kórházba kellett mennem és sok erőt és vidámságot adott azokban a napokban nekem.

Egy érdekes technikával alkotott zenét hozott ma @attilagyongyosi. Anno emlékszem, hogy együtt nőttem fel a samplerek világával, pl Janó cimborám EMU 6400 Ultra samplerével. Érdekes egy világ volt, az eszközök fejlődésével én kicsit elvesztettem az érdeklődésemet a samplerek iránt. Ami azért vicces, mert pont most készülök egy mintákkal (sample) dolgozó eszközt vásárolni.

Sampling. Mintavételezés. Jó pár jelentése van ennek a fogalomnak és ezek közül az egyik az, amikor egy producer már meglévő dalokból vág ki szösszeneteket, manipulálja át őket és használja fel saját szerzeményeiben. Van, aki idióta ehhez, mint például a veretes Will.i.am és közelmúltbeli esete az Arty meg a Mat Zo fiúval.

Aztán vannak olyan emberek, akik ezt tökélyre fejlesztették, ilyen például a valószínűleg mindenki által ismert Fatboy Slim vagy a Scooter. Amon Tobin az, akit talán kevesebben ismernek, pedig a brazil producer, sound designer és multiinstrumentalista korunk egyik legzseniálisabb elektronikus zenésze. Általában egy jó 30-40 évet nyúl a muzikális történelemben, hogy a legérdekesebb szeleteket égesse bele saját dalaiba, amik valahol a jungle, IDM, breakbeat és drum & bass határait súrolgatják. Szerzeményeit előszeretettel alkalmazzák filmekben és tudni érdemes, hogy a 2006-os magyar filmnek, a Taxidermiának ő írta a zenéit.

Tobin első saját neve alatt megjelent albumán, a Bricolage-en szerepel a Stoney Street, ami Sonny Rollins ‘Softly As In A Morning Sunrise’-ából tartalmaz részleteket. Igazi jazzes, bólogatós. Csemege.

A héten @masnisgyilkos zenéje némileg magyarázatot ad az izlandi zenék megmagyarázhatatlan világára. Ilyen környezetben élvezet lehet alkotni!

Mumford & Sons – Awake My Soul

Sokszor kötünk ki Izlandon a #megusta projektben, most a zene nem izlandi, de a videó annál inkább.

A ráadás

Hogy a heti zene adag teljes legyen (7 zene), kaptok tőlem egy ráadást. Bevallom, közel 15 év tévhite oszlott el a héten, amikor is megjelen Boris Dlugosh új dala az Armada Music gondozásában. Anno 1997 magasságában ismerkedtem meg a művésszel és valaki az mp3 file ID3 tagjét elrontotta: Boris Gludoshként szerepelt, így hát mostanáig én is ezen a néven ismertem.

A Look Around You egy laza funkhouse stílusú zene, amiben Róisín Murphy (az egyik kedvenc női előadóm) énekel, így a siker szinte borítékolva van.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 5.

Hehe, az e heti @strob zene, megint egy izlandi. De nem is akármilyen!

Éppen aktuális kedvenc izlandi zenekarom zenéjét hallgattam a hétvégén, mikor a YouTube ajánlója feldobta nekem a Retro Stefson zenekar Glow című dalát. Két dolog fogott meg egyből: a zene és a klipp. Okkké, akkor nézzünk utána a zenekarnak.

A Google segített és minő meglepetés, egy újabb izlandi zenekarról van szó. Tessék? Ez az ország lesz a végzetem! 🙂 Ráadásul a szemtelenül fiatal 8 fős zenekart már korábban kikiáltották az egyik legnagyobb izlandi reménységnek.

A Deezer segítségével meg is hallgattam az összes albumukat. Egész komoly fejlődésen mentek keresztül, de már a korai albumukon is vannak ígéretes darabok. Tehetségesek na.

A Glow pedig rabul ejt…a Kimba pedig szemnek és fülnek is jó.

A héten egyedül @masnisgyilkos küldött nekem zenét. Az Eurovíziós dalfesztivált jómagam is néztem, többé kevésbbé szörnyülködve. Az olasz srác Marco Mengoni dala az orgánuma miatt nem tetszett, de az olasz nyelv szépsége ezt feledtetni tudta velem.

Egyetlen oka van annak, hogy évente végignézem az Eurovíziós Dalfeszivált: hogy néhány előadóra rákeresve meglepően jó zenéket találok, amiket megkedvelek annyira, hogy hallgatásra is ajánljam.
Íme.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 4.

Emlékszem, nem volt olyan főiskolás/egyetemi buli, ahol legalább egyszer ne ment volna le a Kimnowak zenekar Gyémánt című slágere. Na, @tepi77 nem ezt hozta el nektek, de egy annál inkább érdekes élményét a zenekarral kapcsolatban.

Régi kedvenc volt, nemrég újra előkerült Novák Péter zenekara, a Kimnowak.

Egy emlék

A basszeros Nagy Gergővel kb.14 éve egy budai erkélyen ittunk bort egy szülinapi buliban, szerintem ő nem emlékszik rám, nekem akkor nagy élmény volt. Aztán a Novák Péter is betoppant, majd együtt távoztak. Durva, mi? 🙂 Persze az első slágerük jutott eszembe, pedig van még jópár erős daluk (és itt most ne csak a Gyémántra gondolok…). A Tűz van babám! borítóján még szponzorként az akkori cégem szerepel, az ottani mentorom rakta össze a covert, a nagyfőnök pedig adta a pénzt a stúdióra nekik. Szép idők voltak azok! De „Hol van az a nyár…”

Egy nagyon komoly kártyát játszok ma ki. @strob tinédzserkori kedvenc dala 🙂

Érzés: fiatalság

A dátum 1992. 13 éves vagyok, amikor úgy igazán elkezd érdekelni az elektronikus zene, annak is egy különleges ága, a főként britek által művel drum’n’bass egy szolidabb vállfaja amit hol breakbeatnek, hol drum’n’popnak neveznek. Igazából nem is szeretem az ilyen stílusbesorolásokat, de ugye ezt nem igazán lehet elkerülni.

Ami biztos, hogy a Baby D zenekar és különösen a Let me be your fantasy daluk óriási kedvencem volt. Akárhányszor meghallgatom, mindig a tinédzserkori emlékek jutnak az eszembe. A klippben vegyük észre azokat a jeleneteket, melyek egy kamasz fiú számára különösen nagy értékkel bírnak – a zenén túl 🙂 Nem, nem az énekesről van szó.

De komolyra fordítva a szót: van egy ’90-es évek slágereit gyűjtő lejátszási listám, melynek első eleme ez a dal. A zenekar egy másik dala (ami egy feldolgozás, eredetileg a Korgis dala ) is megtalálható a listában, az I need your loving című. Na ez már kicsit komolyabb tört ritmusokat tartalmaz.

Ezen a héten is @ni0 volt az első, akitől megkaptam a heti zenét, így volt időm ízlelgetni. A OneRepublic igazán cseles, mert a már-már elcsépelt frázisok és megoldások mellé olyan részleteket is tesz a zenéjükbe, ami aztán mégis érdekessé és fülbemászóvá teszi a dalt.

Erre a hétre egy nagyon populáris banda egyik ismert darabját hoztam. Erre a számra igazság szerint egy Dash Berlin szettben figyeltem fel, de sajnos az a verzió még nem jelent meg, így az eredetit tudom csak megmutatni nektek elfogadható minőségben. Fülbemászó, kellemes, mást nem tudok hozzátenni :).

Ha csak az önző célt nézem, akkor pontosan ezért indítottam el a napi zene, majd heti zene projektet! @attilagyongyosi megint egy olyan darabot hozott, amire magamtól nem biztos, hogy rátalálok, de így…újabb zseniális művel bővült az elektronikus zenei ismeretem. De nem csak nekem, neked is bővülhet a repertoárod. 17 perc elvetemült elektronika!

Jó napot, jó szurkolást!

Ma teszünk egy kis kiruccanást az elvetemültebb progresszív elektronika felé.
A brit Archive csapat munkássága mindenkinek ajánlott, aki nem veti meg a szintetizátorok által generált zajokat. A formációt ’94-ben alapította Darius Keeler és Danny Griffiths, a többi tag pedig (mint ahogy az lenni szokott) folyamatosan cserélődött az évek folyamán.

A mai delikvens a 2002-es „You All Look The Same To Me” című album egyik zászlóshajója, a „Finding It So Hard”. A Craig Walker és Maria Q hangjával irányított dal egy igazi zenei utazás. Fő jellegzetessége a torzítás, ami mind a vokálban, mind a gitárhangokban, mind pedig a dobritmusokban megfigyelhető. Archive-ék nem szaroztak, zsizseg, mint a’ állat. És ez így is van rendjén, tökéletesen koherens a kompozíció és felettébb magával ragadó. Sötét, depresszív, zúzós.
A maga negyed órás időtartamával talán meg is ijedtek tőle, de az a negyed óra olyan negyed óra, amit sosem bánsz meg.

Számomra bőven benne van a mindenkori Top 10-ben és mindig indukál bennem egy önmagam számára is nehezen megmagyarázható és körülírható lelkiállapotot.

A héten @masnisgyilkos Ludovico Einaudi 2006-os albumáról hozott egy darabot, aki a milánói Verdi Konzervatóriumban végzett zongoraművész. Műveivel több reklámban is találkozhattál, amit mostanában is hallhattál az a Vodafone RED reklámzene, aminek aláfestő zenéje a Walk című dalából egy részlet. Szintén örülök az ajánlásnak, imádom az ilyen stílusú, zongorán előadott zenét.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 3.

