Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E04

Vártam már ezt a pillanatot, mikor a Heti Zene harmadik évadjában tényleges bekapcsolódik @zencsaj és @longhand. Miért? Mert ők képviselik a diverzitást, az elektronikus zenei műfajok ellenpólusát. De még hogy!

@zencsaj: Mindig a konyhában van a legjobb buli

Szepesi Matyit még a Pesti Estes időszakomból ismertem. Az eltelt tizenévben mindkettőnknek teljesen másfele szaladt a szekér, végül mindketten a műveszeteknél kötöttünk ki – ő a Magashegyi mellett a már hatéves Konyha zenekar énekese, „a kalapos srác”, akit számos random tripről is ismerhettek. Nos, az új album korántsem random, ellenben óriás trip. A Konyha pedig bulizenekarból szintet lépett. Versek és dallamok állnak össze, mint a fura hozzávalókból a legfinomabb süti, amit kóstoltál. Kicsit laza, kicsit költői, kicsit jazzes, de mindig csak annyira, amit a stílus megenged. Magyar zenekarhoz nem is tudnám hasonlítani, gyerekek, ez érettebb szint. Mint ahogy a klip is megér egy-két-sok misét. Elég annyi, hogy a Nero-rajongó @ddq épp itt dúdolgatja mellettem? :))
A bandával közös meglepetéssel is készülünk az október huszonkettedikei lemezbemutató alkalmából, de addig is íme a csodaklip, a szakma és a rajongók által is elismeréssel fogadott új (Sári megszólal: „BAJ”), az Idő van elég.

Ui.: Ha olvastad az Éjszakai cirkusz, azért. Ha nem, akkor utána úgyis elolvasod.

Spotify link

A skandináv zene valamiért közel áll hozzá, igaz főként az elektronikus vonal. Persze azért, mert inkább azokat ismerem. Szerencsére @longhand most bővíti a repertoárt, nagyon finom muzsikát hozott. Mentettem is az egész albumot a lejátszási listámba!

@longhand: Lars Danielssont még valamelyik hazai jazz zenész ajánlotta, belehallgattam és rá is szoktam egyből, sokat hallgatom szezonális jelleggel, őszi-téli időszakban, most hogy végetért a nyár, előkerült újra.

A Liberetto II a kedvenc albumom, arról egy kellemes dal az Eilat.


YouTube link

Szoktunk olyat „játszani” zorius kollégával, hogy napi szinten küldünk egymásnak érdekes zenéket, főként techno, dub techno műfajban. Lassan viszont kezdem úgy érezni, már nem fogok tudni neki újat mutatni, több ezres lejátszási listái vannak és ami még durvább: az alkotók hátterét is ismeri! Két lábon járó techno biblia.

Erről jut eszembe, azt meséltem már, hogy még tini koromban volt egy pólóm, amin egy Texaco logo volt ratja, de TECHNO felirattal?! Sajnos nincs róla fotó a neten, de lehet, hogy megcsináltatom 🙂

zorius: Xhin, a szingapúri születésű és székhelyű, nem is producer, inkább „sound futurist” legkomolyabb munkáját ajánlom a héten, amellyel  debütált a híres berlini, Lucy vezette Stroboscopic Artefacts label-nél.

Sok más nótája között hezitáltam, de végül azért ezt választottam, mert ez kvintesszenciája életművének: egy dub techno gyökerű, lassabb, szuggesztív, hipnotikus és már-már pszichedelikus future techno. Mindez majd’ 11 percben, nem is ragozom tovább:

https://open.spotify.com/track/0YIk3J9CvlEy5kpu2z3qnf">https://open.spotify.com/track/0YIk3J9CvlEy5kpu2z3qnf

És akkor Szingapúrból vissza Európába, jöjjön az én találatom a hétre

Spotify kezd kiismerni és egyre jobban találja el az ízlésemet. Ezzel persze csak az a gond, hogy így nem kapok az arcomba a konfortzónámon kívül eső, új zenéket. De hát pont ezért van a Heti Zene, hogy az ajánlótársaim megtegyék ezt a kedvességet nekem 🙂

Pár hete került a könyvtáramba egy izlandi zenész (miért is ne?! 🙂 ) Ólafur Arnalds egy dalának remixe. Ólafur Arnaldsról azt mindenképpen érdemes tudni, hogy BAFTA nyertes művészről van szó, aki remekül keveri a zongora és hegedű hangját dalaiban az elektronikus hangszerekkel, loopokkal. A For Now I Am Winter címet viselő dal 2013-ban készült a szintén izlandi énekes Arnór Dan közreműködésével.

Ezt a dalt remixelte 2014-ben Kiasmos nevű duó, melynek egyik tagja Janus Rasmussen, aki a Feröer-szigetekről származik és a rejkjaviki electro-pop banda Bloodgroup agyának tartanak, míg a másik – most figyelj – Ólafur Arnalds. Ismerős a név? 🙂 A Kiasmos koncepciója az, hogy Ólafur zongora és hegedű orientált zenéjét ötvözzék Janus durván komoly electronica stílusával. Szerintem sikerült!

A Heti Zene S03 szokásaimtól most eltérően ide teszek egy élő produkciót, melyben az eredeti dalt adják elő, nem a remix változatot: instant libabőr.

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E03

A hétre @attilagyongyosi egyik kedvenc duóm nótáját hozta, akiknek a Passing Lights című dala feltűnt még 2009-ben a Blue Monday címet viselő mixemben. Érdekesség: @attilagyongyosi „irgalmatlanul komázta” a mixet a kommentje alapján 🙂

@attilagyongyosi: Vannak dalok, amelyek többé válnak puszta rezgések tudatosan megalkotott egyvelegénél.
Vannak dalok, amelyek a nulladik másodperctől fogva kézen fognak és egy olyan hangulatos utazásra csábítanak, amit nem versz
ki egykönnyen a fejedből.
Vannak dalok, amelyek szivacsként szívják fel az emlékeid és mosolygós időutazásra hívnak minden alkalommal, amikor megnyomod a lejátszás gombot.

Premium Emo pontosan egy ilyen dal.

Ariaan Olieroock és Peter Kriek duója már több, mint tíz éve bizonyítja, hogy nem kell őket félteni, ha zeneszerzésről van szó.
A két hollandus deep house producert a legtöbben valószínűleg úgy ismerik, mint 16 Bit Lolitas vagy Cubicolor.
2014-ben némi hibernáció után visszarobbantak a köztudatba pár EP-vel, amelyek közül az egyik a három szerzeményt befoglaló Deep In My Soul EP volt.
A címadó dal rögtön slágerstátuszba emelkedett és kicsit elfordította a fejeket a másik két nótáról.

Pedig aki kicsit tovább megy és lepörgeti a Premium Emo-t, az garantálom, hogy úgy belé esik, mint szódás a lovát.
A deep house műfaj alfája és omegája, egy pofátlanul jól összerakott feelgood remekmű, ami átveszi az irányítást a lábad felett és heveny lötyögőrohamot okoz. A finoman egymásra rétegelt tapadós gitárszólamok, a holtbiztos ütemet diktáló dobok, az elegánsan egyszerű de fantasztikusan kikevert szintiszőnyegek és a magával ragadó sejtelmes vokálfoszlány mind olyan koherens egészet alkotnak, amit nem lehet tanítani.

A Premium Emo az, amit akármikor elő tudsz venni, bármilyen hangulatban, bárhol legyél is. Hű audio-társ az élet minden területén, lejátszástűrő, megunhatatlan gyönyör.

YouTube link

Mikor először hallgattam @andan81 által a hétre küldött zenét, vakartam a fejem rendesen…mondom ez valahonnan nagyon ismerős. Aztán elolvastam a kommentjét és egyből összeállt a kép: a Forget című dalra hasonlít nagyon, mely szinte minden tech house mixben előjött. És nem voltam ezzel én sem másképp a Sunday Sessions 14 – Freedom edition mixemben ott figyel 1 óra 33 percnél.

@andan81: Egy egészen frissnek számító zenét hoztam most nektek, a Hot Creations egyik tagjától.
Patrick Topping angol producer mindössze 27 éves, de karrierje hihetetlenül gyorsan ívelt felfelé. 2014-ben megjelenő „Forget” című zenéje a Beatport Tech House Chart első helyén landolt. Ekkor figyeltem fel rá én is.
Azóta készített közös zenét Green Velvet-el, és remixet készített Steve Lawlernek.
A „Taking Libz” egy olyan Tech House muzsika, ami simán belefér nálam egy techno szettbe. Jól jellemzi Topping stílusát: feszes ütemek, melyek alá erőteljes, mély basszus párosul.
Remélem nektek is tetszik 🙂

YouTube link

Na, @ddq a hétre igazi „producer pornt” hozott, bevallom nem is a küldött zenére, hanem a három „hogyan dolgoznak?” videora koncentráltam. Bírom az ilyeneket, mert lehet tőlük ellesni 1-2 tippet, trükköt. A dal meg úgy jó, ahogy van. Period.

@ddq: Folytatom a megkezdett utat és ahogy beígértem az eheti Noisia lesz.

Azoknak akiknek nem mond semmit a név: 3 holland csávo ipari darenbezt pakol keverve az Abletont az oldschol patchelős megoldásokkal. Itt van egy remek három részes összefoglaló arról, hogyan dolgoznak: elsőmásodik (Thijs a kedvencem a kis őrült tudós arccával) a harmadik pedig Nik aki zenét alkot a miden irányból érkező káoszból.

Node a lényeg nem is ez, hanem, hogy szegénykeket is utolérte a digitális lépfene és a hivatalos album release előtt vki kedves gyökér leakelte az albumot, úgyhogy pánikszerű kapkodás keretében tolták ki mind az offline mind az online piacra.

És erről az albumról az első kedvenc a Mantra cimű track, ami olyan kis tipikus Noisia dal lett, a szolídan beúszó szőnyegekkel, a diszkréten megjelenő bassszusokkal, majd az 1 perc környékén előkerülő ütős szekcióval, amikor azt hinnéd már tudsz mindent. De akkor jön a kiállás és megkocogtatja a tarkódat, hogy „te figyelj, nem tudsz te semmit’ es 2. perc környékén megcsapkodja a kis buksidat, hogy nah, tessék szépen visszamenni X-elni a tinik közé.

Jövő hétre felkészül: The Upbeats

YouTube link

Nem ezt a stílust szoktam meg zorius kollégától és ő is okozott most nekem egy kis fejtörést: a fent említett két ismerős (mixeimben is szereplő) nótákkal ellentétben, nem bírok rájönni, hogy honnan ismerős az általa hozott klubsláger. Ha rájövök, megírom kommentben. Persze az is lehet, hogy Spotify ajánlója hozta már fel korábban, vagy pedig zorius valamelyik lejátszási listáján „kalózkodtam”, amikor belefuthattam…passz.

zorius: Kicsit megkésve, így nyár vége felé, egy könnyed, kellemes buli nótát hoztam.
Ez tökéletes példája annak, hogy nagyon egyszerűen is lehet egy kiváló hallgatni valót és egyben party-kelléket is előállítani, nem kell sok flinc-flanc, csilivili, csak őszintén és hitelesen kell csinálni.

A nóta hibásan szerepel a Spotify-on: ez nem 100%-ban sajátja, hanem egy Mall Grab nóta cover. Az eredeti is egy elég ütős oldskool klub-téma, de a Yaeji verzió odatesz rendesen. Egy vérbeli lo-fi techno-house, 120 bpm környékén. Az alapok a végletekig leegyszerűsödnek nála: 4/4 kick + hat, plusz egy lágy szintetizátor pad, néha egy kis perc variáció. De az eredeti férfi vokál kiegészül a nőivel, ami egyértelműen a dal gerince, anélkül az egész semmit sem érne. Érdekes, hogy a két vokál hangzása teljesen eltér egymástól, mégis természetesen hat együtt. Nyilván ezt művészetileg meg lehetne magyarázni, hogy a kettő nem egy térben és időben van jelen igazából, szándékosan szól máshogy stb.

A nóta felénél bejön egy szolíd basszus téma, és a hihat hosszabb ride-szerűségre vált, majd elkezd alakulni, változni a basszus, és viszi a groove-ot tovább, néhol acid-es hangzást víve a dalba.

Annyira hangulatos az egész, hogy aki nem volt még jó buliban, annak ez jó kiindulás lehet bemutatni egy pinceklub, vagy házibuli légkörét, akit meg ez nem fog meg, az ne is menjen egyáltalán bulizni.

A Youtube linket hivatalos klip formájában prezentálom hozzá: egyszerű, homemade videó jellege van, de persze a dal természete és a büdzsé sem kíván mást, viszont a bulis jelenetek így is tökéletesen megadják az alaphangulatot, illetve lehet, hogy pont a dal és a klip egyszerűsége miatt hiteles igazán az egész.

És akkor az én ajánlásom. Szólok előre: „kiborító” lesz!

Van pár előadó, dj, művész, akire nemes egyszerűséggel a szó teljesen átvitt és abszolút jó értelmében csak annyit szoktam mondani: „egy állat”. Elhagyta a számat már ez az elsőre pejoratívnak tűnő jelző Armand Van Helden kapcsán (gondoljunk csak a Necessary Evilre) vagy Sven Väth kapcsán.

Ebbe a sorba illik bele a chilei születésű Ricardo Villalobos, akinek életútján (sok más „edm” zenésszel együtt 🙁 ) azért estek csúnya foltok, de ez mit sem von le alkotásainak értékéből.

Mari Kvien Brunvoll – Everywhere you go című dalát remixelte és nem lacafacázott: 28 perces darabot alkotott 2013 decemberében az eredetileg 7 és fél perces nótából. Itt jegyzem meg, hogy az eredeti, beatboxot is tartalmazó dalt is el tudnám hallgatni órákon át, annyira szuggesztív. A remix pedig annak ellenére, hogy 28 perces, egyáltalán nem unalmas…fura, mintha egy hosszú mixet hallgatnál. Ráadásul tele van feszültséggel, melyet nagyon apránként bont csak ki Villalobos mester. Az a visszafogott decay-es clap, snare, a minimál closed hihat hangok…Hibátlan!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E02

Megérkezett a harmadik évad második epizódja, ismét remek muzsikákkal!

Vártam már @attilagyongyosi becsatlakozását az ajánlásba, mert remek érzékkel válogat magyar producerek munkáiból. Most is ennek lehetünk fültanúi, bevallom, minden elfogultság nélkül, a remix jobb lett, mint az eredeti 🙂

@attilagyongyosi: Louis Tanuatmadja-t, vagyis LTN-t már egy pár éve figyelemmel kísérem és nem lenne érdemes tagadni, hogy egy pezsdítő színfoltja a mainstream elektronikus zenének.
Az indonéziai producer ontja magából a jobbnál-jobb nótákat és kitűnően megállja a helyét mind a deep house lágyan dallamos, mind a trance lüktetőbb világában.

Tavaly májusban a Mixmag azt üzente a világnak, hogy LTN debütáló albuma, a ‘People I’ll Never Forget’ bizony a hónap albuma náluk; nem is csoda, hiszen a lemez egy színes kavalkád tele tévedhetetlen kollaborációkkal.
Aztán ahogyan az manapság lenni szokott, idén jött egy remixcsomag is, ami viszont helyenként szívlapátnyi jóságot pakol az eredeti dalokra.