A mostani @tepi77 által ajánlott nóta (is) igazán tetszik. A 10 perces műnek nagyon szép íve van és olyan szinti hangok szólalnak meg benne, ami igazán kedvemre való. A német úriembert a „berlini iskola” képviselői közé sorolják, ami azt gondolom, nagy megtiszteltetés.

Az egyik kedvenc zeneszerzőm Wolfram „Der” Spyra, és ez az egyik kedvenc számom tőle. Különleges hangszertalálmányai vannak, amiket a koncertjein használni is szokott. Hatalmas fémcselló, meg fura elektromos cuccok, kissé elborult tag, de nagyon csípem. Ez egy korábbi lemezén található dal, ez volt a legelső „találkozásom” vele.
További érdekesség, hogy magyar gyökerekkel (is) rendelkezik, és van egy Budapest c. száma.

@longhand egy olyan gitárművésszel ismertet meg téged, akit egyáltalán nem túlzás világsztárnak hívni. És igen, magyar. Élete nagy részét ’56-os disszidálása után Amerikában töltötte, ahol sztárként ünnepelték. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy maga Szabó Gábor adott tanácsokat, dal elemeket a világhírű Carlos Santananak.

Több külföldi gitárművészt ajánlottam eddig, most jöjjön egy egykori világhírű magyar jazz gitáros, Szabó Gábor.
Kevésbé volt ismert itthon, mert ’56-ban disszidált és csak egy rövid időre tért vissza Magyarországra, de az USA-ban és világszerte nagyon elismert zenész volt. Santana szokta emlegetni, hogy nagy hatással volt a gitárjátékára, egy olyan dalt ajánlok, amit Santana is gyakran játszik.

Az én (@strob) ajánlásomat a Facebookon találtam múlt héten. Egy ismerősöm tette ki, egyből tudtam, hogy itt a helye.

Sting munkásságát nagyon szeretem. 2011-ben ünnepelte a 60. születésnapját egy nagyszabású koncerttel, ahová több művésztársát is meghívta. Az egyik kedvenc dalomat adta elő Stevie Wonderrel együtt, akit szerintem senkinek sem kell bemutatnom.

Stevie sem mai darab már és óriási egy művész. A Fragile-t szerintem csak egyféleképpen lehet előadni: úgy, ahogyan Sting kitalálta (különösen a „Fragilidad” spanyol verzió tetszik). De pont az fogott meg Stevie Wonder előadásában, hogy teljesen átformálta a saját stílusára. Az ütemezést, a hajlításokat, mindent. Egyedül a szájharmonika nem teteszik benne, de ez nagyon szubjektív nemtetszés (eleve a hangszert ki nem állhatom).

Végre megint egy trance nóta @ni0 „tollából”. Armin Van „Bu-bü-bu eztsetudomkimondani Sanyi” Buuren. Egy akkora sztárnak, mint Armin, nagyon nehéz évről évre megújulni és újat hozni. @ni0 szerint, sikerül. Nem vitatkozom vele!

Erre a hétre egy újdonságot hoztam Armin van Buuren múlt héten megjelent Intense albumáról. Megfigyelhető, ahogy Armin évről-évre fejlődik zeneileg. Az egész album tele van jobbnál jobb érzelmes és tartalmas dalokkal. Az egyik kedvencemet hoztam most el ezek közül. Hogy mi az érzés? Mindenkire rábízom :)!

@attilagyongyosi ajánlói mindig olyan szépek és tartalmasak, hogy eldöntöttem: minimálisan szólok csak hozzá, mivel mindent elmond az előadókról. Azért annyit csak hozzáfűzök: ójé, egy Bayer remix!

A változatosság kedvéért ez a hét is Andrew Bayeré, csak egy kicsit más köntösben. Habár kétség kívül mestere a tört ütemeknek és a klasszikusabb kompozícióknak, szívének elrablója mégis csak a progresszív house és a trance. Az amerikai producer, aki egyébként az igen nívós Berklee College of Music alumnija bizony nem veti meg a 4/4-edet sem.

A francia Cedric Arseau, művésznevén Damabiah is szintén egy zenei zseni aki az elektronikus stílusok között mozog meglehetősen rugalmasan. Behatárolhatatlan elektronikában utazik, ars poeticája a kurta „Music for frogs” kifejezésben manifesztálódik, szóval kellőképp vicces figura.

Hogyan jön össze a két fiatalember? Nos, tavaly Andrew újragyúrta Damabiah új albumának egyik dalát és nem is akárhogyan! Az ‘Irminsul, Le Pilier du Monde‘ Bayer remixét fantasztikus atmoszféra lengi körbe, igazi progresszív rágcsálnivaló. Van benne valami, ami abszolút megragadja az embert. De hát egy szász mitológiai oszlop ihlette dal esetében ezt el is várja az ember.

Előre is elnézést @masnisgyilkos-tól, de a mostani zenéje, pontosabban a klip valamis zseniális! 70-es évek Párizsában száguld végig a kamera. A klip egy 1976-os kisfilm (8 perc 38mp) C’était un rendez-vous anyagából készült, melyet anno egy Mercedes-Benz 450SEL 6.9 orrára helyezett kamerával rögzítettek. Akit érdekel az eredeti hang, a bömbölő motor, itt megnézheti.

Jajj, azok a régi Peugeot-k, Reanult-k, Citroënek…fincsi. És na, a zene is jó.

5 percnyi kiszakadás a mókuskerékből: Snow Patrol – Open Your Eyes

És jöjjön egy ráadás! Levélben kaptam @essg023 követőmtől ezt a dalt és mivel a héten volt egy szabad hely, így most bekerült. Ha elég bátornak érzed magad, küldj nekünk te is zenét nyugodtan!

Észrevettem magamon, hogy egyre gyakrabban hallgatom ezt a számot, szerintem megnyugtató még annak ellenére is h elég „tuctuctuc”-os a szám. Hallgasd végig, nekem nagyon bejön.

Kategóriák
Blog

A kertészkedés ára

Vannak az életnek olyan területei, ahol szimplán nem kell és nem is szabad „megéri-nem éri meg?” kérdéseket feltenni. Mivel nem vagyunk egyformák, nem lehet egyértelműen megmondani, hogy kinek melyik az a terület, ahol ezt a kérdést nem teszi fel.

Nálam a Square Foot Gardening (SFG) ebbe a területbe tartozik: megtetszett, megcisnáltam és a költségekkel nem számoltam. Szimplán azért, mert kedvem lelem a kertészkedésben.

Mivel többen kíváncsiak voltatok a költségekre, így hát leírom őket – megdöbbentő számomra is!

Vermikulit – a legdrágább tétel

A rendszer talán legfurább és egyben leghatékonyabb része a vermikulit nevű anyag. Nem kertelek, drága! 100 L kiszerelésben jutottam nagy nehezen hozzá a gazdabolt.hu segítségével, két csomaggal vettem belőle (144 literre volt szükségem). Mivel a rendszerbe elég az elején adagolni, így ez csak egyszeri költség. 15.000.- HUF

Humusz/komposzt – ez sem olcsó

Szintén egy fontos összetevő a talajban, hiszen ez adja a növényeknek a tápanyagot. A SFG egyik tanácsa, elve, hogy a változatosság még segít a növények növekedésében. Célszerű többféle humuszt vásárolni, majd keverni őket. Ezt a szabályt én csak a tőzegnél tartottam be, humuszt egy félét vásároltam. Két darab 50 literes zsák, ami 44 literrel kevesebb, mint amennyi kellene. 4.300.- HUF

Amikor elkezdtem a SFG módszert, a vermikulit beszerzési nehézségei miatt volt pár pillanat, amikor majdnem feladtam. Emiatt, bár két boxra való faanyagot vettem és el is készítettem a két keretet, úgy voltam vele, hogy egy ültetéssel indítok csak. Emiatt nem gondoltam át pontosan, hogy mennyi talajra is lesz szükségem.

Tőzeg

Mivel célszerű többféle tőzeget használni, két féle tőzeget vettem indításnak, egy 80 literes és egy 50 literes zsákkal. A két zsák 14 literrel kevesebb, mint amire szükségem volt. Kevés is lett a talaj, lehet, hogy ma vagy holnap pótolom a hiányzó mennyiséget. 2.600.- HUF

Hmm…most, hogy így kiszámoltam gyakorlatilag hiányzik majd’ 58 liter talaj a rendszerből. Ezt sürgősen pótolom! Kertészetbe amúgy a keszthelyi Oázisba szoktunk járni, kedvesek és értenek is a témához.

Perlit

Mivel nem volt vermikulit a kertészetekben, gondoltam megpróbálom az alternatív anyagot, a perlitet. Végül csak a palántázáshoz használtam fel, vettem belőle két 3 literes csomaggal. Így utólag azt mondom, nem kellett volna. 1.180.- HUF

A SFG doboz

Nem is doboz ez, inkább keret. Amire szükségem volt: 8db 120cmx15cmx2cm-es deszka, amit a leggazdaságosabban két darab 5 méteres deszkából tudtam megoldani. A számlát sajnos már eldobtam, így nem tudom, hogy mennyi volt csak a fa, mivel vettem még hozzá 30db facsavart. 2.880.- HUF

Geotextília

A geotextília a dobozunk aljára kell, mivel nem szeretnénk, hogy a doboznak helyet adó területen „őslakosként” élő gyomok, fű betörjön a veteményesbe. Praktikus kis anyag, kiváltható olcsóbb alternatívával, pl. kartonlappal. Én – megmagyarázhatatlan okokból – mindkét megoldást használtam, biztos ami biztos. 2.396.- HUF

Ponyva

A talaj keveréséhez vettem, ez is kiváltható olcsóbb vagy meglévő megoldásokkal. Az IKEA árul 995 Forintért, de nem tudtam felmenni Budapestre, így az egyik nap, mikor Győrben dolgoztam, a Baumaxban tudtam venni hasonlót. Az időfaktor megérte nekem a plusz költséget. 1.490.- HUF

Szerszámok

Igazából semmi extra nem kell. Én vettem egy ásót – életem első ásója! 🙂 -, de magához a SFG módszerhez elég egy ültetőkanál meg egy kis kapa – pl. a MOL kutakon most pontokért egész jó áron lehet venni Fiskars készletből. Az ásó árát nem sorolom most a költségek közé, itthon pedig volt még korábbról kis kapa és ültetőkanál.

Spárga

A 4×4 box kijelölésére vettem spárgát. 479.- HUF

Vetőmag

A rendszer legkisebb költsége. Paradicsom, bab, bazsalikom, körömvirág, hagyma, saláta, szamóca. 1.104.- HUF

Palánta, növény

Palántákat – még – nem vettem, viszont mentát és metélőhagymát igen. 2.380.- HUF

A végső mérleg

33.809.- HUF – eddig. Sokkoló nem? Ebből a pénzből szerintem egész éves zöldség szükségletünket tudnánk fedezni, azonban azt látnod kell, hogy itt nem ez a lényeg. Kikapcsolódás és a kíváncsiság. No, meg a SFG módszerben rejlő „tudomány”. Egy szóval jó móka, ami nekem megér ennyit.

A rendszer kihozható kevesebb költségből is, bár a kezdeti költségek szerintem maximum 4-5000 Forinttal csökkenthetőek.

Apropó kezdeti költségek: a kiadások nagy részét a talaj teszi ki, ahogy láthattad is. A SFG módszerben a vermikulitot és a tőzeget csak egyszer kell megvenni, így csak az indulásnál okoznak kiadást. Később mindössze a tápanyagot kell a rendszerbe visszapótolni, amit akár a termények „maradékát” felhasználva saját komposzt készítésével is meg tudsz oldani. Ez lesz amúgy a következő lépcső nálam is, bár aggódom, hogy nem fogunk tudni elegendő alapanyagot szolgáltatni a komposzt számára. Anélkül pedig nem működik.

A rendszer indítása tehát költséges, de a fenntartása már nem. Nem mondom, hogy mindenkinek megéri, mert ahogyan a bevezetőben is utaltam rá: minden embernél más és más az, ami megéri.

Kategóriák
Blog

Kertészkedem

Gyerekkoromban szinte minden hétvégén a Badacsonytomaj és Badacsonyörsön határán található telkünkön voltunk, a „hegyen”.

Pontosan ma 27 éve ültettük a szőlőnket. Igen, jól sejted: kb. ekkor ért ide a csernobili atomkatasztrófából a radioaktív hulladékot is tartalmazó felhő.

Nem is passzolhatna más jobban ehhez az évfordulóhoz, mint a saját kiskertem elindítása. Már régóta terveztem, hogy valamilyen kerti munkát csinálok, mert azon túl, hogy megnyugtat és kikapcsol, még egészséges is. A természetben vagy, nem a gép előtt ülsz és a megtermelt zöldség is hasznos.

Az opciók

Adott volt három hely a kertészkedésre: Szolnokon, Niki nagyszüleinél (messze van), Hévízen a családom által örökölt hegyen (közel van,de nem tisztázottak a jogviszonyok) és Badacsonyban „a hegyen” (nincs víz).

Voltak még a balkonládás megoldások, de azt túl mesterségesnek ítéltem meg, így aztán évről évre csak tolódott a projekt.

Pont a badacsonyi vízhiány kapcsán kerestem olyan megoldásokat, amelyek kevés vizet igényelnek, illetve elkezdtem kutatni esővízgyűjtési módszerek után.

A keresgélés során aztán rátaláltam egy nagyon érdekes módszerre, ami annyira megtetszett, hogy bele is fogtam.

Square foot gardening (SFG)

Ez az angol kifejezés annyit tesz, hogy 1 négyzetláb (azaz 30,48×30,48 cm = 929.0304 cm2) méretű területi egységekben kell kertészkedned.

A módszer kitalálója Mel Bartolomew, akinek sikerült úgy leegyszerűsíteni a kertészkedést, hogy az ne legyen teher a számodra és akár kis helyen is meg tudd valósítani.

Kicsit gondban voltam az adaptálással, mert az 1 láb átváltva centiméterre 30,48. Így nem túl könnyen kezelhető. Ezért úgy döntöttem, hogy kerekítek és a módszert 1,44 m2-en, azaz 120cm x 120cm-es területen próbálom ki, 16db 30x30cm-es területen.

Mik az előnyök?

80%-kal kevesebb helyet foglal ez a megoldás, mint a hagyományos, sorba ültetés.

Bárhol kivitelezhető, hiszen nem a rendelkezésedre álló talajt használod, hanem egy speciális keveréket, melyet praktikusan „Mel’s mix”-nek hív a szerző. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy 1/3 rész tőzeg, 1/3 rész komposzt vagy humusz és 1/3 rész vermikulit (vagy perlit) alkotja a termőföldet.

Nem kell ásni! A legtöbb ember számára az állandó ásás, kapálás okozza a nehézséget a kertészkedésben. Bár a fizikai munka jellege pont itt jön ki, a monton, sokszor fárasztó munkafolyamatik könnyen a kedvedet szeghetik. Na, a square foot gardeningben (nem találtam még rá normális magyar kifejezést, talán tized négyzetméter kertészkedés – erőltetett), mivel nagyon laza a talaj, nem kell ásnod és a gyomlálás is könnyű.

Nem ültetsz többet a kelleténél! Mivel minden növénynél adott, hogy mekkora területre van szüksége, azért pontosan meg tudod tervezni, hogy a kerted hogyan nézzen ki, abból mennyi terményt várhatsz.

A rendszerbe egyedül a tápanyagot, azaz a humuszt kell pótolni. Erre a legjobb, ha saját komposztot készítesz, így újra lehet hasznosítani a növények fel nem használt részeit.

Ajánlom, hogy keress rá a google-ben a könyvre (vagy vásárold meg!) és olvasd el, nagyon gyorsan meg lehet érteni a metódus lényegét.

Minden kezdet nehéz

A keretElső lépésként vettem 120cm hosszú, 15cm magas és 2cm vastag gyalulatlan fenyőfa deszkát, összesen 8 darabot. Ezeket facsavarral összecsavaroztam és máris készen volt az ültető ágyás, amibe majd a föld betöltése után meg lehet kezdeni az ültetést. Az aljára tettem kartonlapot (ami megmaradt a hűtő csomagolásából), és a biztonság kedvéért geotextíliát is – ezek hivatottak a gyomnövények alulról támadását megakadályozni. Aztán jött a neheze!

A termőtalaj egyik összetevője a vermikulit, ami egy szilikát ásvány és az a különleges tulajdonsága van, hogy vízből a tömegének kb. a háromszorosát képes megkötni. Így ideális a termőföld kiszáradás elleni védelmére. Bár felhasználása eléggé széleskörű, de mivel a világon relative kevés helyen bányásszák, eléggé nehéz hozzájutni. Hosszas keresgélés után végül a gazdabolt.hu oldalon találtam, majd személyesen elmentem érte Szigetszentmiklósra. Nem olcsó, de csak egyszer kell megvenni, csakúgy mint a tőzeget. Egyedül a humuszt, komposztot kell majd a rendszerbe pótolni.

A vermikulit keresése során megtapasztaltam, hogy milyen úttörőnek, az átlagtól eltérőnek lenni. Legalább 20 kertészetben jártam, de mindössze egy helyen hallottak a vermikulitról. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy amit csinálni akarok, az hülyeség és le akartak beszélni róla. Igaz senki nem ismerte az SFG módszert, de mivel ez szokatlan, az átlagtól eltérő, az jó nem lehet, higyjem el. Nos, bevallom nehéz volt kitartani az ötlet mellett, de sikerült.

Hosszasan lehetne filozofálni arról, hogy az élet mely más területein tapasztalhatod meg te is, hogy le akarnak beszélni, szimplán csak azért, mert nem ismernek valamit és félnek az ismeretlentől. Talán majd írok erről.

PalántákMivel a vermikulit beszerzése kissé hosszadalmas lett, a jó idő pedig már beköszöntött, úgy döntöttem, hogy palántázok, igaz a rendszer ezt nem követeli meg.

Jó döntés volt, mert a retek nem egészen 1.5 hét alatt bődületesen gyorsan kihajtott és az elmúlt pár napban is sokat nőtt. Elérte a kiültetési határt.

Ültettem még salátát, (ezek azonban lassabban nőttek, így még a balkonládában pihennek), paradicsomot, bazsalikomot, sárgababot, és szamócát. Hogy miért ezeket? Elmondom.

Az ületetési rend

Azért ezeket a növényeket választottam, mert viszonylag könnyű velük és szeretjük is őket. Ugyanakkor kéremszépen tudományos tervezés is folyt!

Ültetési tervAz SFG-ben az a jó, hogy az ideális ültetési méreteket megadja a könyv és a módszer kitalálója. Azaz, hogy egy négyzetlábra (esetemben 30x30cm-re) mennyit kell az adott növényből ültetni. Ezt a jobb oldali képen láthatod is. (A szamóca érdekes elhelyezése amiatt van, mert 4 egységre lehet 3 növényt ültetni.)