Erről az remix-albumról hoztam most az (évszakhoz illően) Autumn Leaves átgyúrmázását, amit honfitársunk Márton Levente, vagyis Sunny Lax követett el.
A remix tipikus példája annak, amikor egy átgondolás teljesen más dimenzióba helyezi a kiinduló anyagot. Hátborzongatóan gyönyörű darab, Levente szabadjára engedte a keményebbik oldalát és egy teljesen egyedi hangulattal átitatott szerzeményt tett le az asztalra. A nulladik másodperctől kezdve ránő az emberre és legalább annyira addiktív, mint egy whiskey-ben pácolt bélyegbe tekert kokainos joint. Súlyos dallamtapadást okoz.


YouTube link (preview)

Hasonló örömmel tölt el @ddq úr ajánlása, mert ő mindig hoz számomra egy olyan szeletet az elektronikus zenei palettából, melyre csak elismerően tudok bólintani. Bólogatni. Dudorogni. Ó igen 🙂 Mai ajánlása már landolt is a jövőbeni mixem gyűjtő listáján!

@ddq: A soundcloud oldalon minden remekül le van írva, hogy kicsoda Rival Consoles (London-based electronic songwriter Ryan Lee West aka Rival Consoles to release his most personal work to date in the form of a mini-album titled ‘Night Melody’ through Erased Tapes on 5th August 2016. ) meg, hogy mi inspirálta, meg miért, meg a többi lemezbemutatós blabla…

De a lényeg nem is az, hanem az, hogy az augusztus végi vagy talán a szeptember elejei Noisia Radio záró trackje volt ez a szám, ami több okból is megragadt és azóta kb nincs nap, hogy ne került volna elő.

Egyrészt a „csilingelő” sampler hihetetlenül emlékeztet Apparat 2010-es Walls albumának Fractales Part 1 es Part 2 számára, amit akkoriban dw1 miatt rongyosra hallgattam.

Másrészt volt egy sampler pack amiben szerepelt a fenti minta, és hónapokat bohóckodtam vele Abletonban.

Harmadrészt nagyon rég hallottam ilyen szépen masterelt, telt basszusokkal épitkező, nagyon kevés és nem agyondíszített zenét ami ennek ellenére tökéletesen hozza az egész mosolyogva bólogatós hangulatot magával és szinte kiált egy lassított felvételes/drónokról fotózott video után.

+1: Sac (@ddq és @zencsaj kislánya – a szerk.) es @zencsaj is kedveli 🙂


SoundCloud link

Ó és zorius kolléga… Amikor felkértem, hogy ő is legyen részese az ajánlásoknak, pont erre számítottam: mindenre kiterjedő leírás, magyarázat, elemzés és brutálisan meghökkentő zenék. Az említett pro tippet próbáljátok ki, nagyon mókás 🙂

zorius: A nóta egyfajta görbe tükör-szerű emlék állítás a 90-es évek népszerű tánczenéinek, amikor sokan a borítón látható csodálatos asics vagy hasonló zselés talpú cipőkben ropták (a cover maga egy műalkotás, szó szerint: Anne De Vries „Steps of Recursion”).
Ugyanakkor nincsen ritmusszekció benne, ahogy a lemez egyik trackjében sem. Nem véletlenül. Az összes egyetlen szintetizátorral lett rögzítve, élőben, vágás, és mindenféle effekt nélkül. Ez a szinti a Roland JP-8000, ami elhíresült Supersaw waveform-ról, fő erényéről, ha szabad így fogalmazni. Bár a Roland ezt egy kísérletnek, érdekességnek szánta, igazából magában egy paródia, Lorenzo Senni sem kellett hozzá. Nem meglepő persze, hogy ennek ellenére egy korszak ikonjává vált, és sora ihlette a jobbnál-jobb művészeket (sic!). (Hasonlóan félrecsúszott kísérlet eredménye a 303 is, ami nagyjából egy rockzenészeknek kitalált, basszusgitár helyettesítő eszköz volt eredetileg, teljesen más pályára tévedt végül, de arra azért büszke lehet a Roland)

Visszatérve a nótára magára: az említettek után (1 szinti live act) felmerülhet a kérdés, hogy mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nem sok mindent, ezt hallani kell. Az ilyen alkotás hasonló reakciót vált ki az emberekből, mint mondjuk Joan Miró Blue sorozata. Megosztja az embereket, a többség nem érti, vagy nem akarja érteni, miről szól ez. De aki szán rá időt, és belehallgat, az nem tudja abbahagyni, mert folyamatosan változik, fenntartja az érdeklődést, kíváncsivá tesz, hogy vajon mi fog történni. És a legfontosabb, hogy mindenféle érzéseket vált ki a hallgatóból. Végül ez olyan, hogy a meghallgatás után mindenki maga dönti el, mit adott neki ez a majd’ negyed órányi ámokfutás. Nekem sokat, ezért időről-időre meg kell hallgatnom újra, és ott az örökös helye a gyűjteményemben.

(pro tipp: lehet fokozni az élvezetet. Játsszátok le egyszerre 2 példányban, különböző pozíciókban egymásra keverve! Mivel ugyanaz a 2 nóta, nem kell mixer, meg dj skill hozzá, az sem baj, ha nincs beatmatch, úgy még jobb! A hatás nem marad el!)

Lorenzo Senni – X MonsterX (Quantum Jelly, Editions Mego, 2012)

YouTube link

És akkor jöjjön az én zeném mára.

Mindig is nagy rajongója voltam ennek a stílusnak, amit a mai napig nem tudok pontosan bekategorizálni, igaz nem is szeretem a nagyon részletes alfajtákig terjedő kategorizálást. Hívjuk csak Drum & Bassnek a stílust.

A rajongásom egészen 1996-97 tájára vezethető vissza, amikor ezek a (mint egyszer megtudtam, drum&pop) stílusú brit zenék nagyon fű alatt kezdtek el beszivárogni. Beszivárgás alatt azt értem, hogy este 11 után, ha jól emlékszem az FM4 rádióban (!) tudtam csak elcsípni ilyen zenéket.

A Chase & Status duó (trió, kvartett, mikor éppen hogyan) Machesterben ismerkedett össze egyetemi évek alatt, 2003-ra tehető a megalakulásuk dátuma. Ez a dátum csak azért érdekes, mert jól látszik belőle, hogy a stílus milyen hosszú időn át „túlélt”, persze közben át is alakult, új alfajokat létrehozva, mint például a dubstep.

A Take You There számomra ezt a régi, 96-os életérzést hozza vissza, kamaszkorom késői éveit, amikor már jogsival a kezünkben, szüleink autójával vagánykodva bömbölt a kocsiban a „fura zaj”, amit akkoriban még kevesen hallgattak és tényleg csak zajnak minősítettek.

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E01

Elindul tehát a Heti Zene S03 és rögtön jön is az első rész, az E01. Kicsit még hiányosak vagyunk, de a nyár múltával szép lassan összejön a teljes csapat. Időközben csatlakozott hozzánk @attilagyongyosi úr, mint régi motoros és zorius úr, mint új játékos, akinek ismerem a zenei ízlésvilágát és mondhatom: fog meglepetéseket hozni a Heti Zenébe!

Egy fontos változás az idei Heti Zenében, hogy Spotify linkeket fogok beágyazni (már ahol van), támogatva így kicsit a zenészeket (és a „jogvédőket”…).

Sőt, mi több, a Heti Zene gyűjtő lejátszási listája is elérhető lesz Spotify-on, az alábbi linken. A YouTube lista pedig itt található.


Biztosak lehetünk benne, hogy @tepi77 mindig minőségi szintis (JMJ like) muzsikát hoz. Most sincs ez másképp. Ja és külön öröm, hogy Peti újból zenél és tovább él a Tangram projekt!

@tepi77: A nyár számomra legemlékezetesebb sorozata a Stranger Things volt, nemcsak a témája miatt, hanem a zenéje miatt, ami már a főcímben libabőrt okozott. A nyolcvanas évek szintialapú filmzenéit (pl. John Carpenter, aki nemcsak rendezője, hanem zeneszerzője is volt a filmjeinek) idéző témái alaposan meghatározták a sorozat hangulatát. Nemrég kijött a filmzene album, azóta napi párszor meghallgatom. Nagyon közel áll hozzám a hangzás, amit legjobban a főcímzenével tudnék illusztrálni.

YouTube link (extended version)

Sajnos mostanában kevés @andan81 mixet hallgattam, pedig a kolléga úr nagyon finomakat tud mixelni. Érdekes, hogy zenei ízlésünknek van egy eléggé jól körbehatárolható közös halmaza, aminek azt gondolom az origója pont Sven Väth és KiNK. Zseniális művész mindkettő.

@andan81: Sven Väth mindig is egy olyan Dj/producer volt számomra, aki egyrészt meghatározó volt abban, hogy Dj-ként tevékenykedjek, másrészt zeneileg egy olyan irányt mutatott, ami mindig egy picit (na jó néhányszor nagyon) eltért az átlagtól.

Lemezlovasként a techno zene volt az, amiben otthon éreztem magam. Azon belül is az analóg, húzósabb, fémesebb hangzást kedvelem.
Ilyen zenét hoztam nektek most is: Sven Väth – Accident in Paradise (KiNK remix) track-je egy olyan acid-es hangvételű techno, amit néhány helyen felvált egy-egy lágyabb rész, hogy aztán ismét az analóg hangok nagyot üssenek. KiNK-nek egészen 1992-ig kellett visszanyúlnia az eredeti zenéért, és azt gondolom profi munkát végzett remixerként. Megmaradt az eredeti hangzásvilágnál, ugyanakkor modernebb, kifinomultabb lett a végeredmény.
Remélem tetszik nektek is! 🙂

Új ajánlónk zorius kolléga, aki több értelemben is kolléga: egyfelől szintén gyógyszerész, másfelől szintén zenélget otthon, kitartóan, szép fejlődést bemutatva. Ha jók leszünk, talán egy saját release-t is hallunk majd tőle, de addig is lássuk, mit hozott magával mára!

zorius: Kényszer szülte első választásom. Le kellett szűkíteni a kört friss zenéimre, és azon belül lett egy kiszemelt EP, amin van egy nóta So Inagawa-tól, aki egy japán jazzy-deep-house producer, a Cabaret Recordings alapítója, mostani nagy kedvenceim egyike. De most nem őróla lesz szó.

Van rajta egy másik track, amit sokszori meghallgatás után sem akartam ajánlani, de végül megadtam magam, illetve megadta a dal magát nekem.
Dapayk, Midnight: semmi extra, közepesen ismert label, csináltak pár nótát táncparkettre, ez is egyértelműen oda való.
Száraz, kemény percussion-el, és kíméletlen techno ritmussal indul, szinte faék egyszerűségű, néhol egy elcsépelt effekt-el. Majd bejön egy mély vokál, egyértelműen hallani, hogy női, amatőrnek ható pitch korrekcióval, aztán derült égből villámcsapásként jön egy rendes vokál hang, versszakokat énekelve, meg egy halk, gitárszerű dallam.
stro-B tudja, hogy finoman fogalmazva én nem vagyok oda az éneklős dalokért. Nekem legfeljebb egy jó vokál sample-töredék, erőteljesen módosítva, az elfogadható egy track-ben. És főleg ilyen, szinte fantáziátlan módon felépítve, hogy először mélyebben, majd rendes hangmagasságban játszva… vagy néhol visszhangszerűen és visszafelé stb.
De valahogy mégis működik, beszippantja az embert. A rendes vokál felépültével megjön a house backbeat is, innentől uralva a ritmust. Néhol egy kiállás, egy megszokott alpári effekt, offbeat-re váltó kick stb, de továbbra is érdekes a téma, már nem lehet leállítani.
Számomra a csúcs, az utolsó 2 perc: először fél percnyi éteri vokál csak magában, beteg, Autechre-t idéző ritmustalan (értsd: komplex) ütős szekcióval megtámogatva. A legvégén pedig értelmet nyer a mélyre hangolt vokál: ezt az elején kihagytam volna, vagy csak egyszer mutattam volna meg, halkan, nem ismételve. Itt már nincs house ritmus, sőt, szinte 2-step garage jellege van, a mély vokál miatt meg már-már a legendás Burial-t idézi.

Külön érdekesség, hogy ahogy a kick távozik, a percussion mennyire más ritmust ad ki magában, mint a nóta közben, a háttérben. Ezért tartom végül is zseniálisnak: mert amilyen meglepő az elején a szokványos felépítésű ének belépése, olyan nehéz elhinni a végén, hogy pár perccel korábban egy dallamos nóta közepén jártunk…

YouTube link

És akkor jöjjön az én zeném mára.

Ülünk Dél-Franciaországban a vacsoránál a teraszon, amikor elhangzik az ételre egy elismerés: „Formidable!” Ami franciául annyit tesz, hogy: csodálatos! Persze nem én lennék, ha erről nem ugrik be egyből Stromae a belga zenész, és az ő Formidable című dala, melyet szóvá is teszek egy rövid dúdolás kíséretében. A poén csak ezután érkezett, házigazdánk közli, hogy ő bizony ismeri és szereti Stromae-t. Mivel velem ellentétben tud franciául, elmeséli, hogy miről is szól a dal, amin jót mosolygunk.

Röviden: a főszereplő Stromae iszonyat módon berúgott előző nap este és hát na, másnapos, de jól érzi magát, minden „formidable”, azaz csodálatos!

Aztán a második meglepetés itthon ért most, mikor a Heti Zenére kerestem a zenét, megláttam a klipjét, amit kandikamerával forgattak brüsszelben, Stromae pedig eljátsza, hogy másnapos. Érdemes megfigyelni a rendőröket a klip közepén!


YouTube link

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03

Jó hírem van: egy gyors felkérésre eddig @zencsaj @longhand @andan81 és @ddq igennel válaszolt, így a szeptember ismét elhozza a blogra a Me Gusta – Heti (lánykori nevén Napi) Zene rovatot.

Lesz itt minden földi jó, félnetek nem kell. Mivel mostanában rászoktam a Spotify-ra, lehet, hogy ott (vagy ott is) vezetni fogom a listát a kapott zenékből, így lesz még egy példány a zenékből az utókornak.

Ízelítőnek máris szóljon egy dal a nyár kedvecétől, Moderat új albumáról a Running, KiNK remixében! Az eredeti nóta pedig itt hallható.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E19

Jó egy ideje nem jelentkezett a Heti Zene rovat, nem is reklamált érte senki. Ejnye!

Ma kedvem támadt zenéket hallgatni, válogatni, így az e-mailek között találtam még le nem között, de a lelkes ajánlótársaim által már elküldött zenéket.

Ezeket osztom most meg veled.

Még @ni0 küldött egy zenét, amit akkoriban sok dj repertoárjában hallottam a legkülönbözőbb remixekben. Nem rossz kis muzsika.