A kvantitatív tanács mellett én figyelembe vettem egy kvalitatív szempontot is, igaz erre a könyv nem tért ki külön, mint követendő példa. Egyetemi tanulmányaimból rémlett, hogy egyes növények a bio kertészetben jól hasznosíthatóak, mivel természetes illóolajaiknak köszönhetően riasztják a kártevőket.

Így került a rendszerbe például a körömvirág, a menta és a metélőhagyma. Szintén ilyen célt szolgál a bazsalikom is, de azt amúgy is szeretjük. Érdekessége, hogy kifejezetten a paradicsomnak ad egy védelmet. Érdekes, hogy utána pedig a bazsalikomos olívás paradicsomsaláta milyen jó 🙂

Az ültetési rendet abban a két hétben terveztem meg, míg a vermikulitot sikerült beszerezni.

A mix elkészítése

Keverésre készA könyvben van egy tanács, hogy miként keverjük össze a három összetevős termőtalajt. Egy nagy (4x4m) ponyvára érdemes kiönteni a humuszt, a vermikulitot és a tőzeget, majd a ponyva sarkait felemelve jobbra-balra „öntögetve” keverni.

Mivel két „ültetőládát” csináltam, jó nagy mennyiségű talajra volt szükség. Könnyen kiszámolható: 120x120x15cm = 216.000 cm3 azaz 216 liter talajra volt szükségem 1 boxhoz. A 432 liter föld mozgatása nem volt egyszerű feladat, így ásóval kezdtük el kevergetni – a könyv tanácsa konkrétan használhatatlan ekkora mennyiségnél.

Mel's mixAz ásózás eredménye azonban pár lyuk lett a ponyván, de szerencsére nem folyt ki a föld.

A keverés közben apránként vizet is adtunk hozzá, hogy ne szálljon annyira. Mind a tőzeg, mind a vermikulit eléggé koszol, permet szerű nedvesítéssel ez kiküszöbölhető.

A képen is látható tekintélyes adag földet megpróbáltuk a ládák mellé húzni, de végül ismét az ásózás maradt.

Az ültetés

ÜltetésElérkeztünk a legizgalmasabb mozzanathoz, amikor a kis palánták bekerülnek a termőtalajba, mindeki a kis négyzetébe. A pontos ültetés megkönnyítése érdekében a szerző egy fából készült „szamárvezetőt” javasol készíteni én azonban nem akartam fából készíteni (megvenni, méretre vágatni, összeszerelni…), ezért apró facsavart fúrtam a keretbe, egyenlő, 30cm-es távolságokra, majd spárgával kijelöltem a négyzeteket.

A föld mennyiségét kissé alulterveztem, de talán nem lesz belőle gond. Szintén kissé megbántam, de kezelhető a probléma, hogy a spárgás kijelölésnél nem gondoltam arra, hogy később, ha pótolni kell a humuszt, akkor ez megnehezíti a dolgomat.

A végeredmény

A végeredményEgy rendezett, kiegyensúlyozott, könnyen gondozható kis veteményes, amely remélhetőleg kielégíti a zöldség igényünk egy részét és a kerttel töltött munka pedig még kikapcsolódást is nyújt.

Szerintem még írni fogok arról, hogyan fejlődik a kert és milyen hibákat vétettem.

Most viszont megyek és meglocsolom a növényeket, sok trauma érte őket a mai nap!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 2.

Vangelis sosem volt nagy kedvencem, vagy szinti zenész példaképem, pedig lehetne: zseniális zenész, a zenéjét érteni kell, van, ami tetszik is. Talán a körülötte elhatalmasodó szappanoperákba illő félig tudatlan rajongótábor és az Űrszekerek majd a Kolombusz film csapból folyatása az, ami engem távol tartott a zenéjétől. Nem igy van ezzel @tepi77, akinek a saját zenéiben nyomokban vélek Vangelis elemeket is felfedezni. Az általa ajánlott zene pedig a jó kis analóg hangzások és a zongora futamok miatt kimondottan tetszik.

Vangelis a napokban múlt hetven éves, így az egyik legutóbbi, általam nagyon kedvelt zenéjével készültem. A Blade Runner 25 éves évfordulójára egy háromlemezes albumot adott ki, amely az első CD-n az eredeti filmzenét, a másodikon a filmben elhangzó, de eddig kiadatlan zenéket, míg a harmadikon az eredeti BR hangulatban, de vadonat újonnan írt zenéket jelentetett meg.

Erről az egyik kedvencem az Up and Running.

A hétre @longhand egy igazi lazulós háttérzenét hozott. Félreértés ne essék, a háttérzene egyáltalán nem pejoratív, sőt! Az ilyen típusú zenéket én jó minőségű hangrendszeren, egy napágyon fekve és kellemes hangerőn szeretem hallgatni. Majd egy jót szunyókálni rá.

Pat Metheny mindig az ilyen kellemes időszakokban kerül elő nálam, mint a mostani szép nyárias napok. Erkélyen ülve, napsütésben egy pohár bor mellett jól esik hallgatni.

A mostani ajánlásommal kicsit gondban voltam, ugyanis a héten alig tudtam zenét hallgatni. Így már egy korábban betervezett dalt hoztam el nektek.

Ajánlottam már a Magnetic B nevű formációtól egy dalt és akkor megismerhetted Katy B művésznő zseniális hangját. Egy „saját” dalát hoztam most el, melyet a Magnetic B egyik zenészével készített még 2010-ben. Mikor megtaláltam ezt a dalt, pont @attilagyongyosi úrnak küldtem el azzal a megjegyzéssel, hogy piszok egy ravasz nóta. Mire gondolok? Igazából tört a ritmusa, de a basszus és a cinek mégis „tolják” alá a négynegyedet.

Ahogyan észrevettem mostanában kicsit komolyabb stílusok felé fordult a művésznő, ami egyáltalán nem baj.

Bevallom, nagyon csípem a kiscsajt: pont annyira pimasz, amennyire kell, a hangja remek, olyan hajlításokat és frazírokat tesz bele a dalokba, hogy csak bámulok. Például ebben a dalban. Árad belőle egyfajta utánozhatatlan kedvesség, játékosság.

Az igazság az, hogy @ni0 meglepett ezzel a zenével. Én személy szerint ha lehet, eltörölném a történelemből a ’80-as éveket, főleg ami a zenei felhozatalt illeti. A Top Gun Anthem 1987-ben Grammy Díjat kapott, a zenét Harold Faltermeyer szerezte és Steve Stevens gitározik benne. Róla azt érdemes tudni, hogy sokáig volt Billy Idol gitárosa. Tudod, „sákk túdi szisztem”!

Érzés: szabadság

Erre a hétre egy dub (vokál néküli) darabot hoztam. Ilyen sem volt még ugye. Az érzés pedig a szabadság. Nekem ezt a repülés mindig megadja. Imádom a reptereket, a repülőket, valahogy mindig megnyugtat. Nem véletlen, hogy pont a Top Gun-ból választottam egy darabot :).

Ha múlt héten azt írtam a Delerium kapcsán, hogy kötelező ismerni, akkor @attilagyongyosi e heti ajánlására is csak ezt tudom mondani. Andrew Bayer zenéjét tényleg érdemes ízlelgetni, de nem úgy mint az alkesz, aki ledönti a piát, csak üssön, hanem mint egy sommelier, aki a borok közt sajtot, almát fogyaszt. Az albumba belehallgatva találtam egy két különösen finom darabot, tetszik, hogy már-már lo-fi mintákhoz is hozzá mert nyúlni.

Ma nem fogok novellát írni, Andrew Bayert ismerni kell és kész. Korunk egyik leginnovatívabb elektronikus zenésze.
Második albuma pedig most jelent meg ‘If It Were You, We’d Never Leave‘ címmel. Észbontó!

A héten @masnisgyilkos nem csak egy zenét, de egy filmet is ajánl. Az érdeklődésemet azért keltette fel a film, mert az a Richard Ayoade rendezte, akit nagyon megkedveltem az IT Crowd béli alakítása miatt. Ha kicsit is jártas vagy az IT világban, akkor kötelező ez a sorozat!

Érzés: életen elmerengős

Alex Turner – Piledriver Waltz

A szám a Submarine című film betétdala, egyébként sok más jósággal együtt. A zenét korábbról már ismertem és szerettem, de a filmélményhez kapcsolva az igazi. Ajánlom a filmet is, zenét is.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 1.

Ahogyan azt korábban írtam is, átváltunk heti megjelenésre, így már hallgathatod is most az első heti zene adagot. Az eredetileg szerdára tervezett megjelenés sajnos a mai napra csúszott.

Egy kis magyarázat, mert kaptam visszajelzést, hogy nem egyértelmű: általában minden zenénél olvashatsz pár sort tőlem és magától az ajánlótól is.

Úgy tudod megkülönböztetni, hogy ami ilyen háttér mögött van, mint ahogyan ez a bekezdés is, na, az származik tőlem.

Szóval nincs más hátra, mint előre, íme az e heti zenék:

@zencsaj olyan zenét hozott, amit már rádióból ismertem, de mivel nem az én stílusom, soha sem néztem még utána, hogy ki is az előadó. Nos, az Owl City egy 2007-ben alakult egyszemélyes formáció (érdemes megnézni a honlapját, eléggé rendben van). A Fireflies című dal ügyesen épül fel, a klip pedig visszaadja ezt az építkezős hangulatot.

Érzés: könnyűség

Két csodálatos ember esküvői fotóvetítésének aláfestő zenéje volt ez a dal… Most is könny szökik a szemembe, akkora élmény volt az a néhány perc. Ez a dal pedig a maga egyszerűségében és tisztaságában frissít fel.