@ni0Erre a hétre egy olyan muzsikát hoztam amit, bevallom, talán nem is tudok egyértelműen stílushoz kötni. Mindenből van benne egy kicsi, s talán pont ettől jó. A remix elkövetője MK, akiről annyit sikerült megtudnom, hogy német származású és nem ez az első ilyen jól sikerült remixe.

Ugye mindenki ismeri már @attilagyongyosi urat?! Egyfelől jó zenéket küld, másfelől kimerítő és vicces megfogalmazású ajánlást ír a zenékhez. Most sincs ez másképp!

@attilagyongyosi: Pálinkást!

Szóval felugrok még gyorsban a HetiZenére.

Nem mást hoztam, mint egy jó kis hazait. Fodor ‘Flashtech’ Tomit úgy 6 éve ismerem és állítom, hogy az egyik legterményekebb magyar trance producerek egyike. Pofátlanul tehetséges és diszkógráfiája már most, fiatal kora ellenére is meglepően kiterjedt.
Igazából nem is nagyon van olyan szerzeménye, ami nekem ne jönne be.

Mesterien ötvöz fülbemászó, ügyesen konstruált melódiákat energikus dob és basszus szekciókkal, dalaiban mindig megvan a boogie faktor.

Új kislemeze, a Falling Star 4 számot is tartalmaz és meg kell hagyni, mind a 4 minőségi. A ‘Take The Plunge’ pedig bitang módon belémragadt a héten. Hétfőn Debrecenbe vonatozván épp átrágtam magam az új hazai megjelenéseken (a podcastem márciusi adásához) és amikor ennek a kiállása megérkezett, leesett az állam. Egyszerű és hatékony.

Bár nem panaszkodott @andan81, de nekem most esett le, hogy eléggé kifogásolható módon az egyik Sunday Sessions epizódba bizony lenyúltam az ajánlását. Bocsi 🙂 Mentségemre szóljon, hogy nagyon jó zenéről van szó és kihagyhatatlan volt a deep muzsikák társaságából!

@andan81Hogy mitől jó egy zene? Nálam akkor, ha érzéseket vált ki belőlem és teszi ezt úgy, hogy sokadik hallgatásra is van új felfedeznivaló benne. Az ilyen zenék számomra a mostanság megújult deep house műfajban találhatóak. Jót tett a műfajnak szerintem, hogy kissé keveredett a tech house-al; bátrabbak lettek az ütemek, húzósabbak a groove-ok.
Most egy nagyon friss megjelenésű (2014.03.10.) muzsikát hoztam nektek, aminél első hallásra egy ilyen “fucking amazing!” érzés keringett bennem. A Fables! azaz Robert George Allan V egy ausztrál producer, sokat nem hallottam róla, de ezentúl követni fogom a munkásságát. A Slowdance egy igazi mestermű, rengeteg olyan zenei elemekkel, ami miatt szeretjük a deep house-t 🙂

A tört ritmusok szállítója @ddq még egy számomra is tetsző darabot hozott. Furán keveri N3GUS a stílusokat, a végeredmény egy finom, lüktető dubstep határán mozgó, de még fogyasztható darab.

@ddq: Megintcsak egy olyan előadót sikerült találnom akiről életemben nem hallottam és annyit tudok róla, amit az internet (soundcloud/fb/twitter) elárul, miszerint bristoli lakos, dnb producer / DJ és mindenféle labelek alatt jelent meg eddig zenéje, többek között a Hospital recordsnál.

Jahm és úgy néz ki mint az indexes sixx 🙂

A zene pedig raga meg dnb meg helyenként dabtepp, viszont remekül lehet rá bólogatni!

Ééés akkor én.

Ha már tört ritmusok, akkor beszállok én is, nemrég találtam rá egy már 2 éves dalra, Scuba „tollából”. A Cognitive Dissonance a brit születésű, de jelenleg Berlinben tevékenykedő Scuba, eredeti nevénPaul Rose harmadik, Personality című albumáról való, igazi dallamos drum’n’bass mű, csodás női énekkel.

A másik ajánlásomra már nem is tudom, hogy hol leltem rá. Nagyon finom kis muzsika a Submotion Orchestra – Angel Eyes című dala. A 7 fős brit, leedsi csapat dubstep, soul, ambient electronica, jazz és dub vonalon mozog, jobbnál jobb muzsikákkal.

Az eredeti verziót itt tudod meghallgatni, linkelni viszont úgy döntöttem, hogy a kijevi koncertjüket fogom, amiről egyébként a zalaegerszegi Electric Connection – Fine című dala jut eszembe, ami csak a rend kedvéért: 2001-ben készült!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E18

A youtube kicsit betegeskedik, lehet, hogy nem fogod látni a videokat elsőre! Frissítsd az oldalt és egyszercsak bejön!

@ni0 szokásához híven trance muzsikát, @andan81 egy kis retro technot, @ddq pedig elindította a rap hullámot amit én folytattam.

A zenék előtt egy kis sztori: hozott nekem a postás  egy céges csomagot.

Disclaimer: nem vagyok az állami szolgáltatások híve, a szabad piaci versenyt preferálom. De tény ami tény, hogy a Magyar Posta minden szégyenteljes szocialista maradványtünetével együtt az utóbbi évek (10+ éves időtartam) egyik leglátványosabb és előremutatóbb változásán átesett állami cég. Kár eltagadni, hogy bár lenne még hova, de rengeteg dologban fejlődés tapasztalható!

Valami spéci szolgáltatással küldték, azt hiszem, üzleti csomag a neve. Az értesítőn a kézbesítő telefonszáma is megtalálható, amit rendre be is karikáz nekem felkiáltójellel, gondolom arra céloz, ha kívánságom van, hívjam fel. Itt azért még döcög a kommunikáció.

Nos, én nem hívtam fel, mert bár biztos vagyok benne, hogy segítőkészen azt közölte volna, hogy éppen merre tart a munkájában és ha én is arra járok, akkor ugyan összefuthatnánk és odaadja a csomagot, mivel én négy megyében dolgozom, a normál idősávban minimum 1 órányi útra vagyok az otthonomtól.

Az értesítőn az is rajta van, hogy másnap 12-14 óra között (logikus, otthon ülök) megkísérli a csomag kézbesítését újra.

No, ez adta az apropót ennek a szösszenetnek a megírására: ha más szakmában megoldható a műszak, a posta miért nem képes a kézbesítéseket a „normál” dolgozó ember életviteléhez igazítani? Mondjuk délután 4-től este 8-ig kézbesítik a csomagokat. Napközben a jómunkásember nincsen otthon.

Elmeséltem kolleganőmnek, hogy mi történt és ő osztotta meg velem a történetet, mely szerint náluk (Sopron) kísérleti jelleggel megpróbálták az általam vázolt kézbesítési metódust és a tapasztalat az volt, hogy kb. ugyanolyan arányban nem találták otthon a címzetteket, mint a 8-16 óráig terjedő idősávban.

Legközelebb azonban biztosan felhívom a kézbesítőt (bár, általában mikor megtalálom a cetlit, valószínűleg ő már nem dolgozik) és megkérem, hogy ha van rá mód, ne fáradjon a másnapi ismételt kézbesítéssel, inkább hagyja nekem a postán és bemegyek érte reggel. Amit így most nem tudtam megtenni, csak miután ő megpróbálta mégegyszer kézbesíteni. Plusz idő, plusz energia, plusz CO2 kibocsájtás, nekem meg plusz egy nap várakozás.

Jut eszembe: a feladáskor lehetne opcionális kézbesítési időt választani, az már segítség lenne

Na, ennyit a sztorizásról, nem csengetünk kétszer, jöjjenek a zenék!

@ni0: Erre a hétre egy újabb klasszikust hoztam, amit régen elfelejtettem volna, ha nincs a Spotify és az 1000 Top Trance Classics lista :).

Bevallom, Rapid Eye-ról sem tudok semmit, azon kívül, hogy manapság eXistenZ álnével alkot és ketten (Steve Helstrip és Tim Stark) alkotják a duót.

Jöjjön tehát az egyik legismertebb alkotásuk.

@andan81: Egy ütős kis techno muzsikát hoztam nektek, ismét egy kis retro feeling-el.

@ddq: az ehetit egy az Animal Planeten futo reklam inspiralta es valamikor talan az 1900as evekben hallottam utoljara amikor az MTV (a zenei) meg csak bontogatta a szarnyait idehaza.
A kozremukodok pedig: Pras, Mya, Ol’ Dirty Bastard, Wyclef Jean, akiknek sikerult a szamot temerdek lista elere tornazni, eljutni a tobbszoros platina statuszig meg amit egy hasonlo zenevel el lehet erni.

Erdekessegkent megemlitenem, hogy a verse dallamat egy Bee Gees/Kenny Rogers/Dolly Parton szam adta.

És akkor kovetkezzen a Ghetto Superstart 1998bol!

És akkor az én zenéim.

A magyar rap szerintem az elmúlt 10-15 év egyik legjobban fejlődő zenei ágazata. Miután sikeresen mindenki megtanulta, hogy a Rapülőknek semmi köze nincs a raphez, talán a Sub Bass Monster és az Animal Cannibals érát követően komoly underground rap élet alakult ki. Sokat segített ebben a Fila Rap Jam is, de még mielőtt megszólna valaki, nem értek a műfajhoz, csak a saját emlékeim idézem fel.

Az NKS nevű formáció megmondja ma a frankót! Figyelem, szókimondó szöveg!

Ha már magyar rap, jöjjön az egyik kedvencem Funktasztikus, aki a fent említett Sub Bass Monsterrel készítette közösen a Fanyarország című dalát, még 2008-ban, de a mondanivalója sajnos még most is aktuális.

A legutóbbi Sunday Sessions adásban szerepelt Maetrik – The Entity című darabja, ami egy igazán ütős kis tehcno-tech house mű. Bár, hasonlóan hozzám, a spanyol születésű fiatalember sem szereti a besorolják a zenéjét egy-egy stílusba, állandóan az elektronikus zene „jövőjét” keresi.

Apropó Maetrik…nem cseng ismerősen a név? És úgy, hogy Maceo Plex? Na, ezt én is ma tudtam meg 🙂

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E17

Az van Béláim, hogy kevesen olvassátok a Heti Zenét. Ohh, mekkora paradoxon ez!

Ezért most a Heti Zene mellé kapsz egy rövid cikket is.

Tegnap voltam egy pénzügyi előadáson, ahol több mindenről szó esett, majd hazafelé menet kicsit gondokoztam a hallottakon. Eszembe jutott az, hogy este 9 óra van, én még mindig úton vagyok, részben azért, hogy a pénzügyeimmel tisztában legyek és, hogy azok jó irányba legyenek állítva. Persze előtte pedig reggel 8 órától dolgoztam, szintén azért, hogy a pénzügyek rendben legyenek ugye.

A saját lakás paradoxon

Aztán eszembe jutott, hogy milyen szép is ez, mikor csak dolgozol, dolgozol, mondjuk azért, hogy egy lakáshitelt tudj fizetni és egy majdani végtörlesztés után elmondhasd, hogy mikor hazaérsz, akkor a saját lakásodban hatod le a fejed. Hogy utána másnap megint tudj dolgozni, amiből pénzed lesz és újabb dolgokat tudsz vásárolni, újabb értékeket tudsz teremteni.

Aztán elgondolkoztam: jól értem, hogy sok ember (velem együtt) hitelt vett fel vagy fog felvenni azért, hogy utána a hiteltörlesztéshez szükséges pénzt szorgos munkával előteremtse és tulajdonképpen aludni jár haza egy lakásba, amit nem is tud kiélvezni az idő nagy részében, mert dolgozik? Hogy legyen egy lakása. Vagy mi?! Hoppá, ez is eléggé paradoxnak tűnik.

Sajnos, Magyarországon eléggé fejletlen a bérlakás intézménye és emiatt mindenki a varázslatos hármas célt hajtja: lakás, kocsi, család. Nincs is ezzel baj, maximum a sorrenddel és a források hiányával. A tegnapi előadáson azt is hallottam, hogy Európában nálunk a legmagasabb a devizahitelben eladósodott emberek aránya, így ezért is fontos eszköz ez – a mindenkori kormánynak is -, hogy őket megmentsék. Egyszerűen társadalmi érdek. Erről korábban másképp gondolkodtam, ma már kicsit más megvilágításban látom.

A hosszú bevezető után lazítsunk kicsit egy Beck nótával!

Ki ne ismerné Becket, ha mást nem a Loser című dalát? @zencsaj ma egy frissebb darabot hozott tőle, igazán jó muzsika!

@zencsaj: Végre itt a tavasz, csiripelnek a madarak, és még Becknek is elnézzük, hogy első hallásra elég melankolikus az új albuma. A Morning Phaze első single-je a Blue Moon, ami úgy tölt fel, hogy észre sem veszed. Olyan… lazy. De profin. Becknek behozhatatlan előnye van a mai hipsztergyerekekkel szemben. Ja, és az egész album meghallgatható a youtube-on, szombat délelőtti visszaalváshoz, vagy pörgős munkanap utáni csendesedéshez tökéletes!

Bérlakás

Bár el tudok fogadni minden olyan magyarázatot, ami arra épül, hogy „de amit kifizetsz albérletbe, azt a saját lakásod törlesztőrészletébe is tudnád fizetni”, DE! És itt jön a de!

Ha amúgy is szinte csak aludni, pihenni járok haza a lakásba, miért ne bérelhetném azt az aktív években, és a bérleti díj vs. hiteltörlesztés terhe közötti hézagot pedig okosan befektetném, megtakarítanám stb…?

Egy bérelt lakás mobilissá is tesz: nem vagy röghöz kötve (itt most nem kell egyből a külföldre vándorlásra gondolni), ahol éppen munka van, oda tudsz költözni. Persze, nem jó ez a fajta vándor élet és  jó főbérlőt is nehéz kifogni. Tudom.

Valamiért nekem szimpatikus az amerikai „álom” modell, mikor saját lakást akkor vásárolnak a családok, mikor minden sínen van, a bevételek, állás rendben és például gyerekvállalás előtt állnak. És bizony, ilyenkor veszik meg „álmaik házát” és társai Coelho szintű okosságok.

Nem akarok a témában igazságot tenni, csak leírtam pár gondolatot. Zene!

Melodic trance. Régen közel állt hozzám, aztán meguntam, pedig hidd el, nem egyszerű egy műfaj, főleg, hogy minden a helyén legyen. @ni0 most felelevenített nekem pár régi emléket ezzel a zenével!

@ni0: Nem is értem, miért nem ajánlottam még tőle semmit. Ez a pasi egy zseni! Minden alkotása aranyat ér, nagyon hiányolja manapság a szakma, akár csak Enviot.
Hogy ki is ő? Andy Blueman a melodic trance koronázatlan királya.

Még múlt héten „dolgozott előre” @ddq, aki elküldte az egyik hazai mobilszolgáltató eléggé látványos reklámjának a zenéjét. Ja, és persze kicsit utána járt az előadónak és természetesen az eredeti klipnek.

@ddq: A Piros színű telco szolgáltatónak fut egy kampánya aminek amúgy Add power to your life a címe és azon felül, hogy elégge jól összerakott CGI animációk vannak benne, a zenéje is el lett találva és tökéletesen illik a filmhez.