@tepi77 zenei ízlésének egy nagy szelete egyezik az enyémmel. Nagy kedvencem Morcheeba, akiktől ma az Enjoy the Ride című dalt ajánlja Péter. A brit zenekar 1995-óta ötvözi már a trip-hop, rock, pop stílusokat világszínvonalon.

A kedvenc trip-hop zenekarom már 8-10 éve, és az egyik kedvenc dalom tőlük. Az egyik ok ők, akiknek hatására szeretnék minél több énekes számot írni (a másik ok a Conjure One).

Ugye ez a tudathasadós rész, mikor a saját ajánlásom elé írok ajánlót. Szóval @strob mester egy érdekes elektronikus zenét hozott ma, eredeti vonósokkal fűszerezve.

Az érzés: libabőr – már megint

Bár a nevük első három betűje a dél-kóreai gigasztár nevével egyezik meg, a Psychemagik zenekar más területen alkot: pszichedelikus zenéket írnak. Az Above the Clouds című dalban nem lehet szó nélkül hagyni a szép „vastagra” kevert valódi vonósokat. Egyszerűen imádom, mikor elektornikus alapokra „hagyományos” hangszerek kerülnek, bizonyítva, hogy milyen szépen megférnek egymás mellett. A dalt amúgy aktuális kedvenc dj-m szettjeiben fedeztem fel, Numbred sokat játsza mostanában.

Hogyan is van? Saját hazájában senki nem lehet próféta? @ni0 ma erre hozott egy remek példát, hiszen a világhírű trance duótól ajánl egy dalt, amit a csodálatos hangú Aruna énekel. Császár Előddel történt ami történt, lehet szeretni, utálni, de egy dolgot nem lehet tőle elvitatni: piszkosul érti a műfajt és az elektronikus zenét!

Ezen a héten egy magyar előadópáros egy darabját hoztam el nektek, mert ilyen sem volt még. Myon&Shane54 duójáról, vagyis Égető Márióról és Császár Elődről, nem sokat hallani a hazai berkekben, miközben világszinten aratják le a babérokat, játszottak már Armin van Buuren rádióműsorának, az A State of Trance  jubileumi 450, illetve 500. epizódját ünnepelni hivatott rendezvényeken is.
A Lights-ot éneklő Arunát sem kell bemutatnom a trance szerető közönségnek, hiszen rutinos énekesnőről beszélhetünk. A koprodukció érdekessége, hogy Aruna a való életben, információim szerint, Myon párját alkotja.

Enjoy!

Aki elektornikus zenében jártas, a szinte kizárt, hogy még ne találkozott volna @attilagyongyosi által ajánlott Delerium formációval. Anno a Silence szinte minden partyban lement, szinte himnusszá vált. A Days Turn Into Nights című dal klipje is nagyon érdekes, mivel a lassítva és fordítva is felvett táncmozdulatok érdekes hatást eredményeznek.

Vannak producerek és előadók, akikben az ember szinte sosem csalódik. Akik olyan tapasztalattal és tehetséggel rendelkeznek, ami az esetek túlnyomó többségében kiváló eredményhez vezet.

Aztán vannak olyan kislemezek, amelyek egyszerűen tökéletesek. Főként az elektronikus zene területére gondolok, ugyanis a kislemezeken megjelenő remixek jelensége főleg itt figyelhető meg. Kislemezek, amelyeken az eredeti dal nagyszerűsége mellett olyan változatos remixek szerepelnek, amelyek önmagukban is remekművek és mesterien interpretálják újra az adott zeneszámot különböző stílusokon.

Ennek tökéletes példája a Delerium formáció legutóbbi kislemeze, a ‘Days Turn Into Nights‘. Bill Leeb és Rhys Fulber duóját valószínűleg sokan ismerik, ha máshonnan nem, hát az ezredforduló egyik legütősebb trance slágere, a ‘Silence’ révén, amit Tiesto emelt a halhatatlan klasszikusok közé. Aztán persze ott van az ‘Innocente’, amit ismét Tiesto szórt szét a nagyvilágban, na meg a ‘Heaven’s Earth’, amit Matt Darey gyúrt újra úgy, hogy a lélegzete elakad az embernek.

2012-es ‘Music Box Opera’ című albumuk vezérkislemeze a ‘Days Turn Into Nights’ Michael Logen nagyszerű vokáljával operál, maga a lemez pedig nem is lehetne tökéletesebben összerakva. Az albumverzió nyugis chillout, a trance műfajt Solarstone remixe képviseli pofátlanul jól, a manapság divatos dubstep intézményét Seven Lions hozza nem kevésbé pofátlanul jól, a house zene tájáról pedig Andy Caldwell csillog egy frankón eltalált újrakeverésben. Mestermű az egész úgy, ahogy van. Nulla másodperc alatt lopta be magát az örök kedvencek közé.

Az indie rock zene távol áll tőlem, de @masnisgyilkos megint olyan zenekarral és zenével ismertet meg, amire azért még az én ADSR görbéken szocializálódott fejem is elkezd bólogatni. Az egész klipet ügyesen vágták meg és tetszik az ötlet is a kameramozgásokat illetően.

Ajánlás nélkül – lehetőleg maximum hangerőn

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 59. – longhand és tepi77

Elérkeztünk az utolsó napi zenéhez. No, de ez nem jelenti a Me gusta projekt végét, csak egy kis apró módosítás lesz. Ezentúl hetente egy alkalommal jelentkezik a blog zencsaj, tepi77, longhand, strob, ni0, attilagyongyosi és masinsgyilkos dalaival. Minden héten szerdán fog megjelenni a „heti zene”. A YouTube playlist marad ugyanaz, de értelemszerűen az is a szerdai napon fog frissülni.

Búcsúzóul @longhand küld nektek egy nagyon frankó gitáros dalt. Az előadó Jon Gommról nekem Igor Presnyakov jutott eszembe, aki hasonló virtuózitással játszik, több szólamban egy gitáron. Jon főként saját dalokat játszik, de nem rest egy-egy ilyen slágert sem eljátszani a közönség kedvéért.

Az Ain’t Nobody Chaka Khan gigaslágere volt, ebben a gitáros verzióban is addiktív.

További @longhand napi zene:

 

Most érkezett szerkesztőségünkbe az információ, mely szerint tepi77 tegnap dala technikai hiba miatt nem érkezett meg. Így most élesben kapsz egy kis ízelítőt, hogy milyen is lesz majd a heti zene.

Tepi77 megint egy jó kis szintizenét hozott, portamento, vocoder, filter hegyek – zseniális!

Annak idején Marton Zoltán elektronikus projektje, a The Cas!o Samples nagyot ütött, majd sokáig nem lehetett róluk hallani. Aztán 2007 a Trinity’s Breakfast-tal újra hallatott magáról a pécsi zenész, Dávid Angélával kiegészült duója az Everything Your Body Needs című ingyenes albummal jelentkezett. Azóta Spanyolországban él, és nem tudni, lesz-e folytatás. Addig is itt van a Revolution c. dal még 2007-ből.

További @tepi77 napi zene:

Szóval a jövőben heti zenével jelentkezünk!

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 56. – masnisgyilkos

Azért örülök, hogy @masnisgyilkos jelentkezett a #megusta projektre, mert rendre olyan zenéket, előadókat szállít, akiket én vagy csak hallomásból, vagy egyáltalán nem ismertem. Ilyen zenekar a mai is. Az Of Monsters and Men zenekar a változatosság kedvéért szintén egy izlandi, hat tagú, indie/folk-pop zenét játszó zenekar.

Az érzés: Csakúgy

További @masnisgyilkos napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 54. – Ni0

@ni0 ma egy akusztikus zenét hozott, mert ilyen még nem volt tőle. Egy újabb üde színfolt a #megusta projektben.

Az eheti szám nagyon közel áll hozzám. Mind az előadó, mind a hangulat miatt. Ha meghallgatom, mindig arra sarkall, hogy tanuljak meg zongorázni normálisan. Dash Berlin mögött álló srácok pedig nagyjából az Alice Deejay-s időszak óta nagy kedvenceim.

S mivel még akusztikus zene még nem volt, így ideje pótolnom :).

További @ni0 napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 53. – stro-B

Izland után Egyesült Királyság. Az elektronikus zene egyik nagy hazája. A skandinávokhoz hasonlóan a szigetországi elektronikus zenéknek is van egyfajta egyedi, különleges varázsa.

Friss az ismeretségem a Magnetic Man nevű formációval és ami fura, az énekesnőjük, Katy B kapcsán találtam rájuk (róla majd később, egyébként zseniális a kishölgy).

A történet a mostanában már-már szokásosnak is nevezhető: „youtube ajánló dobta” . De milyen jól tette!

A Wikipédia szerint a zenekar dubstep dj-kből áll, ami ad egy kis pikantériát, hiszen kifejezetten nem szeretem a dubstep stílust. A Perfect Stranger felidézi bennem a régebbi rave zenéket, mint például a Prodigy – Hyperspeed vagy Moby – Feeling so real dalokat, amikre kamaszként buliztunk – igaz nagyon kevés helyen játszottak ilyen zenéket.

A Magnetic Man munkamódszere is említésre méltó: 3 laptoppal dolgoznak, az egyikről a dobgép megy, a másikról a basszus, a harmadikról pedig szinti hangok és hangminták. Artwork (a klippen a középső srác) gépe a „master”, hozzá van szinkronizálva a másik két laptop, amit Benga és Skream irányít.