Ez pedig nem más mint Yoann „Woodkid” Lemoine francia klipprendező/zenész/énekes/grafikus Run boy Run című száma, amit sok szeretettel ajánlok minden kedves hallgatónak erre a remek hétre 🙂

Aztán ennek ellenére @ddq küldött a hétre is zenét. Igazából nincsenek rá szavak, mert annyi stílus keveredik benne, hogy így köpni-nyelni se. Főleg a Spanish Fly című dalától – mondom úgy, hogy nem szeretem a dubstep stílust.

@ddq: #aztakurva

Nem nagyon tudok írni semmit a srácrol azon kívül amit a Soundcloud profilja elárul róla, miszerint: Miami based producer making everything from Moombahton to Electro House.

Soundcloud repostban jött szembe meg hétfőn és azóta kb. 25x hallgattam meg egymás után, mert: csarnoktekknós kiállas, tisztára keverve, mocskosan aljas dobalap és irdatlan basszusok, csodálatos ív amivel eljut a végéig.

Az én zeném a hétre

Régóta hallgatok egy Boiler Room mixet, nevezetesen Christian Löfflerét. A szemtelenül fiatal úriember zseniális szettet rakott össze, melynek része egy általa készített remix is. Ezt hoztam most el neked.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E16

VÉGRE visszatért @zencsaj! 🙂 Bennünk az a közös, hogy kutyás gazdik vagyunk. Namost, a mi kutyánk Ruby, és a @zencsaj által ajánlott Kaiser Chiefs zenekarnak van egy dala, melynek címe Ruby. Imádom! A Coming Home: szerintem 1 snitt!

@zencsaj: Kavargó érzésekkel mutatom be a Kaiser Chiefs új dalát, a Coming Home-ot. Nekem ők mindig a tiszta ugrálós energiákat jelentették (I predict a riot, Oh my god, és a mindenki által ismert Never miss a beat, ugye – hihetetlen élmény volt a Szigeten), de már a majdnem két éve megjelent Best of-jukban megjelent Listen to your head is egy kiforrottabb, harmonikusabb irányt jelzett: a rosszfiúk elkezdtek bácsikká válni 🙂 Szerintem itt kellett volna megállni. A Coming Home nekem kicsit túlságosan Coldplayes (amit szintén szeretek, de maradjon a kaptafánál minden szakember, ugye), de egy meghallgatást mindenképp megér! Ha pedig meg is nézitek a klipet, és megmondjátok nekem, hogy tényleg egy snitt-e az egész, vagy vannak benne rejtett vágások, minimum egy köszivel tartozom 🙂

Fura zenét hozott a hétre @ni0, mióta elküldte azon filózok, hogy hol hallottam már. Nem jöttem még rá. A Wikipédia szerint amúgy franciák, és szemtelenül fiatalok.

@ni0: Bevallom, sem a bandáról, sem a számról nem tudok sok háttérinfót. Két dj kölök, akik alapból külön zenélnek, de most összeálltak és megalkották ezt a számot :). Egyesek szerint franciák, mások szerint belgák. Szóval semmi sem biztos velük kapcsolatban csak az, hogy kellemes muzsika lett ez :).

A hétre @andan81 egy olyan előadót hozott, aki nem ritka szereplő a dj szettjeimben. A So Good To Me szinte alapmű Chris Malinchak „tollából”.  A 2012-ben megjelent Razor 2.0 tényleg visszaidézi a 90′-es éveket.

@andan81: Még mindig ég a retro láz, ez pedig mostanában a zenékben is egyre jobban mutatkozik. Egyre több régi ütem, groove jelenik meg a mostani zenékben kicsit átcsiszolva a mai trendekhez igazítva. Egy ütős darabot hoztam most nektek Christopher Malinchak amerikai Dj/producertől. Igazi retro feeling ez a muzsika; nekem a 90′-es évek house hangzásvilága abszolute átjött 🙂

A hétre már jó előre elküldte @ddq a zenét és hát teljesen véletlen, hogy a kommentjéhez van saját megjegyzésem: wingsuit. Egyszer ki akarom próbálni, bár előtte sokat kellene ejtőernyőzni, meg különbenis, beszari vagyok hozzá. De nagyon tetszik! Csakúgy, ahogyan a Rudimental és Emeli Sandé munkássága is.

@ddq: az eheti Rudimental – Free cimű száma ami két dolog miatt lett kedvencem az elmult hónapok során: egyrészt Emeli Sandé hangja, másreszt a hivatalos klipben Jokke Sommer  wingsuit repülése miatt.

És akkor én.

Múlt héten már ajánlottam az Etherwood zenekartól egy dalt, most ismét tőlük hoztam az egyik választásom, Unfolding címmel. A recept ugyanaz: elmentek egyszer valami kelet-ázsiai tájra, és leforgatták konkrétan majd’ az összes dalukhoz a klippet. Ettől persze még teljesen jó az élmény, sőt a zene is kiváló! Szerintem fel is fog bukkanni a következő Sunday Sessions keretében!

Apropó Sunday Sessions! A legutóbbi, 6-os epizódban feltűnt Frank Wiedemann & Ry X – Howling című dala egy igazán jó Âme remixben. Ezt is elhoztam most neked.

(Érdemes a nem kicsit pikáns eredeti videot is megnézni!)

Végezetül egy igazi kedvenc, Pedestrian – Hoyle Road remix. Egy kis tört ritmus, szerda estére.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E15

Az az igazság, hogy André Tanneberger (aka ATB) sosem tartozott a kedvenceim közé. Azonban egy ideje elkezdtem tisztelni, pont amiatt, amit @ni0 is ír: képes állandóan megújulni – és szerintem fejlődni is.

@ni0: Szerintem az elektronikus világban kevés olyan állandó és meghatározó tag van, mint ATB. André úgy gondolta -és milyen jól tette, hogy ideje kicsit megújulni, így kiadta Contact című albumát, tele jobbnál-jobb dalokkal. Egyrészt hozza a tőle megszokott stílust, másrészt mégis képes újra és újra megújulni. Egy vokálos darabot hoztam az albumról, talán ez az egyik legjobban sikerült darab.

Enjoy!

Jajj, @andan81 mit tettél velem?! Régi szép emlékek jöttek elő Dj Budai zenéje hallatán. Igaz sosem voltam vérbeli techno rajongó, de mindig is kedveltem a stílust (pl. sosem voltam techno buliban). Emlékszem, hogy volt egy pólóm, amin a Texaco olajtársaság logojából készített „Techno” embléma virított és büszkén hordtam. Talán még megvan valahol 🙂

@andan81: Ma egy classic techno muzsikát hoztam nektek, méghozzá szerintem az egyik legnagyobb magyar Dj-től; Budaitól. Mostanában egyre gyakrabban hallgatok 2000 körüli mixeket, akkoriban virágzott kis hazánkban a partykultúra, amiből mára klubélet lett…(sajnos) A 2000-es években elég sok hazai lemezlovas jelentetett meg mixlemezeket, a minap is ezek közül hallgattam a Dj Budai – The Dj Mix vol. 2-őt. Aki valaha szerette a techno-t, szerintem nem kell bemutatnom ezt a remek zenékből válogatott mixet. Nosztalgikus hullámok közepedte ez a zene nagyon megfogott: Budai – Fort-Right. Annyira benne vannak azok a hangok, zenei elemek, ami akkoriban jellemezte a techno-t. Remélem lesz még, aki élvezni fogja ezt a régi zenét 😉

A héten meglepett @ddq, mert nem duptepp (sic!) nótát hozott, hanem egy jó kis filmzenét. Szem becsuk, hangerő felteker, kvázi Ludovico Einaudi minőség!

@ddq: Az eheti a Sunshine cimű film egyik alap darabja John Murphy angol zeneszerzőtől (aki pár évvel korábban de velem egy napon született), aminek meglepő módon Sunshine (Adagio in D Minor) a címe.
Monumentális, csukott szemmel hallgatós darab ami tökéletes aláfestés tud lenni az élet, a világmindenség, meg minden kérdésein való merengésre.

És akkor jöjjenek az én zenéim!

Talán még itt a blogon nem írtam róla részletesen (de mintha itt a Heti Zenében említettem volna), hogy előfizettem szinte egyből amint elérhető lett a Google Play Music szolgáltatásra. A Deezert váltotta le, ami ugyan bár jó volt, sok zenét megtaláltam rajta, de iszonyatosan gyatra volt az ajánló része. A Google Play Music pedig már pár számomra kedves stílus „lájkolása” után elkezdte szépen dobálni nekem a jobbnál jobb zenéket az ajánlóba. Olyannyira jól működik ez, hogy például a Sunday Sessions mix sorozatomhoz mindig onnan inspirálódok. 1650 Ft havonta, de akár többet is hajlandó lennék fizetni érte, imádom!

Az Etherwood zenekar művésznevű dj/producer Wightless című dalát tegnapelőtt dobta ki és egyből instant szerelem! A klipp is nagyon jó, a zene pedig a feszes d&b ellenére tényleg „súlytalan”, könnyű. Klipp + zene = feelgood érzés! És az elefánt, jajj <3 !

A Daft Punk óta tudjuk, hogy a francia house/elektronikus zenének van egy különleges varázsa. Talán a nyelv teszi, vagy Jean Michel Jarre nagymester öröksége, nem tudom. De ami tény, kb. 800km-ről kiszagolom a francia elektronikus zenét (igen, túlzok 🙂 ).

A Paradis nevű duót Simon Mény és Pierre Rousseau alkotja és a Hémisphére című daluk klipjében minden tipikus francia jelkép megjelenik: gyönyörű kilátás egy kis erkélyről, francia pasi, ledér öltözetű francia nő, éjszakai élet, egy határozott afroamerikai figura, piros lámpás negyed, egy pözsó, egy kínai bevándorló, egy transzvesztita, szóval minden amivel a bohém országban összefuthatsz.

Ja és a zene: egyszerű, de nagyszerű, fülbemászó dallam, harmóniák.

Ja, és szolgálati közlemény!

Betelt a korábbi Me Gusta youtube lista, így itt folytatódik.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E14

@ni0 a múlt héten megemlítette, én ajánlottam, majd most ismét a trance szcéna relative új üdvöskéjétől jön egy darab. Mondjuk én bírom Christinát eléggé 🙂

@ni0: Ahogy Gareth Emery-nek, úgy Christina Novelli-nek is bejött az élet. Tavaly előtt robbant be a trance szcénába a Concrete Angellel, azóta sorra énekli a nagyobbnál nagyobb slágereket. Most éppen Fabio FX-szel állt össze e remekmű elkészítése erejéig. Bevallom, Fabio-ról túl sokat mondani nem tudok, nemrég tűnt fel, mint Future favorite, s valóban, eddig elég ígéretesnek tűnik.

@ddq úr tényleg nem küldött múlt héten külön dalt, csak egy korábbi leveléből emeltem be egy ajánlást, így most megköveti a tört ütemek rajongóit 🙂

@ddq: a múltheti kimaradt, amiért elnézést a dabtepp/dnb/breakbeat rajongóktól (lol)

Az eheti javaslatom a Modestep nevű angol banda (igen, banda, nem producer meg dj) Sunlight cimű száma. És azért banda mert igaz, hogy dubstep meg elektronika az alapja, de a klippből meg az ínyenceknek a koncertfelvételből is látható, hogy a hagyományos rockbanda felállást követik, kiegészítve egy dj-vel meg temérdek potméterrel.

De ha arról van szó, akkor ugyanezt megcsinálják studiosession felállásban is.

És ha mindez nem lenne elég, ilyen ha teljes koncertet tolnak élőben.

Akkor jöjjenek az én ajánlásaim a hétre.

Elsőként egy fura francia formációtól hoztam egy dalt, melynek van magyar vonatkozása. A Poni Hoax banda tagjai kivétel nélkül a párizsi konzervatóriumban végeztek és 2001-óta zenélnek együtt. A Budapest című daluk 2005-ben látott napvilágot és bár kezdetekben egész komoly sikereket értek el vele, a zenekar saját nevét viselő album nem hozott kellő ismertséget és támogatást (pénz) a zenekarnak.

A dal azóta felbukkant több dj szettjében, többek közt én is játszottam már 🙂

Jöjjön egy kis más stílus: Vad Fruttik. A zenekar munkásságát csak felületesen ismerem, de dalszövegeik és a nyers, őszinte stílusuk már többször megragadott. A mostani dalt @V4ND4 linkelte azzal a kommenttel, hogy „szenvedjetek ti is dallamtapadást”, és tényleg. Amúgy kiváló remix alap, meg is teszem a szükséges lépéseket 🙂

Amúgy a frontember Likó Marcell szerepelt Lovász Laci „Lakástalkshow” című műsorában, olyan nagy nevek mellett mint Wahorn András és Laár András. Ajánlom végignézni!

Apropó remix! Miután gratuláltam Peti barátomnak, hogy továbbjutottak A Dal 2014. következő körébe (és remélem kijutnak az Eurovíziós dalfesztiválra), láttam, hogy kitett a Facebookra egy remixet a dalukból. Hoppá mondom, ebből én nem maradhatok ki és gyorsan el is kértem tőle a sávokat. Szóval hamarosan várható egy stro-B remix a New Level Empire – The Last One című dalból és irány a világhír! 🙂

Apropó 2, világhír: nemrég körbeszántotta a webet Csemer Boglárka, azaz Boggie Parfüm című dala. Maga a zene is nagyon jó, de főként a mondanivalója és a látványos klipp miat tettek szert egy mini-világhírre. Boglárkának nagyon jó, jazzes dalai vannak, mint például a Japánkert.

Visage – Fade To Grey. Ezzel a dallal még 1993-94 környékén találkoztam először, de már akkor is egy remix-szel (talán ezzel?), hiszen az eredeti 1980-ban látott napvilágot. Ha jól emlékszem, az eredeti (német) VIVA TV valamelyik esti műsorában. Esti, mert akkoriban progresszív elektronikus muzsikákat, mondhatni party zenét, csak este 11 óra után találtál elvétve. Egy élmény volt 🙂

2009-ben Michael Gray (igen, a The Weekend szerzője) gondolt egyet és megcsinálta a Fade To Grey új verzióját.

A dallal kapcsolatban volt egy kis jogi vita is, hiszen 2005-ben Kelly Osborne kétségtelenül egy, a Visage művére hajazó dalt adott ki One Word címmel.

Fuhh, viszont most találtam egy másik verziót belőle, ami eléggé ütős…

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E13

@ni0-ról tudom, hogy ki nem állhatja Gareth beszédhangját, ez persze nem zárja ki, hogy ne csináljon jobbnál jobb trance muzsikákat.

@ni0: A hétre egy Gareth Emery nótát hoztam nektek. Garethnek újabban nagyon bejött az élet, sorra halmozza a sikereket. 2012-ben övé lett az A State of Trance radioshow Tune of the year díja, amit ugye a a hallgatók szavaznak meg. Ezt még a Christina Novellivel elkövetett Concrete Angel c. számával zsebelte be. Majd megnősült, elment egy hónapra nászútra és azóta ontja magából a jobbnál jobb dalokat. Idén fog megjellenni új szerzői albuma, erről hoztam el nektek egy gyönyörű érzelmes számot.

@attilagyongyosi a Facebookon úgy osztotta meg ezt a dalt, hogy minden benne van, amiről a house műfaj szól. És ténlyeg!

@attilagyongyosi: Én hozok egy kis lötyögős deep house-szerű valamit. Manapság véletlenszerű Mixcloud mixeket pörgetek a melóban és az egyikben csücsült ez, összemashupolva a Summertime Sadness egy remixével. Színtiszta szex!

@andan81 ismét egy kitűnő, mixbe illő alapanyagot hozott és ha jól láttam, a kolléga be is tette legutolsó mixébe 🙂

@andan81: Ma egy deep house muzsikát hoztam, ami nekem most egy személyes kedvenc, így nem is hagyhattam ki a februári mixemből. Eric Volta angol producernek ebben a zenében sikerült olyan hangzásvilágot létrehoznia, ami nagyon közel áll hozzám; kozmikus, pszichedelikus, erőteljes, agresszív basszusával teljesen magával ragad. Ez a zene egy űrséta. Ha a világűrnek zenéje volna, akkor így hívnák: Love Your Illusion.

@ddq a héten nem küldött zenét, viszont „csak úgy” küldött egy előadót múlt hét végén, így most megosztom veletek.

@ddq: mindentől függetlenül ez a major look k****jó úgy összességében https://soundcloud.com/itsmajorlook 🙂

Az én ajánlásomat részben lelőtte @ni0, viszont meg voltam győződve, hogy én ezt a dalt már ajánlottam itt a blogon, de úgy néz ki, hogy nem. Gareth Emery nevét szinte nincs, aki ne ismérné a trance szcénában. A Christina Novellivel közösen alkotott Concrete Angel méltán hozott neki elismerést, nagy személyes kedvencem. Most viszont a művésznő előadásában hoztam el, mely egy akusztikus, zongorás verzió.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E12

A héten @ni0 egy érdekes zenét hozott. Érdekes, mert ahogy írja is, nem a megszokott stílusjegyeket hordozza, és érdekes, mert Tiësto már nem ebben a stílusban alkot – ami szerintem amúgy nem baj, mert eléggé kimaxolta azt amit csinált.

@ni0: Erre a hétre egy régi kedvencem hoztam el. Bár trance, az az érdekessége, hogy lassú. A dalhoz nem készült videoklip, holland iskolásokból álló csoport készített hozzá egy iskolai feladat keretein belül egy szerintem találó videót.

A szám annak a Tijs Verwestnek, vagyis Tiestonak, keze munkája, aki manapság már a house vagy inkább trouse szcéna berkein belül próbál érvényesülni több-kevesebb sikerrel.

Ezen a héten @tepi77 egy igazán mókás zenét hozott, melynek kapcsán pár technikai érdekességre is leltem!

@tepi77: A nagyon híres albumoknak meg van az az előnye, hogy annyiféle feldolgozásban lehet őket hallani, amennyit csak el tudunk képzelni. A Pink Floyd Dark Side of the Moonja is egy ilyen album, hisz már 8bites zeneként is hallottam (és egész jó volt).

A zenekar muzsikája eléggé hangszercentrikus, mondhatni – ezért az egyik legérdekesebb feldolgozás az a capella, amelyben kizárólag emberi hangokkal szólaltatják meg az eredeti zenét. Az említett album egyik legjobb dala, a Time lett az e heti választásom, a Vocomotion előadásában.

Nohát, @andan81 kolléga a techno mestertől hozott egy darabot, bevallom: nem lepődtem meg 🙂

@andan81: Ma egy kicsit pörgősebb muzsikát hoztam nektek a nagy öreg Carl Cox-tól. Kellemes latinos dallam, törzsi ütemek, brutális basszus. Ez jellemzi a Sentimento Latino-t. Lehet nem egy „téli hangulatú zene”, de legalább egy kis karneváli hangulatot teremt ezekben a hideg napokban 🙂

A héten @ddq úrral volt egy érdekes levelezésünk. Küldött nekem egy zenét (első zene), majd egyből egy másikat is (második zene). Csakhogy a második zenét tartalmazó e-mail és komment hamarabb jött meg, mint az első. Strange! És ha róla van szó, mi más, mint tört ütemek és dupstep. 🙂

@ddq: ha 4 kezem es ket fejem lenne sem vegeznek idoben a heti meloval, ezert most csak ennyire futja, mint aktualis kedvenc de ugy gondolom, hogy a John B meg a Cameo meg a Krooked nev eleg lesz az erto kozonseg szamara.  NUMBERS!

@ddq: Mondjuk ez is k****jo, ma talaltam, ergo semmit nem tudok rola, hogy kiezmiez, csak azt, hogy jo az alap meg a csavo ahogy magyaraz a tucat kocsmaban

Tőlem a hétre egyszer megkapod talán (a nem sitcom kategóriájú sorozatok közt) a The Sopranos (Maffiózók) után, az elmúlt évek legjobb karakterfejlődős sorozatának a Breaking Badnek (Totál Szívás) az egyik betétdalát. Gus Fring feje szépen felrobban mikor ez a zene szól.

Az előadóról: Apparat – egy zseni. A velem majdnem egyidős német fiatalember Sacha Ring áll a név mögött és szintén friss kedvencemmel a Modeselektor nevű duóval alkotják a Moderat formációt, akiktől már ajánlottam itt a Heti Zenében.

A másik dal szintén egy dallamos, de már törtebb ütemeket prezentáló darab, ami ugyan nem mai, pontosan 1 éve került fel a YouTube-ra, de simán megállja a helyét! Jakwob egy brit dj, producer, aki 10 éves kora óta zenél (most 25 éves), és a jazztől a death metálon át a dupstepet is kipróbálta. Szerencsére a breakbeatesebb műfajnál kötött ki, így kerülhetett most bele az ajánlásomba 🙂

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E11

A múlt héten a munkám miatt egész héten távol voltam a digitális élettől, így elmaradt az aktuális Heti Zene epizód. Ezen a héten pedig bokros teendőim miatt csúsztunk egy napot, de már itt is vannak a jobbnál jobb zenék.

Fincsi zenét hozott @ni0, ez a hangzásvilág igazán közel áll hozzám!

@ni0: Manapság sokat hallgatom a Spotify Trance genre radio-t, és ott jött velem szembe ez a rég elfeledett klasszikus. Az In Search of Sunrise sorozatot eredetileg Tijs, vagyis Tiesto indította útnak 1999-ben. Mivel Tiesto átnyergelt a house műfajba, Richard Durrand viszi tovább az ISoS-t. A sorozat 5. lemezéről (Los Angeles-nek szentelve) következzen most egy kellemes vokálos muzsika Inpetto remixében :).

Igazi „@longhand nótát” kaptunk, gitáros, jazzes, jó. Kár is ragozni.

@longhand: Különösebb story nem kapcsolódik a mai zenéhez, az Rdio dobta be John Scofield dalát random, egyből ránéztem, hogy mi az és azóta többször meghallgattam a teljes albumot, amin az Endless Summer is szerepel.

Kellemes zene, nagyon bejön. 🙂

A héten @andan81 kolléga megint egy kedvenc előadómtól hozott egy darabot, pontosabban két kedvenctől. Az egyik az eredeti előadó Guy J (gyakran szerepel a mixeimben), a másik pedig a dalából remixet készítő Henry Saiz.

@andan81: A héten ismét egy nagyon finom house muzsikát hoztam nektek. 🙂

Guy J izraeli dj-producer, John Digweed felfedezettje. Miután már több slágerével (és remixével) tarolt szerte a világban, 2008-ban adta ki első szerzői albumát, melyet nem más kiadó, mint a mindenki által jól ismert Bedrock támogatott. A nem olyan régen (2012 nyarán) alapított Lost & Found kiadóval pedig elérte azt a célját, hogy a kiadatlan szerzemények is a megfelelő időben válljanak elérhetővé a közönség számára. Jelenleg a belgiumi Antwerpenben élő izraeli fiatalember egészen egyedi hangzásvilága sokakat magával ragadott. Amit választottam tőle, egy partyzósabb, progresszív, deep house-os , trance-es vibrálású darab. Remélem tetszeni fog 🙂

Ja, és február 7-én hazánkban is játszani fog a Kasino-ban; az I Love Deep rendezvénysorozaton.

Múlt héten is küldött zenét @ddq így most tőle két darabot kaptok. Mindkét előadó nagy kedvencem 🙂

@ddq: Erre nagyon nem tudok mit mondani.  Annak, aki az elmúlt évtizedeket egy közepesen mohás kő alatt töltötte egy kerékpárbelsőben valahol egy fenyőerdő mélyén, valószínűleg semmit nem fog mondani az Underworld neve.

Mindenki másnak aki hallgatott elektronikus zenét, valószínűleg megvolt a Born Slippy, ami mára a klasszikus és az „átalakította az elektronikus zenét” jelzőt is megkaphatja az Underworld munkásságával egyetemben.

Tőlük következik egy remek studioszett a Rez/Cowgirl mashup, temérdek potival, csukott szemmel magyarázó Karl Hydeal meg a szokásos Underworld hangzással, mert most éppen ez az, ami ébrentart a meló közben.

És ha valakinek mindez nem lenne elég, itt a teljes KCRW liveszett 2011-ből ami megintcsak olyan, hogy hujujjj!

A második ajánlás régi nagy kedvencem, igaz nem épp a könynen fogyasztható zenéket készíti a The Crystal Method. Ja, külön köszönet a mellekért 🙂

@ddq2014 január 13 a nap, amikor az egyik nagy kedvencem, akiknek az elektronika iránti vonzódásom köszönhetem végre kijött az új albummal, amiről már volt temérdek maxi, meg streamelhető preview, de a teljes album nem volt elerhető sehol sem.

De ennek mostantól vége, mert több helyről is megvásárolható/elérhető/letölthető a The Crystal Method roppant fantáziadus „The Crystal Method” cimű albuma! (a tömeg örvend vala!)

Erről az első track, amihez már klipp is készült (mellekkel!) az Over It, Dia Frampton közreműködésével, aki egy külön hetizenefolyamot is megérdemelne, mert annyira jó hangja van.

Ma én három dalt ajánlok.

Az elsőben van egy kis csavar, hiszen a tavalyi 2011-es év egyik nagy slágerét adó svéd művésznő Lykke Li – I Follow Rivers című dalát feldolgozó Triggerfinger bandát ajánlom. 1998-ban alakultak, belga zenészekről van szó és szerintem nagyon jól sikerült ez a cover.

A második szintén egy cover, a Daft Punk gigaslágerét, a Get Lucky-t dolgozta át Nicole Cross. A művésznőre érdemes odafigyelni, érdekes hangja van, nem is csúnya, szóval minden adott a sikerhez 🙂 Pinket is egész jól énekel!

Levezetésnek hagytam a legújabb kedvencemet. Nem egy nagy íveket bejáró dal, de engem magával ragadott az egyszerűségével és az előadójában lakozó, szigorúan jó értelemben vett „gagyi”. Nem tudom, hogy ez tudatos-e vagy se, én megvettem.

Na, álljunk meg egy szóra: a Blood Orange nem más, mint Dev Hynes, akiről azt illik tudni, hogy nem szarral gurigázik, dalokat írt többek közt a Florence and the Machine-nek és a 2007-ben Grammyt nyerő The Chemical Brothers albumon is jegyez dalt. Legújabb Cupid Deluxe albumának nyitó dala a Chamakay.

Önreklám: legutóbbi Sunday Sessions 03 mixemben ez a nyitó dal.

Poén: mostanáig nem néztem utána az úrnak, így még arra is gondoltam, ha ilyen „kis, gagyi” művész, akkor simán benne lesz egy remixben, megkeresem. Hátööö…:)

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 13-12-31

Ma egy szilveszteri különkiadással jelentkezik a Heti Zene, értelem szerűen a szokásos szerdai viszont most kimarad – mindenki pihen 🙂

@ni0: Az év végén mi sem dukálna jobban, mint egy szilveszteri mix. Bevallom, nekem az egyik kedvencem és minden évben meghallgatom legalább egyszer. Ráhangolódni tökéletes.

Boldog új évet mindenkinek!
Peace, love and unity:
Ni0

@andan81: James Zabiela nem egészen normális. Hogy miért mondom ezt, majd a zenéből kiderül 🙂 A világsztár DJ Sasha tanítványaként lett közismert és hosszú évek alatt bebizonyította, méltó nagy hírű mesteréhez.

Zenéire jellemző a divatos és “piszkos” hangzás. Lemezlovasként és producerként is időről időre megújulva kiemelkedik a legnépszerűbb DJ-k közül. Lemezjátszó kezelési technikáján kívül, kifinomult loop és effektkezelési zsenialitásáról ismerik, pláne amióta Ableton Live-ot is használ szettjei felépítéséhez. Névjegye a kompromisszumok nélküli breakbeat és house zene, és ezek fúziója.

Most egy régebbi darabot hoztam nektek, anno szilveszteri bulikban nálam mindig pörgött ez a lemez. Egy tipikus Zabiela megtűzdelve breakbeat elemekkel, néhol kicsit olyan Dave Gahan hangzás. Mestermű.
Jó bulizást ma este mindenkinek, és Boldog új évet! 🙂

@ddq: Fegyverneky Sándor azon felül, hogy fotós a jobbik fajtából, 2002 óta dj N1CE néven pakolja egymás után a húzósabbnál zúzósabb trap és new wave crunk darabokat. Az idei év zárásaként tőle mutatnám be a kedvenc mixemet amit valamikor a nyár folyamán pakolt össze egy zánkai stégen, rövidgatyában a szúnyogok között.

Mást erről nagyon nem is tudok mondani, kérem kapcsoljaBE!

További mixek tőle soundcloudon itt:  https://soundcloud.com/djn1ce

BÚÉK!

DJ N1CE – Balaton Mix from DJ N1CE on Vimeo.

Jómagam pedig az év zárására szintén egy mixet hoztam két fiatal sráctól, akik a Digitalism művésznéven futnak és saját zenéket is alkotnak már 2004 óta. Bár a most hozott mix technikailag nem épp a legtökéletesebb, de a hangulata egyből magával ragadott, no meg persze az az élvezet, ahogyan zenélnek a srácok.

Ezzel kívánok nektek Boldog Új Évet és jövőre is várlak benneteket a Heti Zene további epizódjaival!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E10

Az idei karácsonyt én azért tekintem különlegesnek mert – ahogyan már többször is hangot adtam neki – sikerült elkerülnöm a legidegesítőbb áruházi zenét evör ebben az időszakban, azaz a Wham – Last Christmas című eposzt.

A Heti Zene első karácsonyi kiadása pedig azért lesz különleges, mert azt találtam ki, hogy ajánlótársaim zenéihez saját kommentár helyett hozzáteszem a saját magam ajánlását az adott előadótól. Legyen ez az én karácsonyi meglepetésem 🙂

@zencsaj: Varázsdal, napjaink egyik legizgalmasabb női előadójától – a szöveget is érdemes figyelni, ha már karácsony van 😉

Az én ajánlásom @zencsaj zenéjéhez: Imogen Heap – Hide and Seek című dala magában is jó lenne, de én egy gitáros covert hoztam.