A Perfect Strangert élőben a BBC Radio 1 stúdiójában is eljátszotta a zenekar, ezt a verziót hoztam ma el neked (vegyük észre a párhuzamot az MR2-Petőfi Akusztik című műsorával). Imádom és szinte libabőrzök, mikor klasszikus hangszerek szólnak elektronikus zenében. Ez is bizonyítja, hogy nem a hanghullám keltésének a módja, hanem a zene a lényeg!

További @strob napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 52. – longhand

Alapvetően szeretem Carlos Santana zenéjét, bár inkább a közelmúltból valókat, amelyeket több vendég énekessel készített. @longhand ajánlása okán egy aranyos sztori jutott eszembe.

Gimnáziumban ének órán felelt az egyik fiú osztálytársam. Reneszánsz zeneszerzőt kellett volna mondania, de fogalma sem volt a témáról. Ekkor a szomszédos padsorban egy másik osztálytársam próbált szólni a haverjának, aki akkor éppen a „Carlos” becenéven futott. Mivel nem akarta a felelést megzavarni, suttogva szólt neki: „Carlos, Carlos!” Az éppen felelő kolléga viszont azt hitte, neki érkezik a közönségből a segítség, így benyögte büszkén: „Reneszánsz zeneszerző, például Carlos”.

Hatalmas röhögés, amit az énektanár kontrázott meg: „Persze, Carlos Santana mi?”

A vacsora zárásaként egy üveg Coronitat kortyolgatva töprengtem, hogy mi legyen a mai dal, így jutott eszembe Santanatól a Samba Pa Ti, amit anno Dönci barátom egyszerűen ‘Bamba Kati’ címmel jegyzett a kocsmazenés gitárestjeinek a műsorszámai között.

Kellemes estét mindenkinek!

További @longhand napi zene:

Kategóriák
Blog

Munka – erő

Mióta az új munkahelyemen dolgozom, Nyugat-Dunántúl négy megyéjét járom, több helyen betérek boltba, étterembe, kávézóba, így a tapasztalataim némileg relevánsnak mondhatóak és nem a véletlen műve.

Gyors étterem?

Az országos hálózattal is rendelkező gyorsétterem lánc többé már nem gyors. Az elmúlt fél évben szemmel láthatóan csökkent a dolgozók létszáma, a nagyobb forgalmú éttermekben is, ahol korábban egymást taposták az alkalmazottak, ma éppen csak minimális létszámmal ketyegnek. Sokszor a 4-5 pénztárból egy üzemel. Próbálkoztam csellel is, hogy a „drive-in” szolgáltatást veszem igénybe, de ott talán még többet kell várni, mint bent az étteremben. Fura, nem tudom, hogy van-e köze a jelenségnek a hamburgeradóhoz?

Zárójelben jegyzem meg a másik fura észlelést, az EU támogatásokból felújított multi lánc gyorsétterem konyhákat…de ez még semmi, a jogcím a kacifántos: konyha korszerűsítés. Egy szigorú belső standardek szerint működő gyorsétterem láncban. Végülis…

Ha eljutsz a pénztárig, akkor már minden a megszokott sebességgel zajlik, csak győzd kivárni, míg odaérsz. Egyik hétvégén utazás közben egy autópálya melletti, forgalmas étteremnél álltunk meg: 1 pénztár, 5-6 fős sor. 10 perc után feladtam.

Élelmiszer üzlet

Egy pénztár működik. A sor torlódik, a pénztáros – ha észreveszi – csenget kettőt. Egyezményes jel arra, hogy „Gizike, gyere már légyszí mert itten vágják már a pofákat!”. És Gizike eldobja az árufeltöltő énjét és rohan a kasszába. A dolog egyébként működik és kevéssé zavaró, a pénztárosból lett árufeltöltők majd az árufeltöltőből lett pénztárosok végzik a munkájukat, próbálnak a türelmetlen vevőnek segíteni.

Ami elgondolkoztatott például ma is, hogy munka lenne bőven. Látszik, hogy túlhajszoltak, mindig rohannak. Megértem egy vállalkozás munkaerő optimalizálási szándékát, de úgy érzem, kicsit túlzásba estek: a munkaerő is túlhajszolt, a munka minősége is romlik és a vásárló elégedettségén is ront. Főként az, hogy az áruházak folyamatosan úgy néznek ki, mint amelyek megrekedtek a „most kaptunk árut, éppen kipakoljuk” állapotban.

Az már szinte utópisztikus ábránd, hogy az árufeltöltést zárás után, a vásárlók tudta nélkül végezzék, dedikált árufeltöltők. Persze, mindent meg lehet magyarázni.

Munka – erő

Aki azt mondja, nincs munka, hazudik. Lenne, maximum nem akarják őket foglalkoztatni.

Aki azt mondja, nincs munkaerő, hazudik. Lenne, maximum nem akarnak rá költeni.

Ha kihagyom a gyorséttermet, az csak jót tesz az egészségemnek.

Ha találok egy kisboltot, ahol már veszik le a polcról a megszokott árut nekem, mert megismernek, azzal is jól járok. Kár, hogy egyre ritkább az ilyen, pedig ha ilyen ütemben romlik a multik színvonala, hatalmas piaci lehetőség áll a kiskereskedők előtt. Csak bátornak kell lenni és meglátni ezt a lehetőséget!

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 51. – tepi77

@tepi77 az a fajta zenész, akire az elektronikus zene hőskorában a „nagyok” eléggé komoly hatással voltak. Kraftwerk, OMD, JM Jarre és még sorolhatnám. Zenéjében én nyomokban OMD-t is vélek felfedezni.

A múlt héten felpörögtek az események zenei projektje a Tangram körül. Miután április hónapra ingyenesen letölthetővé tette minden albumát (de ha támogatni szeretnéd a munkáját, akkor megadhatod, hogy mennyit fizetnél egy-egy albumáért), kiadója elhagyta, de ennek ellenére (vagy pont ezért) minden idők legsikeresebb pár napját zárta a letöltések számában. Érdekesen működik a mai zenei világ.

És egy kis kulisszatitok: ha minden jól megy, hamarosan készül egy Tangram remix, az én „méregkeverésemben”!

A napokban szinte repeaten szólt az OMD (Orchestral Manoeuvres in the Dark) új lemeze, az English Electric. Ez az a lemez, ami a nagy visszatérők új lemezei közül a legjobban idézi fel, hogy miért is volt egy zenekar annak idején nagy. A kiválasztott dal a Metroland, nagyon sokban hasonlít és merít a Kraftwerk Trans-Europe Express c. lemezén hallható Europe Endless c. trackhez, de az OMD mindig szívesen dolgozott a Kraftwerk nyomában.

Az egész album csillagos ötös.

További @tepi77 napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 50. – zencsaj

Remek kis nótát küldött ma @zencsaj! A Syntax nevű zenekar egy viszonylag fiatal (2002-ben alakult) brit elektronikus duó.

Az érzés: bizalom

Amikor nagyon nagyra húztad magad körül a falakat, és már nagyon nehen látsz ki a lőréseken is, és aztán hirtelen megmutatják, hogy kiadhatod magad, mert megéri. Mert az ablakon besüthet a nap, akkor is, ha sok a felhős reggel, és az ajtón bejöhet bármi, ha kinyitod.

Igen, még a jó is.

További @zencsaj napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 49. – masnisgyilkos

Az angol szintipop duót csak rádióból és hallomásból ismerem. @masnisgyilkos által ajánlott Sunday című dal ma nagyon aktuális.

A vasárnapoknak valamiért évek óta különleges jelentőséget tulajdonítok, nem tudom miért és mikor alakult ez ki bennem, egyszer csak felfigyeltem rá.
Ugyanígy vagyok a Hurtsszel is: nem hallgatom őket állandóan, de amikor igen, akkor nem háttérzeneként szól.

További @masnisgyilkos napi zene:

Kategóriák
Blog

Védett: 51001

Ez a tartalom jelszóval védett. Megtekintéséhez meg kell adni a jelszót:

Kategóriák
Blog

Digitális életmódváltás

Lehet-e irónikusabb helyzet annál, mikor egy bejegyzés arról szól, hogy azok a felületek, amelyeken keresztül te is rátaláltál, azok az eszközök, amelyeken a bejegyzést olvasod, azok az eszközök, amelyeken a bejegyzés készült, életre kelt, na, azok a te legfőbb ellenségeid? Ha nem is direktben erről fogok most írni, az egyik konklúzió némileg ez lesz.

A felismerés

Reggel a szokásos rutinom (e-mail, Facebook, Twitter, index.hu) során a Bitzenede blog szerkesztője (és egyben a Syncopa hangszerbolt tulaja), MidiTom Facebook falán találkoztam egy nagyon érdekes bejegyzéssel, mely a Voyager blogon jelent meg. Csak gyorsan átfutottam, de már akkor tudtam, hogy nagyon súlyos és fontos gondolatokat tartalmaz a bejegyzés. Azóta már több nörd (technofil, geek, IT szakember, designer, coder, early adopter) ismerősöm és barátom osztotta meg a bejegyzést, nagyjából mindenki a ledöbbent felismerését hozzáfűzve.

Ha van kedved, akkor olvasd el előbb itt, majd utána folytasd ennek a bejegyzésnek az olvasását – garantáltan másképp fogod olvasni, értelmezni.

A munkámból hazafelé volt időm részletesen átolvasni a cikket. Pontosabban meghallgatni, ugyanis az iPad segítségével felolvastattam magamnak, így vezetés közben csak a hangra kellett figyelnem…darabokban kellett meghallgatnom, mert egyes részek szabályosan sokkoltak. Miért? Mert ez a cikk rólam (is) szól.

Igen, a modern online-virtuális-digitális világ rabja vagyok, függő. Sokszor megkaptam már ezt a kritikát, így ez a felismerés nem ért tulajdonképpen váratlanul. Azonban mindig büszke voltam rá, hogy minden „modern” eszközt, szolgáltatást tudok ésszel használni.

Mit tesz ez? Például, hogy olyan és annyi információt osztok meg, amit nem kell később szégyellnem. Vagy, hogy arra és úgy használom az eszközöket, szolgáltatásokat, amire való. Vagy például mindig büszkén tűztem ki a „korai adaptáló” zászlót (angolul early adopter).

De mégis, akkor mi az a felismerés, ami miatt szükségességét érzem a digitális életmódváltásnak? Hiszen mindent úgy használok, ahogyan kell, annyit, amennyire szükségem van, hogy segítsen haladni, a kezem alá dolgozzon. Én irányítok. Vagy mégsem?

Hosszú bejegyzés lesz, ha nincs türelmed végigolvasni, az máris egy tünet. Elmagyarázom!

A kezdet

1997-ben kezdtem el aktívan használni az internetet. Egyből magába szippantott ez a világ. Akkor még a városi könyvtárban volt csak lehetőség internetezni, óránként 150 Ft körüli összegért, ha jól emlékszem és 1-2 hétre előre kellett idősávokat lefoglalni. Az elején akár 2-3 órát is lefoglalhattál, aztán ahogy megnőtt az érdeklődés, korlátozták 1-1 órára. Ha éppen mázlid volt és utánad nem jött senki, akkor le lehetett boltolni, hogy még egy órát maradj. Aztán jött a matáv 18-06-ig tartó ingyenes betárcsázós korszaka, ne tudd meg, hány éjszaka ment rá…zabáltam az információt, új embereket ismertem meg, sokukkal azóta is tartó barátság alakult ki. Látom, hogy mosolyogsz, oké, te is átélted ezt.

A kezdetekben szoros értelmében véve dolgoztam az informatikai eszközeimen, effektive értéket, terméket állítottam elő. Egy weblap dizájn, egy komplett backend rendszer, egy egész weblap, zene, fotók manipulálása stb… Volt, amiért pénzt is kaptam, így a befektetett energiának, munkának gyümölcse is volt.

Aztán jött az iPhone.

Nem lenne korrekt mindent az iPhone és az Apple nyakába varrni, de tény, hogy a hirtelen (mobil)informatikai robbanársért ami az elmúlt 4-5 évben végbement, igenis felelős az iPhone! De fogalmazzunk inkább úgy, hogy az okostelefonok úgy en bloc felelősek.

Az iPhone sokunk életében jelentette azt a változást, azt az eszközt, amire évek óta vártunk. Ha a spanyol viaszt nem is Steve Jobs (R.I.P.) és az Apple mérnökei találták fel, de vitathatatlanul zseniális módon integráltak megoldásokat és fejlesztettek újakat. Piacot teremtettek. Alkalmazások garmada jelent meg, a mobil fejlesztések rohamosan fejlődtek.

A gyarló felhasználó meg elkezdte használni ezeket. Arra is alkalmazást használunk, amire eddig az agyunkat vagy épp papírt és ceruzát használtuk. Ebben alapvetően nincsen még semmi probléma, ez a fejlődés és az ember kimondottan híres arról, hogy szereti az eszközöket használni – erre többek közt az agykapacitása teszi alkalmassá.

Az idő múlásával egyre több olyan alkalmazás jelent meg, amelyek vagy már egy meglévő közösségi oldalhoz segítették a hozzáférést vagy egy teljesen új csatornát nyitott, új közösségi felületet hozott létre. A legtöbb komoly szolgáltatás előbb-utóbb megjelent mobil platformon is, a „dolgozószoba” informatikája szép lassan átkerült a zsebünkbe. A kvázi „flow élmény” már nem csak a munkahelyen (eleinte sokan csak munkában tudtak internetezni), hanem a metrón, a buszon, az autóban is velünk lehetett. Pörögnek az események, több száz, több ezer üzenetváltás – mindig minden fontos, nem ér rá. Pittyeg, zörög, jelez, villog – teljes figyelemért reklamál az eszköz, a szolgáltatás. Ismerős?

A jelek

Imádtam a pörgést, az események középpontjában lenni, újabb ismerősöket szerezni. Sokan persze ekkor is kritikával illettek, nem érették, hogy mire jó ez, miért csinálom, egyáltalán mit akarok én egy tőlem több száz, akár több ezer kilométerre élő embertől, mit érdekel, hogy ő mit, mikor, hogyan csinál.

Mindent meg lehet magyarázni. A magyarázatok között szerepelt az is, hogy sok interneten megismert emberrel találkoztam is már és sosem tudhatod, ki hogyan tud rajtad bármikor is segíteni és megfordítva: te hogyan tudsz a másik segítségére lenni. Ezt ma is vallom, most sem csinálnám másképp. Egy fontos dolog viszont megváltozott: többet töltöttem a „flow élménnyel”, mint az effektív munkával.

Ami elkezdődött az asztali gépen, folytatódott az iPhone-on, majd ismét az asztali gépen. Folyamatos élmény, folyamatos cselekvés, információszerzés. Aztán jöttek a „depressziós” szakaszok, meguntam egy-egy szolgáltatást.

Az internetezés agyunkra gyakorolt hatását egyfajta elektronikus kokainként jellemzi. A mechanizmus lényege, hogy az agyat folyamatos stimulációk érik, és ezen stimulációk működésbe hozzák az agy „jutalmazó” rendszerét. Minden kattintás eredményeként történik valami, minden pityogás potenciális új jó hírt, vagy újabb csomag információt jelent. Ezek az apró impulzusok pedig kis dopamin(közszóval élve „boldogság hormon”) csomagokat indítanak útra neuronjaink rengetegében – csak úgy mint a kokain –, egyfajta érzelmi hullámvasútra ültetve a „túladagolt” felhasználót, aki az igen aktív, mániákus időszakok közt depressziós hullámvölgyeket él át. Lefordítva kicsit hétköznapibbra a képet: a már-már mániákus szörfözés során lassan tudatosul a klikkelőben, hogy nem jó, amit tesz, de egy ideig mégsem tud szabadulni, majd amikor végül mégis feláll a gép elől, mindazt stresszesen, ingerülten, az elfecsérelt idő – vagy csak úgy, céltalanul – érzett dühvel és csalódottsággal teszi. A szokásától mégsem tud megválni…

Forrás: Voyager blog

Az első szolgáltatás, amit elhagytam a Foursquare volt. Rengeteg rémtörténetet olvasni, hogy Facebook és Foursquare „check-in” alapján térképeznek fel betörők lakásokat (illetve tulajdonosaikat), majd az alkalmas időpontban ki is rámolják (amit a tulaj például lakástól távoli „chek-in”-je alapján tudnak). Erre is utaltam a bejegyzés elején, hogy ésszel kell ezeket a szolgáltatásokat használni. Mivel ésszel használtam, ilyen jellegű félelmem nem volt, bár tény, hogy egyre inkább zavart, hogy aki nem volt rest, az tudott arról, hogy éppen merre járok.

A töréspont mégsem emiatt jött el: egyre több helyen tapasztaltam, hogy egy baráti társaság megérkezik egy szórakozóhelyre, sörözőbe, moziba, az első mozzanat, hogy a Foursquare-en bejelentkeznek.

„Nem csekkoltál még fórszkveren? Akkor nem is vagy itt!”

Az üdvözlések után az első pár percben mindenki a telefonját matatja, „becsekkol”, ha már elővette a telefont, akkor gyorsan e-mailt is néz, közben Twitteren már érkeznek a válaszok („Megint söröztök? Jó bulit!”), amire persze válaszolni kell, a sörről fotót feltölteni, a flow nem szakadhat meg. Ne röhögj, te is ezt csinálod!

Legyek bármennyire is technofil, köszönöm, ebből már nem kérek. Persze döntésem meghozatalában segített az is, hogy az iPhone 3G-n egy Foursquare check-in kb. 4-5 percet vett igénybe…sőt, ma már nem is fut rajta a legfrissebb verzió.

A másik intő jel az volt, mikor két éve egy időre iPhone nélkül voltam és megtapasztaltam, milyen a kötetlen kötöttség. Érdekes volt most visszaolvasni ezeket a bejegyzéseket.

Szintén intő jel volt, hogy a közelmúltban pár nap erejéig egyszerűen felfüggesztettem a Twitter felhasználómat – besokalltam. Majd jött egy elhatározás, hogy elhagyom a Facebook hajót, sőt egy rövid húsvéti „Facebook elvonó” is (mindkettő csúfos kudarcot vallott).

Amikor a flow már teher

A munkám során rengeteget kell beszélnem, a kommunikációból élek. Mondhatnád, hogy ez persze nem fárasztó, de hidd el, az, hogy mit, hogyan mondasz, milyen szakmai információt adsz át, éppen melyik eladástechnikát alkalmazod, napi 8 órában fárasztó tud lenni az agyad számára.

Hazaértem és beültem a gép elé, pihenni. Igen, pihenni, mert paradox módon, mindig azt tartottam (és ezzel védekeztem), hogy én a napi munka után ki tudok kapcsolni és ez a „flow” kell nekem. Ma már tudom, hogy ez az agyam számára éppen, hogy nem pihenés, hanem egy kvázi csúcsrajáratás volt, amitől felfrissültem.

Néha, mikor sikerült kicsit megállni és elgondolkozni, azért érzékeltem, hogy valami nincs rendben. Kitűztem magamnak egy napot, hogy az „gép mentes” lesz. Úgy szervezem a munkát, hogy arra a napra ne kelljen gép elé ülnöm. Ezt az időt olvasással (könyv alapon), pihenéssel, beszélgetéssel, filmnézéssel akartam tölteni. Nem sikerült! A flow élmény iránti vágyakozás mindig visszarángatott vagy a gép elé, vagy az iPad elé – nem tudtam „offline” lenni.