@ni0: B.Ú.É.K!

Ja nem, az majd később lesz :).

A héten megint két zenét hoztam magammal.

Headstrong, vagyis Don Jackson neve ismerős lehet az  idősebbek számára is, hiszen a 2000-es évek eleje óta a pályán van. Főként vocal trance vonalon mozog Don, de azért vannak remixei, amikben a progresszív dallamok is felcsendülnek. Aurosonic-ék pedig oroszok és ketten vannak: Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov. Önmagukat progresszív és trance producer duóként azonosítják. Hármójuk koprodukciójának elerménye ez a szépség:

A heti második számhoz nem írok kommentárt. Kellemes ünnepeket és nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak! Köszönöm az eddigi kitartást és támogatást!

Szerencse, hogy @ni0 két zenét küldött, mert Britney-vel gondban lennék…így jöjjön egy csodálatos Headstrong dal a Tears, annak is egy akusztikus, zongorás verziója.

@masnisgyilkos: Mostanában filmekhez kötöm a zenéket, a mai ajánlásom is onnan érkezik.

A Fékezhetetlen (Lawless) című film egy hóeséses-torokelvágós jelenetében hangzik el ez a zene – ehhez képest a dallam tökéletesen a történések ellentéte. Nyugalom, csend.

Az én ajánlásom @masnisgyilkos zenéjéhez a Fire in the blood című dal a The Bootleggers zenekartól, amit akár szintén el tudok képzelni egy hasonló jelenetben 🙂

@tepi77: 1995 karacsonyan kaptam kazettan Mike Oldfield Songs of Distant Earth-jét, egész éjszaka hallgattam. Erről küldeném a Hibernaculum című dalt.

Merci Kriszta mindenkinek!

Azért szeretem @tepi77 ajánlásait, mert sokszor visszahoz nekem olyan dalokat, melyeket én is nagyon szeretek, de csak ritkábban hallgatom meg őket. Mike Oldfield egyike azon zseniális példaképeknek, aki bár nem határozza meg a zenei munkásságomat, de mindenképpen inspirálódtam a műveiből. Zenei „karrierem” kezdetén a Sentinel című dal azért eléggé nagy hatással volt rám – technikailag is.

@longhand: Utazásaimhoz kapcsolódóan mindig a ‘távollét’ ideje alatt hallgatott zenék a legtartósabb emlékek. Nincs olyan nyaralás amihez akár több mint 20 év távlatában ne tudnék valamilyen dalt kapcsolni. A ’91-es olasz nyaralással kapcsolatban a legelső dolog egy The Cure dal ami eszembe jut. 2003 januárban folyamatosan Robbie Williams és az Asereje (elnézést!) szólt mindenhol amikor két barátommal Tenerifén voltunk.

Minden utazáshoz kötődik legalább egy vagy több emlékezetes dal.

Idén nyárról egy dal jut eszembe, ez szólt az autóban amikor elértük az olasz autópályán a latisanai letérőt, hogy célba vegyük Lignanot, egy kis vidám Jovanotti dal, búcsúztassuk vidáman az évet!

Az a jó, hogy minden ajánlótársammal van közös pont az életünkben. Mármint a zene szeretetén túl. @longhand úrral például a megye és az olasz nyelv, az olaszok szeretete. Jovanottit van szerencsém a kezdetektől ismerni. Karácsony van, egy kicsit szentimentális dalt választottam: A Te. Az egyik legszebb szerelmes dal, mondjuk érdemes hozzá olaszul tudni. Ja, és egyszer lesz egy ilyen zongorám 🙂

@attilagyongyosi: Minden további nélkül, a legkarácsonyosabb Chicane nóta 🙂

Eléggé szűkszavú ma @attilagyongyosi, de abszolút elfogadható mentsége van rá: irdatlan mennyiségű alkohol elfogyasztását hajtja épp végre 🙂 Chicane…hát igen. Ki ne emlékezne a Greece 2000 című party himnuszra?! Az egyik óriási kedvencem tőle az Offshore című dal.

@ddq: Az eheti megintcsak egy tőlem szokatlan darab, de ennek ellenére nagy kedvenc Matisyahu, akinek a nevéhez fűződik a hasidic reggae stilus, ugyanis Matthew Paul Miller haszid zsidó vallású, ami tökéletesen hallható minden egyes zenéjén, amikben tökéletesen ötvözi a zsidó népzene, a reggae, a rock, a szolid elektronika és a beatbox minden elemét.

És annak ellénere, hogy 79-es születésű (fiatalabb nálam….argh) 3 studio albuma, koncert dvdje meg remix albumai vannak. Termékeny zenész, nah!
A mai darab pedig egy mondhatni remix és annak is egy akusztikus verziója ahol a saját „One day” című száma csap át egyszercsak egy Bob Marley klasszikusba.

Uhh, @ddq ajánlása megint egy érdekes művészt hozott! A „velem egykora születésű” (c) by Szalacsi srácra rá sem ismerni ebben a korábbi videoban, ahol tradicionális zsidó haj- és szakállviselete van. Az I Will Be Light szövege is nagyon jó és a beatbox rész külön csillagos ötös – elmondanám, hogy ezt így ütemre, ilyen pontosan…pff, piszok nehéz.

@andan81: A múlt héten egy német deep house zenét hoztem nektek Dj Koze-tól, most is sikerült egy nagyon finom német deep muzsikát találnom, ezuttal a Kollektiv Turmstrasse nevű formációtól. Nico Plagemann és Christian Hilscher megadják mindazt, ami szerintem a jó deep house zenéhez kell: stimulus az agynak, ritmus a lábnak. Zenéjük mindig változatos; olykor minimalista, általában viszont andalítóan dallamos, már-már művészien lágy hangok hömpölyögnek a füledbe. A Grillen im Garten is ilyen. Olyan finom, puha basszus van alatta, hogy legszivesebben ráfeküdnél és utaznál a melódikus dallamokkal, amiből néha csak a háttérben felmorajló gyerekzsivaj zökkent ki.

Fejhallgató fel, relax a karosszékben, élvezzétek az utazást 🙂

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

Nokérem, @andan81 kolléga megint jól belecsapott a lecsóba! A nagyon finom muzsikát nehéz megfejelni, de a Kollektiv Turmstrasse repertoárjából szerencsére könnyű válogatni. A Tristesse című dalt hoztam, ami gyanítom, fel fog tűnni a köverkező mixemben 🙂

És akkor a végére két dal tőlem. Az elsőt már múlt héten is akartam ajánlani, de aztán mégse, gondoltam megtartom mostanra. A londoni London Grammar nevű formáció énekesnőjének annyira szürreális határok között mozgó hangja van, hogy egyszerűen magával ragad. Ez főként ebben a Chris Isac coverben jön ki (ahol a szépségét is megcsodálhatjátok). Az ajánlott dalom pedig a Metal & Dust, jó kis tört ütemekkel. Azért is tetszik, mert a sokak által – még mindig – kritizált elektronika mellett nagyon jól megfejennek a vonósok, illetve maga az igényes zene (jelentsen ez bármit is)!

A másik ajánlásom egy karácsonyi ajándékhoz kötődik. Ajánlótársam @tepi77 által fémjelzett Tangram hírlevele landolt a postaládámban:

Dear friend of Tangram,

I wish you a Merry Christmas and a very successful New Year with a free track called „Untitled Kingdom’.
Thank you for your kind whole-year support! I hope we meet in the next year too.

Listen „Untitled Kingdom” here: http://tangram.bandcamp.com/track/untitled-kingdom

Igazán kedves ajándék volt ez, jót tett a szívnek, de a fülnek is! A Tangram idén megjelent két három albumát is jelölték ismét a neves német Schallwelle díjra, amelyről majd egy külön bejegyzés is fog szólni! Hajrá @tepi77!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E09

Hehe, @zencsaj ma olyan válogatást hozott, amit pont én is ezen a héten akartam elsütni. @ddq többszöri dubstep ajánlója adta az apropót, hogy Ylvis – Someone like me „dala” felkerüljön a listámra, de ezt most @zencsaj teszi meg helyettem 🙂

@zencsaj: Erre a húzós hétre egy kis nevetést küldök szeretettel: az Ylvis nevű duóról a What does the fox say kapcsán sokat hallhattatok. Nos, ők a legnépszerűbb norvég komedistaduó, akiknek heti két élő esti adásuk van a helyi „királyi tévében”, és a youtube-on számtalan gigjük fellelhető. A rókás dalt is csak az új évad promojához készítették, csak elmondásuk szerint túl jól sült el 🙂 Ajánlom a „Big in Kyrgistan”-sorozatukat, amelyben Kirgizisztánban akarnak befutott énekessé válni, vagy akár az intelligens lifteket vagy taxirádiót imitáló poénjaikat, de érdemes feliratkozni a tvnorge-csatornára, ha nem akartok lemaradni az aktuális vidámságadagról!

Ez az összeállítás az öt legnépszerűbb promodalukat tartalmazza – jó kacagást, törékeny dolgokat el a kézből :))

A héten @ni0 két zenét is hozott, az első igazán kedvemre való!

@ni0: Tritonal neve egy kicsi becsapós lehet, a srácok ugyanis ketten vannak. Chad Cisneros és Dave Reed két amerikai srác, akik 2007-ben gondoltak egyet és elkezdtek producerkedni. Először főként progresszív trance vonalon, majd később melodic trance-ben is. Az utóbbi pár évben hihetetlen mértékben ível felfelé a karrierjük, s mára már nem csak az USA-ban elismert szerzők. A dal, amit választottam, a 2011-ben megjelent Piercing the quest albumuk egyik legjobban sikerült dala Beat service remixe pedig csak még jobban kiemeli a lényeget.

Eheti másik választottam neve szintén becsapós. Sokáig magam is azt hittem, hogy Ashley Wallbridge nőnemű, de nem! Ash egy angol srác, aki saját magát progresszív trance műfajba sorolja, de szerintem ennyire nem egyszerű őt besorolni. The inner me című első, önálló albuma nem kisebb kiadónál jelent meg, mint az Armada Music.

Úgy látszik ezen a héten többen kaptak kedvet a „többzenés” ajánláshoz, ugyanis @attilagyongyosi is rámírt még ma, hogy kódolást közben talált egy „instant DISCO” darabot. 🙂

@attilagyongyosi: Vannak olyan mixek, rádióadások, amiket legelőször hallva kénytelen vagy néha megállítani és rákeresni a dalra, ami éppen szól.

Na, az új Stoneface & Terminal kislemez, a ‘Skyfall’ pont ilyen. A két héttel ezelőtti Above & Beyond-ékféle Group Therapy rádióműsort hallgatva botlottam bele és azt kellett mondjam: ácsi!

Az Euphonic Recordings kiadónál igen régóta rezidenskedő német trance duó ismét csak olyat tett az asztalra, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. A ‘Skyfall’ energikus egy jószág, szeletelő basszusvonallal és egy olyan klasszikus trance vezérdallammal, ami napokig képes a füledbe csimpaszkodni. Igen fínom!

És az instant DISCO darab @attilagyongyosi-től:

Egy finom darabot hozott @ddq erre a hétre, ami már csak a „stílusbesorolása” miatt is érdekesnek tűnt. Aztán meghallgattam, érdekes egy zene, az egyszer biztos. És ez most nem az az érdekes, amit mondjuk egy ronda arcra mondunk 🙂

@ddq: A héten magamat is meglepve a walesi „Southern blues country rock skiffle hip tronica” stílusban alkotó zenész családban felnövő Pete Lawrie és a holland Don Pepijn Schipper aka. Don Diablo, aki leginkább 4/4-ben dolgozik, közös daláról gondoltam azt, hogy meg kell osztanom veletek, mert van benne kellemes énekhang, meg csilingelő háttér és finom dobalap.

Fogyasszátok szeretettel: Don Diablo – The only road

Bizony, bizony, @andan81 ráérzett arra, amit említettem neki legutolsó mixem kapcsán! Remek darabot hozott Dj Koze-től.

@andan81: Múlt héten @strob kolléga írta twitteren, hogy a németek milyen remekül átmentek a rave-trance korszakból a deep house irányába. Erre írtam neki, hogy bizonyám, erre a legjobb példa Dj Koze. Egy hamburgi elektronikus zenész, producer és DJ, aki sok, hozzá hasonlóan befutott pályatársával hasonlóan a hip-hop felől érkezett az elektronikához.

Tőle hoztam most egy személyes kedvencet. Ez a zene jellemzi szerintem a legjobban Koze munkásságát. A zenéiben mindig történik valami váratlan, amire azt hiszed, hogy ezt vártad, de aztán mégsem az jön 🙂 Érdemes megfigyelni, hogy bánik a zenén belül a zongorahangokkal 🙂

És akkor az én ajánlásaim.

Némileg fura lehet, hogy én ajánlok olyan zenét, amiben akusztikus hangszereken játszanak. Bonobo már volt itt tőlem a blogon, de most ismét tőlük hoztam egy élő fellépést. Nagyon easy listening!

És jöjjön egy olyan dal, aminek a klipje talán pár embert majd megbotránkoztat, pedig nem kellene. A szerelemről, szeretetről szól. A dal feltűnik legutolsó, deepes hangzásvilágot kereső mixemben is, a Booka Shade formáció Love Inc című dala azonnali dallamtapadást okozott nálam. És milyen érdekes, ők is németek. A legújabb EVE című albumuk olyan szinten hallgatható, hogy még csak bele sem pörgettem egy dalba se.

A dal zárógondolata pedig igazán megfontolandó:

Love is life. If you miss love, you miss life!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E08

Ismét felszállt a Heti Zene hajójára @zencsaj, aki az N’Sync Robbie Williamsétől hozott egy dalt. Ezt a jelzőt én akasztottam rá, mert a ’90-es évek fiú bandáiból általában mindig 1-1 tag csinált a későbbiekben kiemelkedőbb szólókarriert. Az N’Sync esetében szerintem ő az, aki ezt megtette. Különösebben nem szerettem, azonban remek átváltozásokra képes az úriember, Justin Timberlake. Jómagam egyik kedvence a Cry Me A River Bill Hamel remixe, ami Paul Oakenfold Great Wall című mixalbumán kapott helyet.

@zencsaj: Szeretném megismertetni zeneértő közönségeddel a mai díszpop brilliáns mintájaként Justin Timberlake – Take back the night című dalát, amely tökéletesen egyesíti mindazt, amitől valami sláger lesz: kicsi Jacko-utánérzés (oké, sok), fülbemászó dallam, „mégmindignincsvége, denembaj”-érzés, felhőtlenség, és az egész mögött egy óriási matek! Jó bulizást!

Már nem először kapok @ni0-tól ajánlást a One Direction zenekartól. Így karácsony közeledtével egy kis könnyed, érzelgős klipp. Ja, és tényleg érezni a Mumford and Sons hatását 🙂

@ni0: Ennek a dalnak az érdekessége, hogy a Mumford and sons is közreműködött benne. Hogy potosan melyik részének zeneszerzésében, azt sajnos nem tudom.
Szerintem egyébként ebben a dalban a klip az igazán zseniális. Az egész dal mondanivalóját remekül visszaadja és a szereplők valóban családtagok, nem statiszták, amitől az egész őszintébbnek hat számomra 8-).