Az informatikai eszközök és az „okostelefonok” egyszerűbb használata miatt olyanok is bekerültek ebbe az információs forgatagba, akik nézetei, gondolatai, de leginkább értetlenségei és kimondom, butasága annyi plusz felesleges információval kezdett el terhelni, amit már nem tudok kezelni. Első körben magamban kerestem a hibát illetve megpróbáltam a radikális módszereket (Twitter, Facebook ideiglenes elhagyása), de be kellett látnom, hogy ez egy olyan jelenség, amit nem tudok kikerülni. Főleg nem úgy, hogy tulajdonképpen ezen szolgáltatások rabja vagyok, én vagyok értük, nem pedig fordítva. Patthelyzet. Nem akarom olvasni, mégis olvasom. Ördögi kör.

Annyira elfajult a helyzet, hogy voltak napjaim, amikor a „közösségi élet” az online töltött nem kevés idő 100%-át kitette. Azaz, teljesen kontraproduktív voltam. Olyan eszközök használatával, melyeken korábban dolgoztam, értéket teremtettem.

A puzzle összeáll

Ma jött el az a nap, amikor több, önmagamtól felismert problémára meghozott döntést egy egésszé kell formálnom. Ebben segített a Voyager blog már többször hivatkozott bejegyzése. Bár nem tudtam minden állításnak utánanézni, de a hivatkozott források hitelesnek tűntek számomra és az agyunk tevékenységének átalakulására vonatkozó állításokat elfogadom.

És pont ez a legfőbb indok, ami cselevésre késztet, egy digitális életmódváltásra. Az nem járja, hogy az általam csodált és kedvelt technológiák szép lassan elbutítanak, pontosabban fogalmazva én magam teszem ezt az agyammal, a memóriámmal.

Mielőtt bármilyen világmegváltó eszmefuttatást várnál tőlem, gyorsan közlöm: nem leszek mostantól technofób!

A cél, optimalizálni a szolgáltatások, eszközök használatát és új prioritásokat feállítani. Többet tornáztatni a memóriát, például megtanulni Niki telefonszámát…az nem állapot, hogy a barátnőm telefonszámát nem tudom (mert ugye iPhone és iCloud óta az állandó szinkronnak hála, mindig elérhető).

De legfőképpen kiszállni a „flow”-ból. Miért? Mert amit leírtam az év elején, azok a célok egy centivel sem kerültek közelebb. Rossz a fókusz, rossz a prioritás.

A legkacifántosabb az egész történetben, hogy sok ismerősöm jár hasonló úton. Így egymást húztuk be az ingoványos talajba. Például van olyan ismerősöm, akit nem bírok rávenni, hogy térjünk vissza a korábbi e-mail alapú kommunikációra a Facebook üzenetek helyett. Ebből következik, hogy bizonyos értelemben muszáj nekem is ott maradnom.

Nézz magadba!

Talán sosem írtam még ennyit magamról. Ebből is láthatod, mennyire mély benyomást tett rám a mai cikk, ami elindított a változtatás útján. Nincs két egyforma sztori, nincs két egyforma megoldás. Nem akarok irányt mutatni, észt osztani, maximum elindítani téged a gondolkodás útján.

Ha te is hasonló problémával küzdesz, vagy észreveszel intő jeleket, az első és legfontosabb, hogy nézz mélyen magadba! Ha kell, olvasd el többször a gondolatindító cikket és ne félj elfogadni a felismerést: rád is illik a leírás, megvannak a tünetek.

Én sokáig kerestem a megoldást, hogyan kezeljem azt az iszonyat méretű felesleges infohalmazt, ami például a Facebookon keresztül árad felém. A megoldás bennem van.

Célok, fókusz, prioritások. Ha ezek jók és betartom őket, akkor sikerülhet kiszállni a flow élményből, az online-digitális csapdából.

A végére egy film ajánló: Wall E. A filmnek a hivatalos „öko-sztorin” túl szerintem van egy nagyon jól értelmezhető üzenete. Ha a digitális függőségre utaló jeleket keresve nézed meg a filmet, te is meg fogod találni ezt az üzenetet, amit Kyle Smith szemmel láthatóan nem talált meg:

Kyle Smith író és egyben a New York Post újságírója azt írta, azzal, hogy a jövő embereit „borsóagyú félnótások petyhüdt tömegének” ábrázolja, „akik szó szerint túl hájasak ahhoz, hogy járjanak”, a WALL·E sötétebb és sokkal cinikusabb az összes jelentősebb Disney-rajzfilmnél, amit fel tud idézni. A filmben szereplő embereket a Disney World látogatóihoz hasonlította, hozzátéve, „Nem hinném, hogy láttam volna már olyat, hogy egy nagyvállalat ennyit költ saját fogyasztói megsértésére.”[32] Maura Judkis a U.S. News & World Reporttól feltette a kérdést, vajon az „ijesztően elhízott emberek” ábrázolása hatással lehet-e a gyerekekre oly módon, hogy inkább „játszanak odakint, semmint a számítógép előtt, hogy elkerüljék a hasonló sorsot.”[33] Stanton elutasította, hogy célja lett volna a túlsúlyosságról bármit is mondani, csupán az emberek kiszolgáltatottságát kívánta bemutatni ezzel.[31]

Update:

A rengeteg megosztás és visszajelzés mellett (amiket köszönök!), voltak akik „tollat” ragadtak és megírták véleményüket a cikkemről és a témáról.

A régi szokások nehezen halnak

Flow és függőség – veszélyben vagyunk az iVilágban?

Függőség

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 47. – Ni0

Ma @ni0 megint egy új stílust és zenei világot hozott magával. Caro Emerald (azaz Caroline Esmeralda van der Leeuw) egy holland jazz énekesnő, aki bár 2005-ben végzett az Amszterdami Konzervatóriumban, mint jazz énekes,  „csak” 2009-ben adta ki debütáló lemezét.

Ezzel a számmal először tavaly nyáron találkoztam egy tehetségkutató műsorban. Azóta egyre több helyen futok bele. Megint egy teljesen más stílus, hiszen Caro Emerald a régi korokat idézi fel bennem, amikor még a fekete-fehér filmek és az autómobilok világát éltük.

További @ni0 napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 46. – stro-B

Update: my dear visitors from Iceland! Welcome on my blog, scroll down here for english version of this post!

Tudhatod már rólam, hogy a GusGus nevű izlandi zenekar egyik legnagyobb hazai rajongója vagyok. És ez igazi is lenne, ha például nem hagyom ki mindenféle kifogásokkal mindkét tavalyi koncertjüket. A zenekar fellépései és munkamódszerük is nagy hatással van rám – a zenéjükről nem is beszélve. Na, ma mégsem tőlük hoztam zenét, viszont ők ismertették meg velem.

Tegnap jött velem szembe kedvenc izlandi zenekarom, a GusGus Facebook oldalán ez a remekmű. Az előadóról, az érdekes nevű Sísý Ey-ről nem sok mindent találtam az interneten, de azért a Facebook oldalukról egész sok információ összegyűjthető.

A lényeg, ők is izlandiak, 2011-ben alakultak és house zenét játszanak. Ami érdekes, hogy hasonlóan a GusGus-hoz, ők is az élő fellépésekre koncentrálnak.

Készült egy klipp is, amiben a GusGus énekese is szerepel. A zenéjüket a Radio Bongo gondozza, ami President Bongo (a GusGus alapító tagja) projektje. Bandcamp oldalukról megvásárolható.

A zene: nyugodt, letisztult, semmi sallang, szinte már mérnökien pontos. Minden a helyén van, az LFO-k, a szűrők csak annyit dolgoznak, amennyit feltétlenül kell. Érdemes a szövegre is figyelni, tetszik a magyar fül számára elsőre fordított logikának tűnő „Ain’t got nobody, to call me baby any more” megfogalmazás.

Azt hiszem, a skandináv imádatom újabb fejezetéhez érkezik azzal, hogy ezzel az új taggal bővül az izlandi zenekarok sora a listámon. Úgy látszik, az izlandi elektronikus zene lesz az én Achilles-sarkam.

További @strob napi zene:


This would be the first bilingual post on this blog, this is a real milestone!

You might already knew that i’m one of the greatest fans of GusGus in Hungary. This statement could be true unless i missed both their two gigs in Hungary because of different excuses. The live acts and the workflow of the band impress me so much – also their music. But tomorrow i’m not going to advice you a track from GusGus, but a track that was promoted by them.

Yesterday my favourite band from Iceland, GusGus posted a masterpiece on their Facebook page. I searched but could not find so much information about the band called Sísý Ey but thanks to their Facebook page I got some basic information.

They are also from Iceland, the band was founded in 2011 and they play house music. Like GusGus, they also focus on live acts, which I found very interesting.

They’ve made a videoclip starring with the singer of GusGus. Their music is promoted by Radio Bongo, which is the „label” of  President Bongo (one of the GusGus founders). You could buy the song over Bandcamp.

About the music: calm, clean, nothing serious, almost like it was made by an engineer. Everything is in its place, the LFO-s, the filters work just as much as needed. You should focus on the lyrics: for a hungarian it might look like a reverse logic „Ain’t got nobody, to call me baby any more”.

I think my worship for scandinavians just got a new chapter, as my list of adored icelandic bands broadens with this band.

It seems, that icelandic electronic music would be my Achilles’ heel.