Erre a hétre @masnisgyilkos olyan zenét hozott, amivel nekem eléggé hektikus a viszonyom…mikor „élő” sláger volt, iszonyatosan utáltam (úgy en bloc a ’80-as évek zenéjét nem csípem), viszont főiskolás kvázi retro bulik elengedhetetlen kelléke volt a Soft Cell – Tainted Love. Ma már azt mondom, hogy alapmű, az általános zenei műveltség egyik alappillére.

@masnisgyilkos: Nemrég kezdtem bele a Doctor Who nézésébe, a sorozat a második résszel vett meg, amikoris Christopher Eccleston fülig érő szájjal „denszel” erre a számra. Kerestem youtubeon a vonatkozó részt, nem találtam – képzeljétek hozzá.

Miután elküldte az e heti zenét @andan81, twitteren azért még hozzáfűzött valamit: „küldtem #hetizene -t 🙂 majd hallgasd meg, nálam ezután rezeg a léc a Dosem – Beach Kisses alatt 😉” És tényleg!

@andan81: Egy nagyon friss deep muzsikát hoztam nektek a héten. Bevallom nekem most nagyon nagy kedvencem lett, hihetetlenül igényesen komponált darabról van szó. Magáról az előadóról sokmindent nem találtam, nem is hallottam még tőle semmit, de ezek után nagyobb figyelmet fordítok a Vaal néven futó producerre.

 

Az van, hogy utálom a dubstep stílust. De ha így folytatja @ddq, a végén még találkozok olyan darabokkal, amik kicsit közelebb hozzák hozzám ezt a tőlem idegen stílust. Zseniális klipp!

@ddq: Az úgy történt, hogy nem zenét hanem fényvezérlésekkel kapcsolatos oldalakat bújtam valamikor az év elején amikor belefutottam a mai ajánlatomba, így az elsődleges szempont nem is a zene volt, hanem a látvány. Mindkettő odab*sz, a kettő közösen meg nagyon….

Majd amikor végetért a videó, kezdtem el utánanézni, hogy mi szólt alatta és így ismertem meg Patric Rezat  (meg az M83at is, de ez lényegtelen) akinek azóta lett egy EP-je, hasonló massziv darabokkal, amit szintén csak ajánlani tudok.

És akkor jöjjön 3 ajánlás tőlem.

Az első zene tőlem talán kicsit szokatlan lesz, bár bőven akad elektronikus elem benne. Az angol Alt-J nevű indie rock formáció dalára a Google Musicban találtam rá, bedobta az ajánlott zenék közé. A dalban egyből megtetszett a már-már ír népzenei dallamvezetés és az iszonyat karakteres basszus, egy jó kis fűrészfog minta. Aztán rákerestem a klippre, és egyből megfogott Montevideo, és a lány mosolya! 🙂 Igazi „feelgood” video!

A második az egyik izlandi kedvenc zenekarom a Sísý Ey egy még ki nem adott darabja, a Second Thought. Róluk már született egy sikeres bejegyzés még a Napi Zenében, és a dalnak van egy még le nem játszott előélete. Mikor felvettem velük a kapcsolatot, jeleztem, hogy ebből az új dalból szívesen csinálnék egy remixet. Egyből nyitottan reagáltak (hogyan másképp, hisz’ skandinávok!), nagyon jó fejek voltak.

A folyamat azonban elakadt, de még nincs veszve – időközben eléggé szépen befutottak és végigfesztiválozták az évet.

Az utolsó ajánlásom pedig egy lazább muzsika, amit szintén a Google Music dobott ki. Alex Niggemann egy berlini fiatalember, aki house és techno vonalon alkot. A Lovers című dalból Andre Lodemann, szintén berlini művész készített egy remixet.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E07

Azért szeretem @ni0 ajánlásait, mert olyan infókhoz jutok hozzá, hogy csak lesek. No persze, ha nem lennék lusta és utánanéznék a trance pápáknak, megtalálnám az infókat. Így viszont ezen a héten megtudtam egy fontos infót Aly & Fila duóról 🙂

@ni0: Valamikor egy barátomnál ülve és ASoT-ot hallgatva figyeltem fel erre a számra. Aztán Deezer-en megszereztem az egész Quiet Storm albumot és rájöttem, hogy zseniális. Minden szám más és más, nem a megszokott Aly and Fila-féle folyamatos “veretés”, vannak kifejezetten lassú számok is. Nehéz volt kiválasztani a 16-ból egyet, de talán ez fogott meg legjobban. Aly and Fila egyébként egy egyiptomi dj páros, többször jártak már nálunk is, de mindig csak Fila jön, mivel Alynak beteges iszonya van a repüléstől, így csak olyan helyekre tud elmenni, ahova eljuthat repülés nélkül (hajó, vonat, autó).

Ja és Filáról érdemes tudni, hogy nagyon szereti a pálinkát! 😉

A héten @attilagyongyosi hozta a legnagyobb meglepetést, mert egy tőle teljesen szokatlan stílusú zenét ajánl. Mint olvasni fogod a kollégája kapcsán ismerte meg a zenekart, de szerintem a klippben szereplő kislány fogta csak meg igazán 😛

@attilagyongyosi: Tőlem szokatlan dolgot, szokatlan stílust hoztam a hétre. A NeXt Day egy komádi/debreceni alternatívillatú rockízű zenekar, akiknek a munkásságát két hete ösmertem meg, mivel az egyik tag, PZs a munkatársam.

Kellemes-lötyögős gitármetált ontanak a srácok. Hallgassátok jóízűen, aki debreceni illetőségű, az talán még ismerős helyeket is felfedezhet az alábbi klipben (pedomaci a DE-IK-n rulz).

A nagy öreg mester egyik mix albumáról hozott ma @andan81 egy darabot, amire én is emlékszem még 2000-ből. Igazi paryhimnusz.

@andan81: Kiko – World Cup c. számát 2000-ben hallottam először a Carl Cox – F. A. C. T. – Australia c. albumon. Annyira tetszett, hogy szinte csak azt hallgattam a mixből. 🙂 Most született egy 2013-as remake, ami nem sokban tér el az elődtől, de mégis érződik rajta az újhullám 🙂

Azért örülök @ddq úr mai zenéjének, mert magamtól tuti nem hallgatnék meg ilyen darabot. Így viszont míg készült a poszt, szépen elcsilingelt ez a dal. Nagyon nem szeretem a dubstep stílust, nagy ritkán van 1-2 darab amit elviselek. A tört ütemekkel nincs baj, inkább a „woobwwoobwhhuuumm” bohóckodással 🙂

@ddq: A heti kedvencem Adam Young amerikai producer/zenesz/svájcibicska Owl City – Shooting Star remixe amit a chicagoi The Robot Dentist gondolt újra (meglepő módon) dubstep alapokon úgy, hogy megmaradt az eredeti vidám csilingelős alapja, meg a vokális része is és mellé megkapjuk a szokásos tört ütemeket meg a standard woobwwoobwhhuuumm-os dubstepes bohóckodást.

Fogyasszátok egészséggel! 🙂

Négy dal megvan, akkor most jöjjön megint 3 tőlem. Vagy inkább négy!

A hétvégén újabb „adásom” volt, készült egy közel 4 órás mix, Ruby címmel. A szokásos vonalon indultam el, de egy tervezett ’90-es évek blokk is került bele. Ezt most csak azért mondom, mert a mai egyik dalom is ebből a korszakból való, @zilahu dobta be twitteren.

Nikolai – Ready To Flow – egy igazi party himnusz 1995-ből. Mekkora bulik voltak…pff. Ilyenkor kezdi megérteni az ember a szülei, nagyszülei „azok a régi szép idők” beszólásait, és tényleg!

Szintén ebből a korból, 1994-ből való az RMB – Redemption című dala, szintén kihagyhatatlan party kellék volt.

Dj CsigaNem hagyhatom ki a korszak szintén meghatározó német rave zenekarát a DUNE-t sem, és tőlük a Milliom Miles From Home című dalt. Nagyon hódoltam a stílusnak, oly’ annyira, hogy az akkor még „képzeletbeli” (nem djztem) dj nevem dj Csiga volt, egy paradoxont feszegetve – a lassú csiga és a 140BPM feletti rave zene 🙂 No meg a logo a lényeg, ami kiadott egy lemezjátszót!

One more song!

A végére hagytam a legnagyobb durranást a hétre, már ami a személyemet illeti. A YouTube-on a Boilerrom mixeket szörfölve jött velem szembe az egyik Bonobo mixben a Moderat – Bad Kingdom című dal. Addiktív zene, igazi dallamtapadós.

A Moderat formációról azt kell tudni, hogy két egyenként is ütős formáció kollaborációjából keletkezett: Modeselektor és Apparat alkotja. Mindkét csapat (igazából 1 + 2 fiatalember) Berlin városából való és nagyon finom muzsikákat készítenek. Instant eargasm!

Erősebb idegzetűeknek pedig egy szintén kedvenc Marcel Dettmann techno remix a dalból.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E06

A Heti Zene már annyiszor változott, hogy egy újabb változás már meg se kottyan! Azon is filózok, hogy a szerdai megjelenés helyett (ami ma csütörtök, miért ne) átállok a szombat-vasárnapi megjelenésre.

Két új ajánlóval bővült állandóra a csapat, akik közül @andan81 urat már ismeritek, hiszen már többször is ajánlott muzsikát. Viktor hasonló zenei szcénában mozog mint én, meg tud lepni jó kis muzsikákkal.

Másik új ajánlónk @ddq, aki, miután felkértem az ajánló szerepre, meglepett ezzel a sorral:

„For the rec: 95%ban elektronikus es azon belul is tort utemeket meg azon belul az elmeroggyantabbakat hallgatok, lasd lastfm/ddq :)”

Jöjjenek akkor hát az erre a hétre szánt dalok!

Ha jól tudom, @tepi77 ma egyik példaképétől hozott dalt. Ulrich Schnauss nagy hatással van a Tangram produkcióra, ez a két zenei stílusban is észrevehető. Az A38 hajón Tangram Ulrich Schnauss előtt lépett fel két éve, 2011. novemberében.

@tepi77: Nekem mostanában Ulrich Schnauss új lemeze, a „Tomorrow is Another Day”  szól a legtöbbet, egész szépen „producerelt” lemez, nem szokványos elektronika.

Aviciiről nem tudok higgadtan nyilatkozni, mert azon túl, hogy szerintem is túlhájpolt, számomra a „zenei” megoldásai is egy szerencsésen játszadozó tinédzser szintjén vannak. A hétre @ni0 két zenét is hozott, az egyiket Avicii-től, a másikat pedig Ronksi Speed-től.

@ni0: Bár ez a szám nem kimondottan trance, de attól még szerintem jó. Ettől függetlenül állítom, hogy az alig 24 éves Avicii továbbra is túl van hipe-olva. Viszont zeneileg mindenképpen kezd beérni. Erre ékes példa maga a True album is, ahol végre elrugaszkodott a megszokott dübörgésétől. Erről az albumról hoztam nektek a kedvenc számomat.

@ni0: A másik szám tényleg trance :). Egy régi kedvencem újragondolása. Ha még sosem hallottál Ronski Speed-ről, mindenképpen keress rá. Emma Hewittról pedig már ódákat zengtem korábban. Következzen a Lasting light 2014-es változata.

Már többször írtam, hogy @attilagyongyosi ajánlása mellé nehéz nekem átvezető szöveget írni, mert egyszerűen mindenre kiterjed az, amit ír. A mostani ajánlásával azért vagyok gondban, mert meg voltam győződve róla, hogy a DT8 Projecttől már hozott zenét…de nem találom, szóval hiba van a mátrixban 🙂

@attilagyongyosi: A mai napra egy olyan producert hoztam, akit nem is hiszem el, hogy még eddig nem hoztam.

A brit Darren Isaac Tate egyike az elektronikus tánczenei stílus legtehetségesebb producereinek. Klasszikus zenében való jártasságát pofátlanul jól használja fel dalaiban és olyan sajátos stílust alakított ki, aminek jellegzetességeit talán nehéz megfogni, de mégis elhatárolják őt a többiektől.

Számos álneve és projektje közül a DT8 Project az, ami hozzám legközelebb áll. 2007-es Perfect World című debütáló albuma mindenkinek abszolút ajánlom, egy viccen kívül tökéletes EDM album a legelső másodpercétől a legutolsóig.

Legutolsó másodpercei pedig a Winter című dalban manifesztálódnak, ami a mostani időjáráshoz pont passzol. Évről-évre előveszem ezt a számot. Nem beleszeretni lehetetlen. There’s a chill in the air.

Ahogyan a bevezetőben is írtam, @andan81 zenei ízlése nagyon közel áll az enyémhez. Sikerült megint egy jó darabot választania, a következő mixembe be is tenném, de jelezte, hogy ő is igényt tart erre, így hát visszavonulót fújtam 🙂

@andan81: A héten egy nagyon finom kis chilles beütésű deep house nótát hoztam nektek, a Berlinben élő, de ír származású Mano Le Tough house producertől. Remekül összerakott zenével van dolgunk; a nyugis csilingelő alapot brutális basszus töri meg, érdekes atmoszférát teremtve ezzel az egyébként sem egyszerű muzsikának. Nem mellesleg a remixet az olasz dj-duó, Carmine Conte és Matteo Milleri azaz a Tale of Us formáció készítette, ami szerintem jobb lett ezáltal, mint az eredeti szám.
Szóval kellemes kamillázgatást! 😉

Másik új ajánlónk @ddq, aki egy olyan zenésztől hozott egy dalt, akit bevallom egyáltalán nem kedvelek. De ez a dal kicsit más arcát mutatja meg, ami számomra szerethető. A döglött egéről a 777. A fura munkamódszer meg szintén szimpatikus!

@ddq: Az aktuális kedvencem az Joel Zimmerman aka. deadmau5 egy újabb félkész darabja (aki ugy dolgozik, hogy darabkakat pakol fel soundcloudra és az emberek visszajelzései alapján finomítja a zenéket) ami jelenleg a 777 munkacímet viseli és 13 percben felvonultatja az autentik csarnoktechno, a trance és a chillout kb. minden jellemző részletét. Mindezt remekül összerakott dobalapokkal és mélyen zengetett zongorákkal. Valahogy igy:

Mostanában az én zenémet megtalálni a legnehezebb. Talán azért is, mert nagyon rákaptam a már említett Boilerroom.tv-re és ott mixeket hallgatok. Így futottam bele az általam már ismert, de aztán elfelejtett előadóba, Bonoboba. Pontosabban egy mixébe, amin teljesen átjön a zsenialitása és a zeneszeretete. Valahogy én is így csináltam anno, ezt minden túlzás nélkül merem állítani (max én kevesebb hibával keverek 😀 ). Ja és kérem figyelni: megint brit zene. Ez JEL!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E05

Erre a hétre @ni0 nem bízta a véletlenre, mert két zenét is hozott. Én pedig kicsit változtatok a bejegyzések megjelenésének logikáján. Sokan jeleztétek, hogy nem világos, melyiket mondom én és melyiket az adott hét ajánlója. Bevallom, hogy eddig helytelenül a saját kommentáromat tettem „idézőjelbe” (kiemelés), míg az adott dal fölé nekem logikailag úgy stimmelt, ha az ajánló megjegyzése kerül.

De mindent érted kedves olvasóm, így ez most megváltozik.

 @ni0: Ugye már mindenkinek volt olyan pillanat, amikor csak arra vágyott, hogy valaki elfogadja és szeresse úgy, ahogy van. Nos, erről az érzésről szól az orosz Bobina alábbi dala is. Ami mind szövegben, mind dallamban tükrözi azt a kattősséget, amit az érzés is magában hordoz.

És akkor jöjjön egy igazi meglepetés! A Heti Zene egyik ajánlójának, @attilagyongyosi kollégának az egyik remixét hozta @ni0. Attila munkásságát én is szorosan figyelemmel kísérem, talán egyszer sikerül majd effektíve együtt dolgoznunk.

 @ni0: A héten úgy döntöttem, hozok egy másik nótát is, úgy is mindig kevesebb szokott lenni.
Ehhez a számhoz személyesen is kötődöm, hiszen jelentős hányada a nappalimban íródott/jött létre 8-). Mindig is közel állt hozzám @attilagyongyosi zenei munkássága, s ha tehettem, figyelemmel is kísértem. A darab egyébként egy remixversenyre készült, ahol remekül helyt is állt.

Ééés a hétre ennyi. Küldött viszont dalt @andan81, aki már két alkalommal is küldött nektek dalt. Íme az ajánlása erre a hétre!

@andan81: Digweed egyik kedvence ez a német fiatalember, érdekesen vegyíti a stilusokat a zenéiben 🙂

És akkor jövök én. Négy dallal.

A héten twitteren @zencsaj egyik reggel kirakott egy Cypress Hill Naughty By Nature dalt, amire én visszavágtam a Del Tha Funky Homosapien – Mistadobalina dalával. Már csak azért is, mert remekül rákeverhető (dj fül ugye) a @zencsaj által megidézett dalra. Jöjjenek hát szépen sorban, viszont úgy, ahogyan én mixelném őket.

Tudtad, hogy rengeteg ma híres dj, funky/rap zenével (úgy értem azok mixelésével) kezdte?

Jut eszembe: régóta készülök egy ’90-es évek mixre, lehet, hogy lesz egy funky mixem is 😀

1. Naughty By Nature – Hip Hop Hooray

2. Cypress Hill – Insane in the membrane

3. Black Machine – How Gee

4. Del Tha Funky Homosapien – Mistadobalina

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E04

Bréking! @zencsaj végre visszatért az ajánlók közé 🙂 Tears For Fears – tömény nyolcvanas évek.

Tessék, itt az aktuális nosztalgiaszerelmem, nyolcvanas évekbeli tinilányok álmai a pop rózsaszínebb oldaláról, tökéletesen átadva az édes-bús életérzést, ami persze az énekes srác hangszínének is köszönhető, de a dallamot a mai napig mindenki imádja 🙂

A hétre @ni0 megint egy ütős trance nótát hozott. A háttér történet nélkül is eléggé megérintő, de így meg garantált a libabőr faktor.

Az ember általában örömében és bánatában alkot művészként a legkönnyebben. Nem volt ez másképp RAM-mel sem, aki a közelmúltban, tragikus körülmények között vesztette el feleségét, Amelia-t. Az ő emlékére írta meg ezt a gyönyörű számot. Vokalistának pedig Susana-t kérte fel, akinek búgó hangja szerintem tökéletesen illik a dal hangulatához.

Egyszer majdnem indultam egy Super8 & Tab remixversenyen. Csak aztán nem jutott rá időm. Most @attilagyongyosi tőlük hozott egy darabot, fincsiii!

Sok locsolót!

Én most az új Super8 & Tab dalt küldöm, mert hú! A finn producer páros a csodálatos hangú Julie Thompsonnal kollaborált és az eredmény az év egyik legütősebb dala lett. A vokálba lehetetlen nem beléesni.

Ha @masnisgyilkos így folytatja, igazi nagy kedvencemmé válik az Of Monsters And Men izlandi zenekar. Bár ahogy hallom, nem lesz nekik nehéz 🙂

Én a hétre Joris Voorntól hoztam egy Moby feldolgozást. Az eredeti Moby dalra nagyon nem lehet ráismerni, de egy jó kis tech hose dalt csinált belőle a mester.

Az eheti első ráadást pedig @zencsaj hozta, szintén a Tears For Fearstől.

A másik ráadás tőlem érkezik, egy igazi klasszikus, kamaszkorom himnusza: JayDee – Plastic Dreams. Igenám, de ez a dal 20 éves jubileumát élte tavaly, és ezek már „tribute” remixek. Öregszünk…

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E03

Nos, @tepi77 nagyon szűkszavú volt a héten, de ha igaz amit írt, akkor megértem. Mostanság a közösségi médiában is visszafogottabb, de erre is magyarázatot adhat az ajánlott dal.

Küldeném Mobytól a The perfect lifeot, mert most épp perfect a life 🙂

Úgy látom, @ni0 kezd belejönni az ajánlásba 🙂 . De nem akarom tovább heccelni, a hétre olyan muzsikát hozott, ami letépi a hajad! A trance pápa Armin van Buuren dalát dolgozta fel a The Blizzard norvég remixer páros. A „kllip” ne tévesszen meg senkit, nem ehhez a számhoz készült.

Olyan számot próbáltam hozni erre a hétre, ami kicsit én vagyok. Mind hangzásban, mind stílusban. Hogy mennyire sikerült, azt majd döntsétek el ti ;)!

A héten mindenki rövidre fogta, de nem baj ez, mindannyian dolgozó népek vagyunk. @attilagyongyosi is hajletépő zenét hozott, duplán: egy Delerium nótával nem igazán lehet melléfogni, ha még ráadásul Myon & Shane 54 remixről van szó, akkor meg végképp nem. Ha meg már eleve egy Above & Beyond remix remixéről van szó (Are you confused? So am I!), akkor meg aztán pláne!

Rövid leszek és rövid. 2001-es Delerium bomba Above & Beyond remixe -> Myon & Shane 54 által remixelve ismét. Egy hete nem tudok lekattanni róla.

Mivel a heti zene ajánlási sorrendje a napi zenét követte, ahol az enyém volt a csütörtöki nap, azért után előtt voltak az én ajánlásaim. Mivel azonban már csak heti zene van, úgy gondoltam, magam teszem a végére, már csak udvariasságból is 🙂

Szóval a hétre egy ifjú angol hölgy zenéjét, pontosabban annak egy remixét hoztam. Maya Jane Coles munkásságát a Boilerroom TV-n keresztül ismertem meg, egy hangulatos detroit house szerű szettben.

A szettet saját dalával zárta, ami a Burning Bright. Ennek a Joyce Muniz remixét ajánlom ma neked. A dal amúgy hallható a majd’ 5 órás legutolsó mixemben is 🙂

És a ráadások:

Ismét @andan81 kolléga hozott egy szuper darabot. Szintén közös kedvenc Solee alkotását, aki már régi motorosnak számít a szakmában. Lemezboltosként kezdte, és már 1999 óta alkot.

A másik két ráadás pedig tőlem érkezik, egyenesen a ’90-es évekből.

Nomad – Devotion. Igazi brit diszkósláger, egy régen divatos UV festős megoldással. Nosztalgia mód ON!

Reel 2 Real – I Like To Move It – ez a darab már a reneszánszán is túl van a Madagaszkár című filmnek köszönhetően. Emlékszem, anno nem igazán szerettük, mert már annyira rossz, hogy szinte jó volt. De az idő sok mindent megszépít.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E02

Ismét itt a Heti Zene, amit egyből egy szomorú dallal és hírrel kezdünk.

Azt hiszem, valahol @longhand és az én generációm környékén van a választóvonal, hogy ki ismerte Lou Reed munkásságát és ki nem – legalábbis a twitter reakciókból ez a kép rajzolódott ki előttem. A 71 éves korában elhunyt művészre emlékezünk.

Múlt vasárnap elhunyt Lou Reed, akinek nagyon sok szép dalt köszönhetünk, a világ legszebb ‘szomorú dala’ is az övé, a Sad Song.

BT – Silence című dala óta szerintem eléggé nagy bátorság kijönni egy ilyen címmel az EDM világban, de @ni0 mai ajánlása azért bebizonyítja, hogy ez korántsem reménytelen. Relative ismeretlen előadóktól egy remek muzsika.

Mivel az eheti ajánlásom eredeti tárgyát @attilagyongyosi múlt héten már ellőtte, így a manapság második legnagyobb kedvencemet hoztam nektek.

Bevallom, sem Kakas János, sem István urakat nem ismertem korábban, nincs ez másképp Tommy Johnsonnal sem. Ellenben olyan remeket hoztak össze Nanje Nowack-kal, hogy ezentúl biztosan oda fogok rájuk figyelni.

Ha zenei témában megkérdeznek, hogy „Mi jut eszedbe Ausztráliáról?” én egyből rávágnám: a Down Under meg az INXS. No, @attilagyongyosi ebbe a felsorolásba hozott ma nekem újabb elemet!

Nem rég ütköztem bele az ausztrál Jamie Stevens munkásságába. Ő ilyen nagyon lötyögős progresszív housenak látszó zenéket barkácsol, de a hangulatosabbik fajtából.

Újonnan érkező kislemeze, a The Wonder Of You olyan tipikus nyárias, koktéltszüpürtyülős háttérzene, amit nem tudsz leállítani és szabályosan megerőszakolod a replay gombot. Komázom.

Amikor a Napi Zenét elindítottuk, azt ígértem, hogy 7 nap 7 zenét fogsz kapni. Amikor Heti Zenévé alakultunk, akkor azt ígértem, hogy egyben fogsz 7 zenét megkapni. Így hát a második évadban (S02) annyi újítást eszközölök, hogy nem lesz hiányzó zene, mindig feltöltöm akár saját, akár „külsős” ajánlással, így te 7 új zenét kapsz minden héten. Deal done? 🙂

Tőlem ismét egy Google Music felfedezettet kapsz. James Blake egy szemtelenül fiatal és baromira tehetséges zenész Londonból. Overgrown című albuma megnyerte a 2013-as Mercury díjat. Egy kissé szomorkás dalt válaszottam tőle, szóljon a Retrograde.

És akkor íme a három extra zene!

Jelentkezett nálam @andan81 kolléga, aki szintén dídzséj és már régóta tervezzük, hogy összehozunk egy közös back-2-back szettet. Zenei stílusunk ugyan eltér kicsit, ő inkább techno, techhouse vonalon mozog, de azért akad közös halmazunk bőven, például a deep house stílus.

No meg az, hogy mindketten csodáljuk Dosem munkásságát. Andan mixeit a mixcloudon meghallgathatjátok (nagyon ajánlom!), illetve szóljon most tőle egy igazán húzós Dosem dal.

A maradék két extra zenét pedig tőlem kapod.

Az első Mario & Vidis – Changed című dala, ami kicsit hasonlít a korábbi I’ll Be Gone című dalukhoz, bár a szöveg alapján akár fel lehet úgy is fogni, hogy ez egy két részes, összefüggő történet.

A második pedig egy kicsit fura ajánlás, hiszen nem egy dalt ajánlok, sokkal inkább egy youtube csatornát, egy kezdeményezést. Idén nyáron nagyon rákattantam a Boiler Room Tv-re. Ez arról szól, hogy egy fix helyen, kis klubban, egy studióban élő produkciókat adnak elő a zenészek, dj-k, amit te az interneten keresztül a „webkamerás” közvetítésnek hála tudod követni. Nem mindig a mainstream zenészek/dj-k lépnek fel, többnyire kevéssé ismert, underground elektronikus zenészek. Nagyon tetszik az egész koncepció!

Nyáron például így buliztam végig Richie Hawtin és Carl Cox ibizai nyaralójában két partyt az Ibiza Villa Takeovers keretén belül.

Akitől most ajánlok, az Boris Dlugosch szettje, kellemes muzsikákkal.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E01

Az ősz általában a sorozatok kedvelői számára különösen izgalmas, hiszen ekkor új évaddal jelentkeznek a hétről hétre követett sorozatok.

Még nyáron interjúvoltam meg ajánlótársaimat, hogy lenne-e kedvük folytatni a Heti Zene ugyan egyszer már lezárt sorozatát. Mivel legnagyobb örömömre mindenki nagy kedvvel és lendülettel jelzett vissza, a mai nappal – igaz még kicsit foghíjasan – újból útjára indul a heti zeneajánló.

Nyitásként tepi77 egy friss filmzenei élményét osztja meg velünk, mely Steven Price műve és a Gravity című filmhez készült. Külön érdekesség, hogy Steven annyi idős, mint Tepi 🙂

Jómagam nehezen tudtam választani, mert mostanában sok új előadót ismertem meg. Mindez köszönhető a nemrég elindult Google Music szolgáltatásnak is, amire regisztráltam is jól. Egyelőre nagyon jó muzsikákat pakol nekem a korábbi hallgatási szokások, kedvencek alapján. Így futottam bele a mai zenébe is.

Yasmin művésznőt már ismertem korábbról, most a Gorgon City formációnak kölcsönözte a hangját, nem is akárhogyan. Jó hangulatú kis muzsika, jó a húzása.

Ni0 végre megint egy trance nótát ajánl és egyben üzen is nekem: vette az adást 🙂

Mivel a múltkor finoman jelezted, hogy nem elég trance-es az ajánlatom, íme a mostani kedvencem. Simon Patterson alapvetően nem a melodikus számairól ismert, ám összeállva Lucy Pullinnal egy olyan vokálos és dallamos egyveleget hoztak össze, ami szerintem nem csak trance rajongóknak tetszhet.

Enjoy!

Ez az ősz az újrakezdések ősze, az már biztos, hiszen attilagyongyosi hosszú kihagyás után, egy nagyon helyes döntést meghozva újraindította zenei blogját.

Hejhó!

Andrew Bayertől már ajánlottam annó. Amit ő kiad a kezéből, az mindig valami egészen bizsergetően jó.
Legújabb kislemeze, a Perth (bár még nem jelent meg), első hallásra elcsavarta a fejemet. Zsivány kettősség jellemzi, hiszen kőkemény szeletelésként
mutatkozik be, az nem is igazán jön be, de aztán megvillantja a foga fehérjét, ami nem más, mint klisésnek hangzó ám valójában fülbetapadós vezérdallam. Csengőkkel. Csengők, bitch!

Szerelmesedjetek bele Ti is!

A Heti Zene újraindulása nem volt teljesen zökkenőmentes, többször is nekifutottunk. Emiatt fordul most elő, hogy masnisgyilkostól most két ajánlást is kaptok! Az első egy igazi brit popzenét játszó ír zenekar Dublinból, a Funeral Suits. A másik pedig egy számomra különösen nyerő kombináció: izlandi zenekar Rómában! Az Of Monsters And Men zenekar már feltűnt a blogon korábban is, a mostani dalnak pedig irtó jó hangulata van!